68.fejezet

Reggel miután felkeltem megfordultam a másik oldalamra így Nickkel találtam magam szemben. 

-Jó reggelt!-köszönt.

-Jó reggelt!-köszöntem én is. Nem tudtam mit mondhatnék neki. Csak menjen el.... Felálltam és kerestem valami ruhát amit gyorsan magamra kaptam. Ő is felállt és felöltözött. 

-Én megyek ha nem gond-nézett rám.

-Oké!-bólintottam és elindultunk lefele egészen az ajtóig. 

-Majd hívlak!-mondta mire én elnevettem magam. 

-Egy: Nem is kérted el a számom. Kettő: Nem is akarom hogy hívj mert tudom hogy úgyse  hívtál volna. Ez egy éjszaka volt ahol te is meg én is jól éreztük magunkat ennyi!-magyaráztam.

-Ritka jó csaj vagy!-kacsintott és elment én pedig bementem. Mindenki furán nézet rám de végül Rayen adott neki hangot. 

-Oké hogy neked ez most jó volt de abba belegondoltál hogy tegnap szakítottál Arminal. 

-Nektek nem mindegy? Eddig utáltátok Armint most meg azzal foglalkoztok. Vége van vele ennyi-mondtam majd odaléptem Isához.-Beszélhetünk?

-Persze!De akkor menjünk fel!-mondta és elindult én pedig utána. Bementünk az ő szobájukba és leültünk az ágyra. -Mondjad!-nézett rám. 

-Bűntudatom van!-vallottam be. 

-Mert lefeküdtél azzal a sráccal?

-Igen. Nem tudom Justinnak hogy megy bűntudat nélkül de nekem nagyon az van-sóhajtottam. 

-Mert te nem vagy ribi aki ezt megtudja tenni ennyi-rántott vállat. 

-Na ja!-sóhajtottam. 

- Justin miatt is szarul érzed maga mi?-fürkészett mosolyogva.

-Miért érezném miatta magam szarul?-vontam fel a szemöldököm. 

-Mert szereted de nem igaz hogy ezt nekem kell elmondanom mikor tudod ezt magadtól is.-mosolygott mire én nem mondtam semmit. -Clara tudom hogy szereted még Justint!

-Tudom csak az a baj, hogy nem szabadna szeretem! El kell őt felejtenem és ennyi! De nem zavarlak tovább-álltam fel. -Köszönöm, hogy meghallgattál!-mosolyogtam rá. -Hagylak titeket Fredoval mert gondolom alig várja hogy feljöhessen hozzád-nevettem és kimentem át az én szobámba ahol Justin tv-zett. Reméltem hogy nem szól semmit de nem úsztam meg mert mikor leültem az ágyra felém fordult.

-Nem igaz hogy lefeküdtél azzal a senkiházival!-kötött belém de nem úgy hangzott mint aki bunkóskodik hanem mintha ideges lenne.

-Nem tudom mit foglalkozol vele!-nevettem fel. -Te is folyamatosan kurvázol!-rántottam vállat. 

-De tőlem már megszokták de az hogy te elkezdesz pasikat felhozni azt nem!-emelte fel a hangját.

-Ne tegyél már úgy mintha érdekelne! Meg amúgy veszekedéssel nem fogsz visszaszerezni!-kacsintottam mire felnevetett. 

-Honnan tudod, hogy vissza akarlak kapni? Csinálj amit akarsz!-mondta és tovább nézte a tv-t. Szarul esett amit mondott de én csináltam magamnak. Túl kell élnem. És el túl kell lépnem rajta!!! Hirtelen kopogtak.

-Gyere!-szóltam ki mire Hanna lépett be. 

-A többiek úgy döntöttek, hogy sétáljunk egy kicsit Miamiba mert még ugyse voltunk. Jöttök?-kérdezte.

-Én igen!-álltam fel. 

-Én is!-bólintott Justin. Lementünk ahol a többiek már indulásra készen álltak. 

-Végre!-sóhajtott Bob.

-Menjünk már!-ment ki elsőnek Lil mi pedig utána és csapatostul indultunk el Miami utcáin. Persze hoztunk a formánkat. A fiúk a járda közepén ökörködtek míg mi a lányokkal próbáltuk féken tartani őket. 

-Nézd ott a dugó pajtid!-súgta a fülembe Justin az út másik oldalára mutatva. 

-Nem fejeznéd be Bieber?-torpantam meg. 

-Csak gondoltam szólok hátha akarsz még egy menetet!

-Hagyjál már békén! Egyszer feküdtem le úgy valakivel hogy nem lett belőle semmi!! De inkább menj és folytasd azt a körutadat hogy végig döngeted a fél világot. Miami azt hiszem úgy is kimaradt! És én már nem vagyok veled, hogy megakadályozzalak!-kacsintottam. 

-Látod ez nem is rossz ötlet!-tettette az elgondolkozást. 

-Na akkor rajta!-mondtam és indultam volna a többiek után csak hogy a többiek nem voltak sehol.-Hol a szarban vannak Rayenék?-néztem Justinra.

-Honnan tudjam-rántottam vállat.

-De jó! Miattad azt se tudjuk hol vagyunk! 

-Nyugodj már meg!-röhögött. 

-Miért te tudod hol vagyunk?

-Nem!-rázta a fejét.

-Akkor meg?! 

-Csak induljunk el aztán majd meglátjuk!

-De jó lett volna ha sétálás közbe nem kanyarogtunk volna mert még haza is találnék!-sóhajtottam és elindultunk.Justinnal nem szóltunk egymáshoz de sokkal jobb volt ez így.Egyzser csak hallottuk hogy "Éljen az ifjú pár"

-Állj arrébb mert házassági menet jön!-húzott félre Justin. Egyre hangosabbak lettek míg végül mellénk nem értek. Egy kezet éreztem a karomon ami behúzott a menetbe én pedig gyorsan megmarkoltam Justin kezét hogy legalább őt ne hagyjam el. 

-De szép pár vagytok!-nézett ránk egy ipse.

-Mi nem...kezdte volna de Justin közbe vágott. 

-Köszönjük!-mondta majd megfogta a kezem és kihúzott a tömegből. 

-Mi a faszt köszönsz mikor együtt se vagyunk?-rántottam ki a kezem az övéből.

-Ilyenkor csak meg kell köszönni és senkit nem hozol kellemetlen helyzetbe!-mondta mire én csak megforgattam a szemem.-Kérsz fagyit?-állt meg hirtelen. 

-Igen!-bólintottam mire ő odaállt és kért két fagyit majd az egyiket nekem adta. -Köszönöm-mondtam majd tovább indultunk. -Remélem minnél hamarabb haza értünk!-sóhajtottam miközbe belenyaltam a fagyimba.

-Hidd el én is ezt szeretném!-mondta Justin. Csak sétáltunk mikor egyszer csak jött velünk szembe egy részeg ember. Imbolygott és kezében egy piás üveget szorongatott. Jobban Justin mellé húzodtam, hogy el tudjak menni mellette de nem sikerült mert megfogta a karom mire én megijedtem. 

-Hm...cica te aztán szemre való vagy!-markolt a fenekembe.

-Ezt most fejezd be!-lökte el mellőlem a pasit Justin. 

-Neked mi a szar bajod van? tuti te is agyba főbe dugod!-röhögött idétlenül.-Most hadd jöjjek én!-jött volna hozzám közelebb de Justint elöntötte a méreg és megütötte majd idegesen indult tovább én pedig utána. 

-Köszi!-mondtam neki mire ő csak bólintott. Igazából  nem tudtam mit mondhatnék neki úgyhogy inkább csendben is maradtam. -Justin nézd ott egy busz! Üljünk fel rá mert a másik irányba megy. Hátha ismerjük a környéket!-mutattam egy piros buszra mire ő bólintott így átmentünk a másik oldalra és beálltunk a sorba hogy felszálljunk. Mikor felértünk csodálkoztam hogy nem kell fizetni de mindegy. Leültünk sé vártunk az indulásra. A busz elindult és egy pasi beszélni kezdett.
-Clara!-sóhajtott Justin.
-Mi van?-néztem rá.
-Remélem tudod hogy túrista buszra szálltunk!
-Akkor azért magyaráznak. Picsába!-dőltem hátra idegesen.
-A legközelebbinél ha megáll leszállunk!-mondta. Hát várhatunk rá mert csak másfél óra múlva állt meg mi pedig lesiettünk a buszra.
-Nem vagyunk előrébb mert még most se tudom, hogy hol vagyunk. Sőt..!-nevettem fel kínomba.
-Biztos hogy a házunk közelébe se vagyunk!-helyeselt Justin.
-Hát ez kurva jó!-sóhajtottam. -Mindegy majd csak haza érünk!-indultam el.
-Megpróbálok leinteni egy taxit!-állt ki az út szélére Justin csak az volt a baj, hogy senki nem állt meg.
-Egy próbát megért!-nevettem ki.
-De én legalább próbálkoztam!-nevetett ő is.
-Én is! Felszáltunk egy buszra!-kértem ki magamnak.
-Jah csak mi nem vagyunk túristák!-mondta mosolyogva.
-Hidd el, hogy ha megkérdeznél valakit nem mondaná meg hogy itt élünk!-nevettem.
-Az biztos!-értett egyet. Hirtelen éreztem a telefonomat ami csörög. Kivettem a zsebemből.Valami szám...Először nem akartam felvenni de aztán elhúztam a zöld kis ikont.
-Hallo?-szóltam bele.
-Maga Clara Mcartny?-kérdezte egy férfi hang.
-Igen!-válaszoltam.
-Az Ön szülei balesetet szenvedtek...és nem élték túl!-mondta mire belőlem egyből kitört a sírás.
-Ez most komoly???-bőgtem mire Justin közelebb lépett hozzám.
-Igen. Részvétem!-mondta mire én lecsaptam a telefont és csak bőgtem.
-Mi a baj??-ölelt meg Justin.
-Anya...és apa.....meghaltak......-nyögtem ki sírás közben.
-Úristen!-érzett együtt.-Sajnálom!-ölelt magához szorosabban. Velem elkezdett forogni a világ és hirtelen elsötétült minden...

°Justin szemszöge°

 Clara egyszer csak összeesett a kezemben.
-Clara hallod!-szólongattam de semmi. Gyorsan elővettem a telefonom és hívtam egy mentőt. Megértem amiért ennyire fáj neki hisz csak a szüleiről van szó..A mentő 5 perc alatt kiért és elvitt minket a kórházba ahol egy kórterembe vitték és megpróbálták felébreszteni. mikor kijött tőle egy orvos egyből odaléptem hozzá.
-Hogy van?-kérdeztem.
-Már jól. Csak hirtelen sokk érte és elájult. De már jól van és alszik!-mosolygott a doki.
-Bemehtek hozzá?
-Persze!-bólintott és elment én pedig benyitottam Clarahoz aki édesen aludt. Nagyon sasjnálom őt és remélem minél hamarabb rendbe jön. Mivel nem volt szívem őt itt hagyni ezért befeküdtem mellé és átkaroltam mire ő közeleb bújt hozzám. Most szüksége van rám. Bármennyire is titkolja de most rám van szüksége nem pedig Rayenre vagy Isára hanem rám és én ezt pontosan tudom.

°Clara szemszöge°

Reggel kinyitottam a szemem és arra lettem figyelmes hogy egy kórteremben vagyok Justin pedig mellettem alszik. Meglep hogy itt van de jól is esik. Szükségem van most a támogatására hiszen....hiszen....elvesztettem a szüleimet.....Ettől a gondolattól egy könnycseptt gördült le az arcomon és csak akkor vettem észre hogy Justin ébren van.
-Nyugodj meg!-törölte le a könnycseppet az arcomról.-Minden rendben lesz oké? Itt vagyok!-mosolygott és hihetetlenül jól esett hogy azt mondta vagyok nem pedig hogy vagyunk. Tudom hogy a többiek is segítenek mindenben de Justint rohadtul megbántottam és még ezek után is figyel rám...Jobb ember annál mint ahogy bárki is látja!
-Köszönöm!-öleltem meg.
-Ezen nincs mit!-mondta mikor elengedtük egymást. Szemébe néztem amiben elvesztem. Gyönyörű mogyoró barna szemei vannak! Ő a számat és a szememet nézte felváltva. Egyre közelebb hajolt hozzám majd ajkait óvatosan enyémre rakta. Nyelvével megbökte alsó ajkamar bejutsát kérve amit megadtam neki. Hosszú percekig csókoloztunk majd miután elváltunk egymástól rámosolyogtam és mellkasára hajtottam a fejem.