75.fejezet

-Mr.Bieber műtéte sajnos komplikációval járt de sikeres volt!

-Szóval túlélte?

-Túl!-bólintott a doki. 

-Te jó ég!!!-öleltem meg Rayent.

-Mondtam, hogy nem lesz semmi baj!-mosolygott.
-És mikor vihetjük haza?-néztem a dokira.
-Még pár óráig bent kell lennie megfigyelésen de iután átvittük a szobájába bemehetnek hozzá!
-Rendben!-bólintottam.
-Akkor én ki is hozom!-mosolygott majd bement Justinért és egy tolóágyba hozta ki.
-Mondtam, hogy túlélem baby!-húzot magához és megcsókolt. Az orvosok tovább vitték egészen a kórteremig majd mi be is mentünk hozzá.
-Olyan jó hogy túlélted és nemsokára vihetünk haza!-mosolygott Isa.
-Már rég otthon akarok lenni!-sóhajtott Justin.
-Pár óra múlva haza mehetsz!-nevettem.
-Nem fogom kíbirni!-hisztizett. Miután már vagy 3 órán keresztül azt halgattuk, hogy ő haza akar menni bejött az orvos és elengedte. Egyből kipattant az ágyból, felöltözött és ki is mentünk a kórházból. Leintettünk két taxit (mivel csak kettőbe férünk el) és haza mentünk. Ott a fiúk egyből a konyhát támadták meg mi pedig leültünk a kanapéra.
-Annyira örülök, hogy Justin túlélte!-sóhajtottam.
-Igen! És végre megnyugszol így a baba is!-mondta Hanna.
-Végre!-nevettem.
-Lányok jöttök ti is játszani?
-Mit?-kérdezte Isa.
-Póker!
-Ahha!-álltunk fel és leültünk a fiúk közé.
-Nem tudok játszani valami jól!-figyelmeztettem őket.
-Majd belejösz!-legyintett Lil. Rayen kiosztotta a lapokat amiket felvettem. Hát hogy őszinte legyek nem értettem belőle semmit.
-Segítsek?-kérdezte nevetve Justin.
-Nem kell!-mondtam majd megpróbáltam valamit csinálni. Fogalmam nem volt miket teszek le az asztalra de elvileg én nyertem meg az első kört. Akkor valamit nagyon tudok! Ezek után csak bénáztam szóval inkább kiszálltam és csak néztem a játékot mert az megy mikor hirtelen csengettek.
-Kinyitom!-álltam fel és az ajtóhoz mentem. Nagy meglepetésemre Austin állt ott. 
-Te mit keresel itt?-kérdeztem suttogva nehogy a többiek meghalják.
-Clara ki az?-kérdezte Rayen.
-Senki!-legyintettem.-Nem azt mondtam hogy hagyál békén és menj haza??
-Csak azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek.
-De nem érdekel menj el!-csuktam volna rá az ajtót de ő megállította. Sóhajtottam egyet majd elindultam befelé reménykedve, hogy elmegy. Pont az ellenkezője történt mert bejött utánam.
-Te meg mit keresel itt?-vette észre Justin.
-Clarahoz jöttem.
-Minek?-állt fel.
-Bocsánatot kérni!
-Amire én azt válaszoltam, hogy húzz el!
-De addig nem megyek el amig meg nem beszéljük! Sajnálom!
-Leszarom!-nevettem fel.
-Clara mit csinált?-kérdezte Justin és láttam a többiekene, hogy őekt is eléggé érdekli így felálltak és közelebb jöttek.
-Semmit!
-Ne néz már hülyének! Akkor mi a fazsért jött utánad Miamiba és miért kér bocsánatot.
-Azért jöttem utána mert szeretem!-mondta Austin mire Justin felnevetett.-Komolyan!
-Jól van hagyad már magad! És miért kérsz bocsánatot?-kérdezte. -Clara?!-fordult felém.
-Mert még a baleset előtt találkoztuk és mondtam hogy veled vagyok és hogy baba lesz erre ő a falhoz szorítva kezdett el velem kiabálni!-mondtam el végül.
-Mit csinált?-indult meg Austin felé Justin de a fiúk lefogták. -Megöllek!-próbált kiszabadulni a fiúk szorításából de nem sikerült neki.
-De nyugi jól vagyok!-próbáltam nyugtatni.
-És még azt mondja szeret téged! Gondolom!
-Igen szeretem csak féltékeny voltam. De visszafogom szerezni clarat!-ment ki az ajtón Austin.
-Miért nem mondtad el?-nézet rám idegesen.
-Mert volt elég bajunk!-védtem magam. Ő csak leült a kanapéra és a tv-t nézte.
-Clara csörög a  telefonod!-nyújtotta Bob.
-Köszi!-vettem el.-Szia Cat!
-Szia!-köszönt miközbe kimentem az udvarra telefonálni.-Na mi van Austinnal?
-Hát múltkor beszélgettünk majd elmondtam neki hogy mi a helyzet velem és Justinnal mire ő felhúzta magát és a falhoz taszítva emelte fel a hangját most meg idejött, hogy ne haragudjak és úgy ment el, hogy vissza szerez! Menjen már vissza!-sóhajtottam.-Aztán Justin majdnem neki ment amikor megtudta, hogy mit csinált.
-Meg is értem. De úgye nem lett semmi bajod/bajotok?-kérdezte gondolom a babára célozva.
-Nem! Meg Justinnak balesete volt.
-Mikor?
-Tegnap. És aminéziás lett egy ideig majd emlékezett és egy műtétet kelet csinálni amibe bele is halhatott volna de szerecsére nem!-meséltem.
-Akkor pörög az élet.
-Az biztos!
-Clara hoztak neked valamit4-hallottam Lilt.
-Megyek!-mondtam. -Figyi nekem mennem kell mert hoztak nekem valamit de még beszélünk!
-Oké szia!
-Szia!-tettem le majd bementem ahol a postás egy  nagy csokor rózsával állt.

 -Ti tudjátok kitől van?-néztem a többiekre.
-Nem!-rázák a fejüket.
-Én sejtem!-mondta bunkón Justin. Aláírtam az átvételi papírt és kivettem a rózsában lévől papírt és hangosan felolvastam.

"Austintól sok szeretettel! Ne haragudj rám! ♥

-Gondoltam hogy tőle van!-ment fel az emeletre. Én betettem a virágot vázába és utána mentem. 

-Mi bajod van?-kérdeztem mikor beléptem az ajtón.

-Szerinted? Amit csinált veled még ide is jön meg virágot küld! De úgy látom te élvezed!-nevetett fel gúnyosan.

-Élvezem? Hogy élvezném?

-Hát nem nagyon töröd magad, hogy leálljon!-feküdt be az ágyba. 

-Jó tudod mit? akkor mindjárt jövök!-indultam  meg az jató felé. 

-Most hova mész?-szólt utánam. 

-Majd megtudod!-mentem le a lépcsőn és kimentem az ajtón. Írtam Austinnak egy SMS-t hogy jöjjön a fagyizóba aki persze egyből belement. Vártam rá egy kicsit mire megérkezett és leültelém. 

-Örülök, hogy idehívtál. Megkaptad a virágot?

-Igen meg. Köszönöm de azért jöttem, hogy megkérjelek még egyszer szépen szállj le rólam. Justinnal is veszekszünk ami a babának se tesz jót mert idegeskedek! Kérlek hagy békén és menj vissza. 

-De nem tudlak itt hagyni ha egyszer szeretlek!

-De nekünk semmi jövőnk nincs értsd már meg!!!! Justinnal vagyok mert szeretem! A mi "kapcsolatunk" se volt valami nagy szóval felejts el!

-Nem tudlak!

-Próbáld meg! Miattam!-álltam fel és inkább haza mentem ahol Justin kérdezgette a többieket hogy hol vagyok. 

-hol voltál?-kérdezte egyből. 

-Austinnal!-mondtam lazán. 

-Ez komoly?-nevetett fel. 

-Az! Megkértem, hogy szálljon le rólam! Hogy velem ne veszekedj. Szóval megpróbáltam már egy szavad nem lehet!-vettem el egy kekszet az asztalról és felmentem a szobába ahol befeküdtem az ágyba és a tv-t néztem mivel lent a foci ment. Nyílt az ajtó és Justin jött be majd befeküdt mellém.

-Tényleg csak ezért elmentél vele?

-Igen! Nem értem miért velem veszekedtél mikor én semmiről nem tehetek de megpróbáltam!-mondtam mire ő a hasamat kezdte el simogatni. 

-Csak felbaszott, az amit csinált veled és utána meg virágot küld..-hajolt le a hasamhoz és megpuszilta mire én elmosolyodtam. 

-Justin!

-Hm?-nézett rám. 

-Te gondolkoztál már neveken?

-Nem!-nevetett.

-Mert én már igen! 

-És mire jutottál?-puszilta meg újból a hasam majd felcsúszott hozám és onnan símogatta.

-Hát én lány néből a Jade-n vagy az Emily-n filóztam.

-Az Emily nekem joban bejön. Meg szép is. 

-Az! Fiúból meg vagy a Chris vagy a Conor! 

-Chris!-mondta haározottan. 

-Akkor meg vannak a nevek?-kérdeztem mosolyogva. 

-Úgy tűnik!-csókolt meg majd hozzá bújtam és el aludtam. Hosszú volt ez a két nap.

Sajnálom, hogy rövid lett de ennek fejébe a következő hosszú lesz:)

74.fejezet

-Persze, hogy nem mert amnéziája van.
-Ezt nem mondja komolyan!-nevettem fel kínosan a könnyeimmel küszködve.
-Sajnálom! De reményeink szerint pár óra maximum pár nap alatt emlékezni fog!
-Ez biztos?
-Valsózínű!-mondta és elment. Ezzel most kurva sokat segített. Valószínű...kössz szépen.  Isa a hátámat kezdte el simogatni nyugtatás képp Nem sikerült mert előtörtek a könnyeim.
-Clara nyugodj meg! Azt mondták emlékezni fog!
-Azt mondták reményeik szerint! Nem felejthet el!!-öleltem meg Isát és sírtam.
-Minden rendbe fog jönni!-éreztem Rayen kezét a hátamon.
-Így legyen!-mondtam. Nyílt Justin szobájának az ajtaja amin Justin lépett ki.
-Ti ismeritek Selenát igaz?-kérdezte tőlünk mire mi bólintotunk. -És itt maradtok míg beszélek vele hogy eltudjátok mondani mi történt mert én nem tudnám pontosan.
-Haver nem fogod felhívni!-vette ki a telefont a kezéből Rayen.
-Azt se tudom ki vagy szóval ne mond meg mit csináljak! Szívességre kértelek de mindegy megoldom! Add vissza a telefonomat!!
-Nem fogom hagyni hogy faszságot csinálj ennyi!!
-Jó akkor keresek egy telefont és felhívom onnan!-vigyorgott majd elment. De jó még a végén Selenával fog járni nem pedig velem....
-Hozok kávét ki kér?-nézett ránk Fredo.
-Szerintem mindenki!-mondta Lil.
-Elmegyek segítek!-ajánlottam fel. Fredoval elindultunk egy automatát keresni.
-Tényleg próbálj meg megnyugodni jó? Egyikőtöknek sem jó!-célzott a babára.
-De egyszerűen nem megy! Nem emlékszik rám az akit szeretek! Valahogy nem tudok megnyugodni!-sóhajtottam. -Főleg úgy hogy az exét akarja hívogatni...
-Nem fog találni telefont!-nevetett fel.
-Remélem.-mondtam.-Itt az automata!-torpantan meg.
-Sétáljunk még egy kicsit!-mosolygott mire bólintottam így kimentünk a kórház udvarába. -Figyelj Justin nagyon szeret téged! Tudom, mert látszik és már mondta is. Jó írányba változtattad meg és most hogy jön a baba talán mégegyszer vesz egy bazi nagy fordulatot.
-Őszintén megmondom először tényleg nem akartam a babát. Valahogy úgy reztem nem lennék rá képes, hogy vigyázzak rá. De aztán Justin elhitette velem, hogy mellettem fog állni és tudom, hogy ti is itt vagytok! És ebbe az egészbe az a legjobb, hogy visszakaphattam őt!-mosolyogtam.
-De ő előbb is próbálkozott már nálad!
-Tudom csak ott volt Armin meghát féltem..nem tudom mitől de tartottam a kapcsolattól viszont ha nem lennék Justinnal beleőrülnék mert senkit nem szerettem még így!-vallottam be.
-Hidd el ezzel ő i így van!
-És Selena?-néztem rá.-Elvileg őt is szívből szerette.
-Igen de valahogy mégse volt ugyanaz mint veled. Ha Selenával összeveszett nem érdekelte és nem teperte magát, hogy kibéküljenek de nálad..Ha ti veszekedtek akkor utána már azon kattog, hogy hogy tehetné jóvá!-magyarázta.
-Tényleg?-mosolyodtam el.
-Igen! És hidd el minden rendbe fog jönni! Tudod, hogy Justin a legerősebb és legkitartób akit ismerünk.
-Igen ez így van!
-Pont ezért fog minden rendbe jönni!
-Egéybként a balesetről nem tudsz semmit?-kérdeztem miközben beléptünk a kórházba a kávé automatához tartva.
-Annyit, hogy justin kanyarodott volna ki de valami barom állat oldalról beleszállt és Justin kurva sokat csúszott majd fejre állt a kocsival-mesélte.
-Csak találjam meg azt a szemétláda barmot!-álltunk meg az automatánál.
-Elvileg már elkapták.
-Nagyon remélem. És élete végéig üljön a sitten!-dobtam be a pénzt. Miután annyi kávét vettünk hogy mindenkinek jusson visszamentünk a többiekhez és szét osztottuk.
-Justin?-kérdeztem.
-Még nem jött vissza!-válaszolt Bob mire én sóhajtva leültem az egyik székre. A kezemben csak forgattam a kávés poharat majd felnéztem.
-Srcáok megissza valaki? nem tudom, hogy terhesen lehet-e de inkább nem kockáztatok!-nyújtottam felfe a poharat.
-Jól is teszed!-vette el tőlem Rayen majd akik kértek szét osztotta. Mivel nem tudtam nyugodtan ülni felálltam és elkezdtem kiss sétálgatni.
-Sziasztok!-hallottuk Justin hangját majd kezét éreztem meg átfonódni óvatosan a hasamon mire megfordultam.
-Emlékszel?-néztem a szemébe.
-Baby hogy ne emlékeznék?-kérdeztte mosolyogva.
-És rá?-néztem a hasamra.
-Sose felejteném el!-hajolt le és megpuszilta a "babát"
-Végre!-csókoltam meg hosszan és szenvedélyesen. miután elváltunk egymástól mindenki megölelte.
-Arra emlékeszl, hogy amnéziád volt?-kérdezte Rayen.
-Nem..csak a balestre.-kapott a fejéhez ahol még a kötés volt.
-Felakartad hívni Selenát..-hajtottam le a fejem.
-Minek?-kerekedett ki a szeme.
-Nem tudjuk...de rá emlékeztél-mondtam.
-Mostmár rád is!-lehetl egy csókot az ajkaimra.
-mint látom Mr.Bieber már emlékszik-jött oda mosolyogva a doki.
-Igen!-bólintottunk.
-Miss.Mcarny Mr.Bieber beszélhetnék magukkal?
-Persze!-mondtuk majd kézen fogva elindultunk a dokival.
-Magának-nézett Justinra.-Egy műtétre lenne szüksége hogy ne legyen visszatérő amnéziája!
-Akkor csináljuk meg!-vágta rá Justin.
-Sajnos ez nem ilyen egyszerű! Ez nem rutin műtét így akár halálos is lehet!
-Tessék?.lepődtem meg. -Justin akkor ne! Kérlek!
-Félre megyek beszéljék meg és szóljanak!-ment arébb az orvos hallótávolságon kívülre.
-Justin kérlek ne kockáztass!! Nem bírnám elviselni ha belehalnál! Kérlek ne csináld!!
-Baby muszáj! Inkább meghalok minthogy ne emlékezzek rád/rátok!-tette a kezét a hasamra.
-De én nem bírnám ki!
-Hidd el hogy nem lesz semmi baj! Kérlek bízz bennem és a döntésemben jó?-kérdezte.
-Nem is tudom! Félek!
-De nem kell!! Figyelj ha ez az egész mégis rosszul sülne el...-kezdte.
-Ne mondj ilyet!-vágtam közbe.
-De ha mégis! Akkor vigyázz nagyon a picúra és persze magadra is! Köszönöm, hogy  megbocsájottál és adtál egy esélyt még az elején! Különben nem itt lennénk amit bánnék..nagyon! köszönöm, hgy mellettem vagy!
-Justin ne csinálj úgy mintha búcsuzkodnál kérlek!-öleltem meg.
-Ezt el kellet mondanom! Most elmegyek megcsinálják a műtétet utána pedig találkozunk!
-Remélem!-csókoltam meg.-szeretlek Justin!-suttogtam ajkaiba és nem érdekelt, hogy ezt mi nem szoktuk..tudnia kell.
-Én is baby..én is-csókolt meg újra majd elválásunk után elment a dokival a műtőbe én pedig visszamentem a többiekhez.
-Na?-kérdezték.
-Műtéten van. De akár halálos is lehet! Nem akartam neki hagyni de ő rgaszkodott hozzá. És most volt az első alkalom, hogy ilyen "romantikus" körülmények között azt mondtuk egymásnak hogy szeretlek!
-Túl fogja élni nyugodj meg!-ölelt meg Fredo.
-Menjünk oda!-kértem mire bólintottak.Miután megtudtuk, hogy hol műtik odamentünk és vártunk az eredményre. Nem veszíthetem el mert azt én se élném túl..mindennél jobban szeretem és szükségem van rá.

~2 óra múlva~

Két órát vártunk idegesen és én személy szerint sírva mire kijött az orvos.
-Mr.Bieber műtéte sajnos....

73.fejezet

Reggel mikor felkeltem Justin még mellettem aludt úgyhogy óvatosan kikászálódtam mellőle. Ahogy felálltam éreztem, hogy mindjárt kitaccsolok szóval a fürdőbe siettem.Utálni fogom ezeket a rosszulléteket úgy érzem. Miután fogat mostam előkerestem a telefonom, hogy felhívjam Catet. Remélem már nem alszik és felveszi. Az 5-dik csengésre sikerült neki.

-Sziaaaaa!

-Szia Cat! Ne haragudj, hogy eddig nem kerestelek csak sok volt a zűrzavar! Mi újság?

-Most mondod, hogy sok volt a zűrzavar erre megkérdezed itt mi van? Mesélj csak!

-Jó! Hát ugye azt mondtam már egyszer hogy Justin börtönbe került. 

-Igen mikor nem is tudom hanyadik hónapban volt ott.

-Igen! Szóval nekem lett egy pasim Armin. Aztán vele szakítottam és most újból Justinnal vagyok tegnap óta mivel babát várok tőle!-mondtam mosolyogva majd az alvó Justinra pillantottam. 

-Juj ez komoly??

-Igen az!-erősítettem meg büszkén. 

-Gratulálok!

-Köszi! Jah és egy szörnyű dolog is történt-komorodott el a hangom. 

-Úr isten micsoda?????

-Anyáék autó balesetben elhunytak!-mondtam és egy könnycsepp gördült le az arcomon. 

-Te jó ég! Őszinte részvétem!!

-Köszönöm!-ez után pár perces csend keletkezett amit én törtem meg. -És ott mi újság? 

-Hát Emattel közös megegyezés alapján szakítottunk de barátok maradtunk. És Austin kb egy hónapja folyton rólad beszél!

-Rólam?-lepődtem meg. 

-Igen! Azt mondja, hogy hiányzol neki meg hogy látni akar. 

-De hát mióta nincs köztünk semmi..Meg én nem költözök vissza!

-Én tudom de ő nem. Vagy csak nem akarja elfogadni...Azt mondja szeret téged. 

-Justinnal járok. 

-Mondtam neki de nem érdekli. Folyton csak te vagy a téma. És tegnap este óta nem látta senki. 

-Eltűnt?

-Úgy néz ki. Emattel mindenhol kerestük de nem találtuk sehol sőt még a telefont se veszi fel.

-Rendőrségnek szóltatok?

-Nem kezdenének vele semmit. Mert az ügy bejelntését követő 48 órával kezdik el a nyomozást de addigra megtaláljuk!

-Remélem. 

-Próbáld meg te hívni hátha neked velveszi!

-Jó de ezt az egészet még mindig nem értem. Hogy lene szerelmes belém ennyi idő után?

-É se! De leteszlek hívd fel aztán majd írj üzit! 

-Oké szia!

-Szia!-mondtam és letettem majd megkerestem Austin számát és felhívtam. Nem vette fel. Írtam Catnek egy SMS-t majd gondoltam felöltözök. Halkan kerestem meg a ruhámat mivel Justin még aludt. Miután megtaláltam fel is öltöztem. 

Úgy érzem nem sokáig hordhatok ilyen ruhákat majd ha csak vissza ment a hasam. Pedig csak ilyen ruháim vannak..Na mindegy majd veszek lengét vagy valami olyasmit. Kifésültem a hajam majd lementem ahol még csak Rayen, Hanna és Isa volt.
-Jó reggelt!-mentem be a konyhába egy almáért.
-Jó reggelt!-köszöntek a többiek is én pedig leültem az asztalhoz.
-Hogy vagy?-kérdezte Isa.
-Jól! Mondjuk ma már hánytam de jól!-rántottam válllat.
-Akkor jó!-bólintott.
-Amúy tudom, hogy még korai de te fiú vagy lányt szeretnél jobban?-kérdezte Hanna miközben Rayen leült mellé és átkarolta.
-Kislányt.Justin meg szerintem kisfiút. De a lényeg, hogy egézséges legyen!-válaszoltam.
-Így van!-értett egyet Rayen.
-Örülök, hogy észhez tértél Justinnal kapcsolatba.-szólalt meg Isa.
-Én is!-nevettem. Hirtelen csengettek.
-Kinyitom!-mondta Hanna majd az ajtóhoz ment. -Clara azt hiszem téged keresnek!-nézett rám mire én felálltam és Hanna mellé mentem. Az ajtóban Austin állt (!!!!!)
-Austin mit keresel itt? Caték azt se tudják hol vagy!
-El kellett hozzád jönnöm. De üljünk be valahova és mindent elmondok jó?
-Jó!-sóhajtottam. -Srácok én elmegyek és Justinnak mondjátok azt légyszi hogy boltba vagyok!-kértem majd Austinnal kimentünk az ajtón.  Míg sétáltunk elővettem a telefonom és írtam Catnek egy üzit, hogy Austin eljött Miamiba. A fagyizóig nem szóltunk egymáshoz csak mikor leültünk akkor kezdett bele.
-Clara én úgy érzem még ennyi idő után is szeretlek téged. Nem tudom mi van velem de ez igaz. Ha gondolod visszajöhetnél velem-modta mire muszáj volt felnvetnem.
-Austin én ide új életet jöttem kezdeni nem fogok vissza menni!
-És legalább érdekel, hogy szeretlek?
-Nagyon édes vagy de én ezzel most nem tudok mit csinálni! Próbálj meg elfelejteni mert nem lesz közöttünk semmi!-próbáltam a lehető legkedvesebb lenni de elég nehéz úgy hogy nem látja a helyzetet.
-Szerinted eddig mit szerettem volna???Nem megy nem érted? Kérlek próbáljuk meg! Ha kell itt maradok Miamiba!
-Ahj Austin. Én Justinnal járok! És hogy még inkább rájöjj, hogy ez nem fog menni azt is elmondom, hogy gyereket várok Justintól!-mondtam. Láttam a szemében valami düh félét.
-Ez most komoly??-állt fel.-Ezét ide jöttem??És kinyögöd hogy terhes vagy?-állított fel engem is és mivel a falnál ültem ahoz szorított.
-Austin engedj el!-ficánkoltam. -Csak értsd meg, hogy nem lesz köztünk semmi ennyi!
- Miattad eljöttemebbe a kibaszott Miamiba te meg kijelented, hogy gyereket vársz??-kiabált.
-Senki nem mondta, hogy gyere ide!
-De idejöttem mert auzt hittem ebből lehet valami de ha ezt tudom!-mondta még mindig engem a falhoz szorítva. Nem voltak sokan  a fagyizóba de egy srác közbe lépett.
-Valami baj van?-nézett Austinra.
-Nem nincs szóval akár el is mehetsz!
-Engedd el őt!-tolta el tőlem Austint. -Hogy bánsz egy lánnyal hm???? Barom állat!
-Úristen Clara sajnálom!-nézett rám Austin.-Nem tudom mi ütött belém csak az hogy nincs nálad esélyem felcseszett meg az utazás..Kérlek bocsáss meg.
-Azt hittem te ezt sose tennéd meg egy lánnyal de tévedtem. Eljöttem veled mert azt hittem normálisan megtudjuk beszélni de csalódtam. Menj vissza Austin és többet ne keress!
-Clara kérlek bocsáss meg!
-Viszlát Austin!-mondtam mire ő megfordult és elment.
-Jól vagy?-nézett rám a megmentőm.
-Igen és köszönöm! Meghívhatlak valamire hálám jeléjül?
-Ugyan! Ez alap dolog volt!
-Kérlek ragaszkodom hozzá!
-Ha ennyire megszeretnéd hálálni akkor inkább gyere el hozzám és ott igyunk meg valamit-mosolygott. Nem mondhattam nemet ha egyszer leszedte rólam Austint.
-Jó!-bólintottam. Kimentünk majd gyalog indultunk el egy utcán befele.
-Egyébként Zane vagyok!-mutatkozott be.
-Én Clara!-mosolyogtam.
-Megtudhatom hogy ő ki volt?
-Mielőtt Miamiba költöztem vele kavartam és most kitalálta, hogy szerelmes belém pedig már elég régóta itt vagyok!-magyaráztam.
-Értem!-bólintott majd megállt egy ház előtt, kinyitotta nekem a kaput én pedig bementem. Miután a házba is beértünk levettem a cipőm majd leültünk az azstalához.
-Szép házad van!-dícsértem meg.
-Köszi!-mosolygott.-Kérsz valamit inni?
-Nem köszönöm!-ráztam a fejem.
-Egyébként gyönyörű vagy!
-Köszönöm!-mondtam majd kezét megéreztem a combomon mire felálltam. -Zane kedves srác vagy meg minden de barátom van akitől babát is várok.
-Oh értem sajnálom!
-Semmi baj de azt hiszem én most haza megyek!-vettem fel a cipőmet. -Köszönöm mégegyszer szia4-mentem ki a házból és elindultam haza. Ma majdnem megütött Austin akiből ezt sohan em néztem volna ki és fel akart szedni egy srác. Igen azt hiszem ezeket nem mondom Justinnak. Még jó hogy azt se tudja, hogy itt van Austin mert akkor valószínüleg balhé lett volna. Egyszercsak megcsörrent a telefonom.Előhalásztam a zsebemből és a kijelzőn a Rayen név villogot.
-Szia!-vettem fel.
-Clara gyere abba a kórházba ahol te is voltál!!
-Mi történt???-kérdeztem aggódva.
-Justinnak autó balesete volt és elég súlyos!
-Te jó ég! Sietek szia!-tettem le és egy taxit intettem le. Bepattantam majd a kórházba vettük az irányt. Nem hiszem el! Ez miért velem történik meg?? A szüleim is autóbalesetben haltak meg..Őt nem veszítehtem el. A kórház előtt kifizettem a taxit majd berohantam ahol Rayen várt. Megöleltem és elkezdtek potyogni a könyeim.
-Hol van?
-Gyere!-ragadta meg a karom és odahúzott a többiekhez akik szintén ki voltak bukva. Isa és Hanna egybő megölelt.
-Mi van vele?
-Most épp bent van nála egy nővér de utána bemehetünk!-mondta Lil.
-Nem eshet semmi baja. A szüleim és még ő is???
-Nyugi rendbe fog jönni!-mondta Bob.
-Kurvára remélem.
-Figyelj neked nem jó ha most idegeskedsz mert árt a babának már ilyenkor szóval nyugodj meg!-simította meg a karom Hanna.
-De nem tudok megnyugodni! Aggódom érte!-sírtam. Eben a pillanatban jött ki a nővér mire odaléptem elé.-Bemehtünk?
-Mrs Bieber alszik!
-Nem baj kérem!
-Rendben!-bólinttt mi pedig egyből bementünk. Justin ott aludt az ágyon a feje pedig be volt kötve. Egyből leguggoltam mellé és megfogtam a kezét majd leheltem egy csókot az ajkára. Egyikünk se szólalt meg. Hirtelen Justin megmozdult mikor megsímitottam a karját.
-Justin!-csillant fel a szemem.
-Ti kik vagytok?-vette el a kezét az enyémből.
-Mi az hogy kik? Justin ne szórakozz!
-Tényleg nem tudom kik vagytok!
-Én vagyok az Clara a barátnőd!-néztem rá aggódva. Nem igaz, hogy nem emlékszik.
-Az nem lehet nekem Selena óta nincs barátnőm!
-Áh szóval Selenára emlékszel rám meg nem de jó4-álltam fel könnyezve.
-Sajnálom de tényleg nem tudom kik vagytok szóval menjetek ki!-ebbe a pillanatban lépett be az orvos.
-Doktor út Justin nem emlékszik ránk!!!
-Perzse, hogy nem mert amnéziája van...

72.fejezet

-Miss. Mcartny felkelt. És a problémája is kiderült még hozzá az hogy a hölgy babát vár. A kóma azért volt mert ájulásnál beverte a fejét!-magyarázta mire mindannyian lesokkoltunk. Clara terhes..de kitől?? Elvileg gyógyszert szed...

-Te teherbe ejtetted Clarat????-néztem idegesen Arminre. 

-Az apa egy bizonyos Justin Bieber.-mondta ki adoki mire meglepődtem. Mi??Hogy én vagyok a gyerek apja..??De hát szinte még én is az vagyok...Ez nem lehet..-Gratulálok!-nyújtotta a kezét az orvos.

-Köszönöm!-ráztam meg. 

-Ha szeretne bemehet hozzá.

-Rendben!-bólintottam még mindig sokk alatt az orvos pedig elment. 

-Jól vagy Justin?-kérdezte Hanna. 

-Igen azt hiszem. -mondtam.-Bemegyek clarahoz és beszélek vele. -nyitottam be a kórterembe ahol Clara feküdt az egyik ágyon. Oda mentem hozzá és leültem mellé.

-Gondolom az orvos mondta, hogy babát várok tőled.-szólalt meg ő először. 

-Igen!-bólinottam. -Meg akarod tartani?-néztem rá komolyan.

-Nem hiszem. Justin a mi kapcsolatunk elég...hogy is mondjam...furcsa. Ez nem lenne jó a babának. 

-El akarod venni az életét. 

-Miért neked az jól esne ha mással nevelném fel?

-Ne de...mégis csak én vagyok az apja..van beleszólásom!-akadtam ki. -Semmi képp nem akarod velem felnevelni mi?-nevettem fel kínosan. 

-Nem!-rázta a fejét. -Eldöntöttem. Küld be Armint!

-Jó!-álltam fel. -Ugyan olyan makacs és önző vagy mint eddig. Ez most nem rólad vagy rólam szól hanem egy életről. De tudod mit? Nem érdekel!-mentem ki idegesen az ajtón. 

-Na mi van??-kérdezték a többiek.  

-Nem akarja megtartani. És téged akar látni segg fej!-néztem Arminre. Láttam, hogy be akar szólni de inkább kusba maradt. Jól is tette. 

°Clara szemszöge°

Én már eldöntöttem,hogy nem tartom meg a babát mert nem jövünk ki Justinnal és nem ezt kéne látnia a gyereknek meeg most szerintem sok probléma van körültöttünk. Nyílt az ajtó és Armin lépett be. 

-Clara mielőtt bármit is mondanál had mondjam el én. Szakítanunk kell jó? Gyereked van Justintól!

-De nem tartom meg!! 

-Nem baj! Úgy látom még ez kettőtök közütt nincs lezárva. -lépett oda mellém. -Azért egy búcsú csókot kaphatok?-kérdezte bólintottam így megcsókolt. -Viszlát Clara!-ment ki az ajtón és ebben a pillanatban lépett be az orvos. 

-Szép napot Miss.Mcartny. Ha gonodlja akár most haza mehet!

-Rendben köszönöm!-mosolyogtam és feláltam majdki is mentem. 

-Clara!-öleltek meg a lányok. 

-Aggódtunk érted!

-Jól vagyok!-nevettem. 

-Hallom babát vársz tökfej!-mondta Rayen. 

-Igen de...-mondtam volna de Bob közbe vágott. 

-Ezt majd otthon megbeszéljük csak menjünk haza!-indult meg kifelé. Én,Rayen,Justin,Isa és Lil kocsival mentünk a többeik pedig bevállalták a taxit szóval miután mindenki haza ért rámnéztek. 

-Clara tényleg el akarod vetetni?-kérdzte Isa. 

-Igen!-bólinottam. 

-De miért?-nézett Hanna.

-Mert így mindenkinek sokkal jobb lenne. Egy:Justinnal most nem valami fényes a kapcsolatunk sőt...-néztem az említetre.-Meg most gonodoljatok bele. Nektek akár szükségetek van arra hogy itt egy kis gyerek akadékoskodjon?-néztem rájuk. 

-Nem akadékoskona!! Sőt szerintem mind örülnénk ha mászkálna itt egy kisgyerek. mindenkinek jót tenne!-mondta Fredo. 

-Hát akkor azt nem tőle fogjátok megkapni!

-De miért nem? Nem vetetheted el!! Az ő élete is egy élet!-szólalt meg Lil. 

-De nekünk is van elég problémánk a gyereken kívül! Nem kéne most egy ilyen környezetbe kerülni főleg úgy hogy kitduja mikor kell költöznünk.Nem tudom rémlik-e de ti rossz fiúk vagytok vagy mik!

-Miamiba új életet jöttünk kezdeni és ezen a gyerek is sokat dobna! Szerintem ezt még át kéne gonodolnod!-mondta Rayen. 

-Meg szerintem Justinnak is lenne beleszólása.-mondta Isa mire mindenki az említetre nézett. Reméltem, hogy most az egyszer ki fog álni mellettem..Ez nem így lett. 

-Én is szeretném ha megtartaná. Végülis nem apa nélkül nőne fel. Csak nem vagyunk együtt ennyi. 

-Meg szerintem clara te csak a gondokkal takarózol. Semmi gond nincs!-mondta Hanna mire elgondolkoztam..Talán igaz..Már senki nem tart minket félelembe..pénz ügyi gondunk sincs...

-Szerintem ezt beszéljétek meg Justinnal ketten.-vetette fel Isa. 

-Jó!-bólintottam majd fel is mentünk. Leültünk egymással szemben.-Te meg szeretnéd tartani igaz? 

-Igen!

-Ez furcsa!

-Miért?-nézett furán.

-Mert te nem ilyen vagy! Egy rossz fiú aki család apa..hát nem is tudom..

-Mindenki tud változni ha van kiért!-kacsintott. 

-Igaz-mosolyogtam. Emlékszem ezt még Cat mondta nekem. Te jó ég vele is milyen rég beszéltem..Fel kell majd hívnom!!

-Szerintem mindeki örülne ha lenne egy kis gyerkőc és nekünk se ártana. 20 évesek vagyunk Clara! Tudunk rá figyelni és ha bele gondolsz mi se éeszünk fiatalabbak. 

-Tudom csak...

-Csak?

-Nem vagyok benne biztos! Nem érzem hogy készen állnék rá. 

-Készen állsz hidd el. -ennél a mondatnál már csak a szája mozgását figyeltem és késztetést éreztem arra hogy megcsókoljam. Ötlettől vezérelve tapadtam ajkaira mire ő meglepődött de vissza csókolt. 

-Hm..még mindig észveszelytően csókolsz!-suttogta ajkaimba.

-Sajnálom!!

-Még is mit??-mézett rám aggódva.

-Azt amiket csináltam veled. Nem volt szép!-hajtottam le a fejem mire ő az államnál fogva megemelte azt és a szemembe nézett. 

-Ha nem tetted volna akkor most nem itt tartanánk!-csókolt meg újra. -Akkor mi lesz a gyerekkel?-tértünk vissza rá miközben keze a combomon pihent. 

-Szerintem tartsuk meg..Ha még mindig szeretnéd!

-Persze hogy szeretném!-nevetett. Furcsa Justin ilyennek látni hiszen ő kívülről nézve teljesen más! De nekem volt szerencsém megismerni ezt az oldalát is. Ő egy remek apa lesz! -Elvigyelek valahova?-csókolgatta a nyakamat. 

-Hova?-kuncogtam mert a lehellete csikizta a nyakamat. 

-Majd meglátod!-állt fel és lement én pedig utána. 

-Na?-kérdezték a többiek mit sem sejtve. 

-Megtartjuk a babát!-húzott közel magáhzo Justin. 

-És együtt vagyunk!-mooslyogtam. 

-Gratulálunk!!-mondták őszintén.

-Kellett nektek ez a baba, hogy észhez térjetek!-röhögött Bob.

-Na én elviszem Clarat majd jövünk!-húzott ki az ajtón eégszen a kocsiig majd el is indultunk. 

-Hova is megyünk?

-Ha kussolsz megtudod!-nézett rám mosolyogva.

-A modorod semmit sem változott.-dőltem hátra. 

-Örülj neki!-nevetett. -Legyek nyálas romantikus?

-Isten ments dehogy!-nevettem. -Armin is olyan volt. Pfej!

-Nem tudod mit szerettél abba a seggfejbe!

-Őszintén? Semmit!-nevettem. 

-Akkor meg?-pillantott rám miközben lekanyarodott egy földes útra.

-Vígasz! Mint te a ribancaiddal tudod!-vágtam a fejéhez. 

-Hm..azért neked is volt egyéjszakás kalandod!-fékezett le és kiszállt.

-Életembe először!-szálltam ki én is. 

-Azt hiszem valamikor még én is az voltam. 

-Nem mert egészen máshogy alakult! De amúgy neked minden nap az van nem tudom mit pampongsz!-nevettem miközben elindultunk egyenesen.

-Valaki megakadályozott/akadályoz benne.

-Jah boccs akkor azt hiszem akár el is mehetek!-indultam vissza "hisztisen"

-Meg ne próbáld!-szaladt utánam majd felkapott. 

-A babára vigyázz!-kuncogtam. 

-Vigyázok!-nyomott egy puszit a hasamra majd egészen egy tóig vitt ahol le tett a fűbe. 

 -Szép ez a hely!-néztem körbe. 

-Szoktak ide járni fürdeni az emberek de szerencsékre nincs itt senki!-döntött le a fűbe és fölém mászott.

-Nem mondod hogy itt aakrod csinálni!-nevettem. 

-Bármi meglehet!-csókolt meg. 

-Ide a pénzt!-hallottuk egy fegyver kattanását mire mind a ketten felpattantunk. Az egyik odajött hozzám és a fenekembe markolt. 

-Azta cica te aztán nem vagy semmi!

-Le lehet róla szállni!-emelte fel a hangját Justin. 

-Ugyan max meghúzzuk aztán csá! Inkább te pakold ki addig a pénzedet!-mondta a mellettem sétálgató majd hátul összekulcsolta a kezemimet és térde kényszerített. -Pont jó magasságba vagy cica!-kezdte kigombolni az övét. Miután Justin észrevette hogy az engem fogónak nincs fegyvere felbátordott és megütötte az őt éppen ki zsebelőt aki a földre esett elejtve a pisztolyt.  Justin felkapta azt majd a srácra szegezte aki előttem állt. 

-Most fejezd be!-a srác fel tett karokkal lépet el előlem ezzel elengedve engem így hasra estem.

-Húzzatok el a faszba vagy lelövöm valamelyíkőtöket. Akár mindekttőtöket. -a két rabló elfutott. 

-Jól vagy baby?-állított fel. 

-Igen!

-És a baba?

-Nem hiszem, hogy neki bármi baja esett hiszen még nincs kifejlődve. 

-Nem baj menjünk dokhoz.siettünk a kocsihoz majd az orvoshoz ahol kivártuk a sorunkat. Bár justin majdnem ideggörcsöt kapott de mindegy. Miután bejutottunk megállapították hogy a babának semmi baja így el is inudltunk haza. 

-Mondtam, hogy nincs semmi.

-Ha lett volna tuti megkeresem azt a két görényt és kinyírom.-mondta. Miután haza értünk bementünk és mindent elmeséltünk a többieknek. 

-Csak egyszer menjen el valahova ebbe a szarok Miamiba az ember!-ült le idegesen a kanapéra Justin. 

-Nem akarok meghízni!-csúszott ki a száomn hirtelen mire mindeki kinevetett. -Ne nevessetek komolyan! Hogy fogok kinézni?

-Szerintem te még akkor is bomba leszel!-kacsintott rám Justin. 

-Na ezt mond akkor mikor akkora leszek mint egy bálna! 

-Addig max szakítunk!-rántott válat. 

-Menj a picsába Bieber!-dobtam meg egy széken lévő párnával. 

-Megkorra tahó vagy!-nevetett Isa. 

-Valóban!-helyeseltem. 

-Végre minden a régi!-borzolt bele a hajamba Rayen. Igen tényleg az!

Sajnálom, hogy rövid lett de nem akartam a végét lelőni:DD 

71.fejezet

~A találkozó előtt fél órával~

Mivel fél kettő volt gondoltam elkezdek készülődni. Felvettem egy "randi" ruhát, megcsináltam a sminkem meg a hajam és lementem ahol Justin, Rayen, Hanna és Pattie beszélgettek. 

-Én elmegyek majd jövök!-mondtam mire bólintottak. -Pattie ugye sokáig maradsz?-néztem rá mosolyogva. 

-Nem sajnos ma este mennem kell haza!

-Kár!-szomorodtam el. Addigra haza érek szóval még találkozunk! Sziasztok!-mondtam és elindultam Arminhez a parkba.Remélem megtudjuk beszélni és megbocsájt nekem!! A parkba érve az egyik padon megpillantottam őt. 

-Szia!-léptem oda elé. 

-Szia!-mosolygott én pedig leültem mellé. Fogalmam se volt, hogy hogy kezdjek bele..igazából nem is akartam...Haza akartam menni..Mégsem akartam ezt az egészet de már mindegy. Nem állhatok fel és mondhatom azt hogy bocs mégse gondoltam komolyan.. Akkor már esélyem sem lenne. Ez csak egy kisebb félelem! Remélem..

-Figyelj én tényleg nagyon sajnálom! Hiányzol!-szólaltam meg végül.

-Clara nem tudom, hogy hogy tudnék neked hinni! Megcsaltál!

-Tudom de megbántam rohadtul! Hülye voltam! Adj még egy esélyt kérlek! Különben nem tudom megmutatni. hogy bízhatsz bennem!

-Félek, hogy mivel Justinnal laksz újból megteszitek!

-De nem fogjuk! Én biztos nem! Kérlek adj még egy esély! sajnálo....-folytatni nem tudtam mert megcsókolt. 

-Mindenki megérdemel egy második esélyt!-mosolygott.

-Köszönöm!-suttogtam. 

-Elmegyünk fagyizni?-kérdezte.

-Igen!-mondtam és felálltunk. Megfogta a kezem és elindultunk. 

-Hiányoztál!-puszilt bele a hajamba. 

-Te is!-mosolyogtam.  Hirtelen elkezdett velem forogni a világ és hányingerem lett mire megálltam. 

-Mi a baj?-nézett  rám aggódva  Armin. 

-Semmi csak hányingerem van. De jól vagyok!-mondtam és tovább sétáltam ami nem volt jó ötlet mert elsötétült minden és a földre estem. 

-Kicsim kelj fel!-hallottam még Armint de innentől semmire nem emlékszem.

°Justin szemszöge°

-Azt hiszem nyertem!-terítette ki Isa a lapjait. 

-Elhitted!-röhögött Bob és ő is megmutatta. 

-Akkor még nem láttátok az enyémet!-mondtam büszkén és megmutattam mindenkinek. -Köszönöm a pénzeteket!-húztam oda magamhoz. 

-Tuti csaltál!-vádolt meg Lil. 

-Mindig azt csinálja!-legyintett anya. Egyszer csak kivágódott a bejárati ajtó amin Armint jött be Claraval a kezében.

-Kint voltunk a parkba és egyszer csak elájult és..

-Volt valami baja??-pattant fel  Rayen. 

-Hányingere volt.

-Orvos látta már vagy szóltál valakinek?-kérdeztem idegesen.

-Nem!Egyből ide hoztam!

-Te jó hülye vagy! Nem tudod mi baja van és nem orvoshoz viszed! Segg fej!-vettem el tőle Clarat. -Rayen vezess! vigyük kórházba!!!-mondtam és kivittem a kocsihoz Clarat. Betetem a hátsó ülésre majd beültem mellé. Armin is beült hátra. Rayen a kormány mögé Isa pedig az anyó ülésre ült.
-Te mi a szart keresel itt?
-A barátja vagyok szóval jövök én is!
Már megint együtt vagytok!-röhögtem kelletlenül. Jó mindegy Rayen indulj el!!
-Mi meg taxival megyünk utánatok!-mondta Fredo mikor elhajtottunk. Mindenki nagyon aggódik érte.  Én kinyírom ezt a segg fejt ha bármi baja esett Claranak. Nem igaz, hogy nem tud rá vigyázni.... 10 perc alatt a kórházba értünk. Kipattantam Claraval a kezemben a kocsiból és egyből bementem.
-Egy orvost!!-mondtam mire oda is jött egy majd hoztak egy hordágyat is.
-Mi történt?-kérdezte a doki.
-Egyszer csak elájult!-mondta Armin mire az orvos bólintott és elvitték Clarat. Ebben a pillanatban léptek be a többiek az ajtón.
-Na?-kérdezte Rayen.
-Elvitték és most várunk!-mondtam és leültem.
-Remélem nem lesz semmi baja!-temette  Armin a kezébe az arcát.
-Pont te beszélsz?? Elvileg a barátja vagy megint és elájul de még ide se tudod elhozni? Vigyázni nem tudsz rá!!!-akadtam ki.
-Nem én akartam, hogy elájuljon!
-De te az "okos" fejeddel nem hogy a kórházba hoztad volna egyből...
-Fejezzétek be!! Most arra koncetrájunk, hogy mi lesz Claraval!-állított le minket anya.
-Anya neked mikor indul a géped?-jutott eszembe.
-3 óra múlva csak!-válaszolt.
-Oké!-bólintottam.
-Maguk Miss. Mcartny hozzátartozói?-jött oda egy orvos.
-Igen!-mondtam egyből.
-Miss. Mcartny kómában van!-mondta ki mire mindannyian lesokkoltunk.
-Tessék???-szólaltam meg én először.
-Sajnálom!-ment el.
-Kinyírlak te barom!-ütöttem meg Armint. -Ez mind miattad van!-emeltem fel a hangom.
-Justin nyugodj meg!- jött oda Isa.
-Hogy nyugodnék meg?? Kómában van Clara emiatt a pöcs miatt!!-mondtam. Ezután mindenki hallgatott. Csak fél óra múlva szólalt meg Lil.
-Justin mi elmegyünk kajálni. Jössz?
-Nem! Én itt maradok hátha felébred!!
-De attól hozunk neked is!-mondta Hanna majd mindannyian elmenetek. Én gondoltam egyet és bementem Clarahoz aki az ágyon feküdt. Leguggoltam mellé és megfogtam a kezét.
-Minden rendben lesz!-mondtam majd éreztem, hogy legördült egy könnycsepp az arcomon. Ez a lány ezt tudta kihozni belőlem. Belőlem aki elvileg érzelmetlen rossz fiú és egy pöcs! De miatta még sírok is és ellágyulok. Miatta odaadnám az életemet is. Ezt tudta kihozni belőlem. Pedig ő is csak egy egy éjszakás kalandnak indult..És beleszerettem..sírok miatta...és aggódok....Soha többet nem lesz ilyen az 1000%. De neki nem én kellek..  Vagy csak titkolja..Ki tudja.. Remélem egyszer minden kiderül. Közel hajoltam hozzá és nyomtam egy csókot az ajkaira. Negyed óráig voltam bent Claranal mikor benyitott Rayen és én gyorsan letöröltem a könnycseppet az arcomról.
-Gyere hoztunk neked enni!-mondta mire én bólintottam és felálltam. Kimentem a többiekhez akik érdeklődve néztek rám.
-Felkelt?-kérdezte Armin.
-Nem!-ráztam a fejem. -De te még egyszer megszólalsz szét váglak megértetted? Nem is értem mit vagy még itt!! Elhúzhatnál!
-A barátnőm!
-Ki nem szarja le??? Miattad van!!
-Justin nyugodj meg és egyél!-mondta anya. Úgy is tettem ahogy mondta.
Anyát kivittük a reptérre 7 órakor majd egyből vissza is mentünk a kórházba. Pont akkor jött ki egy orvos tőle.
-Doktor úr mi a helyzet Claraval??-kérdezte Isa.
-Miss. Mcartny felkelt. És a problémája is kiderült még hozzá az hogy....

Elérkeztük a 70.fejezethez*o*<3 köszönöm!!<3 Ez nélkületek nem ment volna! Köszönöm, hogy olvassátok és véleményeket írtok. Sokat jelent!:)<3

70.fejezet

Reggel Justin mellett keltem fel aki nekem hátat fordítva aludt. Lehet, hogy hogy így volt a legjobb ami történt. Így legalább nem próbálkozik többet és hamarabb túl tudok lépni rajta. Justin hirtelen megfordult és rámnézett. 

-Jó reggelt!-állt fel majd felöltözött. 

-Jó reggelt!-mondtam én is. 

-Mikor megy a gép?-kérdezte. 

-Egy óra múlva!-válaszoltam mire ő bólintott. A levegő vibrált köztünk és a roszabbik értelemben. Mindegy..Felálltam és felöltöztem. Ezt vettem fel: 

Megfésülködtem, feltettem egy minimális sminket majd gondoltam csinálok valami kaját.
-Justin!
-Hm?-nézett fel a telefonjából.
-Éhes vagy?
-Nem-mondta és újból a telefonját nyomkodta. Jó akkor csinálok magamnak...gyorsan összedobtam egy szendvicset és megettem. -Induljunk el mert lekéssük a gépet!-mondta Justin és felállt.
-Jó!-sóhajtottam.  Kimentünk és leintettünk egy taxit. -Miért vagy ennyire közömbös?-néztem Justinra de megbántam hogy megkérdeztem. Erre ő csak felnevetett.
-Ezt komolyan kérdezted?
-Igen!-bólintottam.
-Kihasználtál!-röhögött.
-Nem használtalak ki egy! Kettő te minden csajjal azt csinálod! Úgye hogy nem is olyan jó érzés!
-Megdugattad magad velem és aztán lekoptatsz! Ribanc vagy!-röhögött fel mire megpofoztam.
-Paraszt! -dőltem hátra az ülésen. A reptérre érve kiszálltunk és miután megcsináltuk minden ellenőrzést felültünk a gépre. Jó élet kezdődik érzem...

~Miamiba~

Miután leszálltunk a gépről rácsörögtünk Rayenre, hogy jöjjön értünk.
-Szia!-mondtma miközben beültem Rayen mellé és adtam neki két puszit.
-Szia tökfej!-mosolygott.-Szia Justin!-nézett hátramire ő csak bólintott. -Mi baja van?-kérdezte és beindította a kocsit.
-Hosszú!-legyintettem.
-Azért annyira nem!-szólalt meg Justin. -Megdugatta magát velem utána meg egyszerűen lekoptatott.
-Justin te mindig ezt csináltad. Megdugtál valakit és ennyi volt.. -állt mellém Rayen. -De Claraból nem néztem volna ki..-mondta.
-Persze hogy én vagyok a hibás..Mert tőle meg van szokva!-forgattam a szemem.
-Nem ezt mondtam. Srácok figyeljetek! Ez így nem lesz jó ha ti csak veszekedni fogtok! Mi beleőrülünk.
-Én nem fogok rá anyi időt szánni hogy veszekedjek vele szóval ettől nem kell tartanod!.mondtam.
-Az érzés kölcsönös!-vágott vissza Justin.Rayen lefékezett a ház előtt ahol kiszálltunk de még az ajtó előtt megszólalt.
-Justin vár rád bent valaki!
-Ki?-kapta fel a fejét.
-Menj be és megtudod!-Justin nem is habozott tovább egyből benyitott majd mi is bementünk utána. Az asztalnál egy nő ült aki éppen Fredoékkal beszélgetett.
-Anya!-ment oda hozzá Justin és megölelte. Hm..egy rosszfiúnak elég aranyos anyukája van.
-Szia Justin!-mosolygott a fiára. -Szia én Pattie vagyok!-mutatkozott be nekem is.
-Jó napot! Én Clara!
-Tegezz nyugodtan!-nevetett mire én bólintottam.
-Ha nem gond én felmegyek!-mosolyogtam és így is tettem. Nem akartam ott zavarni meg hát elég kellemetlen lenne ot maradni.

°Justin szemszüge°

Leültem anyával szemben és elkezdtünk beszélgetni.
-Hogy hogy itt  vagy?-csodálkoztam.
-Nem szóltál hogy elmész én pedig tudni akartam hol vagy. Aztán felhívtam Rayent ő pedig elmondta. Gondoltam mivel rég találkoztunk meglátogatlak.
-És miért nem engem hívtál?-vontam fel a szemöldököm.
-Mert te nem mondtad volna meg! Ismerlek!-mosolygott.
-De örülök hogy itt vagy!
-Egyébként ez a Clara nagyon aranyos!
-Ahha jah!-sóhajtottam.
-Na mesélj! -fürkészett anya. Ismer...nagyon is.
-Ez hosszú sztori!-legyintettem. Nem akartam erről beszélni.
-Rá érek!-rántott válllat.
-hát jó!-bólintottam és belekezdtem. Elmondtam mindent a legesleges leg elejétől.. Hogy koptattam le christianról hogy megtudjam fektetni mi történt velünk aztán hogy beleszerettem összejöttünk de ő elment LA-be aztán megint összejötünk és végül a mostani állást is. Az a jó, hogy anya tudja milyen életet élek. Nem örül neki hiszen melyik anya örülne ha a gyereke rosszfiú lenne de megpróbálja elfogadni.
-Értem!-bólintott.-Szóval te még most is szereted de ő nem akar tőled semmit!-mérte fel a helyzetet.
-Valahogy úgy!-vallottam be. -De miatta nem fogok sírni meg ehhez hasonlók. Nem érdekel!
-Justin előttem nem kell macsónak lenned! Figyelj a zsereted őt harcolj érte!-mosolygott.
-Próbáltam. Neki ez nem kell!
-És ha ő i szeret téged?
-De nem szeret!!
-Ezt nem tudhatod! Mondta hogy nem szeret?
-Nem! De azt se hogy igen!
-De azt se hogy nem!-kacsintott. Talán igaza van anyának. -Figyelj mi lenne ha beszélnék vele?
-Ne!!
-Egy próbát megér! Ennél rosszabb úgyse lesz a helyzet már nem?
-Igaz!-sóhajtottam mire anya felállt és felment Clarahoz.

°Clara szemszöge°

Miközbe olvastam kopogtak.
-Gyere!-mondtam és nagy meglepetésemre Pattie nyitott be.
-Beszélhetünk?-kérdezte.
-Persze!-mondtam bár fogalmam se volt miről akarhat beszélni. Bejött ésl eült mellém.
-Figyelj én nem akarok semmibe beleszólni de most beszéltem Justinnal.-ez már rosszul kezdődik. -Elmondta mi volt/van köztetek!
-Mindent??-lepődtem meg.
-Mindent!-bólintott. -Figyelj mivel ő macsónak akar látaszni nem mondja de szeret téged talán mindennél jobban. Az anyja vagyok velem mindent megbeszél és tényleg szeret! Látom rajta és mondta is.
-Mondta?
-Igen! Szerintem megkéne beszélnetek!
-Szerintem meg nem!
-De miért?
-Pattie nagyon aranyos vagy tényleg de Justin kitudja mikor kerül újból börtönbe és én azt nem tudnám elviselni!
-Szóval szereted!
-Ez most nem lényeg! Nem bírnám ki megint!
-Szerintem miattad lemondana erről az életről is! Ami valljuk be nem csak neked lenne jó! Gondold meg jó?-állt fel.
-Jó!-ígértem meg.
-Köszönöm!-mosolygott és kiment. Gonodljam át..szerintem nincs mit! El kell felejtenem Justint és igen nekem is nehéz de így lesz a legjobb. Lehet boldogabba leszünk egymás nélkül...Lehet hogy nekem Armin az igazi csak elbasztam mert lefeküdtem Justinnal. Bocsánatot kell tőle kérnem! Vissza kell szereznem!! Ha másért nem is talán vígasztalásnak és vele hamarabb elfelejtem Justint. Ötlettől vezérelve vettem elő a telefonom és hívtam fel Armint.
-Megmondtam, hogy hagyjál békén!!-szólt bele.
-Tudom de kérlek hallgass meg! Én rohadtul megbántam!! előbb felakartalak hívni de nem volt bátorságom beszlnem veled de hiányzol! Kérlek találkozzunk hogy megtudjuk beszélni.
-Clara nem is tudom...Én szeretlek de megcsaltál! hogy bízzak benned ez után??
-Adj még egy esélyt és nem fogod megbánni! Ígérem!-próbálkoztam.
-Nem is tudom!-sóhajtott.
-Kérlek!!
-Jó legyen!-ment bele.
-Köszönöm! Nem fogod megbánni!! Holnap a parkba?
-Oké akkor 2-re gyere oda!
-Oké és köszönöm! Szia!
-Szia!-tette le. Remélem Armin megbocsájt...

 Kíváncsi vagyok hogy ebbe a fejezetbe észreveszek-e valamit:D

69.fejezet

Ahogy Justin mellkasán feküdtem elgondolkoztam. Nem akarom, hogy emiatt azt higgye együtt vagyunk..Én még mindig úgy vagyok hogy el kell felejtenünk egymást! Úgy lesz a legjobb mert nem állok az útjába semmilyen szempontból. Csajozás....hiszen ő rossz fiú...elvileg nem tudnak senki mellett megmaradni.

-Justin!-néztem a szemébe. 

-Hm?-kérdezte. 

-Mielőtt bármit is mondanék hívunk egy taxit?

-Persze!-állt fel majd én is. Kimentünk a kórteremből majd Justin beszélt egy orvossal. Miután végzett kimentünk a kórház elé és hívtam egy taxit ami perceken belül oda is ért. Miután beszálltunk Justin rám nézett. -Most már mondhatod!

-Csak annyit akartam, hogy......-nyeltem egyet.-Ne érts félre semmit. Az a csók csak elcsattant de mi attól nem...-folytattam volna de közbe vágott. 

-Tudtam..vagyis gondoltam!-nevetett de ez a nevetés a lelkemig hatolt. Lesajnálóan hangzott. Nem akartam többet szólni hozzá és igazából értelmét sem láttam. Mikor haza értünk a taxi ki lett fizetve mi pedig kiszálltunk és bementünk mire mindenki ránk nézett. 

-Hol voltatok ennyi ideig? Nem hiszem, hogy el tart egy menet ilyen sokáig!-röhögött Bob.

-Figyeljetek most nincs jó kedvem! Csak hagyatok magamra.-indultam volna fel de Rayen megállított. 

-Tökfej mi a baj?-nézett rám aggódva mire én sóhajtva megfordultam.

-Tényleg tudni akarjátok?

-Igen!-bólintottak. 

-Jó! Tegnap este kaptam egy hívást amiben elmondták hogy a szüleim autó balesetben elhunytak!-mondtam mire nem tudtam visszafogni a könnyecseppeimet. -Rosszul lettem és Justin bevitt a kórházba.-mondtam és felrohantam a szobába.

°Justin szemszöge°

Miután Clara felment Isa és Rayen utána akartak menni de én megállítottam őket.
-Most hagyjátok! Nagyon ki van bukva!
-Gondolom!-hajtotta le a fejét Isa.
-Annyira sajnálom őt!-mondta Hanna miközben Rayen leült mellé és átkarolta.
-Szerintem mindannyian!-szólalt meg Fredo.
-Mikor tudta meg Clara?-kérdezte Lil.
-Miután elhagytunk titeket rá egy kb 3 órára! Összeset így bevittem a kórházba és ott maradtam vele egész este. Még csókolóztunk is!-mosolyodtam el visszagondolva a csókunkra.
-És??-kérdezte izgatottan Isa.
-Kijelentette, hogy ez nem jelentett semmit!-mondtam unottan. -Szórakozik velem amit nem fogok neki engedni!
- De mindkettőtöknek jelentett!-mérte fel a helyzetet Fredo.
-Meglehet!
-Justin te szereted őt!-szólalt meg Rayen.
-Tök mindegy!-nevettem fel kínosan és a konyhába mentem. Ezt a többiek nem értik. Fogalmuk sincs mi van köztük és hogy őszinte legyek lassan már nekem se! De nem is érdekel. Ha ő nem akar tőlem semmit legyen!

°Clara szemszöge°

 Miközben a szobába feküdtem a könnyeimmel arra jutottam, hogy el kel mennem L.A-be. Ha másért nem is a ház miatt. Van két repjegyem oda-vissza amit bármikor felhasználhatok. Úgy érzem az ma lesz bár egyedül megyek. Sokkal jobb lesz ez így. Ötlettől vezérelve pattantam fel az ágyról és mentem le megosztani tervem a többiekkel.
-Srácok!-szóltam nekik mire mindenki rám nézett.-Elkel mennem L.A-be. Van két jegyem de egyedül szeretnék menni.
-Ugye ezt te se gondoltad komolyan? Egyedül nem engedünk el!-állt fel Bob.
- Nem tud ki vigyázni rád!-helyeselt Rayen.
-Tudok magamra vigyázni!
-Nem engedünk el főleg ilyen állapotban!-szólalt meg Lil.
-Ez nem elkérezkedés volt hanem kijelentés! Ma elmegyek! Nem maradok sokáig kb egy napot szóval nem viszek semmit! Fél óra múlva indul a gép. Ki visz valaki?-néztem végig rajtuk. Nem szólalt meg senki. gondolhattam, hogy nem fognak hisz elengedni se akartak. -Jó akkor kimegyek taxival.
-Majd én elviszlek!-jelentette ki Justin. Gondolom csak nem akarja hogy itthon legyek de mindegy legalább kijutok. -Csak várj egy kicsit!-mondta és felment.
-Clara ezt komolyan gondoltad?-nézett rám aggódva Isa.
-Igen! Nem lesz semmi baj! -mosolyogtam nyugtatás képp.
-Na mehetünk!-jött le Justin.
-Akkor majd jövök!-öleltem meg mindenkit.
-Vigyázz magadra!-mondta Rayen mire én bólintottam és Justinnal kimentünk, be a kocsiba és elindultunk a reptérre. Az egész úton nem szóltunk egymáshoz csak az utat néztük. A reptérre érve kiszálltunk a kocsiból és bementünk majd megkerestük az L.A-be tartó gépet.
-Köszönöm hogy elhoztál!-néztem Justinra mielőtt felszálltam volna a repülőre.
-Megyek én is!-jött mellém Justin.
-Mi?-néztem rá meglepetten.
-Azt hitted hagyom, hogy ilyen állapotba egyedül menjél Los Angelesbe? De menjünk mert lekéssük a gépet!-indult el Justin.
-Nem kell nekem kísérő!
-Fogd be és gyere!-mondta mire én sóhajtottam. Nekem muszáj Los Angelesbe mennem ebben Justin nem állíthat meg!Miután felszálltunk a gépre vártuk az indulást.

~Los Angeles-ben~

-Clara kelj fel!-szólt Justin mire én nyöszörögve nyitottam ki a szemem.-Megjöttünk úgyhogy gyere!-én felálltam és leszálltunk a gépről. Mivel nem volt csomagunk ki is mentünk a reptérről majd leintettünk egy taxit és anyáék házához mentünk.  Mikor kiszálltunk a taxiból egy ismerős alak sétált az utcán aki észre is vett.
-Szia Clara!-jött oda David és megölelt.
-Szia!-mosolyogtam.
-Sajnálom a szüleidet!-hajtotta le a fejét.-Részvétem!
-Köszönöm!
-Mit szólnál hozzá ha vissza jönnék érted és elmennénk meginni valamit?-kérdezte de közben Justinra pillantott.
-Oké benne vagyok!-bólintottam.
-Akkor később visszajövök sziasztok!-ment el. Ránéztem Justinra akin láttam, hogy elfojtja amit gondol de nem is voltam kíváncsi a véleményére.  Felmentünk a házba ahol elkapott újból a síró görcs és el is bőgtem magam. Justin csak átkarolt és próbált nyugtatni.
-Jó jól vagyok!-mondtam miután alább hagyott a sírásom. -Kipakolok anyuék szobájából-mentem be a szobába és el is kezdtem a kipakolást de 5 perc múlva csengettek.
-Nyitom én mert gondolom te nem fogod!-mentem ki a szobából egészen az ajtóig amit kinyitottam.
-Mehetünk?-kérdezte David.
-Persze!-bólintottam. -Justin elmegyek remélem megleszel itt egy kicsit!-mondtam mire ő csak vállat rántott. Nem foglalkozva vele elmentem Daviddel.
-És hogy vagy?-kezdte a beszélgetést.
-Nem a legjobban! Te?
-Én megvagyok!
-És a többiek? Cameron és Katrin?
-Ők is jól vannak. Élik a szerelmesek világát!
-Na az jó!-mondtam. Daviddel egy fagyizóhoz értünk ahova bementünk és kértünk egy-egy gombóc fagyit majd leültünk az asztalhoz.
-És nálatok a többiek?
-Ők is jól vannak!-bólintottam.
-Sziasztok!-ült le  közénk Justin (?!)
-Te mit keresel itt?-néztem rá furán.
-Talán zavarok?
-Ha azt mondom igen elmész?
-Nem!
-Akkor meg!?-dőltem sóhajtva hátra a széken.
-Szerintem mindannyian örülnénk ha elhúznál a picsába!-mondta David.
-Jól van segg fej kussolj!-röhögött Justin.-Azt se értem Clara miért áll még le veled!
-Mert már ami volt elmúlt de nem értem téged miért érdekel!-akadtam ki.
-Engem nem érdekel!-tette fel védekezőn a kezét.
-Akkor nem is értem miért vagy még itt!
-Hogy vissza vigyelek! Sok dolog van még ott és ha csak egy napot akarsz itt lenni akkor sietni kéne!
-Szerencséd van hogy ez igaz! David ne haragudj de tényleg rengetek meló van a házzal még. De beszélünk!-álltam fel.
-Oké szia!-ölelt meg.
-Szia!-köszöntem el és Justinnal együtt indultunk vissza a házhoz. Odáig csak kussba mentünk majd csak akkor szólaltam meg mikor beléptünk a házba. -Éhes vagy?-néztem Justinra.
-Ahha!-bólintott.
-Akkor gyorsan összedobok valamit!-mentem be a konyhába. Egyébként a sírásomat aligha tudom visszafogni de erősnek kell lennem!Miközben a kaját csináltam egy kezet éreztem a derekamon. -Engedj el!-próbáltam kiszabadulni az öleléséből de nem tudtam.
-Szerintem ki élvezhetnénk hogy csak ketten vagyunk!-puszilt bele a nyakamba.
-Szerintem meg nem!-fordultam vele szembe de a keze még mindig a derekamon volt és nem engedett el.
-Tudom hogy neked is jól esne és akarsz!-puszilgatta a nyakam mire én felsóhajtottam.  Ő kissé megemelt hogy a konyha pultra tegyen és a lábam közé férkőzött. A nyakam puszilgatását nem hagyta abba mire én a hajába túrtam és kicsit meghúztam azt ezáltal felmorgott.Hirtelen felkapott és bevitt abba a szobába amelyikbe laktam mikor itt voltam. Ledöntött az ágyra és fölém mászott. Épp megakart csókolni de én elfordítottam a fejem.
-Mi az?-kérdezte zihálva.
-Szerintem nem jó ötlet itt csinálni...mármint ez a szüleim háza és most hunytak el..
-Figyelj Clara! A szüleid biztos vagyok benne hogy azt akarják hogy boldog légy..És velem az lehetsz!-mondta és láttam őszintén is gondolta. Nem bírtam ellen állni így megcsókoltam. Keze a combomra vándorolt és azt kezdte el simogatni. Egyszerűen nem bírtam neki ellen állni így lekaptam róla a pólóját. Kezemet végig simítottam felsőtestén mire belemorgott csókunkba. Fordítottam a helyzetünkön amitől ő került alulra. Lágy puszikkal haladtam végig felsőtestén amire ő jóleső sóhajokkal válaszolt. Mikor elértem a nadrágjához lekaptam róla azt. Boxerén keresztül adtam egy puszit férfiasságára mire felnyögött. Nem szórakoztam vele tovább lekaptam róla azt az egy anyagot és számmal munkához is láttam.
-Úr isten...!-túrt a hajamba. Számba megrándult a férfiassága így elélvezett amit lenyeltem. Felhúzott magához és megcsókolt majd maga alá gyűrt. Gyorsan lekapta rólam a felsőm és a melltartóm majd melleimet kezdte el kényeztetni amire én felnyögtem. miután ezt megunta nedves puszikat hagyott felsőtestemen egészen a nadrágomig. Kigombolta azt majd le is kapta rólam a sortomat.Bugyin keresztül kezdett el izgatni amit már nem bírtam tovább.
-Kérlek....!-ziháltam mire ő elmosolyodott. Lekapta rólam a bugyimat és selymes nyelvét éreztem is magamban. -Ah...-túrtam a hajába. Miután elértem a csúcsot Justin tisztára nyalt és felcsúszott hozzám majd se szó se beszéd belém tolta magát.  Még jó hogy szedek fogamzás gátlót így nem kell óvszer ;) .
-Justin én mindjárt...-ziháltam.
-Én is....-nyögte majd belém élvezett majd miután én is elmentem mellém feküdt.  Tudom most ez görénységnek fog hangozni de még mindig nem akarok tőle semmit. Igen hiányzik és szeretem Justint de el akarom felejteni!!
-Justin....-szólaltam meg végül.
-Igen?-nézett rám mit sem sejtve.
-Most leribancozhatsz meg bármi de mi most se....-nem engedte folytatni mert tudta mit akarok mondani.
-Most ezt komolyan mondod???? Meddig akarod velem játszani ezt a macska-egér játékot hm.????? Unom érted? Rohadtul!!! Most döntsd el! Ha most azt mondod nem akarsz tőlem semmit akkor többet nem is próbálkozok!- akadt ki. Szóval tényleg vissza akart szerezni... De nem dőlhetek be... Nemet kell mondanom az lesz a legjobb.
-Nem akarok tőled semmit!-mondtam ki. Azt hiszem végleg elvágtam a Justinnal való kapcsolatom.
-Jó!-bólintott érzelem mentesen. -Mikor megy gép?-vette fel a boxerét.
-Holnap reggel.
-Azzal megyünk vissza!-jelentette ki majd hátat fordítva nekem elaludt. Itt a vége....ennyi volt. De talán ez így jobb is lesz! El kell őt felejtenem és csak így lehet ha soha többet nem lesz köztünk semmi! Ha nem fekszek le vele akkor még Armin is mellettem lenne és könnyebb lenne ez az egész..de már mindegy..megtörtént...és most már van esélyem túllépni rajta.

68.fejezet

Reggel miután felkeltem megfordultam a másik oldalamra így Nickkel találtam magam szemben. 

-Jó reggelt!-köszönt.

-Jó reggelt!-köszöntem én is. Nem tudtam mit mondhatnék neki. Csak menjen el.... Felálltam és kerestem valami ruhát amit gyorsan magamra kaptam. Ő is felállt és felöltözött. 

-Én megyek ha nem gond-nézett rám.

-Oké!-bólintottam és elindultunk lefele egészen az ajtóig. 

-Majd hívlak!-mondta mire én elnevettem magam. 

-Egy: Nem is kérted el a számom. Kettő: Nem is akarom hogy hívj mert tudom hogy úgyse  hívtál volna. Ez egy éjszaka volt ahol te is meg én is jól éreztük magunkat ennyi!-magyaráztam.

-Ritka jó csaj vagy!-kacsintott és elment én pedig bementem. Mindenki furán nézet rám de végül Rayen adott neki hangot. 

-Oké hogy neked ez most jó volt de abba belegondoltál hogy tegnap szakítottál Arminal. 

-Nektek nem mindegy? Eddig utáltátok Armint most meg azzal foglalkoztok. Vége van vele ennyi-mondtam majd odaléptem Isához.-Beszélhetünk?

-Persze!De akkor menjünk fel!-mondta és elindult én pedig utána. Bementünk az ő szobájukba és leültünk az ágyra. -Mondjad!-nézett rám. 

-Bűntudatom van!-vallottam be. 

-Mert lefeküdtél azzal a sráccal?

-Igen. Nem tudom Justinnak hogy megy bűntudat nélkül de nekem nagyon az van-sóhajtottam. 

-Mert te nem vagy ribi aki ezt megtudja tenni ennyi-rántott vállat. 

-Na ja!-sóhajtottam. 

- Justin miatt is szarul érzed maga mi?-fürkészett mosolyogva.

-Miért érezném miatta magam szarul?-vontam fel a szemöldököm. 

-Mert szereted de nem igaz hogy ezt nekem kell elmondanom mikor tudod ezt magadtól is.-mosolygott mire én nem mondtam semmit. -Clara tudom hogy szereted még Justint!

-Tudom csak az a baj, hogy nem szabadna szeretem! El kell őt felejtenem és ennyi! De nem zavarlak tovább-álltam fel. -Köszönöm, hogy meghallgattál!-mosolyogtam rá. -Hagylak titeket Fredoval mert gondolom alig várja hogy feljöhessen hozzád-nevettem és kimentem át az én szobámba ahol Justin tv-zett. Reméltem hogy nem szól semmit de nem úsztam meg mert mikor leültem az ágyra felém fordult.

-Nem igaz hogy lefeküdtél azzal a senkiházival!-kötött belém de nem úgy hangzott mint aki bunkóskodik hanem mintha ideges lenne.

-Nem tudom mit foglalkozol vele!-nevettem fel. -Te is folyamatosan kurvázol!-rántottam vállat. 

-De tőlem már megszokták de az hogy te elkezdesz pasikat felhozni azt nem!-emelte fel a hangját.

-Ne tegyél már úgy mintha érdekelne! Meg amúgy veszekedéssel nem fogsz visszaszerezni!-kacsintottam mire felnevetett. 

-Honnan tudod, hogy vissza akarlak kapni? Csinálj amit akarsz!-mondta és tovább nézte a tv-t. Szarul esett amit mondott de én csináltam magamnak. Túl kell élnem. És el túl kell lépnem rajta!!! Hirtelen kopogtak.

-Gyere!-szóltam ki mire Hanna lépett be. 

-A többiek úgy döntöttek, hogy sétáljunk egy kicsit Miamiba mert még ugyse voltunk. Jöttök?-kérdezte.

-Én igen!-álltam fel. 

-Én is!-bólintott Justin. Lementünk ahol a többiek már indulásra készen álltak. 

-Végre!-sóhajtott Bob.

-Menjünk már!-ment ki elsőnek Lil mi pedig utána és csapatostul indultunk el Miami utcáin. Persze hoztunk a formánkat. A fiúk a járda közepén ökörködtek míg mi a lányokkal próbáltuk féken tartani őket. 

-Nézd ott a dugó pajtid!-súgta a fülembe Justin az út másik oldalára mutatva. 

-Nem fejeznéd be Bieber?-torpantam meg. 

-Csak gondoltam szólok hátha akarsz még egy menetet!

-Hagyjál már békén! Egyszer feküdtem le úgy valakivel hogy nem lett belőle semmi!! De inkább menj és folytasd azt a körutadat hogy végig döngeted a fél világot. Miami azt hiszem úgy is kimaradt! És én már nem vagyok veled, hogy megakadályozzalak!-kacsintottam. 

-Látod ez nem is rossz ötlet!-tettette az elgondolkozást. 

-Na akkor rajta!-mondtam és indultam volna a többiek után csak hogy a többiek nem voltak sehol.-Hol a szarban vannak Rayenék?-néztem Justinra.

-Honnan tudjam-rántottam vállat.

-De jó! Miattad azt se tudjuk hol vagyunk! 

-Nyugodj már meg!-röhögött. 

-Miért te tudod hol vagyunk?

-Nem!-rázta a fejét.

-Akkor meg?! 

-Csak induljunk el aztán majd meglátjuk!

-De jó lett volna ha sétálás közbe nem kanyarogtunk volna mert még haza is találnék!-sóhajtottam és elindultunk.Justinnal nem szóltunk egymáshoz de sokkal jobb volt ez így.Egyzser csak hallottuk hogy "Éljen az ifjú pár"

-Állj arrébb mert házassági menet jön!-húzott félre Justin. Egyre hangosabbak lettek míg végül mellénk nem értek. Egy kezet éreztem a karomon ami behúzott a menetbe én pedig gyorsan megmarkoltam Justin kezét hogy legalább őt ne hagyjam el. 

-De szép pár vagytok!-nézett ránk egy ipse.

-Mi nem...kezdte volna de Justin közbe vágott. 

-Köszönjük!-mondta majd megfogta a kezem és kihúzott a tömegből. 

-Mi a faszt köszönsz mikor együtt se vagyunk?-rántottam ki a kezem az övéből.

-Ilyenkor csak meg kell köszönni és senkit nem hozol kellemetlen helyzetbe!-mondta mire én csak megforgattam a szemem.-Kérsz fagyit?-állt meg hirtelen. 

-Igen!-bólintottam mire ő odaállt és kért két fagyit majd az egyiket nekem adta. -Köszönöm-mondtam majd tovább indultunk. -Remélem minnél hamarabb haza értünk!-sóhajtottam miközbe belenyaltam a fagyimba.

-Hidd el én is ezt szeretném!-mondta Justin. Csak sétáltunk mikor egyszer csak jött velünk szembe egy részeg ember. Imbolygott és kezében egy piás üveget szorongatott. Jobban Justin mellé húzodtam, hogy el tudjak menni mellette de nem sikerült mert megfogta a karom mire én megijedtem. 

-Hm...cica te aztán szemre való vagy!-markolt a fenekembe.

-Ezt most fejezd be!-lökte el mellőlem a pasit Justin. 

-Neked mi a szar bajod van? tuti te is agyba főbe dugod!-röhögött idétlenül.-Most hadd jöjjek én!-jött volna hozzám közelebb de Justint elöntötte a méreg és megütötte majd idegesen indult tovább én pedig utána. 

-Köszi!-mondtam neki mire ő csak bólintott. Igazából  nem tudtam mit mondhatnék neki úgyhogy inkább csendben is maradtam. -Justin nézd ott egy busz! Üljünk fel rá mert a másik irányba megy. Hátha ismerjük a környéket!-mutattam egy piros buszra mire ő bólintott így átmentünk a másik oldalra és beálltunk a sorba hogy felszálljunk. Mikor felértünk csodálkoztam hogy nem kell fizetni de mindegy. Leültünk sé vártunk az indulásra. A busz elindult és egy pasi beszélni kezdett.
-Clara!-sóhajtott Justin.
-Mi van?-néztem rá.
-Remélem tudod hogy túrista buszra szálltunk!
-Akkor azért magyaráznak. Picsába!-dőltem hátra idegesen.
-A legközelebbinél ha megáll leszállunk!-mondta. Hát várhatunk rá mert csak másfél óra múlva állt meg mi pedig lesiettünk a buszra.
-Nem vagyunk előrébb mert még most se tudom, hogy hol vagyunk. Sőt..!-nevettem fel kínomba.
-Biztos hogy a házunk közelébe se vagyunk!-helyeselt Justin.
-Hát ez kurva jó!-sóhajtottam. -Mindegy majd csak haza érünk!-indultam el.
-Megpróbálok leinteni egy taxit!-állt ki az út szélére Justin csak az volt a baj, hogy senki nem állt meg.
-Egy próbát megért!-nevettem ki.
-De én legalább próbálkoztam!-nevetett ő is.
-Én is! Felszáltunk egy buszra!-kértem ki magamnak.
-Jah csak mi nem vagyunk túristák!-mondta mosolyogva.
-Hidd el, hogy ha megkérdeznél valakit nem mondaná meg hogy itt élünk!-nevettem.
-Az biztos!-értett egyet. Hirtelen éreztem a telefonomat ami csörög. Kivettem a zsebemből.Valami szám...Először nem akartam felvenni de aztán elhúztam a zöld kis ikont.
-Hallo?-szóltam bele.
-Maga Clara Mcartny?-kérdezte egy férfi hang.
-Igen!-válaszoltam.
-Az Ön szülei balesetet szenvedtek...és nem élték túl!-mondta mire belőlem egyből kitört a sírás.
-Ez most komoly???-bőgtem mire Justin közelebb lépett hozzám.
-Igen. Részvétem!-mondta mire én lecsaptam a telefont és csak bőgtem.
-Mi a baj??-ölelt meg Justin.
-Anya...és apa.....meghaltak......-nyögtem ki sírás közben.
-Úristen!-érzett együtt.-Sajnálom!-ölelt magához szorosabban. Velem elkezdett forogni a világ és hirtelen elsötétült minden...

°Justin szemszöge°

 Clara egyszer csak összeesett a kezemben.
-Clara hallod!-szólongattam de semmi. Gyorsan elővettem a telefonom és hívtam egy mentőt. Megértem amiért ennyire fáj neki hisz csak a szüleiről van szó..A mentő 5 perc alatt kiért és elvitt minket a kórházba ahol egy kórterembe vitték és megpróbálták felébreszteni. mikor kijött tőle egy orvos egyből odaléptem hozzá.
-Hogy van?-kérdeztem.
-Már jól. Csak hirtelen sokk érte és elájult. De már jól van és alszik!-mosolygott a doki.
-Bemehtek hozzá?
-Persze!-bólintott és elment én pedig benyitottam Clarahoz aki édesen aludt. Nagyon sasjnálom őt és remélem minél hamarabb rendbe jön. Mivel nem volt szívem őt itt hagyni ezért befeküdtem mellé és átkaroltam mire ő közeleb bújt hozzám. Most szüksége van rám. Bármennyire is titkolja de most rám van szüksége nem pedig Rayenre vagy Isára hanem rám és én ezt pontosan tudom.

°Clara szemszöge°

Reggel kinyitottam a szemem és arra lettem figyelmes hogy egy kórteremben vagyok Justin pedig mellettem alszik. Meglep hogy itt van de jól is esik. Szükségem van most a támogatására hiszen....hiszen....elvesztettem a szüleimet.....Ettől a gondolattól egy könnycseptt gördült le az arcomon és csak akkor vettem észre hogy Justin ébren van.
-Nyugodj meg!-törölte le a könnycseppet az arcomról.-Minden rendben lesz oké? Itt vagyok!-mosolygott és hihetetlenül jól esett hogy azt mondta vagyok nem pedig hogy vagyunk. Tudom hogy a többiek is segítenek mindenben de Justint rohadtul megbántottam és még ezek után is figyel rám...Jobb ember annál mint ahogy bárki is látja!
-Köszönöm!-öleltem meg.
-Ezen nincs mit!-mondta mikor elengedtük egymást. Szemébe néztem amiben elvesztem. Gyönyörű mogyoró barna szemei vannak! Ő a számat és a szememet nézte felváltva. Egyre közelebb hajolt hozzám majd ajkait óvatosan enyémre rakta. Nyelvével megbökte alsó ajkamar bejutsát kérve amit megadtam neki. Hosszú percekig csókoloztunk majd miután elváltunk egymástól rámosolyogtam és mellkasára hajtottam a fejem.

67.fejezet

Reggel mikor felkeltem Justin az egyik kezével telefonozott a másik pedig alattam volt. 

-Boccs-emeltem fel a csípőm így ő kitudta húzni a kezét alólam. Nem szólt semmit csak telefonozott tovább. Én felültem, hogy utána fel álljak de Justin megfogta a karom.-Mi van?-néztem rá.

-Magyarázatot akarok hallani. 

-Milyen magyarázatot?-vontam fel a szemöldököm.

-A levél

-Abban a levélben minden benne volt.-rántottam ki a szorításából a kezem. 

-De én tőled akarom hallani. 

-Ahj Justin!-sóhajtottam. -Felejtsük el egymást!

-De hogy ha egy ágyban alszunk?-villantotta meg a perverz mosolyát.

-Az nem lényeg mert barátom van!-jelentettem ki majd felálltam. Odamentem a szekrényemhez és kikerestem egy mára megfelelő ruhát. Miután ez megvolt bementem a fürdőbe lezuhanyozni. Beálltam a zuhany alá és elkezdtem magam áztatni. Egyszer csak nyílt az ajtó amin valószínűleg Justin jött be.
-Menj ki! Meg kopogni amúgy luxus!-mondtam a zuhany kabinon keresztül.
-Láttalak már meztelenül ne nyavalyogj! -hallottam a választ Justintól.
-Leszarom de most már nem vagyunk együtt úgyhogy húzzál ki!-zártam el a vizet, hogy én kimegyek de persze megvárom míg Justin is így tesz.Matatást hallottam a csapnál. Elkezdett fogat mosni. -Akkor legalább a törölközőt add ide!-nyúltam ki a kezemmel. Mivel nem adott a kezembe semmit gondoltam, hogy kinyúlok a ruháimért. Justin észrevette a próbálkozásomat és elvette előlem azokat. -Justin komolyan mondom add ide!!
-Mert mi lesz?-húzta az agyam.
-Nem állok jót magamért!-emeltem fel a hangom.
-Hm.. akkor hadd lássam!-jött be a zuhany kabinba és becsukta maga mögött azt.
-Menj ki!-hátráltam de nem tudtam sokáig mert a hátam a vizes csempének ütközött. Ő csak a fejem mellett megtámasztotta magát.
-Beindítasz!-harapott az ajkába miközben végig nézett rajtam.
-Menj már a faszomba ki Bieber!-kiabáltam.
-Valaki ideges!-mosolygott és száját a nyakamra tapasztotta amit puszilgatott majd megszívott. A sóhajaimat próbáltam visszatartani de nem sikerült.-Látom te is élvezed!-morogta a nyakamba.
-Akkor elég rosszul látod! Nekem barátom van!-céloztam Arminre.
-Attól még engem akarsz!-mosolygott szemtelenül.
-Jó hülye vagy!-nevettem fel.
-Igazán?-kérdezte és lágyan megcsókolt.Mivel kezeimet lefogta makacsan szorítottam össze az ajkaimat. Kezét gyorsan a fenekemre vezette amit megmarkolt így én felnyögtem amitől ajkaim szét nyíltak. Ő kihasználta az alkalmat és nyelve egyből a számba volt. Nem tudtam tovább ellen állni így visszacsókoltam. Még mindig észveszelytő ahogy csókol.
-Hm...-morgott csókunkba. -Menjünk ki!-kapott fel és kivitt az ágyra amire ledöntött. Gyorsan lekapta magáról a ruháit és fölém mászott. -Nem akarok szarakodni!-csókolgatta a nyakam mire én sóhajtoztam. Tudtam, hogy ezt nem tehetem hisz megcsalom Armint viszont a szívem nem engedte azt hogy nemet mondjak Justinnak. Hiányzott minden érintése! Ahogy puszilgatta a nyakam kirázott a hideg.
-Justin kérlek!-nyögtem fel.
-Igenis!-mondta és belém tolta magát. Elkezdett bennem mozogni mire én hangosakat nyögtem.
-Úramisten..!!-ziháltam.
-Mindjárt...-préselte a fogai közül a szavakat Justin.
-Én is!-ziháltam. Egyszerre engedtük el magunkat amitől mind a ketten el élveztünk. Justin mellém feküdt és próbáltunk egyenletesen lélegezni.
-Ha erről bárkinek is szólsz megöllek!-néztem rá szúros szemekkel.
-Jól van!-tette fel védekezőn a kezét de mosolygott. Én tényleg kinyírom. Nem tudom igazán hogy helyesen cselekedtem vagy nem de az biztos hogy megcsaltam Armint....Erről nem beszélhetünk senkinek! Felálltam és gyorsan felöltöztem.Justin is így tett annyi különbséggel hogy ő csak alsónadrágot vett fel. Egyszerre sétáltunk le a lépcsőn mire mindenki ránk nézett.
-Jó reggelt!-köszöntünk. Én reménykedtem abban hogy semmit nem hallottak.
-Sziasztok!-köszöntek. Bementem a konyhába, öntöttem magamnak üdítőt és leültem Rayenhez az étkező asztalhoz.
-Mi van tökfej?-kérdezte mosolyogva.
-Semmi. Veletek?-kérdeztem.
-Velünk se!-válaszolt. Mielőtt még bármit mondhattam volna csengettek.
-Kinyitom!-pattantam fel bár nem hiszem hogy bárki más megtette volna helyettem. Az ajtóban Armin állt.
-Szia kicsim!-húzott magához és megcsókolt.
-Szia! Hát te?
-Csak gondoltam benézek!
-Akkor gyere be!-állt el az ajtóból így Armin be tudott jönni.
-Sziasztok!-köszönt úgy mindenkinek. A többiek is elmorogtak valami szia félét majd Isára néztem. Aki már akkortól furcsa volt mióta lejöttünk. Ő csak vigyorogva Justinra és rám nézett. Bassza meg ő tudja....... Mivel megakartam magamat óvni a kínos helyzettől megszólaltam.
-Menjünk fel!-fogtam meg Armin karját és a szobába húztam ahol leültünk az ágyra.
-Még mindig Justinal vagy egy szobába?-vonta fel a szemöldökét.
-Igen de ma már nem vele leszek!-mondtam bár tudtam hogy ez nem így lesz.
-Akkor jó!-mondta és közelebb ült hozzám majd megcsókolt. -Hiányoztál!
-Tegnap találkoztunk.-nevettem.
-Akkor is -rántott vállat. Hirtelen nyílt az ajtó amin Justin lépett be.Nem zavarta semmi hanem befeküdt az ágyba amin egyébként mi ültünk.
-Remélem azt is elmondtad neki hogy lefeküdtünk!-szólalt meg hirtelen.
-Mit csináltatok?-pattant fel Armin.
-Szívem ne higy már neki!  Tudod milyen ő!-fogtam meg a karját.
-Ti lefeküdtetek?-akadt ki.
-Armin az előbb mondtam hogy nem!
-Biztosra kell mennem!-mondta és lement. Gondolom megkérdezi a többieket. Nagyon remélem hogy aki tudja az is befogja a száját!
- Kösz segg fej!-néztem Justinra majd Armin után mentem.
-Clara és Justin lefeküdtek?-kérdezte Armin. Ők csak rám néztek. Nem tudom min gondolkodtak ilyen sokáig de végül Isa szólalt meg.
-Igen!-bólintott.
-MI VAN?? Clara és te még le is tagadtad!-nevetett kínosan. -Soha többet ne keress megértetted?-kiabált és kiviharzott. Utána akartam menni de semmi értelmét nem láttam. Tudtam, hogy úgyse bocsájtana meg.
-Kössz szépen-nevettem kínosan de akkor már Justin is lent volt. -Csak ilyenkor kellene mellém állnotok! De nektek fontosabb volt az hogy utáljátok Armint!
-Clara ezt magadnak csináltad!-mondta Isa.
-Attól még nem lehetett volna kiállni mellettem? Hm? Barátok vagyunk azt hiszem!
-Clara ezt most fejezd be!-emelte fel a hangját Rayen. -ha nem fekszel le Justinnal ez se történik meg. Lehet hogy nem szerettük de attól még elviseltük miattad! Úgyhogy jó lenne ha nem ránk fognád a te faszságodat!-osztott ki Rayen.
-Sokat segítettetek!-nevettem szemrehányóan és felmentem a szobába. Ott elsírtam magam. Nem hiszem el hogy a barátaim nem álltak mellém...Csalódtam bennük!... És most Armint is elvesztettem. Egyre jobb ez a nap. Mivel ideges voltam az éjjeli szekrényről mindent leborítottam és a földre ülve sírtam.  Hirtelen nyitódott az ajtó amin Justin lépett be.
-Menj ki!-töröltem meg a szemem.Ő nem foglalkozva velem leült mellém és átölelt.
-Mond már meg hogy miért fáj ennyire hogy Armin szakított veled!
-Mert a barátom volt!
-De nem szeretted!-vágta a fejemhez.
-Jó!-sóhajtottam.-Kíváncsi vagy rá?
-Igen!
-Mert vele akartalak téged elfelejteni de ez nem jött össze mert lefeküdtünk. És senki nem állt mellém!-vallottam be neki mindent.
-El akartál felejteni de nem sikerült..-ismételt meg. Elmosolyodott és közelebb hajolt hozzám hogy megcsókoljon de nyílt az ajtó amin Isa lépett be.
-Justin beszélhetünk?
-Ahha!-állt fel sóhajtva és kimentek.

°Justin szemszöge°

Hogy őszinte legyek Isa később is jöhetett volna!!
Bementünk a szobájába ahol Fredo is bent volt.
-Mondjátok!-vetettem le magam az ágyra.
-Csak annyit akartunk, hogy szerintünk most próbálj meg közeledni Clara felé mert hát szakítottak Arminnel. -mondta Fredo.
-Ha Isa nem nyit be akkor megcsókolom!-sóhajtottam.
-Uh...
-Igen!
-De szereted még őt ugye?-kérdezte mire nyílt az ajtó és Rayen jött be.
-Persze hogy szereti!-válaszolt helyettem Rayen. Mivel én nem szeretek erről beszélni témát váltottam.
-Nem akarunk ma strandra menni? 
-Mehetünk! Szerintem a lentiek is belemennek!-mondta Isa.
-Claranak ki szól?
-Majd én bemegyek!-állt fel Rayen és át ment Clarahoz.

°Clara szemszöge°

Csak ültem a szobámba mikor  kopogtak.
-Gyere!-szóltam ki mire Rayen jött be.
-Van kedved strandra menni tökfej?-kérdezte mosolyogva.
-Nem haragszol?-álltam fel.
-Nem csak kiakasztottál. -nevetett. -Na jössz?
-Persze!-bólintottam.
-Akkor készülj el lent megvárunk!-mosolygott és kiment. Gyorsan megkerestem a a fürdőruhámat, felvettem a cuccom alá és lementem.
-Csak rám vártok?-néztem rájuk.
-Ahha!-bólintott Bob és Lil.
-Akkor mehetünk!-nevettem.Kimentünk és elindultunk a strandra.-Isa, Hanna!-néztem rájuk.
-Igen?
-Ne haragudjatok!
-Nem haragszunk!-nyugtattak meg.
-Köszönöm!-mosolyogtam.  Miután leértünk a strandra a fiúk egyből a vízbe mentek ökörködni mi pedig kifeküdtünk napozni. Nem telt bele 10 percbe már 3 srác odajött hozzánk.
-Sziasztok lányok! -mosolyogtak le ránk.
-Sziasztok!-köszöntünk.
-Meghívhatunk titeket egy italra?-kérdezte az egyik.
-Barátom van!-mondta Isa.
-Nekem is!-szólalt meg Hanna.
-Nekem nincs szóval én megyek!-álltam fel nevetve. -Nem baj?-néztem a lányokra.
-Nem menjél csak!-legyintettek.Végül csak az egyik srác jött aki engem nézett ki magának.
-És hogy hívnak?-kérdezte a srác miközbe a kezembe adta a koktélt amiben bőven volt alkohol.
-Clara! Téged?-ittam bele a koktélba.
-Nick!-mondta. Nickkel elkezdtünk beszélgetni és már a második koktélomat ittam amikor megjelent Justin.
-Szevasztok!-köszönt.
-Mit akarsz?-vontam fel a szemöldököm.
-Te mit akarsz ettől a sráctól?
-Neked nem mindegy menj már innen!
-Ő ki?-kérdezte Nick.
-Csak egy segg fej -legyintettem.
-Vele is csak engem akarsz felejteni!-súgta a fülembe Justin és elment. Nem tudom mi vezérelhetett talán  a koktélban lévő alkohol mennyiség de Nick füléhez hajoltam és belesúgtam.
-Menjünk fel hozzám!-ő nem ellenkezett egyből bólintott. Gyalog mentünk haza majd mikor oda értünk bementünk  fel a szobába. Egyből ledöntöttem Nicket az ágyra és a nyakát kezdtem el csókolgatni.Nick keze a hátam mögé vándorolt és mivel fürdőruhába voltam könnyű dolga volt. Kikapcsolta a felsőt és melleimre tapadt mire hangosan felnyögtem. Miután ezt a tevékenységét megunta apró puszikat hagyott végig a bugyimig amit egyből le is kapott rólam. Lábaimat szét feszítette és nyelvét éreztem magamban amire felnyögtem és a hajába túrtam. Ő sem csinálja rosszul de Justinal még is sokkal jobb... Miután elmentem Nick felcsúszott hozzám. Fordítottam a helyzetünkön így ő került alulra. Végig pusziltam felsőtestét és miután elértem a nadrágjáig lekaptam róla azt így elémtártult férfiasága. Justinnak nagyobb. Nem húztam tovább az időt számmal egyből akcióba léptem.
-Úristen...-túrt a hajamba majd megrándult a farka így a számba élvezett amit lenyeltem. Felhúzott magához majd maga alá gyűrt. -Pillanat!-szállt le rólam. Elővett egy óvszert, felhúzta magának és újra fölöttem volt. Nem szólt semmit csak belém tolta magát és elkezdett bennem mozogni. Most is megemlíteném, hogy Justinal sokkal jobb a sex.
-Nick..-nyögtem ezzel jelezve hogy mindjárt itt a csúcs.
-Enged el!-utasított így elengedtem magam amitől elélveztem.Miután ő is leszállt rólam, kidobta a használt óvszert és befeküdt mellém. Talán nem cselekedtem jól főleg hogy ma szakítottunk Arminnel dehát nem szerettem...Szóval annyira nem hatott meg. Tudom most akár ribancnak is nevezhetnének de nem vagyok az! Egyszerűen ez nekem is kijárt ha Justin is fűvel fával dug!

SZIASZTOOK!

Csak godoltam bejelentem, hogy ma hozom a részt szóval nézzétek a blogot!:D<3

INFORMÁCIÓ!

Sziasztok! A hétvégém elég sűrű lesz mert ballagok vasárnap meg mennem kell el meg segítenem kell összepakolni a buli után de amikor van időm írom a blogot<3
Köszönöm hogy megértitek<3
Szeretlek titeket!<3

Köszönöm a kommenteket el se tudjátok hinni mennyire jól esnek!<3 Itt is van a következő rész!:) Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket!:)

66. fejezet

Éjszaka mikor az ágyamba feküdtem egyedül hangokat hallottam. Nem Armin az az 100% mert ő haza ment... A kezembe fogtam egy olyan tárgyat ami esetleg harcba keveredhetek tudok használni ami az esetben egy éjjeli lámpa volt. Halkan kinyitottam a szobám ajtaját de akkor még nem láttam semmit és senkit. Előrébb mentem ahol megláttam két alakot sí maszkban..Betörök........Csendben elővettem a mobilom hogy a rendőrséget hívjam. Épp visszaakartam menni a szobámba de egy kéz megfogott és maga felé fordított. Mire észbe kaphattam volna megütött én pedig ájultan estem a földre... 

-Kicsim, kicsim!-rázogatott Armin. 
-Hm.....-ültem fel a szememet fogva.  
-Mi történt?-nézett rám aggódva. 
-Este arra keltem fel, hogy valaki csörömpöl meg minden én meg kijöttem és az egyik megütött-fogtam meg óvatosan a szemem mire felszisszentem. 
-Gyere jegeljük le!-kapott fel és a kanapéra tett mert az még meg volt...gondolom nem volt idejük elvinni. Kb mindent elvittek. A tv-t a mikrót még a hűtőt is. A szobámba szerencsére nem mentek be szóval onnan nem vittek el semmit de a többi helyiségből amit csak tudtak mindent kipakoltak. Armin az eldugott mini bárból hozott jeget és a szememre tette. -Itt nem maradhatsz főleg, hogy nincs itt semmid!-ült le mellém.
-De hova menjek?-kérdeztem a szememen tartva a jeget. 
-Mondjuk hozzám!
-Hát nem tudom...
-Miért nem? Végül is a barátod vagyok!
-Tudom csak ezt még átgondolom!
-Mit gondolsz át? Nincs hova menned!-akadt ki.
-Igen tudom. Nyugi!-csókoltam meg.
-Hogy nyugodnék meg amikor nem akarsz hozzám jönni pedig itt nem vagy biztonságba?
- Szerintem a szüleid se örülnének neki.
-A szüleim szeretnek téged.
-Jó de annak nem örülnének ha odaköltöznék. De ezt majd később megbeszéljük jó?-dobtam le a jeget.
-A szemed nagyon fáj?-aggódott mire felsóhajtottam. Justin ilyet sose csinált. Egyből bele ment a játékba. 
-Túlélem!-húztam magamhoz hogy megcsókoljam. Óvatosan rám feküdt és úgy csókolóztunk tovább. Arminről épp levettem a pólót amikor kopogtak. 
-Ezt nem fogom kinyitni!-suttogta és újból megcsókolt. A kopogás nem maradt abba. 
-Ahj!-sóhajtottam. Armin felállt és kinyitotta az ajtót ami előtt Isa állt. Mikor meglátta Armint félmeztelenül félig kigombolt gatyával vette a lapot. 
-Megzavartam valami igaz?-kérdezte.
-Nem dehogy mondjad csak!-pattantam fel és odamentem a barátnőmhöz. 
-Mi történt a szemeddel?-vette észre a lila foltomat. 
-Hosszú!-legyintettem.
-Előlem így nem menekülsz!
-Jó! Gyere be!-álltunk el az ajtóból így Isa betudott jönni. 
-És a házzal mi lett?-nézett a körbe a kongó lakásba. 
-Ülj le és mindent elmondok!-mondtam és így mind a hárman leültünk a kanapéra. Armin átkarolt és így kezdtem bele.-Szóval. Este egyedül voltam és betörtek az egyik meg is ütött én pedig elájultam így elvittek mindent. -meséltem. 
-És itt akarsz maradni? Mármint elvittek mindent!-mondta Isa.
-Én mondtam neki hogy jöjjön hozzám!-szólalt meg Armin. 
-Majd még meglátjuk!-néztem rá. 
-Sajnálom! De el tudom tüntetni a foltot ha gondolod! Van nálam smink cucc!
-Jó!-bólintottam. Felálltunk Isával és bementünk a fürdőbe.
-Szerelmem!-hallottam Armint. 
-Igen?-szóltam ki. 
-A macska?
-Nincs kint?
-Nincs!
-Akkor megszökött!-mondtam szomorúan.
-Sajnálom!!-érzett együtt Armin. Isa maga felé fordított és eltüntette a szememen virító lila foltot. 
-Olyan mintha nem is lenne ott semmi!-ámultam mikor kész lett.
-Tudom!-nevetett.-Figyi elmegyünk meginni valamit?-kérdezte.
-Persze!-bólintottam. Kimentünk a fürdőből és odamentem Arminhez. 
-Elmegyünk egy kicsit Isával!
-Jó és kérlek gonold át a költözést!
-Oké megígérem szia!-csókoltam meg. 
-Sziasztok!-köszönt el mi pedig elmentünk. Szoktunk olyat csinálni ha nem vagyok otthon attól Armin ott van. Isával elsétáltunk egy közeli kávézóhoz ahol rendeltünk egy-egy üdítőt és kiültünk a kávézó teraszára.
-Mi újság veletek?-kérdeztem. 
-Semmi különös! Hanna és Rayen otthon döglenek. Bob, Fredo és  Lil elmentek vásárolni azt hiszem. Justin pedig....-itt abba hagyta de pontosan tudtam mit akar mondani.
-Mond ki nyugodtan-ittam bele az innimbe. -Már nem izgat.  
-Valami csajt dug!
-Gondoltam!-nevettem. 
-Lehet egy kérdésem? Amire őszintén válaszolsz?
-Persze!-bólintottam. 
-Te szereted Armint vagy csak vigasztalódsz vele?-fürkészett Isa.
-Szeretem csak....
-Csak nem úgy mint Justint.-fejezte be a mondatom. 
-Talán!-hajtottam le a fejem.
-És ez neked jó? Az hogy szereted de nem vagytok együtt? Inkább egy olyannal vagy akit nem is szeretsz?
-Én szeretem Armint csak még nem olyan intenzíven!
-Látod! Mert te ÚGY Justint szereted!-erre nem tudtam mit mondani....talán igaza van.-Én látom! És nem értem ez miért jó neked!
-Mert el kell őt felejtenem és úgy magamat is megkímélem a többi csalódástól ha esetleg megint lecsukják vagy valami!-védtem magam. 
-Nem értelek!-rázta a fejét. -De ne haragudj nekem mennem kell. Tudod a munkám!-állt fel. 
-Oké!-bólintottam. -Isa!-mondtam mire ő rám nézett. 
-Igen? 
-Nem hívnád fel nekem Rayent hogy ide tudna-e jönni? 
-De persze szólok neki!
-Köszönöm!-mosolyogtam. -Szia!
-Szia!-mondta és elment. Mivel a telefonom már rezgett vagy harmadjára elővettem a zsebemből és megnéztem. Armint írt.

"Szia kicsim! Eljöttem tőled szóval ha haza mész akkor ne lepődj meg! Vagy ha gondolod ide is jöhetsz!:) Szeretlek!<3" 

Szia! Oké de még maradok egy kicsit! Jön Rayen! Majd hívlak!:) Én is!<3"

Hm...Justinnak sose mondtam mit csinálok és kivel..... Igen mindig ő a példa..Én nem vagyok egy ilyen ember aki mindent bejelent...Nekem tér.. Na mindegy. 
-Szia tökfej!-ült le elém Rayen. 
 -Szia!-mosolyogtam rá.
-Baj van?
-Nem dehogy!
-Clara! Isa mindent elmondott!
-Mindent?
-Mindent!-bólintott.-Nem igaz hogy Armin nem tud megvédeni!
-Nem volt ott!-védtem a barátomat.
-És miért nem?? Buliból mentetek haza és ott hagyott! Ott kellet volna maradnia! Egyébként Isa szépen eltüntette az ütést.
-Azt is elmondta??-lepődtem meg.
-El. És kurvára nem örülök neki! Clara ez a srác nem tud megvédeni!!! 
-Felajánlotta hogy költözzek hozzájuk!
-Attól hogy nála vagy nem tud megvédeni! Nem olyannak néz ki! Költözz vissza hozzánk!!
-Biztos nem! Justin se örülne neki és balhé is lene. Nem!
-Clara de ez így nem mehet tovább!!
-Jól esik hogy aggódsz de megtudom oldani. Nagy lány vagyok! 
-Ezt nem fogom annyiba hagyni!-sóhajtott és itt le is lett zárva a téma. Még  kb egy órát beszélgettünk mikor haza mentem ahol  Armin volt. 
-Szia szívem!-lepődtem meg. 
-Szia kicsim! 
-Hát te?
-Itt hagytam valamit de ha már itthon vagy itt maradok egy kicsit!-húzott le a kanapéra. -Na átgondoltad?
-Igen és úgy döntöttem hogy....-befejezni nem tudtam mert kopogtak.  Felálltam és kinyitottam.-Sziasztok!-lepődtem meg. Az ajtó előtt Hanna,  Fredo, Rayen, Lil és Bob állt. -Hát ti?-kérdeztem.
-Beszélni jöttünk veled! -mondta Rayen és bejöttek. 
-Itt tényleg mindent kipakoltak-nézett körbe Lil.
-De jó hogy mindenki tudja!
-És még Armin is itt van! Tökéletes!-mondta Fredo. 
-Mondjátok?-fontam össze magam előtt a kezem. 
-Igen!-bólintott Rayen.-Azt akarjuk hogy költözz vissza!! 
-Ha költözik akkor is csak hozzám!-állt fel Armin.
-Maradjál már!!  Megvédeni se tudod!-förmedt rá Bob.
-Hogyne tudnám! Csak most nem voltam itt!
-Ez a baj!-akadt ki Lil. 
-Jó srácok! -állítottam le őket. -Szerintem ezt én fogom eldönteni!
-Akkor döntsél jól! Úgyse engedjük, hogy oda költözz hozzá!-célzott Fredo Arminra. 
-Ne beszéljetek már így vele!! Ő a barátom!!
-Az oké de ne akarja hogy odamenj ha megvédeni nem tud! Clara nagyon jól tudod, hogy mi megtudunk védeni bármi is van!-mondta Rayen.
-Ha odamennék azt nem díjazná Justin!
-Leszarjuk! Meg lesz oldva! Clara aggódunk érted!-mondta Hanna aki nagyon meghatott. 
- Jó-sóhajtottam. 
-Szóval jössz?
-Igen!-bólintottam. 
-Ez komoly??-akadt ki Armin és elém állt. -Hozzám a pasidhoz nem akarsz odaköltözni de hozzájuk az exedhez meg igen???
-Armin nyugodj meg kérlek! Anyukádék se örülnének ha én ott lábatlankodnék! És Justinnal kapcsolatba: Bízz bennem!!
-Én bízok csak...
-Akkor meg??
-jó de ha egy újjal is hozzád ér...
-Oké!-csókoltam meg. 
-Akkor pakolj össze!-mondta Fredo. Én bólintottam és a szobámba mentem ahol összeszedtem a cuccom és gyorsan beraktam a bőröndömbe. Miután ez megvolt mindannyian elmentünk Rayenékhez. Vagyis már haza. Armin is jött a biztonság kedvéért.

°Justin szemszöge°

Miután a többiek elmentek Clarahoz Isa feljött hozzám beszélni. 
-Lehet egy fontos kérdésem?-nézett rám.
-Persze!-bólintottam.
-Szereted Clarat?-ette fel azt a kérdést amire nem akartam válaszolni.
-Nem-ráztam a fejem.
-Justin!
-Már nem!
-Dehogynem! Én látom!
-Talán!
-Justin!
-Ott hagyott a legnagyobb szarba! Ezek után szerinted?!
-Justin!-sóhajtott.
-Jó igen! Most örülsz? De nem fogok ebből semmit megmutatni. Egy ribanc!!!!
-Csak az igent akartam hallani! Tudtam én! Láttam. -mosolygott. 
-De jó!-sóhajtottam. -De ez ellen tenni fogok!
 -Az érzelmek ellen nem tudsz tenni!-állt fel Isa mert hallotta, hogy megjöttek a többiek így én is lementem. 

°Clara szemszöge°

Mikor bementünk a házba  Isa és Justin jött le a lépcsőn.
-Sziasztok!-köszöntek.
-Sziasztok!-köszöntek vissza.  
-Na az a helyzet, hogy Clara vissza költözik!-jelentette be Rayen.
-Juuuj!-ugrott a nyakamba Isa. 
-De jó!-sóhajtott Armin mire én rákulcsoltam a kezem az övére. 
-És hova fog beköltözni?-kérdezte unottan Justin.
-Vissza hozzád!
-Tessék?-néztünk egyszerre Rayenre Arminnal. 
-Igen de csak átmenetileg!-nyugtatott. Én tudtam, hogy ez így fog maradni és csak Armin miatt mondta ezt. 
-Biztos nem! Nem elég hogy nem hozzám hanem az exéhez költözik de még egy szobába is vele??
-Egy: Nem Justinhoz költözök hanem mindenki máshoz. Kettő: Csak átmenetileg!-nyugtattam a barátom.
-Jó!-sóhajtott.-Kicsim nekem mennem kell de vigyázz magadra!-adott egy csókot.
-Neked kellet volna!-vágta a fejéhez Bob.
-Sziasztok!-intett Armin és elment. 
-Nem tudom hogy tudsz vele együtt lenni!-ment fel Justin.
-Nem tudom hogy tudtam veled együtt lenni!-vágtam vissza. -felmegyek bepakolok gyorsan! Aztán lehet alszok szóval jó éjt!-mentem fel én is. Gyorsan kiraktam a cuccaimat és bementem a fürdőbe, hogy lemossam a sminkem.miután lemostam átvettem a pizsimet is. Már mentem volna ki amikor Justin nyitott be.
-Az mi??-kérdezte egyből. 
-Semmi!-fordítottam el a fejem.
-Armin megütött?
-Dehogy is!
-Akkor?
-Semmi közöd hozzá!-mentem ki.  
-Akkor megkérdezem a többiektől!-indult le. 
-Ne!-állítottam meg. Tudta, hogy ez lesz.
-Szóval?
-Betörtek és megütött az egyik. 
-Armin tényleg egy fasz. -feküdt be az ágyba. 
-Nem volt ott!!!
-És miért nem?-vonta fel a szemöldökét.
-Nem hagynánk ezt? semmi közöd nincs hozzá!-mondtam és befeküdtem az ágyba Justintól a legtávolabbi pontba. 
-Ne ijedj meg!-szólt előre mire egy rohadt hangosat dörgött az ég én pedig összerezzentem. -Én szóltam. 
-Jolvan.
-Félni fogsz mi?-nevetett. 
-Nem!-jelentetem ki. Az ég folyamatosan dörgött én pedig minden egyes dörgésre összerezzentem amit Justin érzékelt is. 
-Az este be fogsz szarni úgyhogy gyere ide!-karolt át.
-biztos nem!-toltam el magamtól mire a következő villámra magamtól odabújtam mire ő átkarolta a derekam. -Ezt senkinek nem mondjuk!
-Jolvan maradjál már és aludj!-bunkózott úgyhogy inkább elaludtam.