Első Díjam!!

Sziasztok!! :) Most nem egy új résszel jelentkezek hanem megszeretném veletek osztani azt, hogy megkaptam életem első díját!!Nagyon-nagyon  köszönöm szépen az első díjamat Katának!

Szabályok:

- Írd ki, kitől van

- Írj magadról 10 dolgot

- Válaszolj 10 kérdésre

- Tegyél fel 10 kérdést

- Iratkozz fel a küldő blogjára

10 dolog magamról:

• Hatalmas Belieber vagyok! Nem véletlenül az össze blogom Justin-os.

•  Hat évig társastáncoltam és jó eredményeket is értem el belőle :)
• Mindenkivel próbálok kedves lenni de azt adom az embereknek amit kapok tőlük.
• Kedvenc sorozatom az Így jártam anyátokkal. 
• Nem vagyok valami nagy termetű......153 cm-rel élem mindennapjaim. 
• Általában elgondolkozom az idézeteken, dalszövegeken. 
• Két legjobb barátnőm van akik már szinte a testvéreim. 
• Van két bátyám 
• Nagyszájú vagyok és őszinte. 

• Az az álmom, hogy kijussak Miami-ba és ott éljem le az életem. 

Válaszaim a kérdésekre: 

1.Mit szeretnél elérni az életben?

 Pont tegnap beszélgettem anyukámmal és ez is szóba jött. Azt mondta, hogy jól tudok kommunikálni az emberekkel és ezen elgondolkoztam. Rájöttem, hogy szeretnék az emberekkel foglalkozni mondjuk amerikába. Kiszeretnék költözni Miami-ba és leszeretném tenni, ennek a célnak a lökése végett, egy közép fokú angol nyelvvizsgát aztán már majd a felső fokú is szóba jöhet hacsak addig nem tudok tökéletesen ha már kint élek ;) 

2.Mik azok a dolgok, amiken sosem változtatnál?

A családom és a szokások. Amikor karácsonykor mindannyian bemegyünk papámhoz és ott történik meg a karácsonyi vacsora. Amikor ünnepekre együtt sütünk anyával sütit :') Ezeken a dolgokon semmi pénzért nem változtatnék. Na, meg a barátimmal való dolgokon.A legjobb barátnőimmel egyszerűen tökéletes a kapcsolatom és ez nekem mindennél fontosabb. 

3. Mi a kedvenc idézeted, ami illik az életedre?

 "Soha ne mond, hogy soha" 

"Úgy éld az életed,ahogy te szeretnéd ne pedig úgy ahogy mások elvárják"

"Van egy álmom és ha törik ha szakad valóra váltom."

Még sorolhatnám de ezek azok amiket kiszeretnék emelni. És én tényleg ezekhez kötődve élem az életem és megpróbálok csak saját magamnak megfelelni és sosem feladni:)

4. Ki az az ember, aki a legtöbbet segít neked?

 Azt hiszem az anyukám. Rengeteget beszélgettem/beszélgetek anyukámmal és sok tanácsot kaptam tőle amiket megfogattam és bevált. Neki köszönhetem, hogy olyan vagyok amilyen. 

És itt megemlíteném Justin-t is. Most gondolom furán néztek de ez így van. Amióta belieber vagyok megváltozott a véleményem erről-arról. Justin még úgy is sokat segít ha nincs itt velem. Ha szomorú vagyok és meghallgatom a zenéit máris jobb kedvem van és az még rá tesz egy lapáttal ha mosolyog is :) 

Ők lennének ketten :))

5.Mitől félsz a legjobban?

 Az elvesztéstől és gondolom ezt nem kell kifejtenem :)

6. Ki a "szerencsecsillagod"?

Justin! :)

 

7. Kitől kapod a legtöbb motivációt?

Justin-tól :D

8. Mikor kezdted el az írást?

Az írás gondolata úgy jött, hogy a felvételire készültünk és a fogalmazás rész annyira nem ment. Gondoltam belekezdek egy történetbe ezzel is gyakorolva. Egy füzetbe írtam amit megmutattam az egyik barátnőmnek és bíztatott, hogy felmehetne blogra is így hallgattam rá (ennek a barátnőmnek a bloggeréből írom a történeteimet.)Aztán már nem tudtam abba hagyni :)

9. Mi a legszebb emléked?

Még nincs ilyenem :) Sok szép emlékem van de egyik se különösen a legszebb :)

10. Mi az, amit azoknak mondanál, akiknek szükségük van bátorításra?

Azt, hogy soha ne adjál fel! Ha meg sem próbálják már veszítettek de ha megpróbálják megcsinálni akkor van esélye nyerni.Mindig nézze a dolgok jó oldalát mert ha negatívan áll mindenhez akkor csak rosszabb lesz. 

ÉLJETEK POZITÍVAN ÉS SOHA NE ADJÁTOK FEL!

Az én 10 kérdésem:

1.A blog történetéhez az ihlet csak egyszerűen jött vagy valami/valaki segített a kitalálásában?

2.Az írást a hobbidnak tekinted? Ha nem vagy nem teljesen akkor mi a hobbid?

3.Téged melyik idézet motivál a leginkább?

4. Melyik város az ami megtölthetne ihlettel?

5. Ki a példaképed és miért?

6. Csak rövid vagy hosszú távra is tervezel?

7.A problémáidat egyedül szoktad megoldani vagy kiszoktad kérni valaki tanácsát?

8. Ha választhatnál egy szuperképességet mi lenne az?

9.Sorolj fel 5 jó és 5 rossz tulajdonságodat. 

10.Szerinted mit gondolnak rólad az emberek. 

Akinek küldöm a díjat:

Sold http://eladvaharrystylesnak.blogspot.hu/

Azért ezt a blogot választottam mert egyszerűen fantasztikus. Ez a blog úgy is megfogott, hogy nem Justin-ról szól. Mindenkinek csak ajánlani tudom mert tényleg fantasztikus!!Mégegyszer köszönöm a díjat Katának :)<3

20.fejezet~Bocsánatkérés

Sajnálom a későn hozott részt de rengetek minden közbe jött és egyszerűen nem tudtam írni. 

Mivel Justin eléggé ideges volt Luke miatt valahogy meggyőztem, hogy feküdjünk le aludni így hát összebújva tértünk álomra.
Reggel arra keltünk, hogy valaki kopog az ajtónkon. Nyöszörögve nyitottam ki a szemem mivel még szívesen aludtam volna. Óvatosan kikászálódtam az ágyból úgy, hogy Justin-t ne keltsem fel majd az ajtóhoz mentem és kinyitottam.
-Jó reggelt Ryan-mondtam kissé meglepődve.
-Neked is-mondta ő is. -Anya meghívott mindenkit ebédre szóval szólj Justin-nak is. Amúgy azért nem neked szólt mert ne vetted fel a telefont. -magyarázta.
-Oké-bólintottam.-Mikorra hívott?
-Délre-válaszolt.
-Rendben. Köszi. Akkor elkészülök és felkeltem Justin-t-kezdtem becsukni az ajtót de láttam, hogy mondani akar valamit így megálltam.
-Jó-bólintott majd sarkon fordult és bement a szobájába.Vissza vánszorogtam az ágyhoz és Justin-t kezdtem el rázogatni.
-Hm...nyöszörgött és kinyitotta a szemét.
-Kelj fel mert délre meghívott anyu mindenkit ebédelni-avattam be őt is.
-Jó-sóhajtott majd kimászott az ágyból. Ő neki állt a ruháit keresni amivel engem is emlékeztetett arra, hogy pizsibe vagyok így én is követtem a példáját. Miután megtaláltam a megfelelő darabot felöltöztem. Megfésültem a hajam,fogat mostam és én már kész is voltam ezért leültem az ágyra. Justin kissé fáradtan kutatott a nadrágja után de miután 10 perc keresés után se lett meg alsógatyába huppant le mellém.
-Látom nincs meg-nevettem.
-Hát nincs-rázta a fejét.
-Akkor vegyél fel másikat.-vetettem fel egy elég ésszerű opciót.
-De nekem az kell!-vette elő az ovis énjét.
-Justin, szinte az összes nadrágod ugyanolyan!
-Ezt vehetném sértésnek is-nézett rám komolyan de elnevette magát. Egy csók után kivett a bőröndjéből a keresett nadrághoz hasonlót és azt vette magára. Miután a pólóját is felvette lementünk a szálloda aulájába ahol a többiek már ránk vártak.
-Jó reggelt!-köszöntünk mindenkinek.
-Nektek is.-néztek ránk.
-Mehetünk? A kocsi kint áll.-mondta Scooter.
-Igen, mehetünk-fogta meg a kezem Justin és elindult az ajtó felé. Mindenki helyet foglalt a kocsiba és elindultunk hozzánk. A ház előtt leparkolt a kocsi mi pedig kiszálltunk. Én léptem be a házba elsőként és akit megpillantottam az Cat volt a kanapén.
-Szia!-lepődtem meg.
-Szia!-ugrott a nyakamba.
-Anya?-kérdeztem.
-A konyhába-válaszolt és míg a többieknek is köszönt én anyához mentem.
-Szia!-köszöntem mosolyogva mire ő megfordult.
-Szia!-ölelt meg.-Hogy vagy?
-Jól.
-Akkor jó! Többiek?
-Köszönnek Cat-nek a nappaliba-mondtam de pont akkor lépett be Isa és Fredo őket követve Ryan majd Scooter és végül Justin. Hát igen sokan voltunk. Ők is köszöntek anyának majd utána a lányokkal segítettünk anyának megteríteni az asztalt. Leültünk az asztal köré és neki álltunk ebédelni. Annyira jó volt látni, hogy így együtt vagyunk és anya is elfogadott mindenkit és az még jobb volt, hogy láttam rajta Justin-t is igazán kedveli. Nem ez a megjátszás, hogy "a lányom barátja akkor jó fej leszek vele", hanem tényleg szereti.
Ebéd után lepakoltuk az asztalt, segítettünk elmosogatni majd leültünk a nappali kanapéjára beszélgetni. A "családi megbeszélést" a csengő szakította meg.
-Kinyitom!-pattantam fel Justin öleléséből és már nyitottam is az ajtót ahol apa állt.
-Szia Clara!-köszönt ő elsőnek.
-Szia!-mondtam kicsit meglepődve. Egyáltalán nem számítottam apa látogatására pont most.
-Anyád itthon van?
-Igazából most mindenki itt van. Gyere be!-álltam el az ajtóból, hogy apa be tudjon jönni és ne a küszbön ácsorogjon bármiért is jött.. Ahogy belépett a lakásba máris megértette a "mindenki" fogalmát. Gondoltam nem kell bemutatnom őt nekik mert Ryan által mindenki ismeri.
-Apa mit keresel itt?-állt fel Ryan.
-Hát megakartam kérdezni, hogy nem-e megyünk el valahova négyesbe de látom más dolgotok van szóval elmegyek. -indult az ajtó felé de Justin megállította.
-Mi pont indulni akartunk-állt fel ezzel célozva arra a többieknek, hogy most magunkra kell hagyniuk.
-Nem kellett volna-mondtam Justin-nak mikor mellém ért.
-Dehogynem!Szükségetek van erre-adott egy csókot majd a Ryan-en kívül a csapat többi tagjával elhagyta a házat.
-Van egyáltalán kedvetek velem elmenni bárhová is?-nézett végig rajtunk mert gondolom tudta, hogy kicsit haragszunk rá.
-Van!-szólalt meg anya. Szerintem mindannyiunk a békülést szeretné és azt, hogy végre család lehessünk. Ha anya és apa nem is jön újra össze akkor is legalább szent a béke.Mert már Ryan  sem utál. Mondjuk bocsánatot még nem kért de azt vettem észre, hogy már nem is bunkón szól amit már egy jó jelnek veszek.  Apának a válasz egy mosolyt csalt az arcára.
-Az úgy jó ha lesétálunk a tengerhez?
-Hozzak fürdőruhát?-tettem fel a legelső kérdést ami ezzel kapcsolatban eszembe jutott.
-Igen-nevetett ki apa. Mivel a cuccom nagy részét a szobámba raktam nem pedig a hotelbe ezért felszaladtam a lépcsőn. Miután felvettem a ruhám alá a bikinit lementem így azzal a lendülettel el is indultunk a partra. Séta közben apa folyton próbált beszélgetést kezdeményezni, így is sikerült rátérnünk Justin-ra és rám.
-Láttam együtt vagytok Justin-nal-nézett rán míg anya és Ryan egymással beszélgettek. Hát igen, nekik sem árt kihasználni az együtt tölthető időt.
-Igen-bólintottam.
-Gratulálok!-mondta.
-Köszönjük-húztam mosolyra a szám. Kisebb csend után apa ismét megszólalt.
-Remélem megtudsz nekem bocsájtani az évek elmúlasztása miatt. Hiányoztatok anyáddal ketten.És azt szeretném ha újból egy család lehetnénk. -magyarázta  de láttam, hogy az utolsó mondatát még nem akarta nekem szegezni. -Bocsánat, hogy ezzel csak így neked támadtam -mentette ki magát.
-Én is ezt szeretném-mondtam őszintén mire apa elmosolyodott. Anya és Ryan abbahagyták a beszélgetést és várták, hogy közösen kezdjük el beszélgetni valamiről. Végül amíg a partra nem értünk négyünkről kezdtük el a csevegést. A tengerhez érve, ahol egyébként sokan voltak, kerestünk egy helyet ahol le tudunk pakolni. Levettem a ruháimat így már csak a fürdőruha takarta a testem. A focizó fiúk oda füttyögtek nekem mire Ryan egy megvető pillantást vetett feléjük. Muszáj volt elmosolyodnom, hogy így "vigyáz" rám. Már csak arra leszek kíváncsi ha bocsánatot kér mikor teszi meg.
-Be jön velem valaki a vízbe?-néztem körbe reménykedve anyáékon. Senki nem tűnt túl lelkesnek de azért én Ryan felé fordultam. -Kérlek-méregettem őt boci szemekkel.
-Jó-sóhajtott fel majd lekapta a pólóját és a víz felé kezdtünk sétálni.Ahogy sétáltunk a lábam belesüppedt a forró homokba így a víz hűsítően hatott a talpamnak.Végig néztem a végtelennek tűnő vízfelszínen. Szabadnak éreztem magam ahogyan beszívtam a tenger illatát és hallottam a víz hangját ahogy a hullámok kicsapnak a partra.
-Clara-sóhajtot Ryan de a hangleejtéséből azt vettem észre, hogy a végére megbánta, hogy megszólalt.
-Igen?-néztem rá érdeklődve.
-Figyelj én....-kezdte de nem jutott tovább. Próbálta összeszedni a gondolatait ami végül sikerült így megállt és felémfordult. -Bocsánat-nyögte ki végül. -Sajnálom azt ahogy a kezdetekben bántam veled. Nem érdemelted meg de akkor ezt még nem tudtam és nem láttam át. Sajnálom.-hajtotta le végül a fejét.
-Semmi baj-mosolyodtam el mire ő rám emelte a tekintetét.
-Ennyi?
-Miért mit szeretnél? Akadjak ki és csapjak balhét a strand közepén?-vágtam értetlen képet. 
-Nem dehogy! Csak azt hittem, hogy nehezebben fog menni.Mármint tényleg egy seggfej voltam.
-Az. De sokat jelent, hogy bocsánatot kértél.-mosolyodtam el és a karomat kicsit széttártam remélve, hogy most jön az a pillanat amikor megöleljük végre egymást. És igen, így lett. Ryan egy szó nélkül lépett hozzám közel és átölelt. Jól esett az egyszer biztos. Ezek után a hangulat még jobb lett. Kezdtem úgy érezni, hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz és ez feldobta a napom.
Pár órával később indultunk el haza közben én írtam egy sms-t Justin-nak, hogy ha akar jöjjön át vagy elmegyek én a szállodába de a válasza az volt, hogy eljön értem és csinálunk valamit együtt. Haza érve felmentünk Ryan-nel az én szobámba ezzel anyáékat kettesbe hagyva és elkezdtünk zenét hallgatni. Talán most fog eljönni az az idő, hogy közelebb fogunk kerülni egymáshoz és remélhetőleg testvéri kötelék is lesz köztünk.

*Justin szemszöge*

Miután Clara írt egy sms-t közöltem a többiekkel, hogy lelépek majd kölcsön vettem azt a kocsit amivel fuvarozni szoktak minket és mentem Clara-ért. Odaérve kipattantam a kocsiból és kopogtam de senki nem nyitott ajtót ezért benyitottam. Senkit nem láttam a azon a részének a háznak amit be lehetett látni.
-Sziasztok!-próbálkoztam de semmi. Levettem a cipőmet és elindultam felfelé a lépcsőn. Clara szobájából zenét hallottam kiszűrődni így gondolom ezért nem hallotta, hogy kopogtam. A másik szobából ami történetesen az anyukájáé, kisebb sikításokat hallottam amitől megijedtem és azt hittem, hogy baj van ezért benyitottam de nem kellett volna. Clara anyukája és apukája éppen az ágyban hancúroztak.
-Úristen bocsánat!!-tettem egyből a szemem elé a kezem és indultam volna ki de Clara anyukája utánam szólt.
-Justin kérlek ne szólj Ryan-nek és Clara-nak-mondta miközben  a takaróval takarta magát.
-De hát biztos örülnének annak, hogy megint öszejötettek.-kezdtem értetlenkedni de rájöttem, hogy ennek rohadtul nem most van itt az ideje így csak bólintottam és kiléptem a szoba ajtón. Kellemetlenül éreztem magam az előbbi incidens miatt. De nem értem Clara-ék miért ne tudatnának róla hiszen biztos ők is örülnének neki ha meint együtt lennének és egy családként élnének tovább. Legalábbis Clara biztos de szerintem Ryan se ellenezné. Miután nem éreztem már annyira kellemetlenül magam benyitottam Clara szobájába ahol Ryan-nel nevettek és zenét hallgattak. Amint megláttak Ryan kinyomta a zenét.
-Szia-köszöntek.
-Sziasztok-mondtam majd odamentem Clarahoz és megcsókoltam.-Nem zavarok ugye?-néztem rájuk mert azért ez mégis fontos nekik. Mármint, hogy rendbe hozzanak mindent kettőjük között.
-Nem, dehogyis-bújt hozzám Clara.
-Minden oké?-kérdeztem és egyből tudták mire gondolok.
-Igen-mondta boldogan Clara aminek én is örültem. Még egy ideig beszélgettünk majd Ryan-t eldobtuk a szállodába mi pedig Clara-val elmentünk kocsikázni. Vezetés közben csak arra tudtam gondolni, hogy muszáj elmondanom Clara-nak mire jöttem rá.
-Figyelj, megígértem anyukádnak, hogy nem mondom el de muszáj-kezdtem.
-Mit?-kapta fel egyből a fejét.
-Rajta kaptam anyukádékat a hálóban-mondtam.
-Na nee-kezdett el mosolyogni.
-Esküszöm.
-Úristen-csattant ki a boldogsától. -De akkor ez azt jelenti, hogy újra együtt vannak és.....de jó-lelkesedett.
-Igen de ne mondj semmit. Megígértem, hogy nem mondom el. Gondolom majd ők akarják.
-Oké, oké-dőlt vissza az ülésre. Annyit kocsikáztunk, hogy láttam Clara-n, hogy álmos így visszamentem a szállodába, felmentem, elmentünk együtt fürdeni majd el is aludtunk.

19.fejezet~ Az igazság

Annyira sajnálom, hogy ilyen ritkán jönnek a részek csak egyszeren nincs időm a suli mellett.. :// De igyekszem! :)És sajnálom a mostani rövid részt :( <3 Azért remélem tetszeni fog :)  Mindenkinek köszönöm aki pipált vagy kommentelt :))<3

Először fogalmam sem volt, hogy mit tehetnék. Menjek oda és ugorjak a nyakába? Hát nem! Ryan szerencésre nyert nekem még egy kis időt míg ő köszönt neki de nem menekülhettem el. Mostmár nem. Én akartam ezt az egészet szóval végig kell csinálnom. Vettem egy nagy levegőt majd felálltam és közelebb léptem hozzá.
-Szia-köszöntem hallkan majd lesütöttem a szemem.
-Szia-mosolygott halványan. -Gyönyörű lettél!
-Köszönöm-néztem fel rá és láttam, hogy könnyes a szeme. Nem tudtam mit tehetnék most de ahogy láttam ő se. Megakartam ölelni ennyi év után viszont féltem. Egymás szemébe néztünk és mind a ketten azon gondolkoztunk mit csináljunk mire végül ő szólalt meg.
-Megölelhetlek?-suttogta mire bólintottam így egyből egymás karjaiba kötöttünk ki. -Hiányoztál-könnyezett.
-Te is-sírtam el végül én is magam. Miután végeztünk az ölelkezéssel leültünk az asztalhoz és elekeztünk enni először csendben.
-Clara, én annyira megbántam azt, hogy elhagytalak és gondolom anyád is, hogy nem lehetett Ryan mellett. -nézett anyára aki csak bólintott. -Sajnálom, őszintén.
-De akkor legalább mond el miért tetted!-kértem azt amiért eredetileg idejött.
-Én már elmondtam-szólalt meg Ryan.
-De szeintem nem az igazat tudod-mondta anya.
-Nem azt-rázta a fejét apa.
-Akkor??-kérdeztük Ryan-nel egyzserre.
-Elmondok mindent nyugi-sóhajtott apa. -Szóval ez az egész úgy kezdődött, hogy összejöttünk anyátokkal és megszületett Ryan. Akkor még minden oké volt köztünk de után elekezdtünk vitatkozni mikor Ryan olyan 5 éves lehetett. Én egy másik nővel találkozgattam és ehhez hasonlók. Szóval igen megcsaltam anyátokat amit iszonyatosan bánok! Aztán anyátok megtudta, hogy újból terhes Clara-val én pedig megijedtem ezért bevallottam, hogy csalom őt így egyértelműen kidobott.Valahogy elértem, hogy Ryan nálam maradjon de miután észhez tértem iszonyatosan kezdtetek ti ketten is hiányozni-nézett anyára és rám. -Nem azért szakítottunk mert nem akartam másik gyereket hanem azért mert gyáva voltam és megfutamodtam.. Annyira sajnálom! Azóta minden nap bánom és magamat hibáztatom hiszen elvesztettem két fontos személyt az életemből-hajtotta le a fejét ezzel azt is jelezve, hogy befejezte. Először megszólalni sem tudtam hanem emésztettem a történetet. Ryan-re néztem aki ugyanannyira le volt sokkolva mint én. Hiszen ok nélkül haragudott rám.
-Akkor most azt akarod mondani, hogy azért haragudtam a húgomra és azért gyűlöltem mert azt hittem ő vette el tőlem az anyámat de közben te csaltad meg anyát? Miért nem tudtad elmondani az igazat??-akadt ki teljesen Ryan hozzáteszem jogosan.
-Ryan sajnálom. Sose gondoltam volna, hogy ti ketten valaha is találkoztok így nem számoltam ennek a következményével! De ha már így alakult szeretnék mindent jóvá tenni-nézett végig rajtunk. -Clara kérlek mondj valamit-fürkészte a tekintetem. Mivel anya tudta a sztorit ő csak hallgatott.
-Ne haragudj de nem tudok semmit erre mondani. Ezt nem gondoltam volna-túrtam a hajamba.
-Kérlek ne haragudj!
-Elvetted tőlem a testvérem ami, ha nem csalod meg anyát nem fordul elő-közöltem a tényeket.
-Tudom, hogy óriási hibát követtem el de szeretném jóvá tenni.
-Oké, én először ezt megszeretném emészteni-támasztottam meg a fejem a tenyeremben.
-Megértem-bólintott apa majd felállt. -Akkor én most elmegyek de még keresni foglak benneteket ez biztos-közölte, majd kisétált az ajtón. Mi Ryan-nel még csak az asztalnál ültünk és próbáltuk felfogni ami az imént történt. Szerintem Ryan most egy kicsit szarul érzi magát amiatt ahogy velem viselkedett amit most egy kicsit talán megérdemel. Hiszen, úgytűnik nem tudta a dolgok igazi oldalát de ettől függetlenül utált.Anyára néztem aki csak minket vzslatottés azon gondolkozott mit mondhatna ami jól jönne de erre semmit nem lehet mondani. Még vagy negyed órát csak ott ültünk mire Ryan megtörte a régóta tartó csendet.
-Te visszamész a szállodába Justin-hoz?-fordult felém és a hangjába most semmi utálatot nem véltem felfedezni. Talán inkább sajnálatot.
-Igen-bólintottam.
-És indulunk most vagy nem akarsz velem jönni?-kérdezte.
-Felőlem mehetünk ha szeretnél.- mosolyodtam el egy kicsit. -Anya akkor mi megyünk és akkor majd jövünk-nyomtam egy puszit az arcára.
-Rendben. Vigyázzatok magatokra-ölelt meg engem majd Ryan-t is. Mi egy bólintás után kisétáltunk a házba és hívtunk egy taxit.Csendben álltunk egymás mellett én pedig zavaroban a földet keztem el vizsgálni és egy kődarabbal játszottam. Addig folytattam ezt a tevékenységet mígnem a taxi megérkezett. Beültünk a hátsó üllésre és a taxi elindult a szálloda felé ahol a többiek tartozkódtak. Egész úton nem beszélgettünk Ryan-nel de nem is volt szükség rá ahhoz, hogy megértsük egymást. Pontosan tudtuk mit aakrunk egymásnak mondani így csak kibámultunk az ablakon és néztük az embereket ahogy az úton sétálnak. Nem is tudom mennyi idő alatt értünk a szállodához de az épület előtt kiszálltunk a taxiból és felvonszoltuk magunkat a szobánkba.Benyitottam hozzánk ahol azt láttam, hogy mindenki nálunk volt de ennek ellenére Ryan mégis a Scooter-rel közös szobájukba ment.
-Sziasztok-csuktam be magam után az ajtót.
-Szia-köszöntek majd Justin-on kívül minenki felállt és kiment. Gondolom tudták, hogy Justin-nal megfogjuk beszélni ezt az egészet de ők is hallhatták volna. Nem titkolózom előttük. Leültem Justin mellé az ágyra majd egy csók után hozzábújtam.
-Na mi volt? Mesélj!-szólalt meg Justin.
-Hát apa bevallotta, hogy Ryan sem az igazat tudja és hogy ő megcsalta anyát. Nagy vonalakban ennyi. Mind a kettőnket megrázott ez az egész-sóhajtottam.
-És Ryan hol van?
-A szobába.
-És apád? Mit mondott ezek után?
-Azt, hogy sajnálja és azért csinálta így mert nem gondolta volna, hogy mi Ryan-nel valaha is találkozunk. De még keresni fog minket-magyaráztam.
-Ryan bocsánatot kért?-bombázott tovább a kérdéseivel.
-Nem. Szerintem szar érzés ez neki és elég kellemetlenül érezheti magát. Megértem ha csak egy kis idő múlva teszi meg. 
-Értem-bólintott Justin. -És nincs kedved ezek után sétálni egy kicsit-simogatta a karom.
-De, elmehetünk-ültem fel.
-Szóval elszeretnél menni?-vigyorodott el Justin majd visszadöntött az ágyra.
-Hülyegyerek-nevettem. -Sétálni-löktem le magamról.
-Kár-állt fel szomorúan. Nevetve meg fogtam a kezét és indultunk ki a szállodából. Onnan kilépve lefordultunk jobbra és arra indultunk a sétnkra. Volt hogy többen is megnéztek minket de senki nem jött oda viszont volt amikor lányok csoportosan támadták le justin-t egy egy kép erejéig vagy beszélgettek vele. Egyik ilyen esetnél én egy kicsit félre álltam és hagytam, hogy a rajongók kibontakozzanak amikor az utca túloldalán megpillantottam Luke-ot. Először nem hittem a szememnek de mikor elém ért biztos voltam benne, hogy ő az.
-Luke te mégis mit keresel California-ba?-kérdeztem meghökkenve.
-Jöttem, hogy közöljek veled valamit. -nézett komolyan a szemembe.
-Mégis mi olyan fontos, hogy utánam jöttél nem pedig telefonon mondtad el?-vontam fel a szemöldököm.
-Szeretlek... Még mindig-sóhajtott. -És szeretném ha mellettem lennél.-lépett egy lépéssel közelebb hozzám.
-Luke-nevettem fel hitetlenül. -Én Justin-t szeretem és vele vagyok. A mi kapcsolatunknak vége..Nem is értem ezt hogy gondoltad!
-Úgy hogy szükségem van rád!
-Oké ha ez egy vicc akar lenni elég rossz.
-De nem az. Visszafoglak szerezni Clara.
-Erre még aludj egyett-mentem vissza Justin-hoz. Visszanéztem Luke-ra aki csak a telefonját előkapva tárcsázott majd kb 10 perc múlva lesifotósok ezrei lepték el a teret ahol Justin volt. Luke elégedetten mosolygott míg Justin megkeresve engem karon ragadott és visszarohantunk a szállodába.
-Utálom ezt-túrt a hajába Justin.  -Mindig megtalálnak.
-Most nem találtak volna meg csak...-halkultam el a végére és reméltem nem hallotta meg. Tudtam, hogy nem örülne ha megtudná, Luke itt van a városba.
-Csak?-fordult felém.
-Luke hívta őket ide-mondta el végül.
-Mit keres itt Luke?-vágott értetlen fejet.
-Eljött bevallani hogy visszakar szerezni-sóhajtottam.
-Mi?-lett ideges Justin. -Csak találjam meg!!
-Lefog állni! Ismerem-próbáltam nyugtatni Justin-t a hazugsággal. Pontosan tudtam, hogy luke nem adja fel egykönnyen és ettől tartottam egy kicsit.

18.fejezet~ Újra látom

Reggel arra ébredtem, hogy nem tudok megfordulni mert Justin keze a derekamon volt. Mivel nem akartam felkelteni megpróbáltam mozdulatlan maradni  ami sikerült is de ettől függetlenül Justin mocorogni kezdett és felkelt.
-Jó reggelt!-nyöszörögte  és megcsókolt.
-Neked is!-mosolyogtam.
-Mi lenne ha ma csak feküdnénk és filmeznénk meg ilyenek?-villantott egy huncut mosolyt.
-Jó-nevettem fel. Justin bekapcsolta a tv-t amit összebújva keztünk el nézni. Az idilli pillanatot a hasam korgása zavarta meg.
-Hozatok fel kaját-vette le a kisszekrényről a szállodai telefont nevetve Justin. Miután letelefonált csak a vártuk a megváltó szobaszervízt.A kopogásra justin egyből kiszállt az ágyból és ajtót nyitott-átvette a kaját majd behozta. A tányéron gófrik voltak, narancslé és egy szál vörös rózsa.
-Jó étvágyat!-tette le elém majd visszafeküdt mellém.
-Köszönöm-nyomtam a szájára egy puszit majd elekzdtem enni miközben őt is etettem.
-Na és milyen filmet nézzünk?-kérdezte Justin.
-És ha nem filmeznénk?-tettem félre a tálcát majd elekzdtem a nyakát csókolgatni.
-Az sokkal jobb ötlet-gyűrt maga alá majd egyből a melleimet kezdte el kényezetetni. Már éppen vette volna le a pizsifelsőmet amikor kopogtam.
-Tessék?-gurult le rólam sóhajtva.
-Bocsi a zavarásért, de Justin ma interjúd lesz-közölte Scooter.
-Hát ez nagyon jó.-mondta cinikusan. -Mikor?
-Körübelül másfél óra múlva.
-Jó, akkor elkészülök-zárta le Justin így Scooter kiment a szobából, hogy nyugodtan tudjon készülődni.  -Ne haragudj-nézett rám szomorúan.
-Nem te tehetsz róla-csókoltam meg. -De készülj el mert el fogsz késni ahogy ismerlek-nevettem. Kikászálódott az ágyból majd elkezdte keresgélni a ruháit. Épp a felsőjét vette fel amikor rám nézett.
-Te is öltözz fel!
-Merthogy?-nevettem.
-Mivel jössz te is?!-nézett furán.
-Muszáj?-kérdeztem.
-Igen, vagy én se megyek-rántott vállat.
-Jó-nevettem majd felálltam és én is keresgélni kezdtem. Miután mind a ketten felöltöztünk bementünk a fürdőbe majd a dolgainkat végeztük. Kimnetünk a fürdőből majd át Scooter és Ryan szobájához és bekopogtunk majd bementünk. 
-Mi kész vagyunk-jelentette be azt ami szemmel látható volt.
-Akkor menjünk-állt fel Scooter és Ryan az ágyról és kisétáltunk a szobából. Bekopogtunk Fredoékhoz mivel ők is jönnek majd kisétáltunk a szállodából, beültünk a kocsiba ami elvitt minket az interjú helyszínére. Nagyjából 30 perc alatt értünk oda így még várnunk is kellett. Mikor behívták Justin-t mi is bementünk vele majd leültünk egy olyan helyre ahol nem leszünk benne a kamerába mivel ezt megvágni se tudják hiszen elő adás. Egyébként nem mintha benne szeretnék lenni. Justin elkezdték kérdezgetni a koncertől, a rajongóiről amire persze Justin örömmel válaszolt. Látszott rajta, hogy imdája azt amit csinál és persze a rajongóit. Büszke voltam rá és láttam, hogy boldog.A koncertes és rajongós kérdések után jöttek a személyesebb kérdések. Kérdezték őt Pattie és Jeremy hogy létéről majd jött egy kérdés ami szerintem mindkettőnket kicsit váratlanul éríntett.
-És mi van azzal a lánnyal akivel egy múltkori kép megjelent? Tudod amikor annyira összevoltatok melegedve!-kacsintott a műsorvezető.
-Igen tudom-nevetett fel Justin. -Hát a lány remekül van-mondta Justin egy huncut mosollyal, hiszen pontosan tusta, hogy nem ezt akarják tudni.
-Justin, ne titkolóz kivele!-akaraoskodott a műsorvezető. Biztos nagy fogás lenne neki, ha Justin Bieber az ő műsorában jelentené be,hogy van barátnője.
-Az a lány most is itt van a stúdióban!-mosolygott Justin.
-Oh,és betudna jönni?-lelkesedett fel a nő.
-Hát nem tudom-állt fel Justin a fotelből majd odajött hozzám. -Gyere be kérlek-fogta meg a kezem.
-Justin nem tudom...nem szeretnék-néztem rá félve.
-Kérlek! Nem lesz semmi baj-mosolygott bíztatóan. -Sokat jelentene!
-Jó-mentem bele sóhajtva.Justin kezét fogva sétáltam be a kamerák elé és ültem le Justin mellé a fotelbe.
-Jó napot-köszöntem félénken.
-Szia-mosolygott a nő. -Megtudhatnánk a neved?
-Clara vagyok-válaszoltam.
-Szóval te lennél az a lány akihez Justin olyan közel került a múltkor-mérte fel a helyzetet.
-Nem csak a múltkor-szólt közbe Justin mivel látta, hogy én leblokkolnék.
-Áh,akkor itt már komolyabbak a szálak?-várta a választ izgatottan a műsorvezető. Justin először csak rám pillantott majd miután én bólintottam, hogy nyugodtan mondja el megszólalt.
-Clara a barátnőm!-jelentette be büszkén.
-Oh, hát akkor szívből gratulálunk!-mondta a műsorvezető büszkén de persze nem Justin-ra és rám volt büszke hanem arra, hogy megkapta amit akart.
-Köszönjük-mondta Justin.
-Láthatnánk egy csókot?-kérdezte izgatottan. Justin felémfordult majd engem is kissé magafelé húzott és lassan kezdett el felém hajolni majd egy lágy csókot lehelet ajkaimra ami üdvrivalgással járt hiszen bent ültek a rajongók is.Mosolyogva váltunk el egymástól majd Justin átkarolt és úgy folytatta az interjút. Tőlem is kérdezgettek ezt-azt amire kissé félve válaszoltam hiszen soha nem voltam interjún és nem tudom miket kell mondani, hogy az jó legyen de végül nem mondtam semmi rosszat vagyis az interjú után Justin ezzel nyugtatott.
-Örülök, hogy már mindenki tudja-csókolt meg Justin miután kiléptünk a kamerák elől.
-Én is-mosolyogtam.
-Most számíts arra, hogy lesz "pár" rajongó a stúdió előtt-készített fel.
-Oké-nevettem fel majd Justin kilökte a stúdió ajtaját és úgy is lett ahogy mondta. Rajongók ezrei kezdtek el sikítozni akik mind képet szerettek volna. Voltak olyanok is akik hozám is odajöttek nagy meglepetésmere de megpróbáltam jól kezelni. Egy órát voltunk még ott mire végre eltudtunk menni, vissza a szállodába. Először mindenki a mi szobánkba jött és miután sikeresen kibeszéltünk mindent a többiek elvonultak a saját szobájukba mi Justin-nal pedig az ágyon fekve, összebújva néztük a tv-t.
-Egyébként hamarosan megyünk vissza California-ba-közölte velem Justin aminek én nagyon. megörültem.
-Komolyan?-lelkesedtem.
- Igen-bólintott mosolyogva.
-Végre látom anyát és Cat-et! Ma írnom kell nekik, hogy tudják!!-pörögtem fel teljesen.
-Jó jó nyugi-csókolt meg nevetve majd nekem beugrott valami.
-Át kell mennem Ryan-ékhez-pattantam fel.
-Minek?-nézett rám furán.
-Beszélnem kell vele-válaszoltam de már kint is voltam a szálloda folyosóján. Scooter és Ryan szobája leé léptem és bekopogtam.
-Gyere-hallottam Ryan hangját majd mikor beléptem egyből furcsán nézett rám.
-Ryan beszélhetnénk?-vettem egy nagy levegőt.
-Mégis miről?-vonta fel a szmöldökét.
-Addig átmegyek Justin-hoz-hagyta el a szobát Scooter így már csak ketten maradtunk. Zavartan és hevesen dobogó szívvel ültem le Scooter helyére.
-Szóval csak azért jöttem mert Justin mondta, hogy hamarosan megyünk vissza California-ba és ugye ott lakik anya-hagytam abba a mondókám hátha leeseik neki de nem így lett.
-Igen, és?
-Hát arra gondoltam, hogy bezsélhetnél apával, nem-e tudna ő is odajönni és akkor tisztázhatnánk mindent!-nyögtem ki végül a tervem. Ryan először csak elgondolkozott majd egy egyértelmű választ adott.
-Nem!
-De miért? Te nem akarsz erről részletesebben tudni? Arról, hogy mégis miért alakult így?
-Én mindent tudok!
-Szerintem nem mindent! De ha tényleg így van akkor mitt veszíhetsz vele? Ryan ezt tedd már meg értem! Én tudni akarok mindent!Kérlek.-nyagattam és addig biztos nem hagyom békén míg bele nem megy.
-Jó csak haggyál már-ment bele.
-Akkor hívd fel most apát.
-Istenem-vette elő szemforgatva a telefonját és tárcsázott. Míg ő beszélt én az ujjaimat tördelve vártam míg leteszi.
-Na?-kérdeztem miután végzett.
-Eljön-bólintott.
-Ez az-sóhajtottam megkönnyebülve. -Köszönöm-álltam fel és kimentem vissza Justin-hoz aki Scooter-rel beszélgetett.Leültem az ágyra és vártam míg megbeszélik majd Scooter elment.
-Na?-kérdezte Justin.
-Elintéztem, hogy otthon anya,apa, Ryan és én beszélgetni fogunk. Csak anya nem tud még róla. -túrtam a hajamba.
-Minden oké lesz-csókolt meg. Remélem.

*Egy hét múlva California-ba. *

Anyának sikeresen beadagoltam azt, hogy mit tervezek és, nem elsőre, de végül belegyezett. Örültem neki, hogy ha ő nem is akarja de legalább miattam megteszi. Ez sokat jelentett. Mivel ebédre hívtuk apát aki már California-ba van anyával éppen a konyhában főzünk míg Ryan és Justin a kanapén ülnek. Justin azt mondta ő visszamegy a szállodába míg ez az egész lezajlik. Igazából én mondtam nekik, hogy ide is költözhetnek addig de mivel azt mondták több ideig leszünk a szállodánál maradtak. Hát így minden macerásabb főleg, hogy ugye én haza költöztem arra az időre. Meg nem is értem mivel mindig vagy Justin alszik itt vagy én a szállodába de hagyjuk.  Anya és Justin gyorsan megtalálták a közös hangot és jól kijönnek ahogyan Cat-tel is mivel őket is bemutattam egymásnak. Anya és Ryan először egy kicsit kínosan érezték magukat egymás társaságába de végül megtört a jég és elekezdtek önfeledten beszélgetni konkrétan így mindenről. Háromnegyed 12-kor justin lelépett így hárman vártuk apát. 12 óra után pár perccel csengettek. Én nem mertem ajtót nyitni hiszen már több mint 15 éve nem láttam őt és félek. Anya vállalta be ezt a feladatot így felállt és ajtót nyitott majd beinvitálta apát a házba. Körülnézett majd megpillantotta először Ryan-t majd engem. A tekintetünk találkozott ami nagyon furcsa volt. 15 év után újra látom azt aki miatt a világon lehetek.

17.fejezet~Szakítok veled.

Reggel mikor felkeltem azt láttam, hogy Justin az ágy végében ült egy szál alsónadrágban és a laptopon ügyköd valamit.Óvatosan mögémásztam és átöleltem a derekát.
-Mit csinálsz?-pusziltam meg a vállát.
-Mostmár semmit-tette félre a laptopot majd felállt és a ruhái közt kezdett el matatni. Tudtam, hogy azért csinálja mert haragszik a tegnapi miatt amit nem értek. Nem csináltam semmit  és Justin-nak nincs abban igaza, hogy Luke még a barátom..mert nem az!
-Ne csináld ezt!-néztem rá sóhajtva.
-Mégis mit Clara?-fordult felém kicsit idegesen.
-Elmondanád, hogy mi bajod van?-álltam fel.
-Az a bajom, hogy nem mondat, hogy van még barátod-nevetett szemrehányóan.
-Mert nincs!-védtem magam az igazsággal.
-Nem szakítottatok hivatalosan. -fonta össze maga előtt a karját.
-Attól függetlenül már nem vagyunk együtt értsd meg!
-Nem érdekel-rázta a feját majd magára kapta a pólóját. -Átmegyek a 10-es szobába Scooter-hez megbeszélni a koncertet-ment ki az ajtón.Hát ez remek. Ennek az egészenk az "örömére" visszafeküdtem az ágyba, magamhoz kaptam a telefonom és megnéztem mindent amit fontosnak tartok, kezdve a facebook-kal ahol megláttam, hogy Cat aktív így rá is írtam. Végre beszélgettem egy jót vele, így mindenről. Elmondtamn kei most mi van Justin és köztem de semmi okosat nem tudott rá mondani. Beszélgetésünk végén úgy döntöttem mostmár ideje lesz felöltöznöm szóval kerestem is valami ruhát.

Miután a a cuccomat magamra kaptam, kifésültem a hajam és pont akkor lépett b Justin a szállodai szobánk ajtaján.
-Este 6-ra megyünk a koncert helyszínére-mondta unottan mire én csak bólintottam és bementem a fürdőbe, hogy fogat mossak.Előkerestem a fogkefémet és a fogrémet majd neki álltam megtisztítani a fogaimat. Épp az utolsó súrolásokat végeztem amikor megcsörrent a telefonom odakint az ágyon. Gyorsan kiköptem a vizet ami a számba volt,megtöröltem a számat és kimentem.
-Keres a pasid-dobta Justin nekem a telefont. Szarul esett, hogy ilyen bunkó velem és ahelyett, hogy megbeszélnénk inkább gyerekesen viselkedik. A készülék még mindig csörgött a kezembe mígnem felvettem.
-Szia Luke!-szóltam bele.
-Szia Clara! Csak annyit szeretnék, hogy nincs-e kedved ma találkozni?-ere a kérdésre én csak Justin-ra pillantottam akit hidegen hagyva minden csak a telefonján pötyögött.
-De, persze találkozzunk-mentem bele. Lehet, hogy nem kéne még jobban Justin idegein játszanom de úgytűnik nem igazán érdekli akármi is ami most velem kapcsolatos.
-Szuper, akkor 20 perc múlva abba a kávézóba ahol tegnap?
-Oké akkor majd találkoznuk szia!
-Szia!-tette le.
-Na mi van találkozód van a pasiddal?-kérdezte szemrehányóan Justin.
-Nem a pasim, nem tudom elégszer hangsúlyozni-sóhajtottam.-De inkább elmegyek, hogy ne kelljen ezt hallgatnom-túrtam a hajamba majd kimentem a szoba jataján, lesétáltam a lépcsőn majd odamentem a recepcióhoz és megkérdeztem, hol találom a kávézót mivel emlékeztem a nevére. Miután mindent megtudtam amit akartam elindultam a találkozóra. Talán visszakéne fordulnom és talán megkéne beszélnem Justin-nal de tudom, hogy nem lenne értelme mert úgy tűnik vele most nem lehet beszélgetni. Csak fújja a magáét és hisztizik amiből kezd elegem lenni. Nem értem miért nem tud nekem hinni úgy  nem kéne felesleges köröket lefutnunk. De hát pasiból van.. Csak tudnám mire féltékeny ennyire. A kávézóhoz értem de akkor Luke már bent ült így én odasétáltam és leültem mellé.
-Szia!-mosolyogtam kicsit.
-Szia-mosolygott ő is. -Hogy vagy?-kezdeményezte a beszélgetést.
-Egész jól-rántottam vállat. -Te?
-Meg vagyok-válaszolt ő is. -Elmegyünk sétáltni?
-Persze-rántottam vállat majd felálltam és ő is. Kimentünk a kávézóból és elindultunk a forgalmas utcán.
-És Ryan hogy van?-kérdezte.
-Jól-válaszoltam szűkszavúan. Kissé kellemetlenül éreztem magam Luke társaságában hiszen mégis csak miatta vesztem össze Justin-nal és az exem. Lehet nem votl ez az egész jó ötlet de egyszerűen már nem bírtam elviselni Justin bántásait.
-Jön pár haverom is ha nem baj-zökkentett ki Luke hangja a gondolkodásomból.
-Nem, dehogy-mosolyodtam el. Luke-kal egy parkba sétáltunk ahol odamentünk egy padon ülő társasághoz. A cigi kilógott a szájukból ami nem úgy nézett ki mintha egy átlagos cigi lenne.
-Sziasztok-köszöntem zavartan.
-Oh szia-néztek végig rajtam kanosan. Hát ez szuper.
-Clara vagyok-mutatkoztam be mire ők csak paraszt módjára bámultak és nem mondtak semmit. Luke-ra néztem utolsó reményként de csak annyit láttam, hogy ő is szívja a füves cigit.
-Gyere baby te is szívj egyet-nyújtotta nekem az egyik degenerált a cigijét.
-Nem kell és ne bébizz mert az öklömmel fogsz találkozni-sóhajtottam.
-Uuuu milyen kis vadóc valaki-nevetett fel.-Milyen lehetsz az ágyban-nézett végig rajtam.
-Tényleg leborítalak arról a padról ha nem kussolsz be! Luke csinálj már valamit-néztem rá idegesen.
-Hagyd rá, idióta-legyintett.
-Észrevettem de attól csinálhatnál valamit-akadtam ki a reménytelenség miatt. Mivel senkit nem érdekelt, hogy rám van mászva, engem análl inkább így elindultam vissza a szállodába.
-Clara hova mész?-szólt utánam Luke.
-El-mondtam és tovább sétáltam.
-Ne menj már el-futott utánam. -Azt mondta leáll csak ne menj el-fogta meg a karom. Végülis ha visszamegyek Justin-hoz ugyanúgy kapom  a bántásokat szóval sokkal jobb ha itt maradok.Sóhajtva fordultam meg és ültem le a padra. Míg én csak ott ültem azt kellett hallgatnom, hogy ők "csaj mustrát" tartanak. Elmondták melyiket fektetnék meg vagy éppen melyik néz ki rondán. Volt olyan lány akihez oda is mentek de a csaj, nagy örömömre, elintézte egy pofonnal. Én személyszerint néha jókat nevettem rajtuk mikor egy-egy lány elküldte őket melegebb éghajlatra.Végül 4 óra fele mentem vissza a szállodába és miután megbizonyosdtam róla, hogy senki nincs a saját szobájába bementem a miénkbe mivel tudtam, hogy mindenki ott lesz. Igazam is lett. Bent ültek és beszélgettek majd mikor beléptem mindenki ráménzett.
-Sziasztok-köszöntem.
-Szia-köszönt vissza mindenki Justin-on kívül.
-Na jó volt a pasiddal?-szólalt meg Justin mikor leültem.
-Ezt már hányszor elmondtam. Nincs köztünk semmi! De nem tudom elégszer hangúlyozni.
-Na szóval a konceről volt szó!-terelte a témát Scooter. Ez szerintem is jó ötlet. -Akkor menjünk is mert még sok dolgunk van ott is 6-ig. Kell még egy próba meg minden-állt fel Scooter.
-Menjünk-állt fel Justin is mi pedig sorra indultunk utánuk. Kint beültünk a minket szállítgató kocsiba és indultunk a koncert helyszínére. Bő 15 perc allatt értünk oda ahol kiszálltunk és beléptünk a hatalmas stadionba ahol legalább 50 ember dolgozott és szerelte össze a szinpadod.Miután mindneki köszönt mindenkinek mi Isa-val le lettünk ültetve míg a fiúk mentek és tették a feladatukat.
-Látom Justin-nal fasírtban vagytok-húzta a száját Isa.
-Igen-sóhajtottam. -De azért remélem megtudjuk majd beszélni. -Isa már épp hozzászólt volna a témához amikor hirtelen megcsörrent a telefonom. Kihalásztam a zsebemből a készüléket majd megláttam, hogy anya hív. -Bocsi de ezt fel kell vennem-néztem Isa-ra majd felálltam és félrevonultam, csak utána vettem fel a telefont.
-Szia anya!-szóltam bele lelkesen.
-Szia kicsim! Hogy vagy?
-Megvagyok és te?
-Én is-válaszolt.
-Hallottam mi történt Justin és közted. Cat mesélte. -anya és Cat a távolétem óta úgy tűnik mindig összejárnak és megbeszélnek mindent bár eddig sem voltak rossz viszonyban.
-Mindegy-legyintetem de úgyse látta.
-Dehogy mindegy!-erősködött anya. -Mesélj!-mondta mire én belekeztem ő pedig türelmesen hallgatott. Miután végeztem a monológommal, megpróbált ellátni pár jó tanáccsal majd letettük a telefont.
-Bocsi csak anya volt-ültem vissza Isa mellé.
-Jó-mosolygott. A fiúkra néztem akik nagyban a színpadon álldogáltak míg Justin próbálta azt, hogy mikor hova kell mennie és ehhez hasonlók. Mikor szaladt fel Justin a kis lépcsőn elesett mi meg persze egyszerre nevettünk fel. Egészen kis családias környezet ami nem baj. Negyed hatra már mindenki megvolt a teendőivel és Justin sietősen hátra ment a színpad mögé mivel a rajongók kezdtek beszállingózni és nem lenne szerencsés ha letámadnák őt. Mi is hátra mentünk és vártuk, hogy felöltözzön.
-Nem mész be neki segíteni?-kérdezte tőlem Fredo már egy negyed óra elteltével amikro Justin még sehol sem volt.
-Nem hinném hogy kiváncsi rám-rántottam vállat sóhajtva.
-Az oké de mi van ha egyszál pöcsben áll mert nem tudja felvenni  a nadrágját, teszem hozzá volt már ilyen. Akkor mi nem mehetünk be.-nézett körbe a társaságon.
-Nem tudta felvenni a nadrágját?-nevettem fel.
-Némelyik darab bonyolult-legyintett.
-Menj már be!-förmedt rám Ryan. Szememet megforgatva mentem be Justin öltözőjébe aki a tükör előtt ült és abba bámult bele majd érkezésemre összerezzent és rámnézett.
-Bocsi csak a többiek nem tudták mi lehet veled de mint látom már kész vagy-motyogtam zavartan ami aért elég érdekes. Hiszen a barátommal állok szembe.
-Igen, mint látod kész vagyok-válaszolt hanyagul.
-Oké-sarkon fordultam és elindultam volna kifelé de még visszaszóltam. -Sajnálom-így mentem ki az ajtón és mind a ketten pontosan tudtuk, hogy ez a sajnálom nem azért szólt mert benyitottam. A legrosszabbul mégis az esett, hogy miután bocsánatot kértem se jött volna utánam sőt csak még egy szót sem szólt.
-Na?-kérdezték.
-Kész van már-válaszoltam.
-Nem tűnsz túl feldobotnak-vette észre Isa. -Mi van?
-Semmi, csak Justin olyan velem mintha nem is a barátnője hanem valami cseléd lennék-folytottam vissza a könnyeimet. -És ha úgy vesszük az is vagyok-nevettem fel kínosan majd arrébb vonultam a többiektől, hogy ha sírok ne lássák de nem sírtam. Mikor justin végre kivánszorgott az öltözőből már csak 5 perce maradt a koncert kezdetéig de már a stadion 20 perce megtelt. Mikor 6-ot ütött az óra Justin kilépett a színpadra ami a rajongókat nagy sikongásra késztette. Justin sorra énekelte a dalokt én pedig rájöttem, hogy nagyon szeretem őt akárhogy is történt ez. Pont ezért esik rohadt rosszul, hogy így bánik velem ahelyett, hogy megbeszélnénk. Egész végig csak ezen járt a fejem mígnem a könnyeim utat törtek maguknak és persze, hogy akkor kellett Justin-nak lejönnie a színpadról s szerintem meg is látta. Egy korty víz után vissza ment a rajongóihoz majd megszólalt.
-Ezt a dalt most egy számomra nagyon fontos lánynak küldeöm-jelentette be majd felcsendült az As Long As You Love Me. Elmosolyodtam majd elkomorodtam hiszen nem 100%, hogy én vagyok az a "fontos lány". Inkább, hogy megpróbáljam elterelni a gondolataimat kimentem a stadion hátsó ajtaján ami egy sikátorba vezetett de most nem érdekelt. Csak a földet nézve, csigalassúságban, kavicoskat rugdosva sétálgattam mígnem meghallottam a nevem.
-Clara-megfordultam bár a sötétben fogalmam sincs, hoy kilehet az. Mikor olyan szögbe ért, hogy az utcai lámba fénye kissé megvilágította felisertem. Luke volt az.
-Te mit keresel itt?-vontam fel a szemöldököm. -Nem bent kéne lenned?
-És neked?-kérdezed vissza jogosan.
-De-rántottam vállat.
-Na akkor ezt megbeszéltük! lépett közelebb. -Látom hogy baj van és ne mond hogy nincs mert ismerlek. Mi az?
-Semmi-hazudtam majd a falnak támaszkodtam.
-Clara!-szólt rám.
-Na jó-sóhajtottam.-Justin összeveszett velem mert megtudta, hogy hivatalosan még nem szakítottunk és azt hiszi, hogy még a barátom vagy és hogy hazudtam neked meg bla bla-magyaráztam.
-Oh-hajtotta le a fejét majd közelebb lépettt és egyik kezét megtámsztotta fejem mellett. -Nos, akkor Clara Mcartny, szakítok veled-kacsintott mosolyogva.
-Köszönöm-nevettem el magam.
-Megfog békélni hidd el. Ráfog jönni, hogy kitveszít el,ahogyan az exed is rájött-mosolyodott el halványan. -De ez már a múlté-rázta meg a fejét.
-Clara-vágódott ki a stadion hátsó jataja amin Justin lépett ki. -Te mit csinálsz itt veled?-ment Luke felé idegesen. -Akadj le róla-rántotta arrébb.-Clara, én sajnálom, hogy paraszt voltam veled! Olyan bűntudatom van, hogy el se hiszed.Tudom, hogy ha neked tényleg lenne barátod nem jönnél össze mással hiszen nem vagy olyan! Kérlek bocsáss meg!!-fogta a két keze közé az arcom.
-Legközelebb hiszel nekem?-kérdeztem komolyan.
-Igen-bólintott mire én elmosolyodtam és megcsókoltam. Nem tudtam volna megsértődni ha akartam volna se hiszen hiányzott már a csókja.
-De menjünk vissza mert még vna egy kicsi a koncertből-mondta homlokát az enyémnek döntve.
-Jó-nevettem el magam. -Még találkounk Luke.-moosolyogtam rá majd Justin kezét fogva vonultunk vissza, hogy befejzze a koncertet.

16.fejezet~ Váratlan személy

 Sajnálom, hogy nagyon ritkán hozom a részeket dehát elkezdődött az iskola és mivel kilencedikes vagyok nehéz, főleg, hogy későn érek haza. Azért megpróbálom minnél előbb hozni őket! 
Az előző részhez kapcsolódóan, köszönöm azt a két kommentet is<3


Reggel Justin mellett ébredtem. Keze a derekamon volt így nem tudtam felkelni ezért csak mozdulatlanul vártam, hogy felébredjen. A telefonomat megpillantottam az ágy mellett álló éjjeliszekrényen amiért a kezemet nyújtottam. Nem sikerült mocorgás mentesen így sikeresen felébresztettem Justin-t.
-Bocsi-néztem rá szomorúan.
-Nem baj-nyöszörgött majd megfordult és aludt tovább. Hát így legalább megtudok mozdulni. Eredeti tervemhez híven magamhoz vettem a telefonom  és felmentem facebookra ahol egyből Cat nevét keztem el keresni. Szerencsém, hogy a barátnőm kocka így fent volt ezért rá is írtam.
Clara: Sziaaa<3
Cat: Szia miújság?<3
Clara: Hááááááááát...képzeld el....összejöttem Justin-nal! :3
Cat: Na ne!!! Úristen komolyan? :o
Clara: Igen! :$ Tegnap megkérdezte! Már előtte is elé látványosan nyomult aztán tegnap megtörtént :3
Cat: Akkor gratulálok!<3
Clara: Kösziii!<3 Otthon miújság? 
Cat: Minden oké :) 
Clara: Akkor jó! :)
 
Ezek után jöttek a szokásos hülyeségeink amivel legalább még egy órát elvoltunk. Azóta már Justin is fent volt és a tv-t nézte. Miután a telenfonom visszakerült az eredeti helyére Justin-hoz bújtam.
-Ma mit csináljunk?-karolt át.
-Nekem mindegy-rántottam vállat.
-Az jó-nevetett fel. -Akkor majd kitaálok valamit-közölte.
-Oké. Amúgy meddig maradunk Kanada-ba?-néztem fel rá kissé.
-Mennél már?-mosolygott rám .
-Nem, csak kérdezem-tettem vissza a fejem eredeti helyére.
-Fogalmam sincs, mert Scooter szervez nekem valahol egy koncertet de még én se tudok semmit-válaszolt a kérdésemre. 
-Értem-mondtam. Éreztem, hogy Justin kicsit megmozdul majd a telefonját vette a kezébe.Mivel a tv-t lusta voltam bekapcsolni úgy fordultam, hogy lássam, Justin mit ügyködik a telefonján. Épp a twiterét nézte és válaszolgatott a rajongóinak. Volt egy-egy tweet amin én felnevettem. Miután Justin végzett a válaszolgatással megnézte a napi híreket és volt egy amin mind a kettőknek megakadt a szeme. Egy kép amin Justin és én jól láthatóan csókolózunk. A kép alcíme pedig nem más volt mint " Úgytűnik Justin Bieber tovább lépett és új barátnőre tett szert" A cikk elolvasás után szólaltunk meg csak.
-Hát, mostmár ha akartuk, ha nem nyilvános-mondta Justin.
-Igen úgy tűnik-meredtem még mindig a cikkre.
-Baj?-nézett rám aggódva.
-Nem dehogy! Csak kezdek félni a bántásoktól, támadásoktól-vallottam be.
-De nem kell! Aki szeret engem téged is elfogad-puszilt bele a hajamba.
-Hát jó-sóhajtottam.-Felöltözök-jelentettem be majd kikászálódtam Justin mellől.Kerestem valami ruhát amit magamra kaptam. -Készülj el te is adddig pedig összedobok valami reggelit, hátha a többiek se ettek még-mondtam.
-Jó, akkor én is mindjárt megyek-szállt ki ő is az ágyból én pedig lementem ahol már mindenki a nappaliban esetleg a konyhában tevékenykedett.
-Jó reggelt!-néztem rá mindenkire.
-Jó reggelt!-köszönt vissza mindenki kivéve Ryan-t. Ő csak gyülölködő pillantásokkal ajándékozott meg reggel. Nem nézi jó szemmel, hogy összejöttem Justin-nal de hát el kell fogadnia. És az sem fog meghatni, hogy a bátyám. Amúgyse érdekelne a véleménye de így már még annyira se. Utam a konyhába vezetett hol Fredo a nyitott hűtőajtó előtt nagy tanakodásokban volt.
-Kaját keresel?-nevettem fel.
-Azt-nézett rám úgy hogy kezével még mindig az ajtón támaszkodott.
-Akkor várj egy kicsit és csinálok valamit-mondtam.
-Ez egy jó ötlet-csukta be elégedetten a hűtő ajtaját én pedig neki álltam tükörtojásokat gyártani.
-Amúgy ezt láttátok?-hozta Scooter a konyhapultra a laptopot annál a cikknél amit Justin-nal reggel olvadtunk.
-Láttuk-legyintettem arra felé majd újból a tükörtojást kezdtem el pásztázni.
-Jah, jó-fordította maga felé.Én folytattam a konyhában elkezdett tevékenységemet miközben Justin jöt le a lépcsőn.
-Jó reggelt!-köszönt kómásan mindenkinek és bejött hozzám a konyhába átkarolva a derekam.  -Mit főzöl?-kérdezte álltá a vállamra téve.
-Tükörtojást-válaszoltam.
-És mi lenne ha utána szórakoznánk?-söpörte el a nyakamtól a hajam és elkezdte azt puszilgatni mire felkuncogtam.
-Meglátjuk-léptem ki nevetve a karjai közül és csináltam tovább a reggelit.  Miát kész lettem megterítettem majd odavittem az asztalhoz az ennivalót. Én csak néztem őket ahogy esznek mert én most egy falatot nem tudtam volna lenyelni.
-Te miért nem eszel?-nézett rám Justin.
-Nem vagyok éhes-rántottam vállat. Justin nem kérdezett többet hanem evett tovább. Miután mindannyian befejzték, lepakoltam az asztalról és elmosogattam.
-Na, mehetünk fel?-kérdezte Justin huncut mosollyal.
-Menjünk-nevettem fel mire ő karon ragdott és egyből az emeletre húzott. Beérve a szobába az ajtóna döntött és hevesen kezdett el csókolni. Csókolózásunk közbe keze levándorolt  combomhoz aminél megemelt és áttet az ágyra.  Csókunk csak addig szakadt meg míg levettem róla a pólóját. Kezemt végighúztam kidolgozott felsőtestén mire morgott egyet. Csak akkor álltam meg amikor a nadrágja széléhez értem. Lassan húztam le róla a nadrágot, alsójával együtt majd mikor a térdénél volt ő rugdosta le magáról.
-Rajtad még sok a ruha-mondta és ezzel egyidőben szedte le rólam a felsőmet.A melltartómmal  se vacakolt tovább, hátam mögé nyúlt, kikapcsolta azt és eldobta a szobába valahol. Bal kezével egyről mellemre tapadt míg a másiakt szájával kényeztette. Nem bírtam visszafogni a nyögéseim így elég hangosra sikerült az élvezetem. Miután justin végzett a melleim kényeztetésével végig puszilta felsőtestem és csak a nadrágom szélénél állt meg. Kicsatolta az övet és leszedte rólam a bugyimmal együtt így már mindketten meztelenek voltunk. Justin szétvetette lábaimat így közéjük tudott férkőzni. Combom belső felét hintette be apró puszikkal ami belőlem jóleső nyögéseket váltott ki. Miután eljutott a "bejárathoz" egyből munkához látott mire én hangosan felnyögtem.  Justin nyelve gyorsan járt bennem addig míg el nem élveztem. Miután tisztára nyalt felcsúszott hozzám és megcsókolt. fordítottam a helyzetünkön amitől ő került alulra. Lágy csókokat hagytma a teste minden részén mígnem elértem keményedő férfiasságához. Nem vacakoltam sokáig egyből be is kaptam annyit amennyi a számba fért.
-Úristen..-túrt bele a hajamba. Éreztem ahogyan farka megrándul és a számba élvez amit késégesen lenyeltem. Felhúzott magához, megcsókolt majd maga alá fordított és belém tolta magát. Egyszerre nyögtünk fel a kelleténél hangosabban de most ez érdekelt a legkevésbé. Justin tempósan lökött míg egymást felváltva nyögtünk.
-Justin..már nem bírom sokáig-ziháltam.
-Engedd el-adta az utasítást én pedig úgy tettem ahogy kért és elértem a gyönyör kapuját. Pár levezető löké után mellém feküdt és átkarolt. Miután helyreállt a légzésünk Justin megszólalt.
-Ez gyönyörű volt de remélem nem hallották a többiek-nevetett fel és nyomott egy puszit a fejemre.
-Én is-kuncogtam majd kipattantam az ágyból és elekzdtem öltözködni.
-Hova mész?-bigyesztette le az ajkait.
-Most lettem éhes-bújtam bele a pólómba. Justin is kikászálódott az ágyból és öltözködni kezdett ezért úgy döntöttem megvárom. Miuátn ő is kész let együtt vounultunk le a lépcsőn.
-Már most az elején kérlek titeket tanuljátok meg hallkan csinálni-kötött belénk Fredo mire én elpirulva justin mellkasához bújtam.
-Jó-legyintett rá nevetve Justin. Én a konyhába mentem hogy szendvicset csináljak míg Justin leült Ryan mellé.

*Justin szemszöge*

Ryan mellett foglaltam helyet mert láttam, hogy valamin nagyon gondolkozik.
-Mi a baj?-kérdeztem mire ő csak lassan rámemelte a tekintetét.
-Kérdezek valamit amire csak egy igen vagy nem választ kérek. Utána ne kérdezz semmit-mondta rezzenéstelen arccal. Kicsit megijesztett de bólintottam. -Védekeztek?-a kérdése meglepett de jobban belegondolva egy kis mosoly szökött az aromra, Aggódik.
-Igen-válaszoltam.Ő csak bólintott és tovább bámulta a tv-t de láttam, hogy nem is arra figyelt igazán. Mélyen a gondolataiba volt merülve és attól, hogy mondta ne kérdezzek semmit muszáj volt megszólalnom.
-Min töröd ennyire a fejed?
-Tudtam, hogy nem bírod ki-nevetett fel. -Túlságosan ismersz-fordult felém sóhajtva.
-Igen! Szóval?-fürkésztem a tekintetét. Ő először Clara és Isa felé pillantott majd csak utána szólalt meg. 
-Vigyázol Clara-ra ugye?-muszáj volt elmosolyodnom hiszen tényleg aggódik Clara miatt.
-Mindennél jobban-biztosítottam. Többet nem akart erről mondani. Nem akarta megmagyarázni de látta a várakozó arckifejezésemet így belekezdett.
-Figyelj, tudom, hogy azt mutatom utálom Clara-t. De mégis a húgom és féltem. Persze nem akarom, hogy ezt ő is tudja, elég hogy neked elmondtam. Én szeretem őt mint testvért-hajtotta le a fejét.
-De ez jó-mondtam mosolyogva.
-Attól neki nem kell tudnia-nevetett fel lustán.
-Jó, tudod, hogy tartom a szám-válaszoltam. Örültem, hogy Ryan ezt elmondta nekem de annak méginkább, hogy szereti Clara-t. Persze ezt neki nem mondom el. Lett volna még pár kérdésem Ryan felé de Clara ült le mellénk. Átkaroltam ő pedig közelebb bújt hozzám és így kezdtük el a tv-t nézni. végig Ryan-en járt az eszem és azon gondolkoztam miért játsza meg azt, hogy nem szereti Clara-t. Mind a kettőjüknek sokkal jobb lenne a tudat, hogy nem gyűlölik egymást. Mert szerintem Clara sem gyűlöli őt és azért nem mondja mert Ryan sem. Ezek a gonodlkodás módok...Valahogy elkérne érnem, hogy őszintén beszéljenek egymással. Ha már testvérek akkor beszélniük kell erről, nem hagyhatják szó nélkül mintha közük sem lenne egymáshoz.
-Ma csinálunk valamit?-zökkentett ki a gondolkodásomból Fredo hangja.
-Mégis mit?-fordultam hátra.
-Akármit mert szét unom a fejem.-hajtotta Isa vállára sóhajtva a fejét.
-Hát csináljunk!-mentem bele. -Mondjuk menjünk focizni-lelkesedtem. -Clara?-néztem a vállamon pihenő lányra.
-Nem tudok focizni de mehetünk-ült fel rendesen.
-Oké! Ez mindenkinek jó?-néztem körbe mire mindenki bólintott így fel is pattantunk és indultunk is. Még mindig sofőrjárattal járunk szóval megvártuk míg ideér és indultunk a focipályára. mikor odaértem egy 5 éves lelkesedésével pattantam ki a kocsiból és indultam meg játszani míg Clara leült Isa-val egy padra és onnan néztek minket. Jó volt egy kicsit focizni a srácokkal és ahogy láttam Ryan se foglalkozott a problémákkal hanem jól érezte magát.
Valamikor este felé keveredtünk haza és mindannyian fáradtan vetettük le magunkat a nappaliba.
-Srácok ne haragudjatok, hogy most szólok de én is csak most kaptam meg az üzenetet, hogy Justin-nak 4 nap múlva koncerte lesz Las Vegas-ba.-mondta Scooter.
-Ez azt jelenti, hogy hamarosan indulunk?!-sóhajtottam.
-Igen, valami olyasmit. Holnap már reggel elkéne indulni-húzta a száját Scooter.
-Akkor megyek alduni-álltam fel és Clara-t húztam magammal. -Jó éjt-mondtam majd felmentünk a szobába, átöltöztünk mindketten majd befeküdtünk az ágyba aludni.

*Clara szemszöge*

Reggel mikor felkeltem Justin már nagy pakolgatásokban volt a szobában.
-Jó reggelt!-nyöszörögtem.
-Neked is-mosolygott rám majd odajött és megcsókolt.
-Mennyi az idő?-kérdeztem.
-8 óra-pillantott a telefonjára. Sóhajtva rugdostam le magamról a takarót majd kiszálltma az ágyból. Kerestem valami cuccot amit magamra kaptam és segítettem Justin-nak bepakolni a böröndökbe mert neki annyira nem ment. Rá kellett ülnöm, hogy összetudja cipzározni. Miután ezt sikeresen megoldottuk lebattyogtunk kezükben a böröndeinkkel majd kihurcibáltuk az ajtón és betettük a kocsi csomagtartójába. Fél kilenckos sikerült elindulnuk Justin magángépéhez a felszállás pedig kilenckor sikeredett. Mivel nagyon fáradt voltam, reggeli csinálás után lefeküdtem aludni.

~Pár nap múlva Las Vegas-ban~

13:54-kor szállt le a repülőgép. Mindannyian felkaptuk a böröndjeinket amit már reggel összepakoltunk és lecipeltük magunkkal a repülőről egészen a kocsiig ami a szállodába szállított minket. Ott gyorsan letettük a cuccainkat majd egyből mentünk tovább mert Justin-nak koncert előtti megbeszélésre kell mennie. Igazából a koncert csak holnap lesz de úgy tűnik szeretnek mindent jó előre megcsinálni ami nem is baj de tehették volna későbbre. A megbeszélt helyre csak Justin és Scooter mehettek be így mi kint várakoztunk. Az életemet is meguntam abba a 2 órába míg Justin-ék bent intézkedtek és mikor kijöttek megváltás volt számomra.
-Végre-sóhajtottam fel.
-Unatkoztál?-nevetett Justin.
-Nagyooooooon-húztam el az utolsó magánhangzót majd megcsókoltam.
-Beülünk valami kávézóba?-ölelte át Justin a derekamat. A többiek csak bólintással válaszoltak így kocsiba pattantunk és az egyik közeli kávézóhoz vettük az irányt. Szerencsére nem voltak sokan így Justin is nyugodtan tudott enni, inni és nem a rajongók hadával kellett most foglalkoznia. Ahogy ettem a sütimet valamiért minden ajtónyitódásra felnéztem. Berögődésem akárhol vagyok megnézem ki jött be de ezt most hanyagolhattam volna mert az ajtón  Luke lépett be. Luke az én volt barátom akivel hivatalosan nem jelentettük ki a szakítást, csak el kellett utaznia és megszakadt a kapcsolat. Pechemre észrevett bennünket így odajött hozzánk.
-Ryan-pacsizott le vele. Szóval még őt is ismeri...nagyszerű..
-Szevasz! Te hogy hogy itt?-kérdezte Ryan.
-Hallottam, hogy Justi-nak koncertje lesz itt-nézett az említetre.-Ezért gonodltam eljövök-rántott vállat. -Jah, egyébként zsziasztok-köszönt mindenkinek így nekem is két puszival.
-Szia-mondtam kicsit zavartan.
-Hogy vagy?-mosolygott rám.
-Megvagyok. És te?-kérdeztem vissza udvariasan. Justin-ra pillantottam aki éppen Ryan-nel beszélgetett. Lehet, hogy neki nem kéne megtudnia,hogy Luke a volt barátom úgy hogy nem is szakítottunk hivatalosan.
-Én is-bólintott. -Viszont megyek nem zavarlak titeket-indult volna meg de Justin megállította.
-Dehogy zavarsz! Ryan barátja a miénk is-mosolygott. -Ülj le-mutatott egy üres helyre de láttam rajta, hogy valamit akar. Először csak kedvesen elekzdett vele beszélgetni majd jött egy kérdés ami meglepett.
-És ti honnan ismeritek egymást Clara-val?-reméltem, hogy nem mond Luke semmit de végül megszólalt.
-Régen együtt voltunk. -jelentette ki. -Mondjuk hivatalosan nem szakítottunk de....-folyttta volna de én a tekintetemmel azt üzenetem kussoljon. Vette a lapot miután Justin kezét meglátta a combomon.
-Áh értem-bólintott elégedetten Justin. -És ezt nekem mikor akartad elmondani?-nézett rám felvont szemöldökkel Justin.
-Nem tartottam fontosnak!
-Nem tartottad fontosnak, hogy szinte még van barátod?
-Mert nincs! Nem járunk!-védtem magam.
-Mégsem szakítottatok
-Nincs köztünk semmi.
-Hagyuk-állt fel Justin és kiment a kávézból én pedig utána.
-Justin-fogtam meg a karját mire ő rámnézett. -Nincs köztünk Luke-al már semmi! Több mint egy éve vége!
-Egyikőtök se mondta ki, hogy vége!
-Mert ez evidens volt!-ő nem szólt semmit csak beült a kocsiba és mivel tudtam, hogy reménytelen lenne nekem is beülnöm és beszélnem vele, visszamentem a többiekhez.

15.fejezet~Belédszerettem

Reggel arra ébredtem, hogy valaki (?) éppen mellettem helyezkedik el. Kinyitottam a szemem és Justin-nal találtam magam szembe aki csak rám mosolygott.
-Mit keresel itt?-töröltem meg a szemem majd felültem.
-Csak gondoltam átjövök-rántott vállat. Már azt nem értettem, hogy milyen körülmények között jutott ilyen az eszébe.
-Értem-sóhajtottam. Kómásan kizsálltam az ágyból míg a váratlan vendégem csak azt pásztázta mit is csinálok. A böröndömhöz mentem kikeresni valami ruhát majd miután kiválasztottam a szettem, ruháimmal a kezembe néztem rá. -Felszeretnék öltözni-közöltem vele finoman, hogy menjen ki.
-Oké-dölt az ágytámlának.
-Azaz menj ki-mutattam az ajtó felé nevetve.
-De hát már láttalak meztelenül-kérte ki magának.
-Nem érdekel-húztma fel az ágyról majd egészen az ajtóig toltam ahol kilöktem. Bezártam az ajtót, hogy véletlenül se tudjon visszajönni majd felöltöztem és megfésültem a hajam. Magamhoz kaptam a fogkefémet és a fogrémet majd a fent fürdőszobába vettem az irányt mivel az én szobámba nem volt. Goyrsan megmostam a fogam és a cuccokat visszavittem a szobába majd lementem a többiekhez akik már egytől-egyik lent voltak.
-Jó reggelt!-köszöntem úgy általánoságba mindenkinek.
-Na, hogy már te is megérkeztél neked is elmondom, hogy 11-re megyünk anyához-jelentette be Justin mire én automatikusan az órára pillantottam. Fél 11. A felmért helyzet után csak bólintottam és leültem Isa-ék mellé a kanapéra.
-Tegnap aranyosak voltatok Justin-nal-mosolygott rám Isa miközben Fredo-n pihentette a fejét.
-Hát...köszönjük-mondtam zavartan. A zsebemből előhalásztam a telefonom, hogy facebook-on írjak Cat-nek és ezzel egybekövte írtam anyának is egy tájékoztató sms-t. Anyára kicsit még mindig haragszok de biztosan aggódik és remélem a nagy "családi" elbeszélgetésnél már megnyílnak és megtudok mindent
Háromnegyed 11-kor kimentünk a ház elé ahol már a sofőr várt minket. Beültünk a kocsiba és már útban is voltunk Pattie-hoz. Miután megérkeztünk kiszálltunk és hagytuk Justin-t előremenni aki ide is kopogás nélkül nyitott be. Tekintetünk egyből a konyhára szegeződött hiszen Pattie ott sürgött-forgott.
-Anya, megjöttünk-szólt oda neki Justin mire Pattie ránk nézett.
-Sziasztok-törölte meg a kezét majd odajött és mindenkinek két puszival köszönt. -Szia, Pattie vagyok-állt meg előttem.
-Szia, én Clara-ráztam vele mosolyogva kezet. Nagyon szipatikus és kedves nő. 
-Az ebéd még nincs kész de addig üljetek le-mondta Pattie.
-Segítsek valamit?-kérdeztem reflexből.
-Azt megköszönném-mosolygott rám.
-Segítek én is-jött be velünk a konyhába Isa.
-Akkor Clara légyszives összevágod a zöldségeket? Isa te pedig figyeled a hús kérlek?-nézett ránk mire mi bólintottunk és neki álltunk a feladatunknak. Mielőtt a zöldségekhez nyúltam, kezet mostam és utána kezdtem neki az összevágásukban. Annyira belemélyedtem abba ahogyan a kés monoton csapódik a deszkához, hogy csak arra eszméltem fel amikor Justin keze fonódott a derekam köré.
-Mit csinálsz?-nézett érdeklődve.
-Zöldésget ágok össze-mondtam egyértelműen. -De Justin ezt ne itt meg amúgy is..-gonodltam arra, hogy úgy csinál mintha járnánk pedig nem.
-De...
-Kérlek-szóltam közbe mire ő belepuszilt a nyakamba és elengedett. A szemmel Pattie-ra pillantottam aki csak a fiára mosolygott.

*Justin szemszöge*

Mivel Clara elküldött leültem a fiúkhoz a kanapéra akik nagy beszélgetésekben voltak de az érkezésemre rám néztek.
-Na, mi van Clara-val?-kérdezte mosolyogva Fredo.-Nagyon összemlegedtetek az elmúlt napokban-vigyorgott eszeveszetül.
-Igen, tényleg-helyeseltem végülis ezen nincs mit tagadni. Szemmel látható, hogy rá mozdultam de az is látszik, hogy Clara-nak sem baj.
-És akkor most mi lesz?-nézett engem kiváncsian.
-A barátnőmnek szeretném tudni-vallottam be őszintén. Ryan-re pillantottam aki csak a telefonját nyomkodta és néha-néha figyelt ránk. Végülis clara csak a húga így megszólalatam. -Persze ha Ryan-nek nem baj. -ő érdekesen nézett fel rám.
-Leszarom-mondta hanyagul majd még jobban belemélyült a telefonjába. Láttam rajta, hogy inkább elmenne a társaságunkból de nem tudta megtenni. 
-Hát oké-mondtam zavartan.
-Akkor sok siekert haver-mosolygott bíztatóan Fredo.
-Igen, sok szerencsét.-szólalt meg Scooter is aminek örültem. Jó tudni, hogy neki sem lenne baj az ha Clara a barátnőm lenne. Még fél órát nyúztak azzal, hogy mégis, hogy szeretném megkérdezni tőle de az az igazság az, még én se tudom. Megelehet, hogy nem is ma kérdezem meg az is lehet, hogy csak egyszer megtörtnéik. Minden eldől és mikor azt érzem, itt az idő, megteszem.
Fél 12-kor elkezdtünk megteríteni majd annak végezetével ültünk az asztal köré és álltunk neki enni. clara mellett ülve aligha tudtam megállni, hogy ne simogassam a combját vagy bármi hasonló. Magam melett akarom tudni ezt a lányt bármi is legyen.
Kaja után a lányok segítettek anyának elmosogatni majd leültek közénk a kanapéra és elkezdtünk beszélgetni. Anya látta rajtam azt amit még neki nem is mondtam. Azt, hogy szeretem Clara-t. Ő tudta de csak mosolygott és hagyta, hogy én intézzem. Éppen arról beszélgettünk, hogy mi van velem/velünk ha nem vagyunk itthon mikor megcsörrent anya telefonja. Félre ment és felvette.
-Nagyon aranyos anyukád van-hajolt hozzám Clara.
-Köszi-mosolyogtam rá.
-Srácok nekem el kell mennem ne haragudjatok. De még találkozunk ígérem-jött vissza anya.
-Jólvan-álltam fel. -Akkor szia-adtam neki egy puszit.
-Vigyázzatok magatokra-köszönt el mindenkitől mi pedig elhagytuk a házat. Miközben a sofőrt vártuk hozzám odajött pár rajongó képért és autogrammért amit természetesen örömmel megadtam nekik. Imádom látni a rajongóim arcát amikor meglátnak. Boldogok és akkor én is az vagyok!A söfőr megérkezése után beültünk a kocsiba és a házamba indultunk. Miután megérkeztünk bementünk és egyből a kanapéra vetette magát mindenki. Tanács talanok voltunk azon a téren, hogy mit is csináljunk.Clarara pillantottam aki a telefonját nyomkodta. Aztán rájöttem, hogy itt az idő. Nem is vártam tovváb, megszólaltam.
-Clara!.mondtam mire ő rámnézett-Tudnál nekem segíteni? Egy szálka ment az ujjamba.-hazudtam, mivel valamivel félre kellett hívnom.
-Persze!-állt fel majd a konyhába mentünk. Éppen valami olyan ezsközt keresett amivel kioperálhatja a szálkát a kezemből ami ott sincs így megálítottam.-Hagyd-fogtam meg a kezét.
-De hát ki kell szedni az ujjadból-nézett rám értetlenül.
-Nincs szálka az ujjamba.
-Akkor?-vonta fel a szemöldökét.
-Mondanom kell valamit.
-Azt is mondhattad volna, hogy Clara beszélni szeretnék veled és akkor félre jövünk de mindegy-nevetett.-Igen?-egy nagy levegővétel után belekezdtem.

*Clara szemszöge*

Justin csak egy sóhajt után fogott bele amitől kicsit megijedtem.
-Clara, én úgy érzem, hogy beléd szerettem. -hajtotta le a fejét én pedig meglepődtem. Belémszeretett?
-Ez..komoly?-kérdeztem kicsit hallkan.
-Igen az. Egyszer csak ezt éreztem és nem tudok ellene tenni-folytatta. Úgy gonodltam ha már ő is színtvall én se marahatok ki. Meg így legalább ő se érzi magát kellemetlenül.
-Azt hiszem én is belédestem-vallottam be, mosolyra húzva a szám. Justin szeme felcsillant.
-Hát akkor Clara, lennél a barátnőm?-kérdezte izgatottan várva a válaszra.
-Persze, hogy igen-csókoltam meg egyből mire a többiek tapsolni és fütyögni kezdtek. Végig hallották az egészet de ez érdekelt a legkevésbé.
-Gratulálunk!-mondta Fredo őszintén.
-Köszönjünk-mosolyogtunk majd újra megcsókoltuk egymást. Csókunk után a többiekhez mentünk és leültünk. Justin átkarolt én pedig a vállára hajtottam a fejem. Ryan szeme szikrákat szórt viszont a többiek örültek nekünk ami jól esett. De faggatni nem faggatak bennünket csak a gratulációjuk után azon gondolkoztunk, hogy mit kéne csinálni.
-Felelsz vagy merszezzünk!-vetette fel Isa.
-Jó-mentünk bele nagy tehetetlenségünkbe. Isa keresett egy üveget míg Justin a hűtőből kivett egy üveg wisky-t. A szőnyegre ültünk egy körbe a nappaliba.
-Mielőtt játszuink igyon belőle mindenki-nyújtotta nekem az üveget justin mire én meghúztam és tovább adtam Scooter-nek. Már ennyitől is kezdtem azt érezni, hogy szédülök, mivel annyira nem bírom a piát, így úgy döntöttem én nem iszok többet. Miután mindenki ivott el is kezdtük a játékot. Mindenki először felelt majd utána úgy döntöttünk, hogy kötelező merni így jobbnál jobb feladatok voltak mígnem Ryan pörgetett és nálam Isa-nal állt meg az üveg.
-Felelsz vagy mersz?-kérdezte tőle Ryan.
-Merek-mondta magabiztosan Isa mir Ryan elmosolyodott.
-Smároljatok Clara-val.-nézett rám és Isa-ra felváltva.
-Ha ő is benne van-rántott vállat. Mivel már a pia hatása alatt is álltam belementem.
-Jó-sóhajtottam és felálltam miközben Ryan-t gyilkoltam a szememmel.
-Nehogy már smároljatok-akadt ki Justin.
-Végülis foglaltak vagytok-szált be Fredo is.
-Nem fogunk összejönni-nevetett Isa majd hirtelen megcsókolt.
-Te meg nem is ellenkeztél Clara-akadt ki Justin miután Isa-val elváltunk egymástól.
-Nyugodj már meg-ültem vissza mellé. Láttam rajta, hogy amit kértem nem megy neki így őt is megcsókoltam bár nem tudom mennyire tartotta bizarrnak.
-Hát..igazából eléggé beindított az a csókotok-suttogta érzékien a fülembe.
-Hm..valóban?-vigyorogtam kajánul. -Akkor ezt fent intézzük el-kacsintottam mire neki nem kellett kétszer mondani, felkapott és elindult velem a szobába.
-Csak hallkan-szólt utánunk nevetve Fredo de addigra már mi bent voltunk a szobába ahol Justin épp az ágyra fektetett le. Fölém mászva csókolt meg hosszan miközben keze a pólóm aljához vándolrolt és leszedte rólam azt. Melltartómmal se vacakolt tovább hanem kikapcsolta és elhajította valahol a szobába. Egyik kezével mellemmel kezdett játszani míg a másiakt szájával készeztette ami belőlem nyögéseket váltott ki. Miután ezt megunta végig puszilta a hasamat majd nadráogmnál megállt. Kigombolta azt és lerántotta rólam bugyimmal együtt. Minden tevékenységét abba hagyta és csak nézett engem. Kicsit kezdtem zavarba jönni ezért felhúztam a lábaimat.
-Ne!-húzta vissza őket. -Gyönyrű vagy-csókolt meg. Lábaimat szétfeszítette és combom belső felét kezdte el puszilgatni amitől csak méginkább izgalomba jöttem. Justin egyre beljebb haladt a combomon mígnem nyelvét éreztem magamban amitől egy hangosabbat nyögtem. Justin nyelve gyorsan járt bennem és kis idő után elélveztem. Tisztára nyalt és csak utána csúszott fel hozzám. -Fonom vagy-kacsintott majd megcsókolt. végig néztem Justin-on akin rengetek ruha volt így fordítottam a helyzetünkön, hogy ő legyen alul. Pólójá egyből lekaptam róla és az én földön hevert cuccaim mellé dobtam. Nyakától kezdve végigcsókoltam felsőtestét amire ő sóhajokkal válaszolt. Nadrágjánál megálltam és kínzóan lassan húztam le róla üyelve arra, hogy minnél többször érintsem a férfiasságát. Mivel láttam rajta, hogy már nem annyira bírja lekaptam róla a boxerével együtt és egyből munkához is láttam. Azt a részt amit számmal nem tudtam kényezetetni a kezemmel tettem meg. Éreztem, hogy férfiassága megrándul és a számba élvezett amit én kézségesen lenyeltem. Felcsúsztam hozzá és egy hosszú csókot leheltem ajkaira miközben ő a hátamra fordított. Mélyen a szemembe nézett majd lassan belémtolta magát mire mind a ketten a kelleténél hangosabban nyögtünk fel. Fokozatosan kezdett el gyorsítani nekem pedig a nyögéseim egyre sűrűbbek lettek.
-Jusitn én...-ziháltam.
-Én is-értette meg amit mondani akartam.Én nem bírtam tovább így elértem a gyönyör kapuit. Justin kicsit később ment el majd miután ez meg volt befeküdt mellém. Majd mintha valami bekattant volna nála újból fölém tonyosult és a nyakamt kezdte el csókolgatni.
-Mit csinálsz?-kuncogtam de ezzel egyidőben meg is értettem. Szívni kezdte a nyakam ami már kezdett fájni.
-Justin ez fáj-toltam el kissé magamtól.
-Ne haragudj de így tudják hogy nem nyúlhatnak hozzád.-nézett rám majd bocsánatkérően megcsókolt. Mintha ez már megtörtént volna velem. Vagy...valami hasonló volt az álmomban. Majdnem ugyan ez csak azt hiszem valami plázába voltunk egy próbafülképe ha jól emlékszem. Ezt az álmot nem tudom hamar elfelejteni szóval ilyen kis részletekre is emlékszek. De ez bizarr, hogy hasonlóságok vannak az álmom és a valóság között.
-Ma csinálunk valamit?-kérdezte justin. -Még csak fél három-nézett az órára.
-Kérdezzük meg a többieket-szálltam ki az ágyból és felvettem a ruháimat, utánam pedig Justin is ugyan ezt tette és miután kész lett lementünk a többiekhez.
-Mielőtt felmentetek mondtam, hogy hallkan-kötött belénk Fredo mire én elpirultam.
-Csak azért jöttünk le, hogy megkérdezzük nem-e csinálunk valamit-terelte a témát Justin.
-Elmehetnénk valahova-válaszolt Scooter.
-Akkor induljunk-fogta meg a kezem Justin és kisétáltunk az ajtón, hogy eltöltsük valamivel a délutánt.

14.fejezet~Megérkezés

Reggel mikor felkeltem  az órára néztem ami 8-at mutatott így ennek örömére még fentregetem egy kicsit. Persze nem tehettem addig amíg szerettem volna mert mennem kell dolgozni ezért 08:05-kor kikászálódtam az ágyból és valami ruhát kezdtem el keresni.Miután megtaláltam a megfelelőt felöltöztem és kimentem a szobából át a konyhába ami ugye nem volt nagy távolság. A konyhában összetalálkoztam Ryan-nel. Rám se nézett de nem is kartam, hogy megtegye mert akkor tuti megölne a tekintetével. Eddig se voltunk jóba de most, hogy kiderült azt hiszem életem legnagyobb titka még jobban utál. De erről az egészről még beszélnem kell anyával és még apával is.Mondjuk vele már nem beszéltem több mint 15 éve de ez most nem fontos.  Nem fogok csak így elmenni ez mellett. És az is egészen biztos, hogy Ryan-nek is ott kell lennie a beszélgetéseknél! Gyosan neki álltam valami reggelit csinálni, hogy mire mindenki felkel kész legyek. A meleg szendvics mellett döntöttem így azt vártam míg megsül. Miután az összes kész lett gyorsan megterítettem majd visszamentem a szobának kialakított helyiségbe míg a többiek fel nem kelnek.Fél órán keresztül fetrengtem  és zenét hallgattam míg végül kimentem.Épp mentem volna oda a többiekhez a megeterített asztalhoz amikor Justin sétált el mellettem. Gondolom a szobából kell neki valami. Már elhagytuk egymást amikor azt éreztem, hogy visszahúz és hirtelen megcsókol. Nem ellenkeztem csak belemosolyogtam a csókunkba. Miután elváltunk egymástól megragadta a karom és az ő "szobájába kezdett húzni. Becsukta a szoba ajtaját majd engem ledöntött az ágyra és fölém mászva kezdte el a nyakamat csókolgatni de muszáj voltam eltolni magamtól.
-Justin, ezt most nem lehet-nevettem el magam és remélem érti.
-Miért?-kérdezte tára nyílt szemekkel. -Ohh...-esett le neki. -Hát, jó katona vérben is harcol-kacsintott.
-Fúj-csaptam vállon.-Undorító vagy-nevettem.
-Csak őszinte-hajtotta le szomorúan a fejét.
-Inkább gyere ki reggelizni-másztam ki alóla és kimentem a többiekhez akik az ablaknál ültek és nézték a felhőket vagy éppen laptopoztak, telefonoztak. Justin elvette a neki készült melegszendvicset amit meg is evett.Én bementem a "szobámba" és azon kezdtem el gondolkodni, hogy mit is vegyek fel majd akkor amikor találkozok Justin szüleivel. Oké, hogy nem vagyok a barátnője...,vagyis már nem tudom mi van de egyikünk sem mondta, hogy járnánk..., de szeretnék jó benyomást kelteni. A cuccaimat mind kidobáltam a börőndből de egyiket se találtam megfelelőnek. Kezdtem egyre hisztisebb lenni és erre a  női ügyeim segítettek rá leginkább. Hirtelen azt hallottam, hogy kopognak így odaléptem az jatóhoz és kinyitottam. justin állt ott aki egyből be is jött.
-Mi ez a ruha kupac? Egyáltalán hova készülsz?-kérdezte nevetve.
-Haha, nagyon vicces vagy-löktem meg kissé.- Azt nézem, hogy milyen ruhába találkozzak a szüleiddel-mondtam el neki is. Justin egy kicsit melepődött majd elmosolyodott.
-Mindegyik tökéletes.-mosolygott majd megakart csókolni de én valamiért elhajoltam. Ha egyszer nem járunk akkor ezt nem kellenne. Viszont Justin máshogy gondolta mert megfogta az államat, maga felé fordította a fejem és lágyan megcsókolt.
-Miért húzodtál el?-suttogta.
-Csak rossznapom van-mosolyodtam el halványan.Igazából magamat se értem. Jól esik, hogy Justin ezeket csinálja és imádom a csókját de valahogy mégsem helyes amit teszünk. Hiszen, nem vagyok a barátnője.Azt hiszem.
-Akkor nézzünk filmet-vette fel a földről a laptopom. -Mit nézzünk?-kapcsolta be a kezében tartott tárgyt.
-Nekem mindegy-mosolygotam és közelebb ültem hozz, hogy én is lássak valamit.
-Rossz szomszédság?
-Tökéletes-bólintottam. Ő megkereste a filmet majd elindította. Mivel feküdtünk az ágyon az ölünkbe tette a laptopot majd átkarolta a vállam mire elmosolyodtam. Elkapott az az érzés, hogy megakarom ölelni őt így a jobb karomat át tettem a mellkasán ő pedig közelebb húzott magához. Így néztük végig a filmet majd a végére sikerült elalaudnunk.

~Pá nap múlva,Canada-ban~

Az éjszaka közepén érkeztünk meg Canada-ba ezért Fredo jött engem felkelteni. Kómásan kászálódtam ki az ágyból és indultam ki, hogy beüljek a székbe és bekössem magam a leszálláshoz. Miután leszálltunk csak visszamentem a cuccaimért mert már összepkaoltam és felvoltam öltözve. Elég kómásan ültem be a kocsiba ami jött értünk de mindenki így volt ezzel. Út közben el is aludtam.

*Justin szemszöge*

Mikor megérkeztünk a házamhoz mindenki kiszállt kivéve Clara-t mert ő aludt. Kinyitottam az ő oldalán lévő ajtót és óvatosan kiemeltem.
-Kicsim...Clara!-javítottam ki magam gyorsan.Ő mocorogni kezdett a kezembe majd felkelt. -Megjöttünk-mosolyogtam rá majd óvatosan letettem. Megtörölte a szemét majd a kocsi cosmagtartójához ment és kiszedte a cuccait majd utána én is. Bevezettem őt a házba ahol síri csend volt. Gondolom mindenki elfoglalta a helyét és alszik. Clara-nak megmutattam az ő ideiglenes szobáját ami az enyémmel szembe volt. Ha azt mondom velem kell aludnia az elég nyomulósnak tűnne. Mielőtt bement a szobába arcon puszilt.
-Köszönöm-mosolygott fáradtam majd becsukta maga mögött az ajtót.Én átvánszorogtam a saját szobámba és befeküdtem az ágyba. Lehunytam a szemem és egyből Clara arca lebegett  előttem. Azt hiszem beleszerettem ebbe a lányba. Ahogy hozzám ér, kiráz a hideg és elkezd remegni a lábam. Ahogy mosolyog nekem is mosolyognom kell. Igen..szeretem őt. Ezzel a gondolattal nyomott el az álom.

*Clara szemszöge*

Reggel nem mondanám azt, hogy kipihenten ébredtem de jobb volt mintha semmit nem aludtam volna. Kikászálódtam az ágyból majd elekzdtem ruhát keresni. A választásom erre esett így fel is öltöztem.

Miután a hajamat is megcsináltam lementem azzal a szándékkal, hogy reggelit fogok csinálni. Lent észre kellett vennem, hogy senki nincs a nappaliba se a konyhába. Pár szobából mocorgást hallottam de ezek szerint alszanak még. Benéztem a hűtőbe, hogy miből tudok választani de az szinte üres volt így azt hiszem boltba kelle mennem a reggeli készítéshez. Ettől a gondolattól vezérelve léptem ki a ház ajtaján de fogalmam se volt merre is kéne elinduljak mert nem votlam még itt soha életembe. végül eldöntöttem, hogy balra indulok így sétálni kezdtem. Miközben boltot kerestem a házakat is néztem. Szépen ki volt alakítva az összes mondjuk ez nem is csoda. Negyed órán keresztül sétáltam bolt után kutatva mire végre találtam egyet. Bevásároltam minden szükséges dolgot és visszmentem ahol a többiek rá vártak.
-Ugye kaját hoztál?-pattant oda hozzám Fredo.
-Azt-nevettem és letettem a pultra a szatyrokat.
-Zsír-kezdtek el belőle kipakolni. mivel hoztam péksütiket, felvágottat, zsömlét, kiflit és ilyeneket gondoltam megtudják csinálni maguknak most az egyszer így a kanapén foglaltam helyet.
-Tényleg, Justin!-szólalt meg Ryan. -mikor megyünk Jeremy-ékhez és Pattie-hoz?
-Majd nemsokára-válaszolt Justin. Miután mindannyian megreggeliztek leültek ő is a nappaliba. Ryan a lehető legtávolabb ült tőlem mintha valami betegséged terjesztenék..pdig csak a húga vagyok..És azt hiszi ezzel el tud menekülni az elől, hogy erről újra beszélgessünk. Hát nem fog csak várom a pillanatot amikor anya és apai s ott lesz. Fredo úgy döntött, hogy Xbox-ozik ami a többi fiúnak is tetszett így mi Isa-val csak néztük őket míg Justin meg nem szólalt.
-Akkor indulhatunk apához? És majd utána megyünk anyához mert ő csak este lesz otthon-monda.
-Menjünk-pattant fel Scooter majd mi is és kimentünk. Mivel 6-an vagyunk így nem férünk be Justin kocsiába ezért sofőrt hívtak ami perceken belül meg is érkezett.  Beszálltunk és indultunk is Jeremy-ékhez. A ház előtt a kocsi megállt mi pedig kiszálltunk. Justin ment előre mivel ő jártas itt. Kopogás nélkül nyitott be mi pedig mentünk utána. A ház nem csak kívülről hanem belülről is fantasztikusan nézett ki.
-Apa!-kiabált justin a hatalmas házba.
-Justiiiiin.-szaladt oda hozzá Jaxon és Jazzy. Justin egyből felkapta őket és nyomott egy-egy puszit az arcukra. Miután Justin letette őket mindenkit végigöleletek majd megálltak előttem.
-Jazmyn vagyok-mosolygott rám édesen.
-Én Clara-guggoltam le hozzá.
-Én pedig Jaxon-totyogott ő is oda.
-Hát örülök, hogy megismerhettelek titeket-álltam fel mosolyogva. Írtó édesek voltak.
-Sziasztok-hallotunk egy mélyebb férfi hangot majd a hanghoz egy alak is társult, méghozzá Jeremy alakja.
-Szia apa-ment oda hozzá Justin és megölelték egymást. Jeremy is mindenkinek végig köszönt majd megállt előttem.
-Már beszéltünk webkamerán-mosolygott. -Tényleg nagyon szép vagy-nézett végig rajtam.
-Köszönöm-mosolyogtam zavartan.
-Justin játszol velünk?-álltak meg előtte a kicsik. 
-Persze-fogta meg a kezüket majd felfelé indultak el.
-Most nem fognak róla leszállni egy ideig-nevetett Jeremy.
-Aranyosak-mosolyogtam.
-Mit szólnátok ha ma deszkáznánk?
-Jó!-ment bele egyből Fredo és Ryan és mivel Justin is biztos benne lenne így a délutáni programunk ez lesz.Jeremy leültetett minket a kanapéra majd a beszélgetni kezdtek a többiekkel amit én csendben hallgattam.
-Felmehetek megnézni Justin-ékat?-fordultam Jeremy felé.
-Persze, nyugodtan-bólintott majd elindultam felfelé de mielőtt felértem volna hallottam azt a kérdést, hogy "Együtt vannak?". Nem akartam visszaszólni, hogy nem szóval mindegy. Megálltam az a szoba előtt ahonnan hangok szűrődtek ki. Amint hallottam nagyon jól megvoltak így kétszer is meggondoltam, hogy megzavarjam-e őket. Végül úgy döntöttem, régen találkoztak így hagyom őket. Indultam volna lefelé amikor kinyílt a szoba ajtaja.
-Épp hozzád akartam lemmenni-nevetett Justin-A kicsik azt mondták hívjalak fel játszani. És még véletlenül se Isa-t mondták volna-magyarázta.
-De aranyosak-mosolyogtam. Justin előreengedett így beléptem Jaxon és Jazzy szobájába ahol éppen várat építettek. Leülltünk közéük és csak figyeltük őket.
-Segítetek-nézett ránk nagy szemekkel Jazzy.
-Persze heregnő-mondta Justin és ő is elkezdett építkezni míg én Jaxon oldalán segítettem. A vár építés végül átment "kinek lesz nagobb" játékba ami végül döntetlennel zárult. Még fél órát játszottunk velük mígnem Fredo bejött szólni, hogy indulnánk a gördezskapályára. A söfőrt megint hívták aki ismét perceken belül megérkezett. Mindenki beült, a kicsik Justin és Jeremy ölébe foglaltak helyet majd elindultunk. Odaérve amint kiszálltunk azt vettük észre, hogy nem voltak olyan sokan. Justin egyből az autó csomagtartójához vette az irányt ahonnan kivette a deszkáját. Nem láttam mikor rakta be de mindegy. Csoportosan indultunk meg a pálya fele és persze voltak akik oda is jöttek Justin-hoz egy-egy képért. Miután ezt is lerendezte neki is álltak deszkázni míg mi Isa-val és a kicsikkel leültünk az egyik padra. Egy órát voltak fent a pályán mire leütek hozzánk pihenni. Justin és Jeremy nagy beszélgetésekben voltak míg velem Fredo beszélgetet miközben Isa-t ölelte át.
-Jó fej Jeremy nem?-mosolygott.
-Igen-válaszoltam.
-És Pattie is ugyan ilyen laza és jó fej-tájékoztatott róla.
-Akkor jó!
-Clara, jösz deszkázni?-állt meg előttem Justin.
-Hát ez nem az én sportom.-nevettem.
-Mindegy. Segítek-ragaszkodott hozzá.
-Jó-álltam fel és Justin-nal vonultam a pályára.
-Gondolom a deszkára azért rá tudsz állni-mondta kötekedően.
-Haha! Igen-nyújtottam rá a nyelvem és felálltam a guruló falapra.
-Jó, akkor most az egyik lábaddal kezd el hajtani magad-adta az utasítást. Jobb lábamat letettem a deszkáról és ellöktem mgama a föld segítségével de sikeresen hátra estem. Szerencsémre Justin megfogott. -mostmár látom, hogy mi nem megy-nevetett ki.
-Vicces vagy-álltam fel.
-Segítek csak állj vissza-mondta én pedig úgy tettem ahogy kérte és visszaálltam rá. Mefogta a derekam és elkezdett velem menni. -Most akkor lökd magad megint te de óvatosan!-figyelmeztetett. Nevetve kezdtem el magam hajtani a lábammmal és most nagy örömömre sikerült mennem vele pár métert. Mikor kanyarodnom kellett volna neki mentem az egyik ugratónak kialakított emelvénynek mert fogalmam sincs, hogy kell ezzel az izével kanyarodni.
-Ha te csinálod sokkal könnyebbnek tűnik.-szitkozódtam a nevető Justin-nak. -Persze nevess ki-nyomtam a kezébe "hisztizve" a deszkáját.
-Nyugi már-nevetett majd közelebb húzott magához a derekamnál fogva és mélyen a szemembe nézett. Közeledett volna felém amikor valaki megzavart minket.
-Khm..-köhécselt Ryan mire mi szétrebbentünk és odamentünk a többiekhez. Leültem Jeremy és Ryan közé mert máshol nem volt hely.
-Clara-suttogta Jeremy.
-Igen?-néztem rá.
-Tényleg testvérek vagytok Ryan-nel?-kérdezte hallkan. Nem elég hallkan.
-Ezt honnan tudod?-csattant fel Ryan.
-Ohm..Justin mondta...-mondta megszeppenve Jeremy mivel látta Ryan-en, hogy kicsit ideges.
-Justin te miért híreszteled? Egyáltalán nem vagyok rá büszke te pedig mindenkinek elmondod!-akadt ki.
-Ne idegeskedj már! Apa nem mondja el senkinek-nyugtatta.
-Neked se kellett volna-mondta madj elindult a kocsi felé de azon tovább sétált.
-Bocsánat-kért elnézést Justin-tól és tőlem Jeremy.
-Mindegy-legyintett Justin. -Erre mindig felkapja a vizet.
-De miért?
-Utál de hagyuk-kértem mire bólintott ezzel jelezve, hogy megértette.
-Clara gyere-pattant fel Justin majd egy kerítéshez szaladt ahonnan rózsák lógtak ki. Ő letépett egyett és odahozta nekem mikor én már épp úton voltam hozzá.
-Köszönöm-nevettem. Ő erre csak gyorsan egy csókot lopott tőlem majd rámkacsintott. Miközben sétált visza a többiekhez jött egy üzenetet amit elolvasott.
-Srácok, anya írt, hogy ma neki nem jó, hogy átmenjünk szóval holnap délőlettre hívott meg és ebédre.-vázolta Justin a tényeket maire mindenki csak fejbiccentéssel válaszolt. Még kicsit kint maradtunk a pályán után Jeremy-ékhez vettük az irányt és ott voltunk egészen estig. 8 órára értünk Justin házába ahol Ryan a kanapén ült. Justin leült mellé és elkezdtek beszélgetni én pedig felmentem megfürdeni, hogy utána aludhassak.

13.fejezet~A titok

Bocsánat a késésért csak két napig gólyatáborban voltam.És ugye hamarosan elkezdődik a suli. Nem tudom akkor mikor tudok részt hozni de igyekszem!


-Ez a kibaszott ribanc a húgom-kiabálta mire mindenki lesokkolt de leginkább én. Ezt most ugye rosszul hallottam..? Nem lehetek a húga. Mégis, hogy lennék az? A kérdések csak kavarogtak a fejemben és nem tudtam megszólalni de nem is kellett mert Ryan kiviharzott a szobából és bacsapta a szobája ajtaját. Én csak hirtelen leültem a földre és a kezembe temettem az arcom.A többiek körém guggoltak de vártak míg magamtól szólalok meg, amit nem tudtam hamar megtenni. Csak gondolatok ezrei cikáztak a fejemben és azon töprengtem ez hogy is lehet.. Egyszerűen nem tudom felfogni és azt szeretném, hogy ne legyen igaz.. És ezeketől eltekintve még nem tudom Ryan miért is volt velem bunkó. Ezzel a vallomással még tartozik és még egy jó pár magyarázattal.
-Jól vagyok-szólaltam meg végül mindenki megnyugtatására és felnéztem rájuk. Láttam az aggodó és kiváncsi tekinteteket egyben és ahogyan észrevettem Justin-on az aggódás uralkodott el inkább.
-Biztos? -kérdezte Scooter.
-Teljesen-álltam fel sóhajtva. -Csak egyszerűen nem fér a fejembe.-túrtam bele a hajamba. -Milyen ágon lehet a testvérem? Anyai vagy apai? Úgy érzem még ma beszélnem kell Ryanel és nem érdekel hogy reagál. Jogom van tudni!-álltam a sarkamra. Igazából nem éreztem magam teljesen magabiztosnak.Hiszen most derült ki, hogy van egy bátyám aki ráadásul utál még mindig nem tudom, hogy miért és ha bemegy megkérdezni akkor megöl.. Ezt a félelmemet Justin is észrevette így megsimogatta a karom ezáltal ránéztem.
-Nem úgy nézel ki mint akinél minden oké.
-figyelj, mi megértjük ha egy kicsit félsz vagy sziven ütött. Hiszen most tudtad meg, hogy van egy testvéred.-érzett együtt Fredo.
-Jó, igen talán egy kicsit félek-vallottam be.
-De itt vagyunk melletted ls ha attól félsz, hogy Ryan bántani fog, azt meg nem hadjuk! Nyugodj meg-mosolygott rám Isa.
-Köszönöm srácok-hálálkodtam.
- Látom remegsz-fogta Justin a két keze közé az enyémet.
-Kicsit-nevettem fel.
-De nem kell.-halkult el és egyre közelebb hajolt felém. Most nem volt abban biztos, hogy megakar csókolni hiszen itt vannak a többiek is de miutá ajkai az enyémhezé értek mindenbe biztos voltam. Justin-nal ott csókolóztunk mindenki előtt de most egyikünket se érdekelte mit gondolnak. Ő így adta belém az erőt. Amint elváltunk egymástól Scooter szólalt meg először.
-Ez meg mi volt?-kerekedett ki a szeme.
-Most nem ez a fontos-legyintett neki Justin. -Menj és beszélj vele. Mi pedig a nappaliba leszünk-mosolygott rám mire bólintottam.Kimentem a nyitott szoba ajtaján és átmentem Ryan-éhez.Sóhajtottam mielőtt bármit is tettem volna majd nagy ledülettel kinyitottam a szoba ajtaját. Ryan meglepődve nézett rám én pedig csak ott álltam az ajtó előtt magyarázatra várva.
-Mit akarsz?-szólalt meg ő először.
-Magyarázatot-mondtam magabiztosan. Azt akartam, hogy hajthatatlannak lásson de kezeim kissé remegtek.
-Most kiküldenélek de úgyérzem még te is megérdemled, hogy ezt tudd-sóhajtott.
-Hát kösz szépen-flegmultam. -Szóval-fontam ösze magam előtt a karom.
-Mit akarsz tudni?-nézett rám unottan és gyülőlettel telin.
-Legelőször azt, hogy mégis milyen ágon vagyunk testvérek....vagy esetleg-villant be. -Ugye nem édes testvérek vagyunk?-kérdeztem aggódva. Tudom, hogy a vezeték nevünk nem egyezik de ebbe csak az a hiba, hogy én anya nevét viselem.Ryan látta a félelmet az arcomon mire csak elnevette magát.
-Sajnálom húgicám....-vigyorgott mintha nagyon vicces lenne.-De, édes testvérek vagyunk-sóhajtott fájdalmasan.
-Csak viccelsz-nevettem fel hitetlenül.
-Bár viccelnék! De gondolom kiváncsi vagy arra a sztorira is hogy ez hogy lehet szóval megfogsz tudni mindent.
-Hallgatlak-ültem le a szobában lévő kanapéjára.
-Apa utánam nem akart még egy gyereket de anya terhes lett veled. Ezért ők ketten különmentek így én apanál te pedig anyánál maradtál. Röviden ennyi.-mesélte.
-Oké ez eddig érthető... Már csak az a kérdésem miért utálsz?-tettem fel azt a kérdést ami már a legelső találkozásunk óta felmerült bennem. A kérdésre Ryan csak felnevetett én pedig nem értettem.
-Elvetted tőlem az anyámat!Ha te nem vagy akkor most boldogan élnénk hárman apával és anyával!-a válaszon meglepődtem. Ezt úgy mondja mintha én mondtam volna anyának, hogy essen teherbe velem.
-Azt hiszem ez nem az én hibám-nevettem fel.
-Oh dehogyisnem. És ezért mindig is utálni foglak!-biztosított a tényről. -És most húzz el-mutatott az ajtó felé. Úgy éreztem a könnyeim utat akarnak törni maguknak mert bántttak Ryan szavai. Tettem amit kért és kimentem a szobából át a miénkbe. Ahogy leültem az ágyra zokogni kezdtem. Nem igaz, hogy azért utál amiről én semmit sem tehetek. Nem az én hibám, hogy apa nem akart másik gyereket és az sem az én hibám, hogy megszülettem. viszont semmi értelme ez miatt sírni. Nem az én hibám hanem Ryan fogja fel hülyén. Végül úgy döntöttem lemegy a többiekhet aki már izgatottan vártak.
-Na, tudttál vele beszélni?-kérdezte egyből Fredo.
-Igen -bólintottam. -És mindent megtudtam amit akartam-ültem le az egyik székre.
-És mi az a minden?-kiváncsiskodott Justin mire én elmondtam azt amit Ryan-től megtudtam. Szerintük is hülyén látja a dolgokat na de mindegy.
-Anyuddal beszéltél miután kijöttél Ryan-től vagy nem?-kérdezte Scooter.
-Nem-ráztam a fejem.
-Akkor nem kéne vele is megbeszélni ezt?-szólalt meg Isa.
-De lehet-gondolkodtam el majd a többiek unszolására elővettem a telefonom és anyát hívtam. Percegik hívtam de nem vette fel. -Ilyenkor nem veszi fel-csaptam a telefonomat idegesen az asztalra.
-Jó, nyugi-mondta Justin. -Akkor megpróbálod később. Addig pedig megpróbállak felvidítani-kacsintott.
-Jó szórakozást-nevetett Fredo majd a kanapéra ültek.
-Először is vedd fel a fürdőruhád-utasított. Őszintén szólva nem volt sok kedvem most bármit is csinálni de láttam Justin-on, hogy ő agyon akarja így megtettem amit kért. Felvettem a kedvenc fürdőruhámat és lementem a nappaliba. Justin is elment átöltözni majd miután ő is kész lett kimentünk a partra.
-Mit akarsz csinálni?-kérdeztem.
-Majd meglátod csak gyere utánam-indult meg a sziklák felé és én kezdtem rosszat sejteni. Justin felment  a legmagasabb sziklára majd rámnézett. -Gyere-intett.
-Ez nem a legbiztonságosabb-aggódtam.
-Nem lesz semmi baj, már sokszor csináltam-biztatott majd leugrott én pedig a kezemet a szám elé téve vártam, hogy nem-e lesz semmi baja. És hál' Istennek feljött a víz alól. -Látod-árta szét a karját. -Na gyere-invitált megint én pedig sóhajtva indultam meg arra. Felálltam a sziklára és megvártam míg Justin mellém ér.
-Ha azt mondom most akkor ugorj  le oké?-fogta meg a kezem mire én óvatosan bólintottam. Justin mellett mindig biztonságba érzem magam de most valahogy azt éreztem ez nem a legjobb ötlet. -Na, figyelj-nézett rám. -Most-utasított én pedig elrugaszkodtam és azért imádkoztam, hogy túlugorjunk azokon a sziklákon amik a vízben voltak. Szerencsénkre biztonságosan csobbantunk bele a vízbe.
-Nem úgy nézel ki mint aki nagyon felhőtlen-nevetett ki Justin.
-Mert ez nem valami biztonságos-sóhajtottam.
-Csak nem tűnik annak de amúgy az-kezdett el a part felé úszni én pedig követtem.
-Elszeretném veled feledtetni egy kicsit Ryan-t meg ezt az egész ügyet-villantotta rám az ezer vatto mosolyát majd neki futásból ugrott a vízbe. Jól esett, hogy Justin ennyire törődik velem és élveznem kéne a programot nem pedig rágörcsölni. Ezzel a gondolattal ugrottam Justin után a vízbe.
-Köszönöm!-jöttem fel a vít alól és nyomtam egy puszit az arcára.
-Beleugrottál magadtól-vette észre.
-Csak miattad-nevettem fel. Visszaúsztunk az ugró sziklánkra majd Justin sejtelmesen nézett rám.
-Ha én ugrok egy szaltót utánam te is?-kérdezte.
-Legyen-mentem bele mire ő elmsolyodott. Neki futásból csinálta meg a levegőben a szaltót és érkezett a vízbe. Én csak vártam, hogy visszajöjöjjn és követlje a szaltót de nem tette. Lenéztem és azt láttam, hogy a víz tiszta vér és Justin csak ott lebeg.  Lesokkolva álltam ott  a szemem könnyekkel kezdett meggyűlni mire rájöttem hogy oda kell mennem. Lerohantam a szikláról és Justin-hoz úsztam akit próbáltam kihúzni a vízből.
-Srácok!!-kiabáltam bőgve, torkomszakadtából.-Segítsetek!!-üvöltöttem tovább mire egyszerre futottak ki és megláttá Justin-t aki ott feküdt betört fejjel mellettem én pedig nem tudtam mit csinálni. -Hívjatok már egy kibaszott mentőt!!-ordítottam mire Scooter egyből előkapta a telefnoját és tárcsázott. -Nem lesz semmi baj-simgoattam az arcát mert még félig tudatánál volt. -Bírd ki kérlek, a mentősök bármelyik pillanatban ideérhetnek- sírtam mire ő csak lecsukta a szemét. Fogalmam sincs, hogy itt honnan jön mentő de  remélem hamar ideér. Mindenki Justin köré gyűlt és próbáltunk hozzá beszélni hátha válaszol.
-Ez mind a te hibád! -okolt engem Ryan mire én a kisírt szemeimmel értetlenül és ieges néztem rá.
-Mért lenne az enyém?-kadtam ki teljesen. Válaszolni  már nem tudott mert megjöttek a mentősök.
-Hadd menjek én vele-néztem a többiekre könyörgően ők pedig belementek. Justin-t gyorsan betették a mentőautóba és elállították a vérzést majd szirénázva indultak el a többiek pedig a söfőrt várták, hogy utánunk tudjanak jönni. Folyton csak Justin-t néztem és azt vártam, hogy kinyissa a szemét. Percegik csak figyeltem mire végre megtörtént amire vártam.
-Clara-nyöszörögte.
-Itt vagyok-tettem a kezemet az övére.
-Felakartalak vidítani de elcsesztem-mondta.
-Most ne ezzel törődj! Csak épülj fel!!
-Felfogok..ha-kezdte mire elmosolyodtam. Még ilyenkor is tud mással foglalkozni és úgy néz ki mintha minden rendben lenne pedig nem így van..
-Ha?-kérdeztem mosolyogva.
-Kapok egy csókot-fejezte be a mondatát.Csak mosolyogva bólintottam és lágyan megcsókoltam. Kizártuk a külvilágot és az sem érdekelt, hogy egy szirénázó mentőautóban vagyunk útban a kórház felé. Csak ő volt és én. Miután elváltunk egymástól csak mosolyogtunk és igazából nem tudtam mire vélni ezt. De nem tudtam tovább gondolkozni rajta mert a kocsi leállt. Kinyitották az ajtaját és a hordággyal együtt kihúzták justin-t a kocsiból én pedig mentem utánuk, hogy tudjam, hova viszik. Miután a műtőhöz értünk megkellett állnom mert oda én nem mehettem be. Idegesen járkáltam majd bevillant, hogy a többiek nem tudják hova kell jönni így a kórház elé siettem mire ők pont leparkoltak.
-Na, mi van Justin-nal?-rohantak oda hozzám.
-A körülményekhez képes jól van. Tudtam vele beszélni a mentőautóban.-mondtam a fejleményeket.
-És hova vitték?-türelmetlenkedett Scooter.
-A műtőbe.-válaszoltam majd elindultam az említett hely felé a többiek pedig követtek. A műtő előtt leültünk a székekre de én nem tudtam sokáig ülni így felálltam és járkálni kezdtem.
-Nem nyugodnál le?-förmedt rám Ryan.
-Nem-válaszoltam egy fintos kíséretében.
-Egyébként nem is értem mirt vagy itt-kezdte el a mondanivalóját amiből tudtam, hogy nem fog kisülni semmi jó.
-Ez alattt mit értsek?-néztem rá értetlenül míg a többiek csak minket hallgattak vagy gondolkodtak.
-Azt, hogy te csak egy alkalmazott vagy. -rántott vállat. A mondata szíven ütött.
-És történetesen a húgod-vágtam a fejéhez mert tudtam utálja ezt hallani.
-Ez senkit nem érdekel és megpróbálok úgy hozzáállni mintha nem lennél az! Mert míg nem bukkantál fel tök jó volt minden és nem is gonodltam rád..de most..felborul minden! Justin életveszélyben van és minden nap azzal kell szembesülnöm, hogy egy ilyen ribanc a húgom-alázott mindenki előtt.
-Boccs, hogy megszülettem-vettem cinikusra a figurát.
-Nem tudom megbocsájtani-vágott vissza vigyorogva. Már éppen szóltam volna vissza de Fredo közbe vágott.
-Fejezzétek már be! Inkább azzal törődjetek, hogy mi lesz Justin-nal.-állított le bennünket. Duzzogva ültem le Isa mellé a székre és idegesen vártam, hogy mikor jönnek már ki az orvosok Justin-tól. Semmi másra nem tudtam gondolni csak arra, hogy lehet meghal. De ez nem lehet! Ő a legerősebb ember a világon..nem halhat meg....és főleg nem miattam...Gondolkodásomat a telefonom csörgése zavarta meg. A csengőhangom vízhangzott a terembe így gyorsan lementem a kórház aulájába és ott vettem fel.
-Szia anya-szóltam bele.
-Szia! Láttam hívtál.
-Igen és egy elég fontos dologról lenne szó-kezdtem.
-Baj van?-kérdezte aggódva.
-Csak annyi, hogy hazudtál-vágtam bele.
-Tessék?-hangján hallottam, hogy meglepődött.
-Anya, tudom, hogy Ryan a testvérem..Mindent tudok-mondtam.
-Honan tudtad meg?
-Ryan szobájába találtam egy rólam készült gyerek kori fotót majd észrevette, hogy eltűnt és egyből nálam kereste. Aztán elmondta. Te miért nem említetted soha?
-Mert nem tartottam fontosnak-sóhajtott.
-Pedig nagyon is az ha valakinek van egy testvére-akadtam ki.
-Sajnálom, Clara! Tényleg.
-Már mindegy. Viszont most lekell tennem szia-nyomtam ki megsem várva míg elköszön. Érezze egy picit azt, hogy haragszok rá. Visszamentem a többiekhez akik még mindig ott ültek és idegeskedtek. Csendben leültem közéjük és vártunk. Idegtépő volt a az idő míg végre kijött az orvos a műtőből.
-Mr. Bieber szerencsére túlélte a balesetet. Jól van és akár már holnap haza mehet-mosolygott.
-Rendben!-bólintottam.-Köszönjük! És be lehet hozzá menni?-kérdeztem.
-amint átvittük az egyik kórterembe persze-válaszolt az orvos majd visszament a műtőbe ami után Justin-t tolta ki az ajtón. A feje be volt kötve de más jelét nem láttuk a balesetnek. Egyből köré gyűltűnk.
-Annyira örülünk, hogy jól vagy-mondta Fredo.
-Ennyire sose ijessz meg minket-kötöte a lelkére Isa.
-Nem szeretnélek-nevetett fel Justin majd az orvos tovább tolta mi pedig követtük őket és be is mentünk hozzá. Nagyon sokáig bent voltunk nála mire nagy nehezen vissza mentünk a házba. Nem volt szívem ott hagyni de az orvosok nem engedték, hogy bent aludjak így muszáj volt.
Másnap az volt az első dolgunk, hogy Justin-ért menjünk a kórházba. Az oda út egy örökké valóságnak tűnt de végül odaértünk. Felmentünk érte majd miután kiértünk a kórház ajtaján beültünk a kocsiba és elindultunk.
-Na srácok mostmár, hogy minden oké elmondhatom, hogy ma megyünk tovább szóval amint vissza érünk kezdjetek el pakolni mert még ma elszeretnénk indulni-magyarázta Scooter.
-És hova megyünk?-kérdezte izgatottan Isa.
-Azt majd elmondom-válaszolt Scooter majd mosolygva Justin-ra nézett. Szóval ő tudja. Ahogy visszaértünk a házhoz azt tettük amit Scooter mondod és elekzdtünk bepakolni a bőröndökbe.
-Örülök, hogy jól vagy-szólaltam meg miközben Justin-nal pakoltunk. Ő csak rám mosolygott. Ez az egész pakolás 4 órát vett igénybe mire mindenki végzett. Persze közben kaja szünetet tartottunk meg ismét leálltunk Ryan-nel veszekedni.
-Na srácok-csapta össze a tenyerét a nappaliban Scooter. -A repülő már útra készen áll ezért már felhívtam a sofőrt aki hamarosan odavisz minket a géphez-közölte. Én addig még elvégeztem az utolsó simításokat a házban. Elpakoltam az elmosott edényeket, meglocsoltam a virágokat és ehhez hasonlók. A kocsi dudálással jelezte, hogy itt van így a cuccainkat felkapva indultunk ki. Mindent betettünk a csomagtartóba és elkezdtek beülni. Én még vetettem egy utolsó pillantást a tengerre majd én is beültem hátra. A kocsi elindult a repülőhöz mi pedig izgatottan vártuk, hogy Scooter végül bejelentse hová is megyünk de nem tette. A repülőhöz érve átcuccoltunk oda és már is a felszálláshoz kötöttük be magunkat.
-Scooter, már igazán elmondhatnád hova együnk!-mondta Isa.
-Nyugalom-nevetett Scooter. -A felszállás után mindent megtudtok-kapcsolta be a biztonásgiövét és a gép elkezdett emelkedni. Miután a gép rendesen repült a levegőbe kicsatoltuk magunkat mindannyian érdeklődve néztük Scootert. -Jó oké mondom már-nevetett fel. -A következő állomás a mi szupersztárunk szülőotthona, Canada-jelentette be.
-Találkozhatunk végre Jeremy-ékkel-mondta Ryan. Én csak a székben ülve figyeltem a többiek reakcióját.
-Canada-ban te is személyesen találkozhatsz apával meg a kicsikkel és persze anyával-ült le mellém Justin és átkarolt amit nem tudtam mire vélni de hagytam.
-Igen-bólintottam mosolygva.  Justin csak közelebb húzott magához így a vállára hajtottam a fejem. Fogalmam sincs miért csinálja de nem is érdekel. Örülök, hogy így alakulnak a dolgok viszont mint látm Ryan nem annyira. A többiek is csak megfigyeltek benünnket de nem kérdeztek rá. Hálás voltam ezért nekik.