Köszönöm a komikat^^♥Sajnálom, hogy csak kétnaponta vannak részek de csak így tudom megírni de itt is a következő rész :D

27.fejezet

Ez a hoteles dolog nem jött össze mert Justin lekanyarodott valahol és a semmi közepén kötöttünk ki.

-Miért kanyarodtál le?-néztem ki az ablakon a már sötétedő tájra. (ha ezt lehet annak nevezni...)

-Azt hittem erre van az út-magyarázkodott Justin.

-Hát haver azt rosszul hitted-mondta Bob. Én sóhajtva ledőltem hátul a fiúk ölébe (egész végig így utaztunk) és vártam valami csodára.

-És most mit akarunk csinálni?-kérdezte Rayen.

-Keresek kiutat-válaszolt Justin.

-Haver valld be, hogy eltévedtünk és ennyi.-szólalt meg Lil.

-Jólvan eltévedtünk!-fékezett le a sötétbe.

-Most komolyan itt akarunk éjszakázni?-akadtam ki.

-Miért tudsz máshol?-nézett le rám Fredo.

-Jólvan, jólvan. De akkor hogy akarjátok megoldani? Ülve nem férünk el a kocsiba-néztem furán.

-Mit tudom én-rántott válat.

-Nekem mindegy csak szálljunk ki!-mondta Bob. Rayen és Justin kiszálltak én pedig ficánkoltam egy sorta 3 fiú ölébe  és így sikerült földet érnem.

-Na mit csináljunk?-kérdeztem miután mindenki kiszállt.

-Aludjunk!-feküdt le Bob a földre.

-Hát én itt biztos nem!-ellenkezdtem. A fiúk nem törődve velem mind lefeküdtek.-Akkor én alszok a kocsiba!-mosolyogtam és elindultam az említett jármű felé de az pittyegett és ez által bezárt.

-Ha mi nem akkor te se-mosolygott Justin.

-Hát kösz!-"hisztiztem"

-Gyere ide!-nyújtotta a kezét. Sóhajtottam és befeküdtem Justin mellé.

-Utállak!-suttogtam mosolyogva. Ő csak nevetve belepuszilt a hajamba. Kellemes lesz itt a földön aludni.

Reggel arra keltem, hogy a nap kiégeti a szemem.A fiúk is kezdtek mocorogni és felkeltek.
-Jó reggelt!-köszöntem.
-Jobbat!-nyöszörgött Justin.-Fáj a hátam!
-Nem csodálom!-mondtam.
-Oké és hogy akarunk innen elmenni?-kérdezte Rayen.
-először is beülünk a kocsiba aztán majd eldől-állt fel Justin.
-Hozzánk megyünk!-jelentettem ki miközben feltápászkodtam.
-Ha innen kijutunk oké!-álltak fel a töbiek is. Épp beakartam ülni a kocsiba mikor justin elémállt és megcsókolt.   Mosolyogva váltunk el egymástól és ültünk be a kocsiba.
-Clara te komolyan előre akarsz ülni? És akor ki üljön az ölünkbe? Csak alattad nem szakadunk össze!-mondta Fredo.
-Jó beülök hátra!-sóhajtottam majd hátra mászva befeküdtm a fiúk ölébe Rayen pedig előre ült. Justin beindítota a kocsit majd elindultunk.
-Hallod tökfej?-szólt Rayen.
-Igen?-kérdeztem.
-Miért akarsz te anyira hozzátok menni?
-Mert ott letudok zuhanyozni-nevettem. Épp ekkor éreztük, hogy a gödrös talaj simává válik. Megtaláltunk az utat!!
-Végre!-sóhajtottam.-Innen eltalálsz hozzánk nem?-kérdeztem Justint.
-Ahha el-bólintott. Kb 2 óra múlva beértünk a városba és onnan már csak pár percre volt a házunk. Ott kiszálltunk és bementünk.
-Én elmentem zuhanyozni!-jelenettem ki és a szobám fürdéjébe vettem az irányt. Bementem, levetkőztem és beálltam a kabinba. Megengedtem a forró vizet és hagytam, hogy a melegség átjárja az egész testem. Ahogy végig folyt rajtam a víz reméltem, hogy az elmúlt napok/hetek fájdalmát és fáradalmát lemossa rólam. Negyed óra múlva miután rájöttem, hogy ez sajnos nem fog sikerülni kiszálltam és megtörölköztem. Magam köré csavartam egy törcsit és kimentem valami ruhát keresni. A választásom erre esett:

 Miután felöltöztem lementem ahol láttam, hogy a fiúk esznek.
-Kérsz?-kérdezték.
-Persze!-bólintottam és leültem közéjük. Miután befejeztük elővettem a telefonom és Catet hívtam.
-Szia!-vette fel.
-Szia! Van ma kedved találkozni?-kérdeztem.
-Persze mikor?
-Mondjuk most.
-Oké akkor a parkba találkoznk puszi!
-Oké puszi szia!-tettem le.-mindjárt jövök-mondtam és felvettem a cipőm.
-Hova mész?-kérdezte Justin.
-Találkozok Cattel-adtam neki egy puszit és elindultam. A parkba érve láttam, hogy Cat már ott van.
-Szia!-vette észre majd oda jött adni két puszit.
-Szia!-mosolyogtam. Leültünk a padra majd megszólaltam-Hogy vagy?
-Jól!-mondta. -Összejöttünk Emattel-mesélte mosolyogva.
-Gratulálok!
-Köszi! Viszont neked biztos több mesélni valód van!
-Ja...elég zűrös az életem-sóhajtottam.
-Még mindig követnek?
-Mindenhova.
-De úgye nem bántanak?-nézett rám aggódva.
-Egyenlőre még nem!
-Akkor jó! És Justinal megvagytok?
-Persze-bólintottam. Olyan 3 órán kereszetül beszélgettünk így mindenről. Utánna hazamentem ahol egy kocsit láttam meg. Nem foglalkozva vele  bementem és Tomot pillantottam meg. Ezek mindenhol megtalálnak??.....-.-
-Szia cica! Hát te hogy hogy itt?-vigyorgott rám.
-Róle le lehet szállni! Ott a rohadt kulcsod úgyhogy el is mehetsz!-mondta Justin.
-Jól tetted, hogy meggondoltad magad! Hát akkor sziasztok-ment ki az ajtón.
-Te komolyan odaadtad neki?-kérdezte Justintól.
-Hamis-legyintett.
-De rá fog jönni!
-Addigra már nem leszünk itt-húzott maga mellé a kanapéra. De ők mindenhol megtalálnak. És most is megfognak aminek nem lesz jó vége. Én ezt nem bírom. A rettegés ami nap mint nap körül vesz mert kitudja mikor csapnak le ránk. Nekem aki egy nyugodt családi környezetben nőtt fel ez sok. Sose voltam terrornak kitéve de ha úgy nézzük ez az..... El kell mennem. Méghozzá anyáékhoz. Tudom, hogy ez önző dolog de már nem bírom tovább. El kell ettől szabadulnom Fel is hívom nayáékat, hogy tudnak-e repülőjegyet szerezni. Felálltam s a szobámba mentem majd apát hívtam.
-Szia Clara!-vette fel.
-Szia! Apa kérhetnék valamit?
-Mit?
-Elmehetek hozzátok?
-mármint Los Angeles-be?
-Igen!
-Miért?
-Csak úgy?
-Neked ilyenek nem szoktak csak úgy jönni.
-Kérlek!
-Jó de mikor?
-A legközelebbi géppel.
-Meglátom mit tehetek és majd írok.
-Oké köszi szia!
-Szia!-mondta és letettem. Nem akarok szólni senkinek mert az csak megnehezítené a dolgom. Talán gyáva vagyok... Igen ezt lehet annak nevezni. Nem tudok szembe nézni azzal ami rám vár. Már túl sok! Gondolkodásomat  az üzenet hangom zavarta meg. Megnéztem és apa volt az.

"Szia! Megtudtam oldani! Holnap 3-kor indul a gép azt érd el!"

Hát mostmár biztos, hogy elmegyek.  Tudom, hogy nem a legjobb dolgo amit csinálok főleg, hogy csak most jöttünk össze Justinnal. Ez az egészben a legrosszabb. De egy hang valahol mélyen azt súgja, hogy ezt kell tennem. Talán holnptól egy új élet vár rám...