28.fejezet

Reggel miután felkeltem ránéztem a mellettem alvó Justinra. Nem tudom, hogy fogja fogadni ha megtudja, hogy elmentem. De már nem gondolom meg magam! Óvatosan kiszálltam az ágyból és a szekrényemhez mentem valami ruhát keresni ami ez lett: 

Miután felöltöztem meg is fésülködtem.
-Regglt!-hallottam Justin hangját a hátam mögül.
-Jó reggelt!-fordultam meg.-Lemegyek csinálok valami kaját majd gyere le!-mondtam, adtam neki egy puszit és lementem ahol a fiúkat láttam meg.-Sziasztok!-köszöntem.
-Szia!-néztek rám.
-Ettetek már?-kérdeztem.
-Még nem!-válaszoltak.
-Akkor csinálok valamit-mentem be a konyhába. Gondoltam főzök virslit úgyhogy egy edénybe engedtem vizet majd feltettem forrni. Miután az megvolt beletettem a virslit és megvártam míg megfő utána pedig odavittem az asztalhoz.
-Gyertek enni!-szóltam a fiúknak. Ők mind leültek és elkeztünk enni.Hallottam, hogy csengetnek így felálltam és kinyitottam az ajtót ahol Cat állt.
-Szia!-ölelt meg.
-Szia! Gyere be!-álltam el az ajtóból, hogy be tudjon jönni.
-Sziasztok!-köszönt a fiúknak is.
-Szia!-köszöntek vissza. Mi Cattel felmentünk a szobámba és leültünk.
-Figyi azért jöttem, hogy nincs-e kedved elmenni sétálni velem és Emattel?-kérdezte.
-Ma nem tudok más dolgom van...-hajtottam le a fejem.
-Baj van?-nézett rám aggódva. Ő már látja rajtam ha valami van...
-El kell mondanom valamit..
-Clara megijesztesz! Mond már!
-Ma elfogok menni és össze kell pakolnom----mondtam.
-Hova???
-Anyáékhoz L.A-be.
-De miért? Odaakarsz költözni?-bombázott a kérdéseivel.
-Mert már nem bírom, hogy mindig a nyomunkba vannak és el kell mennem. Egy ideig biztos nem jövök haza.-magyaráztam.
-A fiúk tudják?
-Nem de kérlek ne is mond el nekik!
-Úgy akarsz elmenni, hogy nekik nem szólsz?
-Igen-bólintottam.
-Remélem ezt jól átgondoltad!
-Igen és ne haragudj de már nem megy tovébb...
-Nem haragszok. Megértem. Csak mindig hívj vagy írj jó?-mosolyodott el szomorúan.
-Ez egyértelmű!-öleltem meg. A pillanatot Cat telefonja zavarta meg. Elővette azt és megnézte.
-Nekem mennem kell mert az öcsém megint hülye-sóhajtott.
-Van öcséd?-lepődtem meg.
-Ja... miért nem mondtam?
-Nem ezt az apró részletet elfelejtetted-nevettem.
-Bocsi-mosolygott. -Indulok de vigyázz magadra! És sűrűn jelentkezz!-kötötte mégegyszer a lelkemre.-Hiányozni fogsz!-ölelt meg.
-Te is-mondtam. Miután elengedtük egymást láttam egy könnycseppet az arcán ami még nehezebbé tette ezt az egészet.
-Szia!-adott egy puszit és kiment a szobából. Egy csoálatos barátra leletem benne. Ránéztem az órámra ami 11-et mutatott. elkezdtem összeszedni a cuccaimat ami fontosabb(pár ruha,cipő stb..) és hála az égnek nem jött fel ebben az eg órában senki mert nem tudom, hogy magyaráztam volna ki.
-Calra!-hallottam Justin hangját.
-Igen?-mentem le.
-Eljösz velünk hokizni?-kérdezte.
-most nem-ráztam a fejem.
-Hát jólvan akkor mi majd jövünk -csókolt meg és elmentek. mivel egyedül vagyok és nem sokára indulnom kell gondoltam írok egy levelet búcsúzásképp. Felmentem a szobámba, elővettem egy tola és egy papírt majd neki álltam.

"Kedves fiúk!

 Nagyon sajnálom, hogy nem személyesen köszönök el de higyéttek el így sokkal könnyebb! Szóval a lényeg az, hogy én elmegyek anyáékhoz. Nem bírom már tovább Tom és Chrstian folytonos terrorát. Tudjátok, hogy ez nekem már sok. És gyáva vagyok tudom. Gyáva mert nem nézek szembe azzal a feladattal ami rám vár. Sajnálom,hogy csalódást okoztam! Szeretnék pár sorban mindenkitől elköszönni.

Lil, Fredo,Bob: Ti vagytok a nagy hülyék. Elég jóban lettünk ez alatt a pár hét alatt. Még Bobbal is akivel elég rosszul kezdtünk. Srácok kérlek ne változztatok meg!

Rayen: A legjobb fiú barátomnak mondhatlak! Veled bármikor és bármiről tudtam beszélgetni mert meghallgattál és meg is értettél. Ez által neked köszönhetem azt, hogy sikerült Justinnal! Kérlek viggyázz a srácokra!

Justin: Direkt téged hagytalak utoljára mert rentgetek érzés kavarog bennem.  Tudod amikor a suliba nyomultál de még az után se gondoltam volna, hogy megtudnálak szeretni de még is. Sokat küzdöttem az érzéseimmel és próbáltam magamnak bemesélni, hogy ez lehetetlen és csak egy fellángolás.. Ki tudja talán lehet hogy az is! Minden esetre örülök ,hogy megismertelek és legalább annyi időtt együtt tudtunk tölteni amennyit. És nagyon szépen kérlek ne csinálj semmi hülyeséget!

Fiúk, nagyon szeretlek titeket hisz szinte a családommá váltatok. Ne haragudjatok! szeretlek titeket!♥ Puszi: Clara"

Az utolsó sorokat már a könnyeimmel küszködve írtam meg.  Ránéztem az órámra és láttam, hogy már itt az ideje indulni. A böröndömmel és a papírral a kezembe mentem le. A papírt letettem az asztalra majd kimentem. Hívtam egy taxit és miután az odaért beszálltam majd a reptére mentem. Innen már nincs visszaút...

°Justin szemszöge°

Miután a fiúkkal meguntuk a hokizást visszamentünk.
-Clara megjöttünk!-kiabáltam de nem jött válasz. Biztos elment a boltba.
-Haver ezt nézd!-szólt Lil. Odamentem az asztalhoz ahol egy papír volt. Azt hangosan olvastam fel.

"Kedves fiúk!

 Nagyon sajnálom, hogy nem személyesen köszönök el de higyéttek el így sokkal könnyebb! Szóval a lényeg az, hogy én elmegyek anyáékhoz. Nem bírom már tovább Tom és Chrstian folytonos terrorát. Tudjátok, hogy ez nekem már sok. És gyáva vagyok tudom. Gyáva mert nem nézek szembe azzal a feladattal ami rám vár. Sajnálom,hogy csalódást okoztam! Szeretnék pár sorban mindenkitől elköszönni.

Lil, Fredo,Bob: Ti vagytok a nagy hülyék. Elég jóban lettünk ez alatt a pár hét alatt. Még Bobbal is akivel elég rosszul kezdtünk. Srácok kérlek ne változztatok meg!

Rayen: A legjobb fiú barátomnak mondhatlak! Veled bármikor és bármiről tudtam beszélgetni mert meghallgattál és meg is értettél. Ez által neked köszönhetem azt, hogy sikerült Justinnal! Kérlek viggyázz a srácokra!

Justin: Direkt téged hagytalak utoljára mert rentgetek érzés kavarog bennem.  Tudod amikor a suliba nyomultál de még az után se gondoltam volna, hogy megtudnálak szeretni de még is. Sokat küzdöttem az érzéseimmel és próbáltam magamnak bemesélni, hogy ez lehetetlen és csak egy fellángolás.. Ki tudja talán lehet hogy az is! Minden esetre örülök ,hogy megismertelek és legalább annyi időtt együtt tudtunk tölteni amennyit. És nagyon szépen kérlek ne csinálj semmi hülyeséget!

Fiúk, nagyon szeretlek titeket hisz szinte a családommá váltatok. Ne haragudjatok! szeretlek titeket!♥ Puszi: Clara"

-Komolyan elment?-kérdeztem idegesen miután leolvastam.
-Úgy tűnik-mondta szomorúan Rayen.
-Utána kell mennünk hátha utolérjük-szaladtam ki, beültem a kocsiba a többiek pedig a másik kocsiba követtek a reptérig. Ott kipattantunk és erohantunk. Körbenéztem de sehol nem láttam őt.
-Ott van!-kiáltotta Fredot. És tényleg ott volt. Épp sétált a gép felé.
-Te mit csinálsz? Nem gondolhatod komolyan!-fogtam meg a karját mire ő megfordult.
-Justin....-csak ennyit tudott mondani.
-Azt hitted nem jövök utánad és hagyom hogy elmenj?
-Azt hittem addigra már a gépen leszek mire elolvássatok a lelvelet-hajtotta le a fejét.
-Szerinted egy levéllel meg van oldva ez az egész? Komolyan itt akarsz  hagyni ezek után?-kiabáltam.
-Justin én sajnálom de ha itt maradok tönkre mennék érted?-sírt.
-itt vagyunk!
-Attól Cristianék megtalálnak! Nekem el kel mennem ettől az egész környezettől!
-És a hátad mögött akarsz hagyni mindent? Minket? Catet?
-Cat tudja-vallotta be.
-És meg se próbált megállítani?-akadtam ki.
-Ő megért!-rántotta el a karját amit még azóta is fogtam. -Sajnálom-mondta és felszállt a gépre.
-Picsába!-ordítottam.
-Haver nyugi!-jöttek oda a fiúk. Hát ezzel kurva sokra mennek!
-Cathez kell menünk most!-mentem vissza a kocsihoz amibe beszálltam és Cathez vettem az irányt. Ott addig nyomtam a csengőt amig ajtót nem nyitott.
-Szia Justin!-lepődött meg.
-Te komolyan hagytad elmenni?-estem neki.
 -Meg lehet érteni! Ez már mindenkinek sok lenne!
-Ja és akkor a semmiből el kell menni és egy új életet kezdeni-mondtam gúnyosan.
-azt mondta visszajön!
-Naiv vagy!-nevettem kínosan és elmentem vissza claraék házába. Nem hiszem el, hogy itt hagyott még úy is hogy összejöttünk! Semmi tartás nincs ebbe a csajba!!