73.fejezet

Reggel mikor felkeltem Justin még mellettem aludt úgyhogy óvatosan kikászálódtam mellőle. Ahogy felálltam éreztem, hogy mindjárt kitaccsolok szóval a fürdőbe siettem.Utálni fogom ezeket a rosszulléteket úgy érzem. Miután fogat mostam előkerestem a telefonom, hogy felhívjam Catet. Remélem már nem alszik és felveszi. Az 5-dik csengésre sikerült neki.

-Sziaaaaa!

-Szia Cat! Ne haragudj, hogy eddig nem kerestelek csak sok volt a zűrzavar! Mi újság?

-Most mondod, hogy sok volt a zűrzavar erre megkérdezed itt mi van? Mesélj csak!

-Jó! Hát ugye azt mondtam már egyszer hogy Justin börtönbe került. 

-Igen mikor nem is tudom hanyadik hónapban volt ott.

-Igen! Szóval nekem lett egy pasim Armin. Aztán vele szakítottam és most újból Justinnal vagyok tegnap óta mivel babát várok tőle!-mondtam mosolyogva majd az alvó Justinra pillantottam. 

-Juj ez komoly??

-Igen az!-erősítettem meg büszkén. 

-Gratulálok!

-Köszi! Jah és egy szörnyű dolog is történt-komorodott el a hangom. 

-Úr isten micsoda?????

-Anyáék autó balesetben elhunytak!-mondtam és egy könnycsepp gördült le az arcomon. 

-Te jó ég! Őszinte részvétem!!

-Köszönöm!-ez után pár perces csend keletkezett amit én törtem meg. -És ott mi újság? 

-Hát Emattel közös megegyezés alapján szakítottunk de barátok maradtunk. És Austin kb egy hónapja folyton rólad beszél!

-Rólam?-lepődtem meg. 

-Igen! Azt mondja, hogy hiányzol neki meg hogy látni akar. 

-De hát mióta nincs köztünk semmi..Meg én nem költözök vissza!

-Én tudom de ő nem. Vagy csak nem akarja elfogadni...Azt mondja szeret téged. 

-Justinnal járok. 

-Mondtam neki de nem érdekli. Folyton csak te vagy a téma. És tegnap este óta nem látta senki. 

-Eltűnt?

-Úgy néz ki. Emattel mindenhol kerestük de nem találtuk sehol sőt még a telefont se veszi fel.

-Rendőrségnek szóltatok?

-Nem kezdenének vele semmit. Mert az ügy bejelntését követő 48 órával kezdik el a nyomozást de addigra megtaláljuk!

-Remélem. 

-Próbáld meg te hívni hátha neked velveszi!

-Jó de ezt az egészet még mindig nem értem. Hogy lene szerelmes belém ennyi idő után?

-É se! De leteszlek hívd fel aztán majd írj üzit! 

-Oké szia!

-Szia!-mondtam és letettem majd megkerestem Austin számát és felhívtam. Nem vette fel. Írtam Catnek egy SMS-t majd gondoltam felöltözök. Halkan kerestem meg a ruhámat mivel Justin még aludt. Miután megtaláltam fel is öltöztem. 

Úgy érzem nem sokáig hordhatok ilyen ruhákat majd ha csak vissza ment a hasam. Pedig csak ilyen ruháim vannak..Na mindegy majd veszek lengét vagy valami olyasmit. Kifésültem a hajam majd lementem ahol még csak Rayen, Hanna és Isa volt.
-Jó reggelt!-mentem be a konyhába egy almáért.
-Jó reggelt!-köszöntek a többiek is én pedig leültem az asztalhoz.
-Hogy vagy?-kérdezte Isa.
-Jól! Mondjuk ma már hánytam de jól!-rántottam válllat.
-Akkor jó!-bólintott.
-Amúy tudom, hogy még korai de te fiú vagy lányt szeretnél jobban?-kérdezte Hanna miközben Rayen leült mellé és átkarolta.
-Kislányt.Justin meg szerintem kisfiút. De a lényeg, hogy egézséges legyen!-válaszoltam.
-Így van!-értett egyet Rayen.
-Örülök, hogy észhez tértél Justinnal kapcsolatba.-szólalt meg Isa.
-Én is!-nevettem. Hirtelen csengettek.
-Kinyitom!-mondta Hanna majd az ajtóhoz ment. -Clara azt hiszem téged keresnek!-nézett rám mire én felálltam és Hanna mellé mentem. Az ajtóban Austin állt (!!!!!)
-Austin mit keresel itt? Caték azt se tudják hol vagy!
-El kellett hozzád jönnöm. De üljünk be valahova és mindent elmondok jó?
-Jó!-sóhajtottam. -Srácok én elmegyek és Justinnak mondjátok azt légyszi hogy boltba vagyok!-kértem majd Austinnal kimentünk az ajtón.  Míg sétáltunk elővettem a telefonom és írtam Catnek egy üzit, hogy Austin eljött Miamiba. A fagyizóig nem szóltunk egymáshoz csak mikor leültünk akkor kezdett bele.
-Clara én úgy érzem még ennyi idő után is szeretlek téged. Nem tudom mi van velem de ez igaz. Ha gondolod visszajöhetnél velem-modta mire muszáj volt felnvetnem.
-Austin én ide új életet jöttem kezdeni nem fogok vissza menni!
-És legalább érdekel, hogy szeretlek?
-Nagyon édes vagy de én ezzel most nem tudok mit csinálni! Próbálj meg elfelejteni mert nem lesz közöttünk semmi!-próbáltam a lehető legkedvesebb lenni de elég nehéz úgy hogy nem látja a helyzetet.
-Szerinted eddig mit szerettem volna???Nem megy nem érted? Kérlek próbáljuk meg! Ha kell itt maradok Miamiba!
-Ahj Austin. Én Justinnal járok! És hogy még inkább rájöjj, hogy ez nem fog menni azt is elmondom, hogy gyereket várok Justintól!-mondtam. Láttam a szemében valami düh félét.
-Ez most komoly??-állt fel.-Ezét ide jöttem??És kinyögöd hogy terhes vagy?-állított fel engem is és mivel a falnál ültem ahoz szorított.
-Austin engedj el!-ficánkoltam. -Csak értsd meg, hogy nem lesz köztünk semmi ennyi!
- Miattad eljöttemebbe a kibaszott Miamiba te meg kijelented, hogy gyereket vársz??-kiabált.
-Senki nem mondta, hogy gyere ide!
-De idejöttem mert auzt hittem ebből lehet valami de ha ezt tudom!-mondta még mindig engem a falhoz szorítva. Nem voltak sokan  a fagyizóba de egy srác közbe lépett.
-Valami baj van?-nézett Austinra.
-Nem nincs szóval akár el is mehetsz!
-Engedd el őt!-tolta el tőlem Austint. -Hogy bánsz egy lánnyal hm???? Barom állat!
-Úristen Clara sajnálom!-nézett rám Austin.-Nem tudom mi ütött belém csak az hogy nincs nálad esélyem felcseszett meg az utazás..Kérlek bocsáss meg.
-Azt hittem te ezt sose tennéd meg egy lánnyal de tévedtem. Eljöttem veled mert azt hittem normálisan megtudjuk beszélni de csalódtam. Menj vissza Austin és többet ne keress!
-Clara kérlek bocsáss meg!
-Viszlát Austin!-mondtam mire ő megfordult és elment.
-Jól vagy?-nézett rám a megmentőm.
-Igen és köszönöm! Meghívhatlak valamire hálám jeléjül?
-Ugyan! Ez alap dolog volt!
-Kérlek ragaszkodom hozzá!
-Ha ennyire megszeretnéd hálálni akkor inkább gyere el hozzám és ott igyunk meg valamit-mosolygott. Nem mondhattam nemet ha egyszer leszedte rólam Austint.
-Jó!-bólintottam. Kimentünk majd gyalog indultunk el egy utcán befele.
-Egyébként Zane vagyok!-mutatkozott be.
-Én Clara!-mosolyogtam.
-Megtudhatom hogy ő ki volt?
-Mielőtt Miamiba költöztem vele kavartam és most kitalálta, hogy szerelmes belém pedig már elég régóta itt vagyok!-magyaráztam.
-Értem!-bólintott majd megállt egy ház előtt, kinyitotta nekem a kaput én pedig bementem. Miután a házba is beértünk levettem a cipőm majd leültünk az azstalához.
-Szép házad van!-dícsértem meg.
-Köszi!-mosolygott.-Kérsz valamit inni?
-Nem köszönöm!-ráztam a fejem.
-Egyébként gyönyörű vagy!
-Köszönöm!-mondtam majd kezét megéreztem a combomon mire felálltam. -Zane kedves srác vagy meg minden de barátom van akitől babát is várok.
-Oh értem sajnálom!
-Semmi baj de azt hiszem én most haza megyek!-vettem fel a cipőmet. -Köszönöm mégegyszer szia4-mentem ki a házból és elindultam haza. Ma majdnem megütött Austin akiből ezt sohan em néztem volna ki és fel akart szedni egy srác. Igen azt hiszem ezeket nem mondom Justinnak. Még jó hogy azt se tudja, hogy itt van Austin mert akkor valószínüleg balhé lett volna. Egyszercsak megcsörrent a telefonom.Előhalásztam a zsebemből és a kijelzőn a Rayen név villogot.
-Szia!-vettem fel.
-Clara gyere abba a kórházba ahol te is voltál!!
-Mi történt???-kérdeztem aggódva.
-Justinnak autó balesete volt és elég súlyos!
-Te jó ég! Sietek szia!-tettem le és egy taxit intettem le. Bepattantam majd a kórházba vettük az irányt. Nem hiszem el! Ez miért velem történik meg?? A szüleim is autóbalesetben haltak meg..Őt nem veszítehtem el. A kórház előtt kifizettem a taxit majd berohantam ahol Rayen várt. Megöleltem és elkezdtek potyogni a könyeim.
-Hol van?
-Gyere!-ragadta meg a karom és odahúzott a többiekhez akik szintén ki voltak bukva. Isa és Hanna egybő megölelt.
-Mi van vele?
-Most épp bent van nála egy nővér de utána bemehetünk!-mondta Lil.
-Nem eshet semmi baja. A szüleim és még ő is???
-Nyugi rendbe fog jönni!-mondta Bob.
-Kurvára remélem.
-Figyelj neked nem jó ha most idegeskedsz mert árt a babának már ilyenkor szóval nyugodj meg!-simította meg a karom Hanna.
-De nem tudok megnyugodni! Aggódom érte!-sírtam. Eben a pillanatban jött ki a nővér mire odaléptem elé.-Bemehtünk?
-Mrs Bieber alszik!
-Nem baj kérem!
-Rendben!-bólinttt mi pedig egyből bementünk. Justin ott aludt az ágyon a feje pedig be volt kötve. Egyből leguggoltam mellé és megfogtam a kezét majd leheltem egy csókot az ajkára. Egyikünk se szólalt meg. Hirtelen Justin megmozdult mikor megsímitottam a karját.
-Justin!-csillant fel a szemem.
-Ti kik vagytok?-vette el a kezét az enyémből.
-Mi az hogy kik? Justin ne szórakozz!
-Tényleg nem tudom kik vagytok!
-Én vagyok az Clara a barátnőd!-néztem rá aggódva. Nem igaz, hogy nem emlékszik.
-Az nem lehet nekem Selena óta nincs barátnőm!
-Áh szóval Selenára emlékszel rám meg nem de jó4-álltam fel könnyezve.
-Sajnálom de tényleg nem tudom kik vagytok szóval menjetek ki!-ebbe a pillanatban lépett be az orvos.
-Doktor út Justin nem emlékszik ránk!!!
-Perzse, hogy nem mert amnéziája van...