Annyira sajnálom, hogy ilyen ritkán jönnek a részek csak egyszeren nincs időm a suli mellett.. :// De igyekszem! :)És sajnálom a mostani rövid részt :( <3 Azért remélem tetszeni fog :) Mindenkinek köszönöm aki pipált vagy kommentelt :))<3
Először fogalmam sem volt, hogy mit tehetnék. Menjek oda és ugorjak a nyakába? Hát nem! Ryan szerencésre nyert nekem még egy kis időt míg ő köszönt neki de nem menekülhettem el. Mostmár nem. Én akartam ezt az egészet szóval végig kell csinálnom. Vettem egy nagy levegőt majd felálltam és közelebb léptem hozzá.
-Szia-köszöntem hallkan majd lesütöttem a szemem.
-Szia-mosolygott halványan. -Gyönyörű lettél!
-Köszönöm-néztem fel rá és láttam, hogy könnyes a szeme. Nem tudtam mit tehetnék most de ahogy láttam ő se. Megakartam ölelni ennyi év után viszont féltem. Egymás szemébe néztünk és mind a ketten azon gondolkoztunk mit csináljunk mire végül ő szólalt meg.
-Megölelhetlek?-suttogta mire bólintottam így egyből egymás karjaiba kötöttünk ki. -Hiányoztál-könnyezett.
-Te is-sírtam el végül én is magam. Miután végeztünk az ölelkezéssel leültünk az asztalhoz és elekeztünk enni először csendben.
-Clara, én annyira megbántam azt, hogy elhagytalak és gondolom anyád is, hogy nem lehetett Ryan mellett. -nézett anyára aki csak bólintott. -Sajnálom, őszintén.
-De akkor legalább mond el miért tetted!-kértem azt amiért eredetileg idejött.
-Én már elmondtam-szólalt meg Ryan.
-De szeintem nem az igazat tudod-mondta anya.
-Nem azt-rázta a fejét apa.
-Akkor??-kérdeztük Ryan-nel egyzserre.
-Elmondok mindent nyugi-sóhajtott apa. -Szóval ez az egész úgy kezdődött, hogy összejöttünk anyátokkal és megszületett Ryan. Akkor még minden oké volt köztünk de után elekezdtünk vitatkozni mikor Ryan olyan 5 éves lehetett. Én egy másik nővel találkozgattam és ehhez hasonlók. Szóval igen megcsaltam anyátokat amit iszonyatosan bánok! Aztán anyátok megtudta, hogy újból terhes Clara-val én pedig megijedtem ezért bevallottam, hogy csalom őt így egyértelműen kidobott.Valahogy elértem, hogy Ryan nálam maradjon de miután észhez tértem iszonyatosan kezdtetek ti ketten is hiányozni-nézett anyára és rám. -Nem azért szakítottunk mert nem akartam másik gyereket hanem azért mert gyáva voltam és megfutamodtam.. Annyira sajnálom! Azóta minden nap bánom és magamat hibáztatom hiszen elvesztettem két fontos személyt az életemből-hajtotta le a fejét ezzel azt is jelezve, hogy befejezte. Először megszólalni sem tudtam hanem emésztettem a történetet. Ryan-re néztem aki ugyanannyira le volt sokkolva mint én. Hiszen ok nélkül haragudott rám.
-Akkor most azt akarod mondani, hogy azért haragudtam a húgomra és azért gyűlöltem mert azt hittem ő vette el tőlem az anyámat de közben te csaltad meg anyát? Miért nem tudtad elmondani az igazat??-akadt ki teljesen Ryan hozzáteszem jogosan.
-Ryan sajnálom. Sose gondoltam volna, hogy ti ketten valaha is találkoztok így nem számoltam ennek a következményével! De ha már így alakult szeretnék mindent jóvá tenni-nézett végig rajtunk. -Clara kérlek mondj valamit-fürkészte a tekintetem. Mivel anya tudta a sztorit ő csak hallgatott.
-Ne haragudj de nem tudok semmit erre mondani. Ezt nem gondoltam volna-túrtam a hajamba.
-Kérlek ne haragudj!
-Elvetted tőlem a testvérem ami, ha nem csalod meg anyát nem fordul elő-közöltem a tényeket.
-Tudom, hogy óriási hibát követtem el de szeretném jóvá tenni.
-Oké, én először ezt megszeretném emészteni-támasztottam meg a fejem a tenyeremben.
-Megértem-bólintott apa majd felállt. -Akkor én most elmegyek de még keresni foglak benneteket ez biztos-közölte, majd kisétált az ajtón. Mi Ryan-nel még csak az asztalnál ültünk és próbáltuk felfogni ami az imént történt. Szerintem Ryan most egy kicsit szarul érzi magát amiatt ahogy velem viselkedett amit most egy kicsit talán megérdemel. Hiszen, úgytűnik nem tudta a dolgok igazi oldalát de ettől függetlenül utált.Anyára néztem aki csak minket vzslatottés azon gondolkozott mit mondhatna ami jól jönne de erre semmit nem lehet mondani. Még vagy negyed órát csak ott ültünk mire Ryan megtörte a régóta tartó csendet.
-Te visszamész a szállodába Justin-hoz?-fordult felém és a hangjába most semmi utálatot nem véltem felfedezni. Talán inkább sajnálatot.
-Igen-bólintottam.
-És indulunk most vagy nem akarsz velem jönni?-kérdezte.
-Felőlem mehetünk ha szeretnél.- mosolyodtam el egy kicsit. -Anya akkor mi megyünk és akkor majd jövünk-nyomtam egy puszit az arcára.
-Rendben. Vigyázzatok magatokra-ölelt meg engem majd Ryan-t is. Mi egy bólintás után kisétáltunk a házba és hívtunk egy taxit.Csendben álltunk egymás mellett én pedig zavaroban a földet keztem el vizsgálni és egy kődarabbal játszottam. Addig folytattam ezt a tevékenységet mígnem a taxi megérkezett. Beültünk a hátsó üllésre és a taxi elindult a szálloda felé ahol a többiek tartozkódtak. Egész úton nem beszélgettünk Ryan-nel de nem is volt szükség rá ahhoz, hogy megértsük egymást. Pontosan tudtuk mit aakrunk egymásnak mondani így csak kibámultunk az ablakon és néztük az embereket ahogy az úton sétálnak. Nem is tudom mennyi idő alatt értünk a szállodához de az épület előtt kiszálltunk a taxiból és felvonszoltuk magunkat a szobánkba.Benyitottam hozzánk ahol azt láttam, hogy mindenki nálunk volt de ennek ellenére Ryan mégis a Scooter-rel közös szobájukba ment.
-Sziasztok-csuktam be magam után az ajtót.
-Szia-köszöntek majd Justin-on kívül minenki felállt és kiment. Gondolom tudták, hogy Justin-nal megfogjuk beszélni ezt az egészet de ők is hallhatták volna. Nem titkolózom előttük. Leültem Justin mellé az ágyra majd egy csók után hozzábújtam.
-Na mi volt? Mesélj!-szólalt meg Justin.
-Hát apa bevallotta, hogy Ryan sem az igazat tudja és hogy ő megcsalta anyát. Nagy vonalakban ennyi. Mind a kettőnket megrázott ez az egész-sóhajtottam.
-És Ryan hol van?
-A szobába.
-És apád? Mit mondott ezek után?
-Azt, hogy sajnálja és azért csinálta így mert nem gondolta volna, hogy mi Ryan-nel valaha is találkozunk. De még keresni fog minket-magyaráztam.
-Ryan bocsánatot kért?-bombázott tovább a kérdéseivel.
-Nem. Szerintem szar érzés ez neki és elég kellemetlenül érezheti magát. Megértem ha csak egy kis idő múlva teszi meg.
-Értem-bólintott Justin. -És nincs kedved ezek után sétálni egy kicsit-simogatta a karom.
-De, elmehetünk-ültem fel.
-Szóval elszeretnél menni?-vigyorodott el Justin majd visszadöntött az ágyra.
-Hülyegyerek-nevettem. -Sétálni-löktem le magamról.
-Kár-állt fel szomorúan. Nevetve meg fogtam a kezét és indultunk ki a szállodából. Onnan kilépve lefordultunk jobbra és arra indultunk a sétnkra. Volt hogy többen is megnéztek minket de senki nem jött oda viszont volt amikor lányok csoportosan támadták le justin-t egy egy kép erejéig vagy beszélgettek vele. Egyik ilyen esetnél én egy kicsit félre álltam és hagytam, hogy a rajongók kibontakozzanak amikor az utca túloldalán megpillantottam Luke-ot. Először nem hittem a szememnek de mikor elém ért biztos voltam benne, hogy ő az.
-Luke te mégis mit keresel California-ba?-kérdeztem meghökkenve.
-Jöttem, hogy közöljek veled valamit. -nézett komolyan a szemembe.
-Mégis mi olyan fontos, hogy utánam jöttél nem pedig telefonon mondtad el?-vontam fel a szemöldököm.
-Szeretlek... Még mindig-sóhajtott. -És szeretném ha mellettem lennél.-lépett egy lépéssel közelebb hozzám.
-Luke-nevettem fel hitetlenül. -Én Justin-t szeretem és vele vagyok. A mi kapcsolatunknak vége..Nem is értem ezt hogy gondoltad!
-Úgy hogy szükségem van rád!
-Oké ha ez egy vicc akar lenni elég rossz.
-De nem az. Visszafoglak szerezni Clara.
-Erre még aludj egyett-mentem vissza Justin-hoz. Visszanéztem Luke-ra aki csak a telefonját előkapva tárcsázott majd kb 10 perc múlva lesifotósok ezrei lepték el a teret ahol Justin volt. Luke elégedetten mosolygott míg Justin megkeresve engem karon ragadott és visszarohantunk a szállodába.
-Utálom ezt-túrt a hajába Justin. -Mindig megtalálnak.
-Most nem találtak volna meg csak...-halkultam el a végére és reméltem nem hallotta meg. Tudtam, hogy nem örülne ha megtudná, Luke itt van a városba.
-Csak?-fordult felém.
-Luke hívta őket ide-mondta el végül.
-Mit keres itt Luke?-vágott értetlen fejet.
-Eljött bevallani hogy visszakar szerezni-sóhajtottam.
-Mi?-lett ideges Justin. -Csak találjam meg!!
-Lefog állni! Ismerem-próbáltam nyugtatni Justin-t a hazugsággal. Pontosan tudtam, hogy luke nem adja fel egykönnyen és ettől tartottam egy kicsit.
Először fogalmam sem volt, hogy mit tehetnék. Menjek oda és ugorjak a nyakába? Hát nem! Ryan szerencésre nyert nekem még egy kis időt míg ő köszönt neki de nem menekülhettem el. Mostmár nem. Én akartam ezt az egészet szóval végig kell csinálnom. Vettem egy nagy levegőt majd felálltam és közelebb léptem hozzá.
-Szia-köszöntem hallkan majd lesütöttem a szemem.
-Szia-mosolygott halványan. -Gyönyörű lettél!
-Köszönöm-néztem fel rá és láttam, hogy könnyes a szeme. Nem tudtam mit tehetnék most de ahogy láttam ő se. Megakartam ölelni ennyi év után viszont féltem. Egymás szemébe néztünk és mind a ketten azon gondolkoztunk mit csináljunk mire végül ő szólalt meg.
-Megölelhetlek?-suttogta mire bólintottam így egyből egymás karjaiba kötöttünk ki. -Hiányoztál-könnyezett.
-Te is-sírtam el végül én is magam. Miután végeztünk az ölelkezéssel leültünk az asztalhoz és elekeztünk enni először csendben.
-Clara, én annyira megbántam azt, hogy elhagytalak és gondolom anyád is, hogy nem lehetett Ryan mellett. -nézett anyára aki csak bólintott. -Sajnálom, őszintén.
-De akkor legalább mond el miért tetted!-kértem azt amiért eredetileg idejött.
-Én már elmondtam-szólalt meg Ryan.
-De szeintem nem az igazat tudod-mondta anya.
-Nem azt-rázta a fejét apa.
-Akkor??-kérdeztük Ryan-nel egyzserre.
-Elmondok mindent nyugi-sóhajtott apa. -Szóval ez az egész úgy kezdődött, hogy összejöttünk anyátokkal és megszületett Ryan. Akkor még minden oké volt köztünk de után elekezdtünk vitatkozni mikor Ryan olyan 5 éves lehetett. Én egy másik nővel találkozgattam és ehhez hasonlók. Szóval igen megcsaltam anyátokat amit iszonyatosan bánok! Aztán anyátok megtudta, hogy újból terhes Clara-val én pedig megijedtem ezért bevallottam, hogy csalom őt így egyértelműen kidobott.Valahogy elértem, hogy Ryan nálam maradjon de miután észhez tértem iszonyatosan kezdtetek ti ketten is hiányozni-nézett anyára és rám. -Nem azért szakítottunk mert nem akartam másik gyereket hanem azért mert gyáva voltam és megfutamodtam.. Annyira sajnálom! Azóta minden nap bánom és magamat hibáztatom hiszen elvesztettem két fontos személyt az életemből-hajtotta le a fejét ezzel azt is jelezve, hogy befejezte. Először megszólalni sem tudtam hanem emésztettem a történetet. Ryan-re néztem aki ugyanannyira le volt sokkolva mint én. Hiszen ok nélkül haragudott rám.
-Akkor most azt akarod mondani, hogy azért haragudtam a húgomra és azért gyűlöltem mert azt hittem ő vette el tőlem az anyámat de közben te csaltad meg anyát? Miért nem tudtad elmondani az igazat??-akadt ki teljesen Ryan hozzáteszem jogosan.
-Ryan sajnálom. Sose gondoltam volna, hogy ti ketten valaha is találkoztok így nem számoltam ennek a következményével! De ha már így alakult szeretnék mindent jóvá tenni-nézett végig rajtunk. -Clara kérlek mondj valamit-fürkészte a tekintetem. Mivel anya tudta a sztorit ő csak hallgatott.
-Ne haragudj de nem tudok semmit erre mondani. Ezt nem gondoltam volna-túrtam a hajamba.
-Kérlek ne haragudj!
-Elvetted tőlem a testvérem ami, ha nem csalod meg anyát nem fordul elő-közöltem a tényeket.
-Tudom, hogy óriási hibát követtem el de szeretném jóvá tenni.
-Oké, én először ezt megszeretném emészteni-támasztottam meg a fejem a tenyeremben.
-Megértem-bólintott apa majd felállt. -Akkor én most elmegyek de még keresni foglak benneteket ez biztos-közölte, majd kisétált az ajtón. Mi Ryan-nel még csak az asztalnál ültünk és próbáltuk felfogni ami az imént történt. Szerintem Ryan most egy kicsit szarul érzi magát amiatt ahogy velem viselkedett amit most egy kicsit talán megérdemel. Hiszen, úgytűnik nem tudta a dolgok igazi oldalát de ettől függetlenül utált.Anyára néztem aki csak minket vzslatottés azon gondolkozott mit mondhatna ami jól jönne de erre semmit nem lehet mondani. Még vagy negyed órát csak ott ültünk mire Ryan megtörte a régóta tartó csendet.
-Te visszamész a szállodába Justin-hoz?-fordult felém és a hangjába most semmi utálatot nem véltem felfedezni. Talán inkább sajnálatot.
-Igen-bólintottam.
-És indulunk most vagy nem akarsz velem jönni?-kérdezte.
-Felőlem mehetünk ha szeretnél.- mosolyodtam el egy kicsit. -Anya akkor mi megyünk és akkor majd jövünk-nyomtam egy puszit az arcára.
-Rendben. Vigyázzatok magatokra-ölelt meg engem majd Ryan-t is. Mi egy bólintás után kisétáltunk a házba és hívtunk egy taxit.Csendben álltunk egymás mellett én pedig zavaroban a földet keztem el vizsgálni és egy kődarabbal játszottam. Addig folytattam ezt a tevékenységet mígnem a taxi megérkezett. Beültünk a hátsó üllésre és a taxi elindult a szálloda felé ahol a többiek tartozkódtak. Egész úton nem beszélgettünk Ryan-nel de nem is volt szükség rá ahhoz, hogy megértsük egymást. Pontosan tudtuk mit aakrunk egymásnak mondani így csak kibámultunk az ablakon és néztük az embereket ahogy az úton sétálnak. Nem is tudom mennyi idő alatt értünk a szállodához de az épület előtt kiszálltunk a taxiból és felvonszoltuk magunkat a szobánkba.Benyitottam hozzánk ahol azt láttam, hogy mindenki nálunk volt de ennek ellenére Ryan mégis a Scooter-rel közös szobájukba ment.
-Sziasztok-csuktam be magam után az ajtót.
-Szia-köszöntek majd Justin-on kívül minenki felállt és kiment. Gondolom tudták, hogy Justin-nal megfogjuk beszélni ezt az egészet de ők is hallhatták volna. Nem titkolózom előttük. Leültem Justin mellé az ágyra majd egy csók után hozzábújtam.
-Na mi volt? Mesélj!-szólalt meg Justin.
-Hát apa bevallotta, hogy Ryan sem az igazat tudja és hogy ő megcsalta anyát. Nagy vonalakban ennyi. Mind a kettőnket megrázott ez az egész-sóhajtottam.
-És Ryan hol van?
-A szobába.
-És apád? Mit mondott ezek után?
-Azt, hogy sajnálja és azért csinálta így mert nem gondolta volna, hogy mi Ryan-nel valaha is találkozunk. De még keresni fog minket-magyaráztam.
-Ryan bocsánatot kért?-bombázott tovább a kérdéseivel.
-Nem. Szerintem szar érzés ez neki és elég kellemetlenül érezheti magát. Megértem ha csak egy kis idő múlva teszi meg.
-Értem-bólintott Justin. -És nincs kedved ezek után sétálni egy kicsit-simogatta a karom.
-De, elmehetünk-ültem fel.
-Szóval elszeretnél menni?-vigyorodott el Justin majd visszadöntött az ágyra.
-Hülyegyerek-nevettem. -Sétálni-löktem le magamról.
-Kár-állt fel szomorúan. Nevetve meg fogtam a kezét és indultunk ki a szállodából. Onnan kilépve lefordultunk jobbra és arra indultunk a sétnkra. Volt hogy többen is megnéztek minket de senki nem jött oda viszont volt amikor lányok csoportosan támadták le justin-t egy egy kép erejéig vagy beszélgettek vele. Egyik ilyen esetnél én egy kicsit félre álltam és hagytam, hogy a rajongók kibontakozzanak amikor az utca túloldalán megpillantottam Luke-ot. Először nem hittem a szememnek de mikor elém ért biztos voltam benne, hogy ő az.
-Luke te mégis mit keresel California-ba?-kérdeztem meghökkenve.
-Jöttem, hogy közöljek veled valamit. -nézett komolyan a szemembe.
-Mégis mi olyan fontos, hogy utánam jöttél nem pedig telefonon mondtad el?-vontam fel a szemöldököm.
-Szeretlek... Még mindig-sóhajtott. -És szeretném ha mellettem lennél.-lépett egy lépéssel közelebb hozzám.
-Luke-nevettem fel hitetlenül. -Én Justin-t szeretem és vele vagyok. A mi kapcsolatunknak vége..Nem is értem ezt hogy gondoltad!
-Úgy hogy szükségem van rád!
-Oké ha ez egy vicc akar lenni elég rossz.
-De nem az. Visszafoglak szerezni Clara.
-Erre még aludj egyett-mentem vissza Justin-hoz. Visszanéztem Luke-ra aki csak a telefonját előkapva tárcsázott majd kb 10 perc múlva lesifotósok ezrei lepték el a teret ahol Justin volt. Luke elégedetten mosolygott míg Justin megkeresve engem karon ragadott és visszarohantunk a szállodába.
-Utálom ezt-túrt a hajába Justin. -Mindig megtalálnak.
-Most nem találtak volna meg csak...-halkultam el a végére és reméltem nem hallotta meg. Tudtam, hogy nem örülne ha megtudná, Luke itt van a városba.
-Csak?-fordult felém.
-Luke hívta őket ide-mondta el végül.
-Mit keres itt Luke?-vágott értetlen fejet.
-Eljött bevallani hogy visszakar szerezni-sóhajtottam.
-Mi?-lett ideges Justin. -Csak találjam meg!!
-Lefog állni! Ismerem-próbáltam nyugtatni Justin-t a hazugsággal. Pontosan tudtam, hogy luke nem adja fel egykönnyen és ettől tartottam egy kicsit.
