Kíváncsi vagyok hogy ebbe a fejezetbe észreveszek-e valamit:D

69.fejezet

Ahogy Justin mellkasán feküdtem elgondolkoztam. Nem akarom, hogy emiatt azt higgye együtt vagyunk..Én még mindig úgy vagyok hogy el kell felejtenünk egymást! Úgy lesz a legjobb mert nem állok az útjába semmilyen szempontból. Csajozás....hiszen ő rossz fiú...elvileg nem tudnak senki mellett megmaradni.

-Justin!-néztem a szemébe. 

-Hm?-kérdezte. 

-Mielőtt bármit is mondanék hívunk egy taxit?

-Persze!-állt fel majd én is. Kimentünk a kórteremből majd Justin beszélt egy orvossal. Miután végzett kimentünk a kórház elé és hívtam egy taxit ami perceken belül oda is ért. Miután beszálltunk Justin rám nézett. -Most már mondhatod!

-Csak annyit akartam, hogy......-nyeltem egyet.-Ne érts félre semmit. Az a csók csak elcsattant de mi attól nem...-folytattam volna de közbe vágott. 

-Tudtam..vagyis gondoltam!-nevetett de ez a nevetés a lelkemig hatolt. Lesajnálóan hangzott. Nem akartam többet szólni hozzá és igazából értelmét sem láttam. Mikor haza értünk a taxi ki lett fizetve mi pedig kiszálltunk és bementünk mire mindenki ránk nézett. 

-Hol voltatok ennyi ideig? Nem hiszem, hogy el tart egy menet ilyen sokáig!-röhögött Bob.

-Figyeljetek most nincs jó kedvem! Csak hagyatok magamra.-indultam volna fel de Rayen megállított. 

-Tökfej mi a baj?-nézett rám aggódva mire én sóhajtva megfordultam.

-Tényleg tudni akarjátok?

-Igen!-bólintottak. 

-Jó! Tegnap este kaptam egy hívást amiben elmondták hogy a szüleim autó balesetben elhunytak!-mondtam mire nem tudtam visszafogni a könnyecseppeimet. -Rosszul lettem és Justin bevitt a kórházba.-mondtam és felrohantam a szobába.

°Justin szemszöge°

Miután Clara felment Isa és Rayen utána akartak menni de én megállítottam őket.
-Most hagyjátok! Nagyon ki van bukva!
-Gondolom!-hajtotta le a fejét Isa.
-Annyira sajnálom őt!-mondta Hanna miközben Rayen leült mellé és átkarolta.
-Szerintem mindannyian!-szólalt meg Fredo.
-Mikor tudta meg Clara?-kérdezte Lil.
-Miután elhagytunk titeket rá egy kb 3 órára! Összeset így bevittem a kórházba és ott maradtam vele egész este. Még csókolóztunk is!-mosolyodtam el visszagondolva a csókunkra.
-És??-kérdezte izgatottan Isa.
-Kijelentette, hogy ez nem jelentett semmit!-mondtam unottan. -Szórakozik velem amit nem fogok neki engedni!
- De mindkettőtöknek jelentett!-mérte fel a helyzetet Fredo.
-Meglehet!
-Justin te szereted őt!-szólalt meg Rayen.
-Tök mindegy!-nevettem fel kínosan és a konyhába mentem. Ezt a többiek nem értik. Fogalmuk sincs mi van köztük és hogy őszinte legyek lassan már nekem se! De nem is érdekel. Ha ő nem akar tőlem semmit legyen!

°Clara szemszöge°

 Miközben a szobába feküdtem a könnyeimmel arra jutottam, hogy el kel mennem L.A-be. Ha másért nem is a ház miatt. Van két repjegyem oda-vissza amit bármikor felhasználhatok. Úgy érzem az ma lesz bár egyedül megyek. Sokkal jobb lesz ez így. Ötlettől vezérelve pattantam fel az ágyról és mentem le megosztani tervem a többiekkel.
-Srácok!-szóltam nekik mire mindenki rám nézett.-Elkel mennem L.A-be. Van két jegyem de egyedül szeretnék menni.
-Ugye ezt te se gondoltad komolyan? Egyedül nem engedünk el!-állt fel Bob.
- Nem tud ki vigyázni rád!-helyeselt Rayen.
-Tudok magamra vigyázni!
-Nem engedünk el főleg ilyen állapotban!-szólalt meg Lil.
-Ez nem elkérezkedés volt hanem kijelentés! Ma elmegyek! Nem maradok sokáig kb egy napot szóval nem viszek semmit! Fél óra múlva indul a gép. Ki visz valaki?-néztem végig rajtuk. Nem szólalt meg senki. gondolhattam, hogy nem fognak hisz elengedni se akartak. -Jó akkor kimegyek taxival.
-Majd én elviszlek!-jelentette ki Justin. Gondolom csak nem akarja hogy itthon legyek de mindegy legalább kijutok. -Csak várj egy kicsit!-mondta és felment.
-Clara ezt komolyan gondoltad?-nézett rám aggódva Isa.
-Igen! Nem lesz semmi baj! -mosolyogtam nyugtatás képp.
-Na mehetünk!-jött le Justin.
-Akkor majd jövök!-öleltem meg mindenkit.
-Vigyázz magadra!-mondta Rayen mire én bólintottam és Justinnal kimentünk, be a kocsiba és elindultunk a reptérre. Az egész úton nem szóltunk egymáshoz csak az utat néztük. A reptérre érve kiszálltunk a kocsiból és bementünk majd megkerestük az L.A-be tartó gépet.
-Köszönöm hogy elhoztál!-néztem Justinra mielőtt felszálltam volna a repülőre.
-Megyek én is!-jött mellém Justin.
-Mi?-néztem rá meglepetten.
-Azt hitted hagyom, hogy ilyen állapotba egyedül menjél Los Angelesbe? De menjünk mert lekéssük a gépet!-indult el Justin.
-Nem kell nekem kísérő!
-Fogd be és gyere!-mondta mire én sóhajtottam. Nekem muszáj Los Angelesbe mennem ebben Justin nem állíthat meg!Miután felszálltunk a gépre vártuk az indulást.

~Los Angeles-ben~

-Clara kelj fel!-szólt Justin mire én nyöszörögve nyitottam ki a szemem.-Megjöttünk úgyhogy gyere!-én felálltam és leszálltunk a gépről. Mivel nem volt csomagunk ki is mentünk a reptérről majd leintettünk egy taxit és anyáék házához mentünk.  Mikor kiszálltunk a taxiból egy ismerős alak sétált az utcán aki észre is vett.
-Szia Clara!-jött oda David és megölelt.
-Szia!-mosolyogtam.
-Sajnálom a szüleidet!-hajtotta le a fejét.-Részvétem!
-Köszönöm!
-Mit szólnál hozzá ha vissza jönnék érted és elmennénk meginni valamit?-kérdezte de közben Justinra pillantott.
-Oké benne vagyok!-bólintottam.
-Akkor később visszajövök sziasztok!-ment el. Ránéztem Justinra akin láttam, hogy elfojtja amit gondol de nem is voltam kíváncsi a véleményére.  Felmentünk a házba ahol elkapott újból a síró görcs és el is bőgtem magam. Justin csak átkarolt és próbált nyugtatni.
-Jó jól vagyok!-mondtam miután alább hagyott a sírásom. -Kipakolok anyuék szobájából-mentem be a szobába és el is kezdtem a kipakolást de 5 perc múlva csengettek.
-Nyitom én mert gondolom te nem fogod!-mentem ki a szobából egészen az ajtóig amit kinyitottam.
-Mehetünk?-kérdezte David.
-Persze!-bólintottam. -Justin elmegyek remélem megleszel itt egy kicsit!-mondtam mire ő csak vállat rántott. Nem foglalkozva vele elmentem Daviddel.
-És hogy vagy?-kezdte a beszélgetést.
-Nem a legjobban! Te?
-Én megvagyok!
-És a többiek? Cameron és Katrin?
-Ők is jól vannak. Élik a szerelmesek világát!
-Na az jó!-mondtam. Daviddel egy fagyizóhoz értünk ahova bementünk és kértünk egy-egy gombóc fagyit majd leültünk az asztalhoz.
-És nálatok a többiek?
-Ők is jól vannak!-bólintottam.
-Sziasztok!-ült le  közénk Justin (?!)
-Te mit keresel itt?-néztem rá furán.
-Talán zavarok?
-Ha azt mondom igen elmész?
-Nem!
-Akkor meg!?-dőltem sóhajtva hátra a széken.
-Szerintem mindannyian örülnénk ha elhúznál a picsába!-mondta David.
-Jól van segg fej kussolj!-röhögött Justin.-Azt se értem Clara miért áll még le veled!
-Mert már ami volt elmúlt de nem értem téged miért érdekel!-akadtam ki.
-Engem nem érdekel!-tette fel védekezőn a kezét.
-Akkor nem is értem miért vagy még itt!
-Hogy vissza vigyelek! Sok dolog van még ott és ha csak egy napot akarsz itt lenni akkor sietni kéne!
-Szerencséd van hogy ez igaz! David ne haragudj de tényleg rengetek meló van a házzal még. De beszélünk!-álltam fel.
-Oké szia!-ölelt meg.
-Szia!-köszöntem el és Justinnal együtt indultunk vissza a házhoz. Odáig csak kussba mentünk majd csak akkor szólaltam meg mikor beléptünk a házba. -Éhes vagy?-néztem Justinra.
-Ahha!-bólintott.
-Akkor gyorsan összedobok valamit!-mentem be a konyhába. Egyébként a sírásomat aligha tudom visszafogni de erősnek kell lennem!Miközben a kaját csináltam egy kezet éreztem a derekamon. -Engedj el!-próbáltam kiszabadulni az öleléséből de nem tudtam.
-Szerintem ki élvezhetnénk hogy csak ketten vagyunk!-puszilt bele a nyakamba.
-Szerintem meg nem!-fordultam vele szembe de a keze még mindig a derekamon volt és nem engedett el.
-Tudom hogy neked is jól esne és akarsz!-puszilgatta a nyakam mire én felsóhajtottam.  Ő kissé megemelt hogy a konyha pultra tegyen és a lábam közé férkőzött. A nyakam puszilgatását nem hagyta abba mire én a hajába túrtam és kicsit meghúztam azt ezáltal felmorgott.Hirtelen felkapott és bevitt abba a szobába amelyikbe laktam mikor itt voltam. Ledöntött az ágyra és fölém mászott. Épp megakart csókolni de én elfordítottam a fejem.
-Mi az?-kérdezte zihálva.
-Szerintem nem jó ötlet itt csinálni...mármint ez a szüleim háza és most hunytak el..
-Figyelj Clara! A szüleid biztos vagyok benne hogy azt akarják hogy boldog légy..És velem az lehetsz!-mondta és láttam őszintén is gondolta. Nem bírtam ellen állni így megcsókoltam. Keze a combomra vándorolt és azt kezdte el simogatni. Egyszerűen nem bírtam neki ellen állni így lekaptam róla a pólóját. Kezemet végig simítottam felsőtestén mire belemorgott csókunkba. Fordítottam a helyzetünkön amitől ő került alulra. Lágy puszikkal haladtam végig felsőtestén amire ő jóleső sóhajokkal válaszolt. Mikor elértem a nadrágjához lekaptam róla azt. Boxerén keresztül adtam egy puszit férfiasságára mire felnyögött. Nem szórakoztam vele tovább lekaptam róla azt az egy anyagot és számmal munkához is láttam.
-Úr isten...!-túrt a hajamba. Számba megrándult a férfiassága így elélvezett amit lenyeltem. Felhúzott magához és megcsókolt majd maga alá gyűrt. Gyorsan lekapta rólam a felsőm és a melltartóm majd melleimet kezdte el kényeztetni amire én felnyögtem. miután ezt megunta nedves puszikat hagyott felsőtestemen egészen a nadrágomig. Kigombolta azt majd le is kapta rólam a sortomat.Bugyin keresztül kezdett el izgatni amit már nem bírtam tovább.
-Kérlek....!-ziháltam mire ő elmosolyodott. Lekapta rólam a bugyimat és selymes nyelvét éreztem is magamban. -Ah...-túrtam a hajába. Miután elértem a csúcsot Justin tisztára nyalt és felcsúszott hozzám majd se szó se beszéd belém tolta magát.  Még jó hogy szedek fogamzás gátlót így nem kell óvszer ;) .
-Justin én mindjárt...-ziháltam.
-Én is....-nyögte majd belém élvezett majd miután én is elmentem mellém feküdt.  Tudom most ez görénységnek fog hangozni de még mindig nem akarok tőle semmit. Igen hiányzik és szeretem Justint de el akarom felejteni!!
-Justin....-szólaltam meg végül.
-Igen?-nézett rám mit sem sejtve.
-Most leribancozhatsz meg bármi de mi most se....-nem engedte folytatni mert tudta mit akarok mondani.
-Most ezt komolyan mondod???? Meddig akarod velem játszani ezt a macska-egér játékot hm.????? Unom érted? Rohadtul!!! Most döntsd el! Ha most azt mondod nem akarsz tőlem semmit akkor többet nem is próbálkozok!- akadt ki. Szóval tényleg vissza akart szerezni... De nem dőlhetek be... Nemet kell mondanom az lesz a legjobb.
-Nem akarok tőled semmit!-mondtam ki. Azt hiszem végleg elvágtam a Justinnal való kapcsolatom.
-Jó!-bólintott érzelem mentesen. -Mikor megy gép?-vette fel a boxerét.
-Holnap reggel.
-Azzal megyünk vissza!-jelentette ki majd hátat fordítva nekem elaludt. Itt a vége....ennyi volt. De talán ez így jobb is lesz! El kell őt felejtenem és csak így lehet ha soha többet nem lesz köztünk semmi! Ha nem fekszek le vele akkor még Armin is mellettem lenne és könnyebb lenne ez az egész..de már mindegy..megtörtént...és most már van esélyem túllépni rajta.