50.fejezet

Mikor reggel felkeltem  Justin mellkasán feküdtem. Felnéztem rá és mivel ő már fent volt rámmosolygott. 

-Jó reggelt!-mondta.

-Jó reggelt!-csókoltam meg.

-Hogy vagy?-tette a kezét a hasamra.

-Egész jól!-mosolyogtam.-Ahhoz képes, hogy az emlékek gyötörni fognak jól!

-És mi lenne ha megpróbálnám enyhíteni azokat?-mászott fölém és megcsókolt majd a nyakamat vette célba. Puszilgatta és lágyan szívta ami belőlem sóhajokat váltott ki. Mivel pizsibe voltam benyúlt az alá és úgy játszott melleimmel. Miután így megunta gyorsan lekapta rólam a toppom és haladt egyre lejjebb a testemen apró puszikkal. Már épp elért a nadrágomhoz amikor jött egy SMS-em. 

-Ne nézd meg!-morogta a hasamba.

-Muszáj! Mi van ha fontos?-kérdeztem kuncogva mivel belefújt a hasamba. 

-Annyira fontos nem lehet, hogy ezt megszakítsa!-nyomott egy puszit a hasamra majd a sebemre is.

-Gyors leszek!-ígértem meg és elvettem az éjjeli szekrényemről a telefonomat majd megnéztem az üzenetet amiben ez állt: 

"Na mi van a gyerekemmel? ;) 

                               ~Damon

Honnan tud a gyerekről??? Honnan tudja a számom??? És volt pofája írni egy üzentet? Mivel ettől elment minden kedvem a felsőmért nyúltam és felvettem azt.

-Na baby mi van? Úgy volt hogy folytatjuk!-próbálta levenni újra de én megállítottam.

-Nincs kedvem-másztam ki alóla és felálltam.

-Az üzenet miatt?-nézett rám.

-Nem!-hazudtam.

-Jah persze! Elolvastad és egyből elment a kedved! Ne nézz hülyének! Ki volt az?

-Senki!

-Jó akkor megnézem!-vette el a telefonom.

-Ne!!-ugrottam rá, hogy kivegyem a kezéből de ő gyorsabb volt így megnézte.

-Ez most komoly? Ennyi bőr van a pofáján?? Én mostmár tényleg megölöm!!-ált fel és elindult az ajtó felé de én megfogtam a karját.

-Nem éri meg! Ez csak egy üzenet!-mondtam.

-Jah egy üzenet amivel emlékeztetni akart!-emelte fel a hangját.

-De akkor se menj oda!-kértem.

-Miért véded mindig? Nem akarod, hogy bántsam és a gyerekét se akartad elvetetni!-kiabált. Én megijedtem tőle ezért hátrálni kezdtem míg a hátam a falnak koccant. Ő követett és a kezeit a fejem mellett támasztotta meg. Bele néztem a szemeibe amiben mérhetetlen düht láttam.  Megijedtem tőle hisz sosem láttam ilyennek. Ez nagyon kihozta a sodrából és nem értettem. -Válaszolj!-kiabált mire én összerezzentem.

-Nem védem!-mondtam de felemelni a hangom nem tudtam. Szeme fekete volt a dühtől és féltem.

-Ahha ja!-forgatta a szemét.-És a gyerekét miért akartad megtartani?-kiabált még mindig.

-Mert az első volt!

-Jah egy megerőszakolásból! Vagy azt is csak megjátszottátok!

-Mi?-nevettem fel kínosan.-Hogy mondhatsz ilyet??

-Úgy hogy ezek a tények!

-Te ezt beképzeled magadnak! Gondolkozzál már! Ha ez így lenne akkor nem  veled lennék együtt! -emeltem fel én is kicsit félve a hangom.

-Tőled már bármi kitellik!-nevetett.-Komolyan mondom hihetetlen vagy! Ribanc!-ordította. Az utolsó szava  meglepett és fájt. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Hogy mondhat ilyet mikor alaptalanul vádol meg minden fél szarsággal!! Nem hiszem el, hogy ilyet a fejemhez vág pedig nem csináltam semmit. A kezem lendült és az arcán csattant. Válaszolni nem volt ideje mert kivágodott a szobám ajtaja és Rayen rontott be.

-Te normális vagy?-látta meg, hogy Justin a falnál tart én pedig a könnyeimmel küszködök. Odajött és elrántotta tőlem majd rá nézett. -Mi a szart csinálsz? Hogy vághatsz ilyeneket a fejéhez és hogy ribancozhatod le? Gondolkozzál már el, hogy miken ment MIATTAD keresztül! Christian, Tom, Damon. A hasán lévő J betűs vágás és hasonlók. És a megerőszakolás ami a legnagyobb törést okozta neki. De ő ezek ellenére is veled van!-kiabált Rayen.

-Honnan tudsz a J betűről?-kérdezte Justin.

-Láttam mikor Clara elájult de nem ez a lényeg!  Remélem jól átgondoltad mikor a fejéhez vágtad ezeket mert ő nem érdemelte meg! Viszont te annál inkább megérdemelnéd hogy most fogja magát és elhaggyon mert én nem csodálnám ha betelne nála a pohár. A helyedbe megbecsülném, hogy egy ilyen lány mellettem van nem pedig ilyeneket mondanék neki!-folytatta Rayen. 

-De Damon üzenetet küld neki és ez felbasz!

-Ne terelj!-nevetett gúnyosan Rayen. -Az kibaszottul nem Clara hibája! Gondold csak át miket mondtál neki és remélem rohadtul meg bánod!!Mert Damon miatt nem Claraval kéne így beszélned!-erre Justin nem tudott mit mondani csak az ajtó felé ment.-Ne csodálkozz ha mire visszajössz kidob!-szólt utána mikor Justin  kilépett az ajtón. Én odamentem Rayenhez és megöleltem majd elsírtam magam.

-H-ha n-nem jösz b-be m-megüt -szipogtam.

-Nyugodj meg!-simogatta a hátam. -Odáig már csak nem ment volna el.

-De mert én is felpofoztam és ez mégjobban betett neki-sírtam.-Hogy ribancozhatott le?-néztem rá és letöröltem a könnyeim.

-Most tényleg túl ment minden határon! De gyere le csinálok neked valami kaját-mondta és lementünk. Ott a fiúk egyből odajöttek így mindent el kellet mesélnem.

°Justin szemszöge°

Lehet,hogy egy kicsit durva voltam Claraval de ez az üzenet nagyon kihozott a sodromból.A pofont mondjuk megérdemeltem és Rayen ordibálását is. Egyszerűen csak felbaszott Damon üzenete. Pont ő volt ott rajta vezettem le. Fogalmam sincs ezt hogy tudom majd jóvá tenni mert Rayennek igaza volt mindenbe. Örüljek, hogy mellettem van és ez már nem biztos, hogy így lesz ha visszamegyek. 

Úgy döntöttem, hogy elmegyek Damonhoz egyszer és mindenkorra megértetni vele, hogy akadjon le Clararól. Mikor a raktráhelységhez  értem kiszálltam és bevágtam az ajtót.

-Mit akarsz Bieber? Remélem hírt hoztál a csajoddal közös gyerekünkről!-vigyorgott mire engem megint elötött a düh de az előző esetből tanulva most nem cselekedtem hirtelen.

-Remélem kurva viccesenek érzed magad!! Ha meg nagyon tudni akarod el lett vetetve! Nehogy azt hidd, hogy megtartotta egy ilyen faszfejtől!

-Kár! Pedig jó kis párost alkottunk volna gyerek nevelés téren-húzta tovább az agyam.

-Most állj le mert nem találtál jó kedvembe! Szállj le Clararól és nem foglak bántani!-fenyegettem.

-Ijedjek meg?-röhögött fel.

-Jobban tennéd!

-Jólvan inkább menj haza és szól a csajodnak hogy szívesen csinálok neki még egy gyereket!-ettől a megjegyzéstől újra elöntött a düh és gyorsan elővéve a késem rontottam neki amit a hasába szúrtam.

-Clara is ezt érezte amikor kiszedték belőle a mocskodat! Dögölj meg!-forgattam meg benne majd elléptem tőle. Az emberei nekem akartak jönni de Damon a maradék erejével megszólalt.

-Haggyátok! Még úgyis megfizet!-erre az emberi megálltak én pedig kisétáltam. Jah megfizetek. Nehezen ha megdöglik. Beültem a kocsiba de nem haza mentem mert még nem bírtam volna Clara szemébe nézni. Egy bárba vettem az irányt ahol elgondolkoztam erről az egészről.

°Clara szemszöge°

Miközbe Rayen a kaját csinálta én mindent elmondtam a fiúknak.

-Komolyan leribancozott?-lepődött meg Fredo.

-Igen-bólintottam. -És a semmiért! Meg ez az egész balhéja felesleges volt.-mondtam és elkezdtem enni mert közben Rayen már oda hozta és leült közénk.

-Ez már tényleg durva!-mondta Bob.

-Jah és ha Rayen nem jön be akkor szerintem vissza is ütött volna. 

-Nem hiszem hogy megütött volna. Soha nem ütött meg akkor most miért?-kérdezte Lil.

-Ha belenéztél volna a szemébe te is ugyanezt mondanád. Fekete volt a dühtől. Féltem tőle pedig ez se fordult még elő akármennyire utáltuk egymást is visszaszóltam neki. De most megrémített. És mindez a balhé egy nyomorék üzenet miatt. Remélem most se hülyeséget ment csinálni-sóhajtottam.

-Még ezek után is vele foglalkozol? Egy kicsit se haragszol rá?-kérdezte Rayen.

-De haragszok rá nagyon is de féltem.-hajtottam le a fejem.

-Neki kéne féltenie a kapcsolatotokat. 

-Kérlek mennyetek el megkeresni őt!

-Most megérdemli hogy bolyong-mondta Rayen.

-Kérlek!-könyörögtem. 

-Jó-sóhajtott. -Akkor a fiúkkal elmegyünk mindjárt jövünk-álltak fel. 

-Én itt maradok Claraval-szólalt meg Lil és visszült. A fiúk bólintottak és elmentek. -Szerinted tényleg megütött volna?-kérdezte.

-Lehet-bólintottam.

-Tényleg túl lépte a határt! A ribanc szó elég erős! Főleg rád!-mosolyodott el.

-Köszi-nevettem. Hirtelen azt éreztem, hogy Lil a számra tapadt az övéve.....

49.fejezet

-Clara,Clara!-szólongatott és rázogatott Rayen. Óvatosan kinyitottam a szemem és azt láttam, hogy már a kanapén fekszek a fiúk pedig engem néznek.

-Jól vagy?-kérdezte Fredo.

-Azt hiszem-túrtam bele a hajamba. A gyomrom még mindig émelygett.-Hoztok nekem egy pohár vizet?-kérdeztem.

-Hozom!-mondta Lil majd a konyhába töltött nekem innit és odaadta. Felültem míg beleittam a pohárba de utána vissza is feküdtem.

-Tudod, hogy megijesztettél?-kérdezte Bob. Ez jól sik tőle, hogy aggódik.

-Jól vagyok!-mosolyogtam.

-Clara nagyon remélem, hogy most nincs igazam de lehet, hogy terhes vagy!-mondta Rayen.

-Ez faszság! Miért lenne terhes?-jött ki Justin a fürdőből.

-Hányingere van és elájult!-nézett rá.

-De mi mindig védekeztünk!-kértem ki magamnak.

-Igen de gondolom Damon nem!-torkolt le Rayen.  Igaza van.-elmegyünk egy tesztért mindjárrt jövünk!-jelentette ki és 4-en elmentek. Szerintem az eladónak furcs lesz ha négyen mennek egy terhességi tesztért. De nekem mindegy. Justin leült mellém, kisimított egy hajtincset az arcomból és hosszasan megcsókolt. Még mindig belremegek a csókjába.

-Justin!-mondtam miután elváltunk egymástól.

-Igen?-kérdezte.

-Mi van ha tényleg terhes vagyok?

-Akkor tényleg megölöm!

-Justin, komolyan!

-Baby, nem vagy terhes!-simította meg az arcom.

-Remélem!-mosolyodtam el szomorúan. Felemlete a fejemet, leült és az ölébe tette. Rámosolygott és megszólalt:

-Fáj még a sebed?-kérdezte és felhúzta a pólómat.

-Már nem. csak akkor ha durvábban ér hozzá valami.-válaszoltam. Ő óvatosan végig húzta rajta a kezét. A fiúk hirtelen bejöttek.

-Itt van!-adta Rayen a kezembe.

-Bár az eladónő megkérdezte, hogy azért jöttünk-e ennyien mert nem tudjuk ki az apa de mindegy elhoztuk-röhögött Fredo.

-Jólvan!-nevettem. -Akkor mindjárt mondom mi van!-álltam fel és a szobámban lévő fürdőbe mentem. Miután megcsináltam a tesztet vártam.10 perc múlva  megnéztem a tesztet ami pozitív volt. Terhes vagyok!! Az nem lehet! Pont ettől a görénytől! A fürdő falának dőlve sírtam. Ez egyszerűen lehetetlen!!!

-Baby, na mi van?-nyitott be Justin és meglátta, hogy sírok.-Hallod?-gugolt le hozzám

-T-terhes vagyok!-borultam a nyakába bőgve.

-Tessék?! Hát én megölöm azt a seggfejt! De el kell vetetnünk! Most!-állított fel Justin és kihúzott a szobámba de én ott megtorpantam.

-Nem!

-Mi nem?-lepődött meg.

-Nem vetetem el!

-Mi?

-Justin, az első gyerekem!-mondtam.

-Igen egy megerőszakolásból! Neogymár megtartsd mikor nem tőlem hanem attól a 2 lábon járó merevedétől van!-emelte fel a hangját.

-De akkor is az eslő gyerekem! Bűntudatom lenne egy örök életre ha zet megetnném!-védtem magam.

-Srácok mi van?-jöttek be a fiúk.

-Clara terhes attól a gyökértől és megakarja tartani!-válaszolt idegesen Justin.

-Igen mert hát csak az enyém!!!-kiabáltam sírva.

-És szerinted végig fogom nézni ahogy más gyerekét felneveled? Hát rohadtul nem!

-Jó nyugi!-szólalt meg Rayen.-Clara tudom, hogy ez most nehéz de nem tarthatod meg!-ölelt meg.

-Szerintem se! Főleg, hogy te nem is akartad!-helyeselt Lil.

-Menjünk és csináltassuk meg a műtétet minnél előbb!-mondta Fredo. Valószinűleg igazuk van! Lehet, hogy még nem lennék kész egy gyerekre és főleg nem egy olyanra akitől nem is akartam és mindig arra emlékeztetne, hogy mit csinált velem Damon. Óvatosan bólintottam és csendbe a kocsihoz mentem amibe beültem és vártam a fiúkat. Miután ők is ideértek elindultunk. Justin mellettem ült és át akarta karolni de én elhúzodtam. tudom, hogy iagza van de fáj, hogy nem áll/állna mellettem.

-Akkor hisztizz!-sóhajtott. A kórházba mentünk ahol kiszálltunk és neki álltunk orvost keresni. Miután láttunk egyet Justin meg is állította.

-Jó napot! Abortuszra jöttünk és sürgős!

-Jó napot! Láthatnám a hölyget?-kérdezte a doki.

-Én lennék az!-léptem előre.

-És akkor maga az apa?-fordult újra Justin felé.

-Nem! És ez a baj! Szóval akkor megcsinálja?

-Igen most pont megtudom! Akkor a hülgy jöjön velem maguk pedig várjanak itt!-mondta az orvos és elindult én pedig utána életem első gyerekét elvetetni.

°Justin szemszöge°

Megértem ha Clara haragszik rám hisz melyik nő szeretné elvetetni az első gyerekét? De tudom, hogy ő is megbánta volna, hisz erőszak miatt fogant me a gyereke és ő nem akarta. Én csak jót akarok neki és ezért nem hagytam ,hogy megtartsa. És a gyerek folyton emlékeztetné Damonra mait ő se akarhat egész életében. Meg a gyereknek, hogy mondanál el, hogy nincs rendes apja mert megerőszakolás miatt született?? Ezt nem lehetne rendesen közölni és akkor még a gyerek is megutálná Claraban meg jobban előtörnének az emlékek! Így sokkal job lesz! Rayen láthatta, hogy örlődöm mert megszólalt.

-Nyugi haver mostmár  minden rendben lesz!

-Nem rohadtul semmi nem lesz rendbe! Az emlékek még gyötörni fogják ugyanúgy ahogy engem is!! Végig kellet néznem ahogy megerőszakolják és nem tudtam semmit tenni ellenne!-torkoltam le idegesen majd a falba ütöttem egy erősebbet. Pont egy nővér jött arra és látta az egészet.

-Én nem a falat hanem téged sajnállak! Nem fájt?-próbálkozott kedvesen.

-Nem!

-De mutasd mert a fal is megrepedt!-mondta és megnézte a kezem. -Szerintem ez zúzodott de beköthetem.

-Jó-próbáltam nem bunkó lenni hisz ő nem tehet semmirő. Elővett egy kötszert amivel be is kötötte a kezem.

-Tessék!-mondta miután kész lett.

-Köszi!-mosolyogtam.

-Ezért vagyok itt-válaszolt és elment. Leültem a sárcok közé és vártunk. Fél óra múlva jött ki az orvos.

-Ha akarnak bemehtenek!-mondta. A fiúk hagyták, hogy először én menjek be úgyhogy benyitottam.

°Clara szemszöge°

Én ott feküdtem az ágyon mikor Justin bejött. A keze be volt kötve.

-Hogy vagy?-ült le mellém és nyomott egy puszit a homlokomra.

-Jól!-válaszoltam. Még egy kicsit minidg fáj, hogy Justin nem támogatott volna. tudom milyen de akkor is együtt vagyunk és mellettem kellett volna állnia!

-Tudom, hogy haragszol rám de hidd el, hogy a te érdekedben tettem.-mondta.

-Jó de igazából mostmár mindegy!  Mi történt a kezeddel?-tereltem el a témát.

-Megzúzodott-válaszolt.

-Mitől?

-A falon töltöttem ki a dühömet-mosolyodott el. Nyílt az ajtó és a fiúk jöttek be.

-Na hogy vagy tökfej?-kérdezte Rayen.

-Egész jól-válaszoltam.

-Sokkal job lesz így!-mosolygott bízatótan Fredo.

-Ha ti mondjátok!-az orvos is bejött majd megállt és megszólalt. 

-Ha akar nyugodtan haza mehet!

-Rendben köszönöm!-ültem fel. Felöltöztem és a fiúkkal el is hagytuk a kórházat. 

-Rendeljünk pizzát? -kérdezte Bob.

-Én csak le szeretnék feküdni-válaszoltam.

-Hát jó de attól mi még vacsorázhatunk-szállt ki otthon röhögve a kocsiból. Bementünk és én egyből fel is mentem. Bekapcsoltam a laptopom majd felmentem facebookra ahol rá is írtam Catre.

"Szia!♥ Rengetek mesélni valóm van!" XxClara

"Szia!♥ Hallgatlak!"XxCat

" Hát ez az egész úgy kezdődött, hogy összejöttem Justinnal. Újból de szerintem sokkal jobb lesz mint legelőször. Aztán megjelent Justin múltjából valaki akinek tartozott de Justin nem akarta megcsinálni és így persze, hogy rajtam állt bosszút. A hasamba vágott de ez még a jobbik eset. Ma Damon megerőszakolt és Justinnak végig kellett néznie mert ki volt kötöze. Kiderült, hogy terhes vagyok és így most jöttünk az abortuszról. Én nem akartam elvetetni a gyereket mert csak az első volt de a fiúk rábeszélte és igazuk volt." XxClara

"ÚRISTEN:OOOOO És hogy viseled???" XxCat.

"Hát ezekhez képest elég jól. De a fiúk is sokat segítenek az ilyeneken átledülni:)"XxClara.

 "Megpróbálok én is minnél hamarabb átmenni hozzád!♥"XxCat

"Köszönöm! Aranyos vagy!"XxClara

"De azért gratulálok hozzád és Justinhoz:)"XxCat.

"Köszi!"XxClara

Így beszélgettünk minden másról. Róla,Emattról és még Austinról is esettt szó. Mígnem be  jött Justin.  Elköszöntem Cattől mivel Justin aludni akart és kikapcsoltam a laptpom majd befeküdtem mellé ő pedig magáhzo húzott.

-Én őszintén sajnálom de akkor se tudtam volna elviselni ha más gyerekével látlak!-szólalt meg.

-Ez így jobb volt!-mosolyogtam. -Tudod szeretem mikor ilyen aranyos vagy velem.-bújtam jobban hozzá.

-Ne szokj hozzá!-nevetett és belepuszilt a hajamba. 

-Köszönöm, hogy rábeszéltetek az abortuszra! Most nehéz de így sokkal jobb lesz mert tényleg nem tudtam volna a szemébe nézni-mondtam.

-Igen néha én vagyok az okosabb-nevetett.

-Na te is hogy eltudod rontani az ilyen pillanatokat-ütöttem meg nevetve. 

-Bocs de muszáj volt-csókolt meg mosolyogva.

-Jó éjt Justin!-nevettem.

-Jó éjt!-mondta és elaludtunk.

Iszonyatosan jól esnek a komik köszönöm:) Bocsánat, hogy később hoztam csak nem volt időm:(

48.fejezet

°Justin szemszöge°

Reggel mikor felkeltem már 11 óra volt. Ránéztem a mellettem fekvő Clarara aki még aludt. Örülök, hogy mostmár elhitte komolyan gondolom és nem utasított vissza megnit. És így jobban is tudok rá vigyázni. Nem fogom hagyni, hogy mégegyszer akár egy ujjal is hozzáérjenek amit Damonnak is megfogok mondani. Óvatosan kihúztam Clara feje alól a kezem és felálltam. Átmentem a másik szobába a ruhámért. Felöltöztem majd lementem.

-Sziasztok!-köszöntem a fiúknak.

-Szia!-néztek rám. 

-Én elmegyek beszélek Damonnal!-avattam be őket is a tervembe.

-Menjünk mi is?-kérdezte Lil.

-Nem kell, elintézem! Majd jövök!-mondtam és kimentem az ajtón, be a kocsiba. Beindítottam az autót és elinduétam Damonhoz a raktárhelységbe. Bárhogy elsülhet ez az egész de kockáztatok. A lepukant épületnél megálltam és belöktem a rozoga ajtót mire minden szem rám szegeződött köztük Damoé is.

-Mi van Bieber? Mostmár fáj, hogy bántottuk a ribancodat?-vigyorgott Damon.

-A mimet?-kérdeztem vissza.

-Jól hallottad! A ribancod!

-Nem! Ő a barátnőm!
-Jaj hát ez édes! Inkább azt mondjad miért jöttél! Elvállalod a melót?-jött közelebb.
-Biztos nem! Azért jöttem, hogy szállj le Clararól!
-Ez csak rajtad múlik haver!-vigyorgott.
-Én nem vállalom a melót akkor ne őt bántsd!-emeltem fel a hangom.
-Megmondtam hogy a legközelebb hozzád allót amit be is tartok! És ki tudja mi lesz vele még ha nem csinálod meg a melót-húzta az agyam.
-Ha még egy ujjal hozzá mersz érni...!-fenyegettem.
-Nem az ujammal fogok!-mondta gúnyosan mire engem elöntött a düh és megütöttem. A retkes emberei egyből lefogtak pedig még megrugdostam volna.
-Nem fogom hagyni hogy hozzáérj!-néztem rá idegesen.
-Te csak azt hiszed!-törölte le a vért a szájáról. -Kötözzétek ki!-mondta a seggnyalóknak. Ők leültettek egy székre és ahhoz kötöztek hozzá. -Hozzátok ide azt a ribancot!-adta a további utasításokat.
-Ha azt hisezd ide tudod hozni akkor tévedsz!-nevettem gúnyosan.
-Majd meglátjuk!-vigyorgott.

°Clara szemszöge°

Reggel Justin már nem volt mellettem szóval kiszálltam az ágyból és kerestem valami ruhát:

Felöltöztem, megfésülködtem és lementem. Ott Lil a kanapén fekve nézte a tv-t.
-Szia!-köszöntem.
-Szia!-nézett rám.
-Többiek?
-Rayen készülődik, Bob fürdik, Fredo az udvaron Justin pedig elment-magyarázta.
-Hova?-kérdeztem. Láttam, hogy elgondolkozik, hogy mit mondjon de végül megszólalt.
-Nem tudom!-bementem a konyhába innért és én is leültem.
-Jó reggelt tökfej!-hallottam Rayent.
-Jó reggelt!-mosolyogtam.
-Elmegyünk boltba mert azt mondtad sose csinnálunk semmit! Jössz?-kérdezte Rayen.
-Ha azt akarjátok, hogy azt mondjam csináltok valamit akkor nélkülem kell mennem-nevettem.
-Jó akkor majd jövünk!-mondta és Bobékkal elment. Én leültem a tv-elé és kerestem valami értelmes műsort. Hirtelen nyílt az ajtó mire azt hittem, hogy Justin az. Odanéztem de nem Justin volt hanem Damon két csatlósa (!!!) állt az ajtóba. Felpattantam a kanapéról és a telefonomért akartam menni de az egyik utánam futott és felkapott.
-Segítség!-kiabáltam de a másik állat beragasztotta a számat. Elkezdtem az engem fogó bengát rugdosni, ütögetni amivel nem értem semmit. Kivitt és betett egy kocsi hátsó ülésére ahova be is ült mellém és lefogott. A sofőr beült és elindult. Miután megálltunk egy lepukkant épületbe rángattak be ahol Damont és Justin láttam meg aki egy székhez volt kötve. Letépték a szmról a ragasztót és Justin elé pár méterre húztak.
-Mondtam, hogy idehozom!-vigyorgott Damon.
-A fiúk mi a szart csináltak?-kérdezte tőlem idegesen Justin.
-Nem voltak otthon-válaszoltam a könnnyeimmel küszködve. Rossz volt őt tehetetlennek látni.
-Ha már így alakult akkor végig nézheted mit csinálok vele!-szólalt meg Damon és akaratom ellenére levette rólam a pólómat. A nadrágomnál az övemet kezdte kicsatolni  de Justin megszólalt:
-Ne!! Megcsinálom a melót!-mondta és próbált kiszabadulni a kötéskeből reménytelenül.
-Mostmár nem érdekel! Akkor is megdugom!-gombolta ki a gatyám. Elkezdtem rugdosódni de sikerült levennie rólam és erőszakosan a földre fektetett ahol le is fogtak.  A könnyeim utat törtek miközbe a melltartómat szedte le rólam az az állat.
-Engedj el!-próbáltam kiszabadulni az erős szorításból reménytelenül. a bugyimat egy rántással lehúzta majd ő is levetkőzött.
-Nyugodj meg cica jó lesz!-vigyorgott miközbe szétfeszítettték a lábamat.
-Hagyd békén! Megmondtam, hogy elvállalom mostmár nem bánthatod!!!!-próbálkozott Justin.
-Csak figyelj!-mondta Damon és belém tolta magát mire én újból elbőgtem magam. Justinra néztem és lehet, hogy az én könnyeimtől tüntek úgy de mintha egy könnyecsepp gördült volna le az arcán. Damon durván mozgott bennem mire én egyre jobban sírtam. Mozogni esélyem nem volt mert 4-en fogtak le.Miután éreztem, hogy Damon belém élvez kicsúszott belőlem és felöltözött én pedig a földön bőgtem.
-Vésd az eszedbe cica, hogy ez Justin miatt van!-vigyorgott le rám.  Én gyorsan magamhoz kaptam a ruháim és felöltöztem majd félve de felálltam.Damon elővett egy pisztolyt reméltem nem arra használja amire gondolok.
-Megfoglak ölni!-kiabált Justin még mindig megkötözve. Damon felröhögött és intett az inasainak, hogy engedjék el.Szóval a fegyver azért kellett neki mert félt Justintól.
-Húzzatok el!-bökött az ajtó felé.
-Kurva nagy szerencséd van, hogy nem akarom azt, hogy Clara lássa mikor kinyirlak!-mondta Justin.
-Még úgyis találkozunk! Várom!-szívta a vérét Damon és tudtam ha most nem megyünk el akkor Justin neki megy és ő lenne akinek nagyobb baja esne.
-Justin kérlek menjünk! Nem akarok tovább itt lenni!-fogtam merg a karját sírva. Egy lelki sérülés az amit itt kaptam... Ő rámnézett és látta, hogy félek.
-Még nem végeztünk!-vágta oda Damonnak, megfogta a kezem és kimentünk. Nem szóltunk semit csak beültünk a kocsiba és elhagytuk ezt a helyet.
-Sajnálom! Kibaszottul sajnálom ami történt! Én ezt nem akartam!  Megakartalak védeni amit már megint elbasztam! És ezt mind azért mert önző voltam! Miattam történt és megértem ha megutálsz. Megint. De azt tudd, hogy bosszút állok ezen a seggfejen! Ígérem!-fejezte be a monológját.
-Justin, én rád nem haragszok! Egyáltalán! És kérlek ne csinálj hülyeséget!
-De igenis megölöm! Mert miattam van és nem hagyom, hogy megússza!
-Tudom jól, hogy te ezt nem akartad! Kérlek próbáljuk meg elfelejteni. Nem szeretnék újjabb félelemet!
-Meglátom mit tehetek!-mondta. Mikor haza értünk kiszálltunk és bementünk ahol a fiúk egyből ránk néztek.
-Hol voltatok?-kérdezték.
-Damonéknál!-emelte fel a hanját Justin.
-Clara is???
-Igen ő is mert nem vigyáztatok rá!-vágta a fejükhöz.
-Justin nyugi!-simogattam a karját.
-Hogy nyugodnék meg mikor megerőszakolt??-kiabált.
-Mi?-néztek rám a fiúk mire én óvatosan bólintottam.
-Úramisten, sajnálom!-ölelt meg Rayen.
- Míg elmegyek füredni figyletek rá?-kérdzte justin bukón.
-Justin!-szóltam rá. A fiúk se tehtenek semmiről velük se bunkóskodjon. Ő adott egy puszit a homlokomra és elment a fürdőszobába. Azért nem kérdezte meg, hogy megyek-e vele mert jól tudta, hogy most így nem bírnék vele együtt fürdeni. Nem azért mert haragszom hanem mert ezek után szégyelem magam.
-Clara sajnáljuk!-mondta Fredo.
-Nem a ti hibátok ugyanúgy ahogy Justiné sem. Ez mindeképp így alakult volna-mosolyodtam el szomorúan.Egyszer csak azt éreztem, hogy megremeg a lábam és hányingerem van.-Srácok....-próbáltam valamit mondani de nem mertem folytatni mert akkor kitacsoltam volna. A Wc-be indultam de úgy éreztem mintha forogna velem a világ. Hirtelen elsötétült minden és már csak azt vettem észre hogy a földre esek.

A következő rész érkezése

Sziasztok!♥ Azért jelentkezem, hogy szóljak valószínűleg csak szerdán lesz rész mert nem érek rá:) De megpróbálom minnél előbb:)

47.fejezet

-Miért hoználak direkt olyan helyzetbe mikor én megmondtam, hogy sose bántanálak!
-Ahj Justin!-álltam fel sóhajtva.-Az előtt is ezt mondtad mielőtt kiszívtad a nyakamat. És nekem az  is fájt!-néztem a szemébe.
-Megmondtam, hogy az azért volt, hogy tudják hol a határ. Nem bántok olyat akit szeretek!-emelte fel a hangját.
-Tessék?-lepődtem meg.
-Igen kimondtam! Szeretlek!-lépett hozzám közelebb. Szavai megleptek. Igaz egyszer ezt már elmondta de valahogy most komolyabbnak tűnik. Bár akkor zavaran volt de ez most mégis más!
-Komolyan?-szólaltam meg végül. Mást nem tudtam mondani.
-Nem szoktam az érzéseimről beszélni! Szerinted hazudok? Szükségem van rád!-nem szóltam semmit csak közelebb léptem hozzá és megcsókoltam.

-Erre a percre gondoltál ugye?-mosolyogtam.
-Igen erre céloztam a karkötővel. Mikor készen állok és bevallom! De a tetkóm is miattad van és az órát se kárpótlásért kaptad hanem, hogy lásd törődök veled!-valott be mindent. Nem tudtam erre mit mondani csak újból megcsókoltam. Megkerestem a pólója alját és csókunk csak addig szakadt meg míg levettem róla azt.
-Hm...-mosolyodott el és ledöntött az ágyra majd fölém tornyosult.A nyakamat csókolgatta ami belőlem sóhajtokat váltott ki. Lefele végig simította a testem,egyberuhám aljánál megállt és lekapta rólam azt. Megcsókolt miközben keze a hátam mögé vándorolt és kikapcsolta a melltartómat amit el is dobott a szobába.Kezeivel egyből melleimmel kezdett játszani ami belőlem jóleső nyögéseket váltott ki.Mikor megunta testem minden pontját apró puszikkal lepte be mígenm elért a  bugyimig. Nem is vacakolt vele sokat egyből le is kapta rólam azt és ajkába harapva nézett végig rajtam.
-Istenem! Gyönörű vagy!-mondta mosolyogva.  Már épp nyelvéve akart akcióba lépni de én megállítottam.
-Nem-nem! Rajtad még sok a ruha édes!-húztam fel magamhoz és fordítottam a helyzetünkön így én kerültem felülre. Nyakát kicsit megszívtam majd felsőtestét végig puszilva jutottam el a nadrágjáig. Kigomboltam és térdéig lehúztam róla onnan pedig lerugdosta magáról. Boxerén kereesztül adtam egy puszit férfiasságára mire felsóhajtott. Nem kínoztam tovább leszedtem róla a boxerét és munkához is láttam mire ő hangosan felnyögött. Hajamba túrva diktálta a tempót. Mikor tudtam, hogy nem kell neki sok golyóira marokoltam amitől egy férfias nyögés után számba élvezett amit le is nyeltem. Felhúzott magához és megcsókolt majd maga alá helyezett és egyből a lényegre tért. Nyelvét éreztem magamban mire hangosan felsóhajtottam.
-El....fogok....menni..-nyögtem mire ő gyorsított nylevmunkáján így hatalmába kerített az érzés.  Megcsókolt és bepozicionálta magát a lábam közé.
-Óvszer!-jutott eszébe és már épp leakart rólam mászni mikor megállíottam.
-Halgattam rád. Szedem a gyógyszert!-kacsintottam.
-Látod, hogy nem mondtam hülyeséget!-mosolyogtt és belém tolta magát majd mozogni kezdett.
-Justin!-nyögtem fel a kelleténél hangosabban. Lassított a tempón de lökési mélyültek és szenvedélyesebbek lettek.Csak az érzelem uralkodott köztünk.
-Baby én mindjárt...-zihálta.
-Justin most!-nyögtem és így egyszerre léptünk át a gyönyör kapuján. Ő lefordult rólam, átkarolt és a hajamba puszilt. Örülök, hogy ez így alakult. tisztába vagyok azzal ugyan úgy mint a legelején, hogy nem lesz köztünk az, hogy azt mondjuk egymásnak: szeretlek. Talán egyszer ha kicsúszik majd a szánkon de semmit több. Igazából nem is zavar! Jól tudom ő milyen és elfogadom.
-Sajnálom!-zökkentett ki Justin a gondolkodámból.
-Mit?-kérdeztem meglepetten. Reméltem, hogy nem gondolta meg magát.
-Azt, hogy miattam bántottak.
-Túlélem! Viszont ő megint ki?
-Damon. Tartozok neki. Füvet kellett volan szállítanom de nemet mondta mert ha elkapnak lecsuknak. Viszont így egy hozzám közelálló személyt bántanak aki te vagy! De megvédelek ígérem!
-Tudom!-bújtam jobban hozzá.-Lemegyünk? Kezdek éhes lenni-váltottam témát.
-Én is úgyhogy mennyünk!-állt fel majd én is. Felvettem a bugyim, Justin pólóját és kézen fogva lementünk. A fiúk a tv-t nézték szóval ránk nem figyeltek de a megjegyzéseiket nem hagyták el.
-Most se fogtátok vissza magatokat!-röhögött Bob.
-Justin!-untánozott Lil de még mindig  nem néztek ránk. Mi csak álltunk és vártuk, hogy mikor veszik észre. Rayenre néztem és tudtam ,hogy haragszik mert azt hiszi nem tudtam magam tartani. Ahj csak nézne ide! És mintha meghallotta volna a gonolataimat ránk nézett és elmosolyodott.
-Összejötettek?-állt fel és odasétált hozzánk.
-Úgy tűnik!-válaszolt Justin.
-Komolyan?-néztek ránk a fiúk.
-Igen!-bólintottam.
-Gratulálok tökfej!-ölelt meg Rayen.
-Köszi!-mosolyogtam.
-De akkor is csinálhatjátok halkabban!-röhögött Fredo.
-Jólvan már!-kaptam fel egy párnát és hozzá vágtam. -Csniáltatok kaját?-néztem a fiúkra.
-Rendeltünk pizzát!-válaszolt Bob. Justinal bementünk a konyhába és elvettünk egy-egy pizzát majd mi is leültünk a kanapéra.
-Végre megjött az eszetek!-mondta Rayen.
-Legalább nem veszekedtek!-szólalt meg Lil.
-Biztos fogunk csak mostmár lerendezzük egy békülős szeretkezéssel!-nevetett Justin. Sokat jelent ,hogy nem sexet mondott. Miután megettem a pizzámat bementme a konyhába innért és láttam, hogy a kuka teljesen tele van.
-Valaki igazán kivihetné a szemetet!-mondtam.
-Hát rajta!-mondta Bob.
-Ti soha nem csináltok semmit!-sóhajtottam. Felvettem azt rövidgatyát amit lent találtam mert bugyiba és csak pólóba nem megyek ki majd a szeméttel együtt kimentem. Már épp mentem volna be mikor a szomszéd ház előtt álló fekete autóból kipattant két pasi és beráncigáltak a kocsiba.
-Segítség!-kiabáltam reménytelenül.
-Kussolj!-ütött meg az egyik. Azt hiszem Damon. -Nos cica!-vett elő egy kést. Végig fektetett az üllésen és a combomra ült. -Mivel Justin még mindig nem jelentkezett egy újjabb figyelmeztetést kap-húzta fel a pólómat és a medence csontom fölé helyezte a kést.
-Engedj el!-ficánkoltam.
-Ha nem maradsz nyugton jobban fog fájni!-mondta majd intett a sofőrnek, hogy fogja be a számat aki meg is tette ezt. Damon a késsel elkezdett vésni a bőrőmbe. Éreztem ahogy elered a vérem. Fájt, iszonnyúan de mégsem sírtam. Tartottam magam. -Meglátjuk, hogy erre mit lép!-vigyorgott miután abbahagyta és kilöktek a kocsiból. Ránéztem a hasamra amibe egy J betű volt belevésve. Erről most nem fogok szólni Justinnak. Nem akarom, hogy elmennyen és hülyeséget csináljon. A napunkat se szeretném ezzel elrontani. Elállítom a vérzést és ennyi. Bementem és gyorsan a fürdőbe vettem az irányt, hogy a fiúk ne vegyék észre. Miután elértem, hogy a sebem ne vérezzen beültem a fiúk közé. Justin a combomra tette a kezét elég közel a vágáshoz. Imádkoztam, hogy ne érjen hozzá. Imám nem hallgatott meg mert Justin nyújtozkodott egyet amitől a sebembe ért a keze. Éreztem, hogy felsértette és újból elered a vér.
-Au!-sziszentem fel.
-Mi az?-nézett rám Justin.
-Semmi!
-Mi az hogy semmi? A póló véres! Clara mutasd!-húzta fel az előbb említett darabot és meglátta a J betűs vágást. -Ez mi? Te csináltad?
-Dehogyis! Damon volt! Elkapott mikor kivittem a szemetet-hajtottam le a fejem.
-És ezt miért nem mondtad?-előzte meg a kérdéseel Rayen Justint.
-Mert nem akartam, hogy Justin felkapja a vizet! Nem akartam, hogy most elmennyen és hülyeséget cisnáljon!
-Pedig ezt nem fogom annyiban hagyni! Viszont most gyere fel!-fogta meg a kezem és a szobámba mentünk.
-Mit akarsz csinálni?-kérdeztem.
-Vedd le a pólót és feküdj le az ágyra!-mondta és bemente a fürdőmbe én pedig úgy tettem ahogy kért.  Justin zsepivel és egy krémmel jött vissza. Leült mellém elállította a vérzést.  Mikor ez megvolt nyomott egy puszit a sebre.
-Imádom mikor ilyen édes vagy!-mosolyogtam.
-Viszont én azt nem ha ilyenekről nem szólsz!- "szidott" le majd a vágásra kaptam egy újjabb puszit..
-Csak nem akartam, hogy hülyeséget csinálj!-védtem magam miközben ő lecsavarta a krémnek a tetejét.
-Legközelebb akkor is szólj!-kente be a sebemet.
-Jó!
-Bár nem hagyom, hogy legyen legközelebb!-miután Justin a sebre maszírozta a krémet befeküdt mellém és átkarolt. A másik kezével a vágásomat óvatosan símogatta. Tudom, hogy nem minden nap lesz ilyen édes. Ezzel tisztában vagyok mert ő nem ilyen. De azt is tudom, hogy lesznek alkalmak mikor meglep ilyes fajta dolgokkal. Más a mi kapcsolatunk mint a többi és ettől különleges. Elfogadom, hogy ő ilyen és nem is akarom megváltoztatni. Nekem erre a Justinra van szükségem.
Miközben én gondolkoztam ő olyan óvatosan és lágyan símogatott, hogy elaludtam a karjaiba.

Megis hoztam a követlező részt:) Köszönöm a kommentket és a biztatást nagyon jól esik:)♥

46.fejezet

Reggel Justin mellett ébredtem aki még aludt. Már épp felakartam állni de ő fordult egyet és a kezét rám tette. Ettől a pozícíótól pont a "Rollercoaster" feliratú tetkóját láttam (persze a többit is de most nekem az volt a legfontosabb:D)Még mindig fogalmam sincs, hogy miért ezt választotta. Annyit mondott, hogy kötődik valamihez amire magamtól is rájöttem. Ki az a hülye aki csak úgy magára varrat valamit?Lehet hogy ő... Na jó nem kötök most belé. Óvatosan leszedtem magamról a kezét és felálltam. Kerestem valami mai cuccot. A választásom erre esett:

Felöltöztem, megfésülködtem, feltettem az órám, a karkötőm és a nyakláncom majd lementem.
-Sziasztok!-köszöntem lent a fiúknak.
-Szia!-néztek rám.
-Ah Justin..-nyögött Lil majd felröhögött.
-Hallottatok?-pirultam el.
-Ezt nem lehetett nem hallani!-mondta Bob.
-De ezt, hogy sikerült összehozni? Azelőtt még veszekedtetek!-nézett rám Fredo.
-Bevolt rúgva, én is ittam és ennyi!-mentem be a konyhába egy pohár narancsléért és leültem a fiúk közé.-Viszont lenne egy kérdésem!-ittam bele a poharamba és végig néztem rajtuk.
-Mi?-kérdezte Fredo.
-Justinnak mit jelképez a rollercoaster felirat? Mert ő már az enyémet tudja de ő nem mondta el.-magyaráztam.
-A lelkünkre kötötte, hogy ne mondjuk el! Tudta, hogy úgyis megfogod kérdezi-mondta Bob
-De fiúk kéééérlek! Bármit megteszek!-könyörögtem.
-Hm...bármit?-nézett perverzen Lil.
-Bármit amit ruhába kell-szögeztem le.
-Neked nem is kell levetkőznöd! Hallottam tegnap valamit nagyon jól csináltál! -szívta tovább a vérem.
-Ezt abba hagyhatnád!-próbáltam komoly lenni de végül elmosolyodtam. Nem az a vicces, hogy rajtam gúnyolódik hanem, hogy mindig jó időbe szúrja be a megjegyzéseit.Tudom, hogy a fiúk....vagyis igazából Rayen nem örül neki, hogy lefeküdtünk.Félt engem viszont most én vagyok az aki nemet tudott mondani a kapcsolatunkra bár a sexre is azt kellett volna. Tudom, hogy így Justin megint azt hiszi, hogy bármikor az ágyába ugrok. Akkor elvan tájolva mert ez esélytelen lesz......
Miután Lil befogta én az egyetlen értelmes emberhez fordultam:
-Rayen! Te vagy az utolsó reményem!
-Elmondom de figyelj tökfej! Neki nem mondhatod el!
-Jó de miért titok?
-Nem titok csak megkért. Ennyi!
-Jó megígérem, hogy egy szót se szólok!
-A kettőtök kapcsolatát jelképezi!-nyögte ki végül.
-Komolyan?-lepődtem meg.
-Igen mivel kettőtök között ez az egész olyan mint a hullámvasút-magyarázta Rayen.
-Pont erre nem számítottam-vallottam be.
-Pedig ő szeret téged!
-Hát akkor elég jól titkolja!-forgattam a szemem.
-Csak várj!- mosolyodott el Rayen. Várjak....ez szerepel a karkötőmőn is amit Justintól kaptam.
-És a karkötős "Várj A Percre" ?-tértem rá.
-Arról tényleg nem mondhatunk semmit!-szólalt meg Fredo. Már épp elakartam kezdni könyörögni de Justin jött le a lépcsőn.
-Jó reggelt!-köszönt.
-Jó reggelt!-köszöntünk mi is. Kissé kínos volt Justin közelébe lenni főleg, hogy tegnap a fürdőbe már a pia is kiment belőlünk és úgy viselkedtünk mitha jártunk volna.Fogalmam sincs Justinnak mi a véleménye kettőnkröl de szerintem jobb is. Hirtelen csengettek. Felálltam és kinyitottam az ajtót ahol a postás állt.
-Jó napot! Clara MCartny-t  keresem!
-Én lennék az!
-A boriték átvételéhez írja alá!-nyújtott felém egy papírt és egy tollat. Alá írtam és megkaptam a borítékot.
-Köszönöm! Viszlát!-mentem be.
-Ki volt az?-kérdezte Lil.
-A postás-válaszoltam.
-Mit hozott?-kíváncsiskodtak.
-Nekem egy boritékot-mondtam és kinyitottam azt. Benne 50 dollár volt és egy papír amin ez állt:

"A 20. születésnapodra! Puszi: Anya és Apa!"

Megint pénzzel el vagyok intézve.... Persze. Mondjuk csodálom, hogy a szülinapomat nem felejtették el.

-Kell pénz?-néztem a fiúkra. 

-Jó hogy!-bólógattak. Adtam nekik belőle és felmentem a szobámba majd felhívtam Catet. Szükségem van most rá és a tanácsaira.

-Szia!-vette fel.

-Szia! Van kedved találkozni?

-Persze mikor?

-Mondjuk most a parkba?

-Oké akkor ott találkozunk szia!

-Puszi szia!-tettem le. Felkaptam a táskám és lementem. -Majd jövök!-mondtam és kiléptem a házból. Remélem Cat tud nekem segíteni!

°Justin szemszöge°

Miután Clara elment Rayen rámnézett.
-Megdöntöted de nem mondtál el neki semmit-mondta.
-Délután próbáltam de ő visszautasított. És igen lefeküdtünk. Nem ártott egyikünknek se!
-Nem értem miért csináljátok ezt egymással!-csóválta a fejét.
-Azért mert neki semmi nem jó!-rántottam vállat. A telefonom villant egyet ezzel jelezve, hogy üzenetem jött. Megnyittoam amiben ez állt:

" Tartozol Bieber! Most találkozzunk ott ahol legutóbb! 

                                                                               ~D.H

Azt hittem már elfelejtette...Ő Damon Handrick aki megmentett egyszer egy bandaháborúban és aztóta tatozok neki. Reméltem, hogy már rég nem emlékszik de úgytűnik mégis...
-Nekem most el kell mennem mert Damon írt!-álltam fel.
-Menjünk mi is?-kérdezte Rayen.
-Nem kell egyedül megyek! Majd jövök!-kimentem, beültem a kocsiba és a város egyik legeldugottam helyére egy raktárhelységbe mentem. Ott kiszállltam és bementem.
-Lám-lám Bieber! Semmit nem változtál.-mondta Damon egy asztalnál ülve. Körülötte semmi nem volt csak pár méterre tőle egy-egy embere.
-Inkább mondjad mit akarsz!-ültem le vele szembe.
-Lenne egy kis feladat! Füvet kell szállítani!
-Erre miért nem jók az embereid?-kérdeztem.
-Mert azok semmit nem tudnak megcsinálni rendesen de te igen!
-És ha azt mondom, hogy nem?-próbáltam kimászni a feladat elól mert ha elkapnak egyből lecsuknak.
-Akkor valaki olyan személynek eshet baja aki közel áll hozzád!-vigyorgott.
-Nem tennéd!-csaptam az asztalra és felálltam.
-Mennyi mindent tettem már meg!-mondta higgadtan.-De nem értem mi bajod! Máskor egyből igent mondtál!
-De ha elkapnak akkor sitre vágnak!-mondtam még mindig állva.
-Ülj le! Sokkal könnyebb úgy beszélgetni-tettem mai kért.-Eddig sem zavart! A veszélynek éltél!
-Most is csak nem akarok sitre menni!
-A csaj miatt mi? Nem akarod, hogy azt lássa téged is lehet kapni.
-Egyáltalán nem miatta!
-Pedig biztos te is egyből rá gondoltál mikor egy számodra fontos személyt említettem.-folytatta.
-Nem ezért jöttem ide!-zártam le ezt a témát.
-Jó! Akkor vállalod?
-Nem tudom!-néztem az asztalt. Ha azt mondom nem akkor Clara életét veszélyeztetem de ha igen akkor lecsukhatnak.  Viszont Clarat meg tudom védeni!
-Jól gondold meg!
-Nem!-döntöttem el.
-Ez a végleges?-kérdezte Damon.
-Igen!-álltam fel indulásra kész.
-Akkor jól vigyázz a kiscsajra! Rossz döntést hoztál! Lehet, hogy az embereim seggfejek de gyorsak! -vigyorgott.
-Esélyed nem lesz hozzá érni!
-Hát akkor én a helyedbe sietnék! Erre a helyzetre is felvoltam készülve!-nem foglalkozva vele kirohantam a raktárból. Beültem a kocsiba és mint egy autóversenyző úgy indultam el. 100-al vezzettem haza ahol rálépve a fékre álltam meg. Kikpattantam a kocsiból és a bejárati ajtót szinte feltéptem.
-Hol van Clara?-kérdeztem egyből.
-Fent de.....-folytatta volna  Rayen de Clara idegesen jött le a keze pedig be volt kötve.
-Te szemétláda! Megint mibe kevertél?-rontott nekem de én lefogtam.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Jöttem haza a parkból, valami benga állat megállított, közölte, hogy ez Bieber miatt van és megvágott.-kiabált.
-Mutasd!-fogtam meg a kezét de ő felszisszent és elkapta azt.
-Fáj te seggfej!-sírta el magát és felrohant én pedig utána.

°Clara szemszöge°

Justin utánam jött és szinte berontott.
-Nem én akartam ezt hidd el! El se tudod képzelni hogy siettem haza, hogy ne essen semmi bajod!-emelte fel a hangját.
-Mégse sikeült! Justin én félek és lassan már tőled is!-ültem le az ágyra.
-Tőlem?-lepődött meg.
-Igen! Olyan mintha direkt hoznál olyan helyzetbe hogy bántsanak!-sírta el magát ismét.
-Miért hoználak direkt olyan helyzetbe mikor én......

45.fejezet

-A műtét befejeződött. Mr. Bieber túl van az életveszélyen. A golyót sikeresen eltávolítottuk.-mosolygott az orvos. Ezekre a mondatokra Rayen nyakába ugrottam.- Viszont 3 napig bent kell maradnia megfigyelésen-folytatta.

-Rendbe-bólintottam miután elengedtem Rayent.- Be lehet menni hozzá?-kérdeztem.

-Persze de egyszerre csak egy valaki-válaszolt a doki és elment. Ránéztem a fiúkra akik bólintottak ezzel jelezve, hogy menjek én először. Beléptem az ajtón ahol Justin feküdt. Nem gondolkoztam csak odamentem hozzá és megcsókoltam. Hosszú percekig faltuk egymást miután elváltunk.

-Azta!-mosolyodott el.

-Annyira örülök, hogy jól vagy!-ültem le mellé és letöröltem azt a könnycseppet ami legördült az arcomon.

-Baby mondtam, hogy túl élem!-tette a kezét az enyémre.

-Tudom de ezt nem lehetett biztosra tudni és aggódtam!-vallottam be.Ő csak elmosolyodott. 

-Figyelj tudom, hogy fura ezt tőlem hallani de mi most....mármint.....-dadogott össze-vissza. Igen ez valóban  nem az ő területe.

-Majd otthon megbeszéljük!-mentettem meg attól, hogy meg kelljen kérdeznie.

-De az még 3 nap!

-Pihenned kell! Viszont én kimegyek, hogy a fiúk is betudjanak jönni-álltam fel.-Majd még jövök!-mosolyogtam rá és kimentem. Utánam a fiúk sorba bementek. Miután mindenki végzett kimentünk a kórházból be a kocsiba és haza indultunk.  Otthon kiszálltunk a kocsiból és bementünk.

-Remélem ilyen soha többet nem lesz!-vetettem le magam a kanapéra.

-Clara!-ült le mellém Fredo.

-Igen?-néztem rá.

-Justinnal és veled mi lesz ezek után?-kérdezte.

-Fogalmam sincs! Nem hiszem, hogy együtt leszünk!-vallottam be.

-Miért-szólt meg Bob.

-Ez bonyolult!-álltam fel.-Jó éjt!-mondtam és a szobámba mentem.Bekapcsoltam a laptopom és felmentem facebookra ahol volt egy olvasatlan üzenetem Cattől:

"Szia! Ne haragudj, hogy nem mentem a bulira csak anya rosszul lett! Szeretlek!♥"XxCat

Erre én egyből vissza is írtam mivel fent is volt.

"Szia! Semmi baj és jó bulást anyukádnak:)♥"XxClara

"Köszöni:) És milyen volt a buli?"XxCat

"Öszíintén? Szar!"Xx Clara

"Miért?:o"Xx Cat

Így mindent elmondtam a barátnőmnek, hogy is volt.

"Azta:ooo És Justin akkor már jól van ugye??"XxCat

"Igen már semmi baja:) Három nap múlva jöhet is haza"XxClara

"Clara én aggódom miatattok. Mi van ha valamelyikőtöket úgy lövik meg, hogy meghaltok???"XxCat

"Nyugi nem lesz semmi baj!:)"XxClara

Próbáltam megnyugtatni Catet de ezt még én se hittem el. Sokáig beszélgettünk míg nem elaludtam. Igaza van Catnek. Mi van ha egyszer valaki közölünk belehal ebbe?? Ha egyszer olyan "harcba" keveredünk amiből nem tudunk sehogyse kikeveredni és ennyi volt? Mit csinálunk akkor? Ha Justin gondolkozna akkor maradtunk volna 6-an Los Angelesbe és ez soha nem történik meg. De nem neki kell a veszély. Ő ilyenkor érzi azt, hogy él. De azzal nem számol, hogy mi lesz ennek a következménye. Tudom, hogy a fiúk megedződtek az évek során de én nem! Én félek!! Azt mondják megvédenek de biztonságot ők se tudnak mindig nyújtani. Tudom, hogy megpróbálnak engem nem belekeveni de már mindannyian nyakik benne vagyunk. Remélem hamarosan itt a vége ennek az egésznek.

~3 nappal később~

Minden nap bejártunk Justinhoz mígnem a harmadik napon haza hozhattuk. 

-Utálom a kórházakat!-ült le Justin a kanapéra.

-Pedig jó bigék voltak az ápóló nők.-mondta Bob.

-Az volt az egyetlen jó benne!-nevetett fel Justin majd rámnézett.-Akkor beszélhetünk?

-Persze!-bólintottam. Felmentünk mert ott nyugodtan tudunk beszélni. 

-Szóval mi most együtt vagyunk?-kérdezte de láttam rajta, hogy zavarba van.

-Nekem ez most nem nagyon menne!-valottam be.

-Mármint?

-Justin, már megint rettegésbe élünk és ha együtt lennénk sokkal nehezebb lenne. Kérlek értsd meg!

-Értsem meg? Hányszor próbálkoztam be nálad és hányszor utasítottál vissza?emelte fel a hangját.

-Fogadd el a döntésemet!

-Jó tudod mit? Elfogadom! De akkor te is fogadd el ha mostantól nem leszek veled kedves!

-Mintha eddig túlságosan megerőltetted volna magad.-mondtam gúnyosan de inkább csendbe kellett volna maradnom.

-Így nem is kellennél. Átmész bunkó ribancba!-kiabált.

-Ribancba? Azok a ribancok akik első szóra az ágyadba kötnek ki!-vágtam a fejéhez. Számíthattam volna rá, hogy ebből megint vita lesz.

-Neked se kellett sok idő!-vigyorgott.

-Elegem van! Folyton csak bunkózol és ha nem kapsz meg valamit akkor vitatkozol! Nekem ehhez nincs kedvem úgyhogy menj ki!-mutattam az ajtó felé.

-Nem is maradnék itt!-mondta és bevágta maga mögött az ajtót. Én leültem az ágyra és a tenyerembe temettem az arcom.

-Ez mi volt?-jött be Rayen.

-Semmi csak nem érti meg, hogy nekem ez a kapcsolat nem menne!

-De miért nem?

-Mert úgy nehezebb lenne elviselni ezt az egészet!

-Te tudod de így nem lesz jó ha csak folyton vitáztok! Nem tudod, hova ment Justin?-kérdezte.

-Fogalmam sincs. Mirét elment?

-Ahha. Szó nélkül kiviharzott.

-Mindig ezt csinálja! Mindegy éhes vagy?-tereltem el a témát.

-Ahha!

-Akkor menjünk le csinálok valamit!-mondta mire felálltunk és elementünk. Bementem a konyhába és neki álltam kaját csinálni. Mikor kész lettem vele odavittem az asztalhoz és elkeztünk enni.

-Min veszekedtetek már megint Justinnal?-szólalt meg Fredo.

-Azon, hogy megmondtam neki, hogy nem jó ötlet most ez a kapcsolat. Nem bírta elfogadni ennyi.

-Szóval megint hallgathatjuk a veszekedésket-állapította meg Bob.

-Nem mert én erről nem fogok többet veszekedni. Me kell hogy értse!-zártam le a témát. Kaja után lepakoltam az asztalról majd Lil felém fordult.

-Eljössz velünk megkeresni Justint?

-Nem mert ha én is ott lennék akkor a kocsiba se ülne be!-ráztam a fejem.

-Jólvan akkor mi mindjárt jövünk!-mondta és elmentek.  Én leültem a TV elé és kerestem valami nézhető müsort. Kicsit több mint negyed óra múlva nyílt az ajtó és Justin lépett be. Kicsit be volt rúgva és a feje vérzett.

-Veled meg mi lett megint?-mentem oda hozzá.

-Valami seggfej megdobott egy üveggel!-ült le a kanapéra.

-Jézusom!-kaptam a szám elé.-Mindjárt lekezelem!-mentem be a fürdőbe és kihoztam a cuccokat.

-Nem komoly mert elhajoltam előle!-mondta miközbe a sebét fertőtlenítettem. -Van itthon valami pia?-állt fel miután leragasztottam.

-Szerintem ne igyál többet!

-Ó dehogynem!-vett ki a hűtőből egy üveg Wiskyt. 

-Justin azt tedd vissza!

-Dehogy teszem! Ne akadékoskodj inkább igyál te is!-tartotta felém az üveget miközbe visszaült mellém.

-Legalább az egyikünk maradjon józan. Meg amúgyis a fiúk téged mentek el megkeresni. Felhívom őket, hogy itt vagy!-álttam fel de Justin megofgta a kezem.

-Ne hívd fel! Így miénk az egész ház!-húzott az ölébe! -Igyál már!-nyújtotta felém újból az üveget. Sóhajtva elvettem és beleittam. Ennyitől nem lehet semmi bajom. Végül kiderült, hogy de igen is lehet mert egyből a fejembe szállt.-Így már te is jobban fogod élvezni!-rakott le az öléből a kanapéra és a nyakamat kezdte el puszikkal ellepni amire én apró sóhajokkal válaszoltam.

-Justin!-toltam el magamtól.

-Gondoltam, hogy megint leállítasz!-sóhajtott.

-Csak azt akartam mondani, hogy mennyünk fel. A fiúk bármikor haza érhetnek!-mosolyodtam el.Nem tudom miért mondtam. Talán a pia hatására de innen nincs megállás.

-Ezt már jobban szeretem!-kapott fel és a szobámba vitt. Ott óvatosan lerakott az ágyra és fölém mászott. Újból a nyakamra tapadt mire én felsóhajtottam. Keze elkezdett vándorolni az oldalamon míg elért a pólóm aljáig és lekapta rólam azt. Mosolyogva megcsókolt miközbe a melltartómat kikapcsolta és eldobta a szoba egyik sarkába. Kezeivel mellemet kezdte el kényeztetni ami apró sóhajokat csalt elő belőlem. Miután ezt megunta végig puszilta az egész felsőtestem a nadrágomig. Azt kigombolta és egyből le is kapta rólam. Mivel már csak egy vékony ruha darab választotta el a gyönörtől megnyalta az ajkait. Mutató újját beleakasztotta a bugyim szélébe és kínzóan lassan húzta le rólam. Miután lekerült rólam az utolsó darab is végig nézett rajtam.

-Gyönyörű vagy!-mondta és elmosolyodott. Kezeivel szétfeszítette a lábam és a combom belső felét puszilgatta. 

-Justin!-ziháltam ezzel jelezve, hogy csináljon már valamit.

-Szeretem ha vonaglasz alattam.- ekkora már mind a kettőnkből kiszállt a pia de mégse hagytuk abba. Vágytunk egymásra és ezt mind a ketten pontosan tudtuk. Hirtelen Justin meleg nyelvét éreztem magamba mire a hajába túrtam.

-Mindjárt....-mondtam és egy hangos nyögés kiséretébe elélveztem. Felcsúszott hozzám és megcsókolt. Fordítottam a helyzetünkön így ő került alulra. A nyakát puszilgattam és lágyan megszívtam. Mivel rajta rengetek ruha volta a pólóját gyorsan lekaptam róla. Végig pusziltam kidolgozott felsőtestét. A nadrágjával se töltöttem sok időt mert egyből lerántottam róla így már csak a boxere maradt. Anyagon keresztül adtam egy puszit férfiasságára mire felsóhajtott.

-Kérlek!-nézett rám. Nem szórakoztam vele tovább bekaptam amennyit tudtam és elkezdtem mozgatni a fejem. Ő a hajamba túrva diktálta a tempót mígnem a számba élvezett. Engedelmesen lenyeltem és felcsúsztam hozzá egy csókért.  Megfordított bennünket és a szemembe nézett.

-Mehet?-meglepődtem, hogy megkérdezte. Már épp bólintani akartam mikor eszembe jutott valamit.

-Óvszer?

-Nem szedsz gyógyszert? Csak mert eddig se óvszerrel csináltuk.

-Szedtem de már nem!

-Akkor elkeztdhetnéd megint-kacsintott és leszállt rólam felgörgetet magának egy gumit ,ajd újból felettem volt. Most nem szólt egy szót se csak belém tolta magát és elkezdett mozogni. Lehajolt hozzám és szenvedélyesen megcsókolt. Mikor már láttam, hogy fárad a hátára fordítottam és én kezdtem el rajta mozogni.

-Én mindjárt.....-préselte a fogai közül a szavakat.

-Én is!-ziháltam. Justin egy férfias nyögés kíséretében elélvezett mire én is majd melléfeküdtem. Ő kidobta az óvszert a kukába és megpróbáltunk egyenletesen lélegezni. Nem szóltunk egymáshoz csak a plafont néztük.

-Elmegyek megfürdeni-törtem meg a csendet és felálltam. Bementem a fürdőszobámba és megengedtem a zuhyzóba a vizet. Már épp beakartam lépni a kabinba amikor egy kezet éreztem a derekamon.

-Ugye nem gondoltad, hogy egyedül fogsz fürdeni?-súgta a fülembe. Nem mondtam neki, hogy mennyen ki mert vágytam a társaságára.   A kezénél fogva behúztam a fülkébe. Ő a kabin falának nyomott ésmegcsókolt majd a nyakamnak esett.

-Mit csinálsz?-kuncogtam fel.

-Repetázok!-búgta.

-Most az nincs!-toltam el magamtól. Kiskutya szemekkel nézett rám de megráztam a fejem. Beletörődött és megfürödtünk majd ő felvette az alsóját én pedig egy sortot és toppot. Kimentünk és befeküdtünk az ágyamba. Justin se ment el hanem nálam aludt. Furcsa ez az egész így a délután után. Holnap tuti kapom majd az ívet....

°Justin szemszöge°

Mikor meglőttek tudtam, hogy nem halhatok meg mert vigyáznom kell Clarara. Már ő is belefolyt ebbe az egészbe amiből szinte lehetetlen kimászni. Meg kell őt védenem!! Viszont az fájt mikor azt mondta neki nem menne a kapcsolatunk. Nem az érzelmeimről vagyok híres de szükségem van rá. De ha ő így akar játszani legyen. Meglátjuk meglyikünk bírja tovább. Persze most mind a kettőnk beadta a derekát ami nem is volt baj. Szükségem volt erre vele! És hamarosan ő fog hozzám jönni hogy hülye volt. Mert nem fogja sokáig bírni az biztos!

 

 

44.fejezet

°Justin szemszöge°

"Reggel" mikor felkeltem már délután negyed 2 volt. Felöltöztem és lementem ahol még sokan aludtak. Lil, Fredo, Rayen és Bob a konyhába beszélgettek szóval odamentem hozzájuk.

-Sziasztok!-köszöntem.

-Szia!-néztek rám.

-A csaj akit felvittél?-mosolyodott el Bob.

-Alszik-válaszoltam lazán.

-De megvolt?

-Meg hát-bólintottam elégedetten.-Clara?-kérdeztem.

-Még alszik!-válaszolt Fredo.

-Akkor keltsük fel és mennyünk el valahova-vetettem fel. -Persze ha hajlandó velem elmenni!-tettem hozzá.

-Felkeltem-mondta Rayen és felment. Nem tartott sokáig mert egyből le is jött.-Clara nincs fent

-Akkor hol van?-kérdezte Lil.

-Clarat keresitek?-jött oda másnaposan egy srác.

- Igen!-válaszoltam.

-Elment valamilyen pasival még az este.

-Milyen pasival?-kérdeztem egyből.

-Azt hiszem Christiannal!

-Hogy került ide?-emeletem fel a hangom.

-Mit tudom én-rántott vállat és elment.

-Meg kell őt keresnünk!-fordultam a fiúkhoz.

-És hol akarod kezdeni?-kérdezte Fredo.

-Mondjuk nála!

-Biztos nem oda vitte. Azért ő se hülye! Tudja, hogy ott fogjuk először keresni!-szólalt meg Rayen.

-De akkor is meg kell találnunk!-mondtam. Nem vigyáztam rá és elvitte. Megint. Megfogom ölni azt a seggfejt csak találjam meg!

°Clara szemszöge°

Este Christian úgyan oda vitt mint legelőször.Csak belökött a szobába viszont reggel be is jött.

-Innen már egyszer megszöktem!-mondtam gúnyosan. Nem félek tőle.

-De most sokkal jobban fogok vigyázni rád! És már kedves se leszek! Át veszem Tom helyét. Ő se könyörült senkin.

-Te meg a kegyetlenség! Jó vicc!-húztam az agyát. Kiváncsi vagyok meddig mehetek el.

-Ne akard, hogy megmutassam cica!-vigyorgott.

-Ismerlek már. Tudom milyen vagy! Nem vagy könyörtelen típus!

-Igen?-hoztam ki a sodrából. A falhoz tolt és a nyakamnál fogva szorított oda.-És most felteszek egy egyszerű kérdést. Hol relytegeti Justin a kulcsot?

-Nem tudom!-válaszoltam nehezen mivel még mindig a nyakamat szorította.

-Rossz válasz!-mondta és megütött. -Tehát?

-Nem tudom!-tényleg fogalmam se volt róla.

-Még mindig nem jó!-ütött meg újra majd elengedett mire én a földre estem és levegőért kapkodtam.-Akkor felhívjuk őt mert miattad úgyis eljön. És ha a halálán lesz megofgja mondani!-vette elő a telefonját és tárcsázott.-Csá haver! Christian vagyok!
.....
-Még jól van! De beszélj vele!-mondta Christian és a kezembe nyomta a telefont.
-Justin!-szóltam bele.
-Hol vagy?-kérdezte idegesen.
-Christiannal de kérlek ne gyere ide!-mondtam már szinte bőgve. Nem akartam, hogy ide jöjjön és bármi baja legyen.
-És mégis miért ne?
-Mert meg akar ölni!
-Állok elébe!
-De ne könyörgöm!-Christian kikapta a kezemből a telefont és beleszólt.
-Ha nem akarod, hogy neki essen valami baja akkor itt találkozunk!-mondta és lerakta.
-Miért nem vagyok neked csak én elég?-kérdeztem még mindig a földön ülve.
-Mert ő megölte a nagybátyám. Akkor én meg megölöm őt!-mondta egyszerűen.-De ha fél órán belül nem ér ide szórakozunk cica!-puszilta meg a nyakamat és kiment.  Undorodom tőle! És még engem használ fel, hogy megölje Justint. Remélem nem jönnek ide!  Tudom, hogy tudnak vigyázni magukra de akkor se bírnám ki ha valamelyiküknek baja esne! Nekem már ők a családom! Szükségem van rájuk! Gondolkodásomból egy ismerős hang zökkentett ki.
-Hol van?-Justin volt az. Én kirohantam  és odaszaladtam hozzájuk. A legközelebbi fiút öleltem meg aki Lil volt.
-Mostámr itt vagyunk nyugi!-simogatta a hátam. -Bántott?-tolt el magától, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Megütött-vallottam be.
-Többszörösen fogja megkeserülni!-a kezemet megfogta az egyik benga állat és elhúzott a fiúktól.
-Engem akartál megölni nem őt! Engedd el!-szólalt meg Justin.
-Vele is van elszámolni valóm!-vigyorgott.-Vigyétek a szobába!-utasította a bengákat mire ők beráncigáltak és rámcsukták az ajtót.Egyből lövéseket hallottam. Nem eshet bajuk a fiúknak! Abba én halnék bele. Miattam kockáztatják az életüket! A lövöldözés nem halkult sőt erősödött is.Hirtelen Justint hallottam felüvölteni. Nem törődve semmivel kirohantam de egyből el is bőgtem magam. Justin a földön feküdt a hasát fogva és vérzett. Odarohantam és leültem mellé.
-Justin!-rázogattam. -Szólalj meg kérlek!-ráncigáltam tovább de semmi.-Szarjatok le mindent és vigyétek kórházba! Nem halhat meg! Szeretem őt!!!!-kiabáltam bőgve a fiúknak. Justin egyszercsak megmozdult. Végig simította a karom majd annál fogva közelhúzott magához és megcsókolt. Nem tudtunk sokáig így maradni mert Christian felrántott a földről.
-Elég volt a romantikából! Most megdöglesz!-tartotta Justin felé a pisztolyt. Mielőtt meghúzta volna a ravaszt én löktem Christianon egy nagyon úgy hogy mindketten elestünk így a falba lőtt.
-Vigyétek innen!-ordítottam a fiúknak akik Justint segítették fel a földről.
-Nélküled nem megyek sehova! Akkor se ha meg kell halnom!-mondta nehézkesen Justin.
-Jaj de édes!-forgatta a szemét Christian. -Akkor veled rendezem a számlát cica!- ragatta meg a karom és a szoba felé kezdett húzni. Mivel Rayen és Fredo Justint támasztották Lil és Bob próbált megmenteni de 4 benga megállította őket így Christian sikeresen bevitt a szobába.
-Na cica! Ha azt csinálod amit mondok nem fog fájni!-lökött az ágyra és rám mászott.
-Engedj el te szemét állat!-kapálóztam.
-Kussolj!-ütött meg erősen. A nyakamtól végig puszilta a ruhámig amit szó szerint letépett rólam. -Élvezni fogod!-nyomott egy puszit a hasamra amitől elkapott az undor. Mielőtt Christian letépte volna a bugyim nyílt az ajtó amin Justin támolygott be egy fegyverrel a kezébe.
-Engedd el!-tartotta rá a fegyvert.
-Ahj te még nem döglöttél meg?-sóhajtott Christian. Justin figyelmen kívül hagyta a megjegyzést. A tekintette megakadt elöször a tetkómon és a fehérneműmön amit ő választott  majd a karkötőmön. Elöntötte a düh és belelött Christianba amitől ő leesett rólam. Én felpattantam és Justinhoz siettem és segítettem neki kimenni. Ott átvették tőlem a fiúk és beraktuk a kocsiba. Rayen Justin és én mentünk eggyel a többiek pedig a másikkal.
-A kórházba!!!!!-mondtam mikor beszálltam hátra Justin mellé így pedig elindultunk. Az egyik lábamat felraktam az üllésre mert így Justin felé tudtam fordulni. Csak néztük egymást mire nekem előtörtek a könnyeim.
-Ne sírj!-törlte le azokat majd összekulcsolta a kezeinket.
-Dehát meglőttek!
-Voltmár ilyen túlélem. A lényeg, hogy téged épségben kihoztunk!-mondta mire én nem bírtam megállni és megcsókoltam.-Ezzel mindent eltudsz velem felejtetni!-suttogta két csók között.
-Srácok megjöttünk!-mondta Rayen mikor megálltunk a kórház előtt.  Én kipattantam és segítettem Justinnak is kiszállni.
-Baby így akarsz bejönni?-kérdezte Justin rajtam és Rayenen támaszkodva. Már kezdte elveszíteni az energiáját. Sok vért vesztett. Egyébként a kérdése jogos volt met fehérneműben voltam.
-Igen de mennyünk már!-mondtam idegesen. A fiúkkal bementünk a kórházba.
-Valaki segítsen ,meglőtték!!!-kiabált Rayen. Egyből rohantak hozzánk egy hordággyal és elvitték.
-Megtudhatnám a beteg nevét?-kérdezte a nővér.
-Justin Bieber!-válaszoltam mire ő felírta.
-Köszönöm! Az orvosok a műtőbe vitték! Mindnet megtesznek!
-De ugye itt maradhatunk a műtét végéig?
-Persze!-bólintott. Mi leültünk viszont Fredo nem volt köztünk.
Justin nem halhat meg! Erős és kifogja bírni! Ő Justin Bieber! Minden szituációban ő a nyertes!! Hirtelen Fredo állt meg előttem aki egy pohár kávét nyújtott felém.
-Idd meg segíteni fog!
-Köszönöm!-vettem el és beleittam.
-Nem kéne valami ruha neked?-kérdezte Bob.
-Ez a legkisebb próblémám!-torkoltam le.
-Ezek után együtt lesztek Justinnal?-bombázott tovább kérdésekkel de most Lil.
-Nem tudom! Ezekkel most haggytok kérlek!-álltam fel és arrébb mentem. Aggódom érte nagyon is! Nem érdekel ezek után mi lesz. Akár kettőnkkel akár a hatunkkal csak élje túl! Onnan majd meglátunk mindent. Egykezet éreztem a hátamon. Rayen volt az.
-Nem lesz semmi baj!
- Nagyon remélem!-öleltem meg és sírtam. 2 órát vártunk mire az orvos végre kijött.
-A műtét befejeződött. Mr. Bieber......

Köszönöm a kommenteket!♥ És azzal egyel több feliratkozót!♥ Minimum 3 komi után kövi:)

43.fejezet

Reggel arra keltem, hogy valaki benyit a szobámba. Kinyitottam a szemem és Rayent láttam meg.
-Jó reggelt!-ült le mellém egy tálcával a kezébe-Boldog szülinapot tökfej!-adta oda a tálcát amin gofri és narancslé volt.
-Köszönöm!-ültem fel. -Te csináltad?-kezdtem el enni.
-Hát azt nem mondanám!-nevetett.-Egyél addig én lemegyek!-állt fel és kiment. Miután megreggeliztem kerestem valami mára megfelelő ruhát ami ez lett:

Miután felöltöztem megfésülködtem, feltetem egy minimális sminket és lementem.

-Sziasztok!-köszöntem.

-Szia!-néztek rám. Lil egy tálca kissé oda égett sütivel jött felém.

-Boldog szülinapot!

-Köszönöm! De nem baj ha én ebből nem eszek?-nevettem.

-Nem is akartam, hogy így egyél belőle!-röhögött.

-Amúgy ez mi?-néztem a tálcában lévő "sütit"

-Csokissüti akart lenni!-válaszolt és egy fintort vágott mire én felnevettem. 

-Mennyi az idő?-kérdeztem.

-Negyed 11-válaszolt Bob.

-Akkor én mindjárt jövök!-mondtam és bementem a lenti fürdőbe kivasalni a hajam.  Bedugtam a hajvasalót és vártam, hogy felmelegedjen. A tükörbe szembetűnt a Justin által létrejött sebem. Hozzáértem de egyből el is kaptam a kezem. Még mindig iszonyúan fáj.-Justin!!!-kiabáltam ő pedig bejött.

-Mi van?

-Remélem tudod, hogy ez a buliig nem fog eltűnni!-mutattam a sebre. Ő nem szólt semmit csak közelebb lépett hozzám. A hajamat félresöpörte a nyakamtól és megpuszilta a sebet ami egy kicsit fájt.

-Ne haragudj édes de így tudják meddig mehetnek el!-szólalt meg.

-Mi?-kérdeztem két okból. 1.az édes?! 2. a "tudják meddig mehetnek el". Ő csak féloldalas mosolyra húzta a száját és kiment. Ez most elég fura volt. Rég becézgetett ami meglepett és remélem nem folytatja. Meg mi az hogy tudják meddig mehetenek el? Nem vagyok a tulajdona!

Mivel a hajvasaló kb füstölgött elkezdtem kivasalni a hajam. Még mindig nem fér a fejembe, hogy újból le édesezett.. Már azt hittem befejezte ezt.De úgylátom még nem sikerült..... De az jobban meglepett, hogy "tudják meddig mehetnek el" ... Mit képzel? Valami bábu vagyok amit kitulajdoníthat? Hát rohadtul nem! Már tudhatná, hogy én nem az vagyok aki ha ő  fütyöl  ugrok egy ilyen után. Most ez egy újjabb bepróbálkozás lenne? Mert akkor elég gyenge. Gondolat menetemet Fredo hangja szakította félbe.

-Clara gyere egy picit!

-Oké pillanat!-válaszoltam. Elvégeztem az utolsó simításokat és kimentem. A fiúk a kanapén ültek  nappaliba és tv-ztek. -Igen?-kérdeztem mire ők felálltak.

-Ezt így tőlünk ötünktől szülinapodra!-mosolygott Rayen és egy dobozkát adott át. 

-Köszönöm!-mondtam és kinyitottam amiben egy nyaklánc volt rajta medálok. Méghozzá betűk: B,F,L,J,R. Mosolyogva felnéztem és megöleltem őket. Sose fogom levenni! -Felteszitek?-kérdeztem. Justin előre lépett én pedig megfordultam. Elvettem a hajam és így feltette a láncot. 

-Látom az óra is mindig rajtad van!-súgta a fülembe mire én az említett darabra néztem ami a karomon díszelgett. Tényleg minden reggel felveszem már öszötnből. Mielőtt megszólalhattam volna csengettek.Elléptem Justintól és mentem ajtót nyitni. Ott Cat, Ematt és Austin (?!?!) állt. Ezen nem tudtam tovább gondolkozni mert barátnőm a nyakamba ugrott.

-Boldog szülinapot!-mondta miután elengedett és felém tartott egy ajándék zacskót. 

-Köszönöm!-vettem el és kivettem ami a zacskóban volt. Egy nadrág és egy felső:

-Nagyon tetszik!-ölteltem meg.

-Boldog szülinapot!-mondta Ematt majd miután átadott egy doboz bon-bont kaptam tőle két puszit.

-Köszönöm!

-Boldogat!-mosolygott Austin.

-Köszönöm!

-Figyelj tudom, hogy mi a helyzet köztünk de mit szólnál hozzá ha elvinnélek most ebédelni?-kérdezte Austin. Meglepett a kérdése főleg, hogy álítólag van valakije és azt mondta haragszik.

-Jó!-mentem bele végül.
-Akkor indulunk?
-Öhm.. igen csak átöltözök.-indultam volna fel de Austin megállított.
-Nem kell! Nyugottan gyere így!-mosolygott.
-Oké. Cat addig ti?-fordultam a barátnőmhöz.
-Megvárunk itt!
-Jó akkor sziasztok!-mondtam és mielőtt kimentünk volna Justinra pilantottam. Talán mintha düht tudtam volna leolvasni az arcáról. Austinnal kimentünk ahol egy taxi állt. Számított rá.... Kinyitotta nekem a kocsi ajtót majd beültem ő pedig utánam.
-Ne haragudj, hogy múltkor paraszt voltam veled!-szólalt meg mikor elindultunk.
-Megérdemeltem.
-Egyáltalán nem! De nincs harag?
-Nincs!-mosolyodtam el.
-Hallottam, hogy voltál Los Angeles-be!-váltott témát.
-Igen! Kimentem anyáékhoz-hazudtam. Eszembe ágába se volt anyáékhoz kimenni-Veled miújság?-kérdeztem.
-Semmi különös!-rántott vállat.
-Cat mesélte, hogy van barátnőd!-közelítettem meg a témát.
-Nem a barátnőm még!-mosolygott. A taxi lefékezett egy étteremnél. Kiszálltunk és bementünk. Leültünk egy szabad azstalhoz és vártuk a pincért.
-Ma lesz egy buli nálunk este 10-kor. Eljössz?-kérdeztem.
-Ahha-bólintott. Kinyitottam az étlapot és azt olvastam. A szemem sarkából megláttam egy arany supra cipőt és a jellegzetes ülepes gatyát. Justin....
-Sziasztok!-szólalt meg.
-Te mit keresel itt?-néztem rá.
-Érted jöttem-válaszolt lazán.
-Akkor azzal a lendülettel el is mehetsz!
-Maximum veled! Minek jöttél ide vele? Azt mondta haragszik meg amúgy csaja is van! Akkor mit akar tőled?-kérdezte bunkón.
-Mi ezt már megbeszéltük neked pedig semmi közöd hozzá!
-Jó figyeljetek!-állt fel Austin. -Nem akarok balhét szóval elmegyek. Akkor majd este találkozunk Clara-mondta és elsétált.
-Na ezt szépen elintézted seggfej!-vágtam a fejéhez majd idegesen kisétáltam.
-Most mi bajod van? Múlkor még bukó volt most pedig ebédelni visz?
-Jól látod a helyzetet!
-Én sokkal jobb helyre viszlek!-mosolyodott el. -Szállj be!-ült be a kocsijába. Én csak ott álltam. Nem akartam vele menni. -Most beszállsz vagy sétálsz?-húzta le az ablakot.
-Sétálok hazáig!
-Ne kelletsd már magad! Szállj be!
-Úgy hogy még bukózol is biztos nem!-makacsoltam meg magam.
-Úgylátom kell a dráma!-szállt ki a kocsiból majd odasétált hozzám és felkapott.
-Tegyél le!-kapálóztam.
-Ne rugdósodj mert azt fogják hinni, hogy meg akarlak erőszakolni!-tett be a kocsiba majd ő is beszált és elindult mielőtt kiszállhattam volna.
-Remélem tudod, hogy ez ember rablás!-fontam össze magam előtt a karom és durcásan hátradőltem.
-El akarlak vinni valahova szülinapodon de azt se hagyod!-mondta.
-A helyedbe ezen nem csodálkoznék!-flegmultam. Ő erre nem mondott semmit csak vezetett. Bekapcsoltam a rádiót, hogy a csend még se legyen annyira kínos. Fél óra múlva egy vidámpark parkolójába álltunk meg.
-Ide jövünk?-kérdeztem.
-Igen! Na gyere!-szállt ki mire én is.
-De rengetegen vannak!-mutattam a kígyozó sorra.
-Majd bejutunk-mondta Justin miközbe beálltunk a sorba.
-Hát jó-sóhajtottam.
-Jól áll a nyakadon a seb-vigyorgott mire én eltakartam a hajammal. Egy órát álltunk a sorba. Én már az első negyed órába haza akartam indulni gyalog (!!) de miután Justin kijelentette, hogy mire haza érek ő bent lesz maradtam. Miután bejutottunk felém fordult.
-Mit akarsz csinálni?
-Enni mert valaki megzavarta az ebédem!-mondtam gúnyosan.
-Hot Dog jó lesz?-látom a megjegyzésem nem érdekelte.
-Ahha!
-Akkor várj meg itt mindjárt jövök!-ment el. 10 perc múlva 2 nagy vattacukrot láttam meg közeledni felém mire felnevettem.
-A vattacukor málnás remélem jó lesz!-nyomta a kezembe a hot doggal együtt.
-Kedvencem-vettem el.-Köszönöm!-Justinnal megettünk a hot dogot majd a vattacukornak álltunk neki. Miután azzal is végeztünk megtöröltem a kezem mivel eléggé ragadt.
-Akkor most hova akarsz menni?-kérdezte.
-Haza!-vágtam rá.
-Olyan opció nincs. Valami más?
-Akkor óriás kerék-sóhajtottam.
-Mennyünk-fogta meg a csuklóm  és odáig húzott. Az órisákeréknél is sokan voltak szóval beálltunk a sorba. Miután mi jöttünk beültünk a kerék pedig lassan elindult.  -A nyakad kezd lilulni-állapította meg.
-Na vajon miért?
-Mondtam már, hogy sajnálom édes!-tette a combomra a kezét mire én elkaptam azt.
-A sajnálatodtól nem múlik el!-vágtam a fejéhez.
-Tudom.De mondtam már miért csináltam.Viszont a fájdalmadon tudok enyhíteni!-fordította a fejemet maga felé.Egyre közelebb hajolt hozzám.  Most ellenkezni nem tudtam vagy nem akartam.Fogalmam sincs miért de vágytam a csókjára.  Voltak olyan esték amikor azt álmondtam, hogy csókolózunk. Hirtelen Justin ajkait éreztem az enyémen. Nyelvével megbökte alsó ajkamat ezzel bejutást kérve amit megadtam.  A derekamnál fogva közelebb húzott magához én pedig a hajába túrtam. Aztán bevillant. Ezt nem azért csinálja mert kellek neki. Ez csak saját magának bizonyítás, hogy újból meg tud kapni és pedig megint nem tudtam magam tartani! Bár Justin észveszlytően csókol mégis eltoltam magatól.
-Most megint mi bajod van?-kérdezte zihálva és egyben bunkón.
-Mindig bedölők neked!
-Ki nem?-vigyorgott.
-Soha a büdös életbe nem fogsz megváltozni Bieber!-gördült le egy könnycsepp az arcomon. Bár ezt mindig is tudtam belátni rosszabb volt.
-Ha nem hagyod elég nehéz!-akadt ki teszem hozzá jogtalanul.
-Ha egy kis ígéretet nem tudtál betartani ez hogy menne?-néztem rá.
-Milyen ígéretet?
-Emlékszel amikor a kanapén azt mondtad sose bántanálak? Na ezt a plázába nem sikerült bebizonyítanod mert igen is bántottál!
-Azért, hogy más tudja hol a határ!
-De nem vagyok a tulajdonod!-emeltem fel a hangom. Ezzel egyidőbe az óriáskerék megállt mi pedig kiszálltunk. Én egyből a kijárat felé vettem az irányt.
-Most hova mész?-futott utánam Justin.
-Most szépen haza viszel!-mondtam és tovább sétáltam. A parkolóba megkerestem a kocsit és vártam, hogy Justin kinyisa. miután ez megtörtént beszálltunk. Beinította a kocsit majd el is indultunk.
-Folyton csak hisztizel!-szólalt meg.
-Folyton csak bunkóskodsz!-vágtam vissza. Ezek után nem szóltunk egymáshoz. Sikerült elrontania a szülinapi kedvem. Mikor hazaértünk én kiszálltam ő viszont meg se mozdult.
-Mindjárt jövök!-szólalt meg végül. Vállat rántottam és becsuktam a kocsiajtót ő pedig elhajtott.
-Sziasztok!-köszntem mikor bementem.
-Szia!-köszönt vissza Lil. A többieket nem láttam.
-Caték?-kérdeztem.
-Elmentek de a bulira jönnek!-válaszolt. -Austin?
-Nem tudom. Justin utánnunk jött az étterembe Austin pedig elment.
-És Justin?
-Miután haza hozott ő tovább ment. Nem tudom. De én felmentem-mondtam és így is tettem. A szobámba befeküdtem az ágyba és zenét hallgattam.

~9 órakkor~

Mikor ránéztem az órámra már kilencet mutatott. Egy óra és buli. Felálltam és gondoltam elmegyek fürdeni. Bementem a fürdőmbe és bezártam az ajtót majd engedtem egy kád forró vizet. Levettem a nyakláncom, hogy ne legyen semmi baja, felkötöttem a hajam és beleültem. Negyed órát ültem csak relaxálva mikor már úgy döntöttem ideje kiszállni.Megtörölköztem és felvettem egy rövid nadrágot trikóval. Még nem akartam a bulis ruhámba átöltözni.Visszavettem a nyakláncom és kisminkeltem magam. Ezek után kimentem és bekapcsoltam a laptopom.Felnéztem facebbokra és twiterre de nem volt semmi érdekes szóval ki is kapcsoltam a gépet. Hallottam, hogy kopognak.
-Gyere!-szóltam ki. Nyílt az ajtó és Justin lépett be rajta. Szó nélkül bejött és leült mellém.
-Szülinapodra!-nyújott át egy kis dobozt amit elvettem.
-Köszönöm!-mondtam és kinyitottam. Benne egy karkötőt láttam meg amibe bele volt kravíroztattva ez a szöveg: "Wait For A Minute" Várj a percre. De mégis milyen percre?Kivettem a dobozból és a karomra tettem. -Ez gyönyörű köszönöm!-öleltem meg de utána észbe kaptam és egyből el is engedtem.   Bár a jelentésre még nem tiszta de úgyis rá fogok jönni!
-Öltözz át mindjárt jönnek!-állt fel és kiment. Hát ezt gyorsan lerendezte. Felálltam és felvettem a ruhámat:

Megicsnáltam a hajam és mivel a sminkem kész volt lementem.A fiúk a lépcső aljánál álltak és mikor meghallották, hogy jövök rámnéztek. Filmbe illő jelenet volt. Persze amint Justin meglátott és végig nézett rajtam az ajkába harapott. Tipikus.....
-Gyönyörű vagy tökfej!-mosolygott Rayen mikor leértem.
-Köszönöm!-hirtelen csnegettek én pedig mentem ajtót nyitni. Innentől az emberek csak úgy jöttek folyamatosan. Elhalmoztak csokikkal ami persze jól fog jönni ;)
Olyan 11 körül én a konyhába álltam és vártam a barátnőmet aki sikeresen elkésett. Egyszer csak egy olyan személy lépett be az ajtón akit soha többet nem akartam látni.Mikor meglátott egyből odasétált hozzám. Az a valaki nem volt más mint Christian.
-Boldog szülinapot cica!-ért oda elém.
-Te mi a szart keresel itt és honan tudsz a buliról?-kérdeztem kissé félve.
-Az exem vagy! Szóltak.-rántott vállat. -Viszont elég sexy vagy!-simította meg a combom.
-Haggyál már!-löktem rajta egyet és a tekintettemmel Justint keztem el keresni.  Ilyenkor persze nincs itt.
 -A lovagodat keresed? Az előbb láttam valakivel elég durván smárolni. De neaggüdj látni fogod még mert vele is el kell számolnom! Megölte a nagybátyám!-ezt nem értem. Justin legutóbb Tomot ölte meg. Szóval Tom.... De az nem lehet arról tudnék! Hisz Christian a volt pasim. Mondjuk ki büszkélkedne egymaffia nagybáttyal?
-Tom a nagybátyád?-kérdeztem.
-Igen! De most nem ez a lényeg! Te szépen velem jössz. Justin úgyis utánad jön és akkor vele is leszámolok!-vett elő egy fegyvert és a derekmahoz szorította. -Indulj!-lökött rajtam egyet mire én elindultam. Christian olyan közel jött hozzám, hogy ne látszódjon a pisztoly. Meg a sötétbe persze senki nem látta. Ha elszaladok lelő. Ha szólók valakinek lelő. Semmi nem jó. Kint beültetett a kocsiba egy két ajtós szekrény mellé majd elindult. Elvisz megint. Rosszul hiszi mert Justin nem fog utánam jönni! Nem tudja, hogy christian itt van és nem is látta. Magamra maradtam...

És a következő rész:D 3 komi után kövi:D♥

42.fejezet

Reggel a fiúk hangjára keltem.Fogalmam sincs, hogy mit csinálhatnak de nagyon hangosak voltak. Csodálom, hogy Cat nem kelt fel.  Kikászálódtam az ágyból és felöltöztem.

Megfésülködtem, fogat mostam, feltettem az órám (az sose marad le:) ) és lementem. Eléggé meglepődtem mikor megláttam, hogy a fiúk csocsóznak. Nincs is csocsóasztalunk!
-Ezt honnan szereztétek?-kérdeztem köszönés nélkül.
-Unatkoztunk ezért elmentünk Rayenékhez érte-magyarázta Lil.
-Befért a kocsiba?-néztem furán.
-Szétszedtük?!-vonta fel a szemöldökét Fredo. Jó hülye kérdés volt.
-Oké!-mondtam.-Kértek kaját?
-Ahha!-vágták rá egyszerre. Bementem a konyhába és neki álltam a meleg szendvicsnek. Cat épp akkor jött le a lépcsőn.
-Sziasztok!-köszönt.
-Szia!-köszöntünk mi is.
-Mit csinálsz?-jött oda hozzám.
-Melegszendvicset.-válaszoltam. Mikor kész lettem vele odavittük az asztalhoz és ettünk.
-Remélem tudjátok, hogy ti mosogattok!-mondtam a fiúknak.
-Ezt jól elképzelted!-nevetett Bob.
-Komolyan gondoltam!-pakoltam le az sztalhról miután megettük.
-Ematt mindjárt jön ide. Eljössz velünk moziba?-kérdezte Cat.
-Most nem. Mennyetek csak!-mosolyogtam.
-Biztos?-kérdezte.
-Ahha! Meg biztos, hogy nekem kell mosogatnom -nevettem.
-Hát jó!-mosolygott. Hirtelen csengettek. Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam ahol Ematt állt.
-Szia!-köszöntem.
-Szia!-adott két puszit.-Hogy vagy?-kérdezte.
-Jól!-válaszoltam és beengedtem.
-Sziasztok!-köszönt a többieknek. Cathez odament és megcsókolta.
-Akkor mi megyünk.Majd hívlak!-ölelt meg Cat és elmentek. Én elmosogattam majd a fiúkat néztem csocsózás közbe.
-Beszálsz?-kérdezte Lil.
-Áh nem. Béna vagyok!-nevettem. Justinra néztem aki nagyba játszott. Még ma nem is beszéltük ami zavar. Gonodolom haragszik vagy nem tudom. Én haragudhatnék mert megint csak meg akart dönteni de persze az ő egojának jobban fájt. Ez már megszokott.  Hirtelen Rayen állt mellém mire ránéztem.
-Mit szeretnél a szülinapodra tökfej?-kérdezte. Meglepett a kérdése mivel én elfelejtettem, hogy holnap van a 20.szülinapom.
-Honnan tudsz a szülinapomról?-nem emlékszem, hogy mondtam volna neki.
-Szerinted a tiédet felejteném el?-mosolygott.-Szóval?
-Csak, hogy nyugi legyen!-válaszoltam.
-Jó akkor majd kitalálom én-nevetett- De bulizunk!
-Jó!-mosolyogtam. Viszont akkor elmegyek és veszek valami ruhát. Addig is kiszellőztetem a fejem és addig se kell Justin közelébe lennem így.
-Én elmegyek vásárolni-jelentettem ki. Felkaptam a táskám és elindultam az ajtó felé de Justin megszólalt.
-Elvigyelek?-meglepett, hogy egyáltalán hozzám szólt így megfordultam és ránéztem.
-Ahogy gondolod-válaszoltam. Ha azt mondtam volna, hogyi gen akkor az túl nyomulós ha meg azt, hogy nem az bunkó ezek után. Ő abbahagyta a játékot, felkapta a pultról a kocsi kulcsot és elindult felém.
-Majd jövünk!-mondta és kiment én pedig utána. Justin kiállt a garázsból utána pedig beszálltam majd el indultunk. Ő csendben vezetett én pedig nem akartam megszólalni. Láttam rajta ha hozzászólók elhord mindennek úgyhogy jobbnak láttam befogni.
-Kapcsold be a rádiót.-szólalt meg végül. Perzse, hogy nem velem akar beszélgetni. Eleget tettem a kérésének és megnyomtam a play gombot. Negyed órán keresztül így utaztunk mígnem megálltunk egy kissebb áruháznál.  Ott kiszálltunk és bementünk. Én egyből a bulis ruhák felé mentem. Egy nagyon megtetszett úgyhogy leakasztottam.
-Elmegyek felpróbálni mindjárt jövök.-mondtam Justinnak.
-Kell még valami? Mert akkor keresek. Nem akarom az egész napomat itt tölteni-szólt hozzám végre.
-Ahha, fehérnemű!-jelentettem ki.
-Komolyan azt keressek?
-Te kérdezted!
-Jó!-sóhajtott. Én bementem az egyik próbafülkébe és felvettem a ruhát ami így állt:

Pont jó és bulizásra meg is teszi tehát úgy döntöttem meg veszem.
-Itt van!-hallottam Justint. Kinyitottam a fülke ajtaját amin Justin beadott egy fehérneműt.

Felpróbáltam és meglepett, hogy eltalálta a méretem. -Na?-nyitott be Justin. Persze, hogy ilynekor nem zárom be.... -Szerintem jó!-mosolyodott el és belülről bezárta a füle ajtót.
-Menny ki  mert visszaöltözök!-próbálkoztam feleslegesen. Ő csak végignézve rajtam megnyalta az ajkait és a falhoz tolt. Kezét végig simította a derekamon egészen a combomig ahol megemelte a lábam és az ő csípőjére rakta így közelebb tudott jönni hozzám. A lábamat vissza akartam volna rakni eredeti pozíciójába de Justin megakadályozta. Hirtelen a nyakamra tapadt amit először puszikkal lepett el de utána erősen szívni kezdte.
-Justin ez fáj!-löktem rajta egyet.
-Mostmár tudják, hogy nem nyúlhatnak hozzád!-mondta miután "végzett" de egy kisebb bunkóságot véltem felfedezni a hangjába. Megakart csókolni de én elfordítottam a fejem. -Sajnálom!-fogta meg az állam  és maga felé fordított mire egy könnycsepp gördült le az arcomon a fájdalomtól. Ő letörölte azt és lágyan megcsókolt. Ez a csók teljesen az ellentéte volt az előbbi tettének. Talán el akarta felejtetni a fájdalmat amit nem tudott mert a nyakam még mindig lüktetett. Kezét a fenekemre vezette de én eltoltem magamtól.
-Ezt ne itt és én.....-mondtam volna tovább de közbevágott.
-Akkor gyere a kocsiba!-fogta meg a kezem de én elrántottam.
-Nem! azt akartam mondani, hogy ezt ne itt és én nem is akarom!
-Most megint eljátszod ezt velem?-akadt ki.
-Tegnap nem én mondtam! De most menny ki vissza akarok öltözni!-mondtam. Ő kiment és becsukta a fülke ajtót. Visszaöltöztem majd a hajamat úgy rendeztem el, hogy eltakarja Justin "művét". Utána kimentem és a pénztárhoz mentünk. Fizettem majd kint beszálltunk a kocsiba és elindultunk.
-Most megint nem fogsz hozzám szólni?-csúszott ki a számon bunkón.
-Miért ne szólnék?-kérdezte flegmán.
-Mert mikor tegnap se sikerült nem szóltál gondolom ez most se lesz másképp-parasztkodtam kivételesen én.
-Ez hülyeség!-röhögött ki.
-Ez az igazság! Az egodat bántotta!
-Te beképzeled magadnak! Csak nem volt mit mondanom!
-Ja, pont utána! Szerintem most is legszívesebben itt hagynál az út közepén!
-Ez nem is rossz ötlet!-vigyorgott. Én csak a szememet forgatva néztem ki az ablakon.
-Akkor rajta!-szólaltam meg kissebb csend után.
-Tessék?
-Akkor tegyél ki!
-Te hülye vagy!-röhögött.-Megint én lennék elhordva mindennek!                               
-Jó de ha nem teszel ki ne szólj hozzám!
-Eddig az volt a baj, hogy nem beszélek veled most meg az, hogy igen. Döntsd már el mit akarsz!
-Sose volt baj, hogy nem beszéltünk!-vágtam a fejéhez. Justin erre nem mondott semmit. Gondolom vette a lapot. Pár perc múlva megérkeztünk hozzánk.  A szatyrommal együtt kiszálltam utánam pedig Justin is majd bementünk.
-Sziasztok!-köszöntem a többieknek és egyből a szobámba mentem ahol betettem a fülesem a fülembe és zenét hallgattam.

°Justin szemszöge°

Miután Clara felment a fiúk felém fordultak.
-Na megint mi van?-kérdezte Lil.
-Semmi. Összevesztünk! És már a csajból is kezd elegem lenni!-válaszoltam.
-De azért a nyakát sikerült kiszívni!-mondta Fredo.
-Jah, de honnan tudjátok?
-Láttuk a nyakát mikor bejött!-válaszolt Bob.
-De inkább mond el mi volt mert így nem tudunk segíteni!-szólalt meg Rayen.
-Nem kell segíteni mert ezen már nem lehet. De amúgy mikor átöltözött fehérneműbe én bementem hozzá és rámásztma. Kíszívtam a nyakát, megcsókoltam. Mikor már nagyba lettünk volna ő kijelentette, hogy nem akarja!-meséltem.
-Egy próbafülkébe akartad megdugni?-kérdezte Lil.
-Csinálhattuk volna a kocsiba is!-rántottam vállat.
-Látod lehet, hogy pont ezzel van a baja!-torkolt le Rayen.
-Mivel? Hogy megakarom dönteni?
-Nem! Bár már szerintem azzal is! De főleg a viselkedéseddel!
-Mi van a viselkedésemmel?-kérdeztem.
-Az, hogy mindig csak meg fektetni akarod és bukózol vele! -folytatta.
-Rayennek igaza van! Justin úgy bánj ezzel a lánnyal, hogy ő szeret téged!-szólalt meg Fredo.
-Már próbáltam vele kedves lenni de ő vagy behiztizik vagy elküld a picsába! Elegem van! Nem fogom többet megjátszani magam!   Már csak megdugni jó!
-Gondolkozzál el, hogy bánsz vele mert te is szereted őt!-csatlakozott be Lil.
-Dehogy szeretem!-nevettem fel.-De én befejeztem ezt a beszélgetést!-mondtam és a konyhába mentem. Rayen utánam jött.
-Justin ne legyél fasz!-mondta.
-Miért lennék az?
-Gondolkozzál már el hogy hogy bánsz vele és hogy beszélesz róla! Emlékezz vissza miken mentetek keresztül és miket csináltál vele mielőtt ez az egész íyg alakult volna. Még a suliban. És ha jobban belegondolsz tényleg miattad van ebbe a helyzetbe! Ezek után ne csodálkozz a viselkedésén!-oltott le.
-Jó tényleg miattam került ide!
-Na látod! És, hogy tudsz így bánni azzal a lánnyal akit szeretsz?
-Rayen, én nem szeretem Clarat!-ellenkeztem.
-Nekem nem tudsz hazudni! Justin én nem ilyennek ismertelek!
-Pedig ilyen lettem! Egy köcsög szívtelen fasz!
-Nem! És ezt te is tudod!
-Jó..... lehet, hogy nem teljesen....vagyok ilyen-vallottam be de ő már ezt tudja.
-Tudom!Viszont örülnék ha félre tennél mindent és Claranak csinálnánk egy jó szülinapot holnap!-mondta.
-Holnap szülinapja van?-lepődtem meg.
-Igen. A 20-dik!
-Jó! Csináljunk neki egy jó szülinapot!-mosolyodtam el halványan. Lehet, hogy Rayennek igaza van és jogosan bánik így velem. De akkor se értem ha ő is akarja akkor miért utasít vissza. Talán kezd megutálni? Hirtelen azt vettem észre, hogy Rayen már nincs melettem így leültem a fiúkhoz.

°Clara szemszöge°

Ajtónyitódásra lette figyelmes így kivettem a fülest a fülemből.
-Bejöhetek?-kérdezte Rayen.
-Persze!-ültem fel.
-Csak a buliról jöttem beszélni-ült le.
-Hát nagy felhajtást nem akark. Szóval ne legyünk sokan!-mosolyogtam.
-Jó de leszünk egy páran. Még is csak a 20-dik szülinapod!
-Oké oké!-nevettem.
- Az jó ha 10-kor kezdődik?-kérdezte.
-Tökéletes!
-Pia lesz!-jelentette ki.
-Gonodltam!-nevettem. Rayennel még erről elbeszélgettünk egy ideig majd kiment. Én felhívtam Catet aki átjött. Már tudott a buliról szóval tisztára fel volt pörögve. Meg örült, hogy valaki kettőnk közül már 20 lesz (ezt nem értettem:D) Cattel betettünk egy filmet amit követett egy másik és így este 11 óra lett mire vége volt. Cat haza ment én pedig elaludtam. Kiváncsi vagyok mit hoz a holnap.