41.fejezet

Reggel arra keltem, hoy anya húst kloffol. Szitkozódva felültem és ránéztem az órámra ami 10-et mutatott. Felálltam és a szekrényemből kikerestem valami mára megfelelő ruhát ami ez lett:    

Megfésülködtem,felvettem az órámat és átmentem a fürdőbe fogat mosni. Mikor kész lettem kimetnem apáékhoz és leültem a kanapéra.  Most van itt az ideje, hogy elomondjam nekik is.  Lehet, hogy nem fogják a legjobban viselni..... na jó miket hordok itt össze. Igazából nem is fogja érdekelni őket. Minden visszaáll a régi kerékvágásba...... Évente ha látom őket kétszer de az se a karácsony meg ilyenek.  Hát igen. Nem fogja őket meghatni.

-Anya,apa-szólalatam meg végül. Anya aba hagyta a hús kloffolását és rámfigyelt. -Úgy döntöttem, hogy haza megyek!-jelentettem ki. 

-Hogy jött ez így hirtelen?-lepődött meg apa.

-Csak  döntöttem. Ennyi-rántottam vállat.

-Megint az után a srác után mész mi?-kérdezte szemrehányóan anya.

-Nem! Nem Justin tehet róla így döntöttem!De nem mintha nem örülnél neki!- vágtam a fejéhez. Tuti majd kiccsattan a boldogságtól, hogy nem leszek a nyakán...

-Jah persze nem miatta. Loholsz utána-folytatta anya a megalázásomat.

-Nem nem loholok! Csak ők a barátaim. Nem is! Inkább a családom! Mert ők mellettem álltak a szarban és ott voltak bármit történt!-csattantam fel. 

-Jó kis család....-mondta cinikusan.

-Hát ha nem hagysz ott a picsába akkor talán nem nevezném őket a családomnak! De tudod mit? Jobb is így! Mert ők azok akikre mindig számíthatok! Te már nem is olyan vagy mint az anyám!

-Clara nyugi! Ne foglalkozz vele tudod milyen!És mikor mész?-nézett rám apa.

-Ma 3-kor indul a gép. -mondtam- Úgyhogy elmegyek összepakolni. -álltam fel és a szobámba mentem. Előszedtem a bőröndömet és elkeztem bepakolni. Elég gyorsan végeztem és talán azért is mert itt most nem kellet itt hagynom semmit és senkit. Jó apáékat de már hozzá szoktam, hogy ritkán látom őket. Mondjuk inkább csak azt sajnálom, hogy apát itt kell hagynom anyával. Nem is értem hogy bírja ki mellette. Vagy csak velem ilyen hárpia?  Egy anyának nem úgy kéne beszélni a lányával mint valami kutyával.... Talán nem  ismertem anyát eléggé és ő számomra már egy idegen. Fogalam sincs mi lett vele.. De nem is akarom megtudni. 

Miután kész lettem a bőröndömmel együtt kiementem a nappaliba.

-Bepakoltam úgyhogy megyek is mert még dolgom van!-mondtam majd oda mentem apához és megöleltem. 

-Vigyázz magadra!-mosolygott mire én bólintottam. 

-Sziasztok!-köszöntem el és kimentem az ajtón.  Lementem az útra és fogtam egy taixit maj Davidékhez mentem. Gondoltam tőlük is elköszönök. Mikor odaértünk kiszáltam de mondtam a sofőrnek, hogy ne menjen el mert a bőröndömet bent ott hagytam.  Az ajtóhoz sétáltam és bekopogtam. Cameron nyitott ajtót.

-Szia!-köszönt.

-Szia! Szeretnék nektek mondani valamit!-sóhajtottam.

-Gyere be!-állt arrébb így betudtam menni. -Ketrin, David!-szólt a többieknek akik mind a nappaliba jöttek.

-Csak azért jöttem, hogy szóljak én haza megyek!-avattam be őket.

-Ma?-kérdezte Ketrin.

-Igen-bólintottam.-Ketrin, David örülök, hogy megismertelek titeket. Cameron téged pedig, hogy ennyi idő után újra láttalak!-mondtam majd David elé léptem. Neki volt még mit mondanom.-Sajnálom, hogy ez az egész így alakult. Én nem ezt akartam. Azt hittem jóba lehetünk de Justin bekavart. Az ő nevében is bocsánat. Mindenért. Nem hiszem, hogy még találkozunk de remélem! -mosolyodtam el. -Sziasztok!-adtam Ketrinnek és Cameronnak 2 puszit majd kimentem a házból. Beültem a taxiba és Justinékhoz mentem. Könnyű búcsút vettem tőlük az biztos. Mondjuk nem is kerültek olyan közel hozzám. És oké, hogy Cameron a volt pasim de annak már vagy 4 éve. Talán még Daviddel lett volna valami de már soha nem fogom megtudni.Ellett csezsve minden de lehet, hogy ez így jobb is. Gondolkodáomból a taxi megállása zökentett. ki. Kifizettem a sofőrt és a bőröndömmel együtt kiszálltam. Bementem a szállodába és Justnék szobájba vettem az irányt. Ott bekopogtam és Lil nyitott ajtót.

-Szia!-mosolygott és adott két puszit majd levette a bőröndömet és beengedett.

-Sziasztok!-köszöntem úgy általánoságban mindenkinek bár a fiúkjól elvoltaj foglalva a PSP-jükkel.Azt a szart minednhova magukkal viszik.

-Szia!-köszöntek vissza végül.

-Kész vagy mindennel?-kérdedzte Rayen.

-Ahha-bólintottam.-Már apáéktól és Davidéktől is elköszöntem-ültem le az ágyra.

-Tényleg elmentél hozzá?-kérdezte Justin miközbe játszott.

-Igen. Ha már elcsesztél kettőnközt mindent akkor legalább ne haragba váljunk el!

-Hidd el ha nagyon akart volna tőled valamit akkor én nem tudtam volna megállítani-nézett fel rám mosolyogva. Lehet, hogy igaza van...

-Jó elég lesz!-szólt közbe Fredo. -Induljunk mert már 1 óra és taxival sose érünk oda!-pattant fel. A többiek is egyetértettek szóval mindenki fogta a cuccát és lementünk. ( az enyémet Bob vittem ert ők nem hoztak semmit :D) Lent megálltunk a portánál. Justin odaadta a csajnak a szoba kulcsot aki elég szomorú  lett, hogy Justin elmegy. Persze, hogy őt se hagyta ki a sorból. A csaj meg tuti  azt hitte, hogy együtt vannak. Szánalom... Miután "érzelmes" búcsút vettek egymástól elhagytuk a szállodát. Fogtunk egy taxit amibe valahogy elhelyezkedtünk és elindultunk a reptérre. Persze egy bazi nagy dugó se maradatott el. Míg a dugóban álltunk Justin egyszer-egyszer a szoknyám alá nyúlt de én oldalba könyököltem így abbahagyta. 

Fél 3-ra értünk a reptérre. Még gyorsan megettünk a Rayennél lévő nasit és átmentünk minden ellenőrző ponton. Miután sikeresen átjutottunk felültünk a repülőre.Én leültem az egyik ablak melletti helyre Justin pedig mellém. Mögénk Rayen és Lil elénk meg Bob és Fredo ült. Míg a gép el nem indult hülyéskedtünk utánna viszont bedigtam a fülembe a fülesem és lassacskán elaludtam.

Mikor felkeltem azt vettem észrem, hogy Justin vállán van a fejem miközbe ő játszott. Felemeltem a fejem és rendesen beültem.

-Felébredtél? Pedig édesen aludtál-kacsintott rám Justin. Én csak sóhajtva kénéztem az ablakon.

~az út végén~

A leszállás után kimentünk a reptérről. Jó újra itthon lenni!

-Most Raynehez vagy Clarahoz megyünk?-kérdezte Lil.

-Hozzánk!-jelentettem ki. -Közelebb van Cat!-indokoltam meg a válaszom.

-Jó de Rayennél van mindkét kocsi szóval először elhozzuk onnan őket-mondta Justin és leintett egy taxit. Kezdem megutálni a sárga járműveket... Beszálltunk és Rayenhez mentünk. Elég hamar odaértünk szóval fizettünk bementünk a kocsikért. Justinéba betettem a bőröndömet és beültem. Velünk jött még Fredo a többiek pedig Rayennel. Nálunk a fiúk beálltak a garázsba. Kiszedtük a cuccokat és végre beléptünk a házba.

-Ez az!-feküdt le Rayen a kanapéra. Vittem volna fel a cuccaimat de egy száradt vértócsát láttam meg magam előtt.

-Srácok ez itt mi a szar?-kérddeztem mire odajöttek. Ők egymásra néztek de nem szólaltak meg.-Halljátok!-kezdtem kiakadni.

-Jó nyugi!-mondta Bob.-Az van ,hogy Justin itt lőtte le Tomot-magyarázta.

-Tessék?-akadtam ki. Még jó hogy a holtteste nincs itt......!

-Itt voltak mit tudtam volna csinálni? Megkérem, hogy jöjjön ki mert le akarom lőni?-kérdezte gúnyosan Justin.

-Egy állat vagy! -emeltem fel a hangom.-Takarítsátok fel mire lejövök!-mondtam és a bőröndömmel együtt felmentem a szobámba majd elkezdtem kipakolni. Úgy érzem kissé félek Justintól. Tudom, hogy miket csinál de ez már nagyon durva! Megölt egy embert!!!! Lehet, hogy neki ez minden napos de engem kiakaszt és megrémít! 

Miután végeztem a pakolással írtam Catnek egy üzit, hogy jöjjön át. Negyed óra múlva kopogtak is az ajtómon.

-Gyere!-szóltam ki. Nyitódott az ajtó amin Cat lépett be.-Sziaaaa!-pattantam fel és megöleltem.

-Na mizu?-kérdezte miután elengedtük egymást.

-Semmi! Jó végre itthon lenni!-ültem le az ágyra Cat pedig mellém-Veled?-kérdeztem.

-Semmi! Unalmas volt nélküled!-mosolygott.

-És Ematt?

-Nem ugyanolyan mintha veled lennék!

-Jó ez igaz!-nevettem. Cattel mindent megbeszéltünk. Daviden át Justinig. A tetkómat és az órát is részletesen elmondtam. Ő beszélt Ematteről és Austinról aki becsajozott. Olyan sokat beszéltünk, hogy mire észbekaptunk 9 óra volt.

-Nem kérdezed meg anyudat, hogy itt-e aludhatsz?-vetettem fel.

-De!-vette elő a telefonját és felhívta az anyját aki persze egyből igent mondott.  

-Akkor elmegyünk fürdeni?-kérdeztem.

-Ahha!-mondta és lementünk. Adtam neki egy törölközőt így ő bement elsőnek én pedig leültem Justin mellé. Miután meguntam a kínos csendet megszólaltam.

-Jó végre itt!

-Előbb is eljuthattunk volna idáig ha nem vagy makacs!-mondta lazán. Mivel most nem vagyok ráhangolva a beszólásaira témát váltottam.

-Látom sikerült feltakarítani.

-Jah!

-Nem tudom, hogy tudtad megölni!-csúszott ki a számon.

-Zaklatott mindenkit! Csak így lehetett megállítani ennyi!

-Nem! akkor se kellett volna megölni!-emeltem fel a hangom.-Megrémítesz!-mondtam halkan de meghalotta mert maga felé fordított.  Egy ideig csak néztük egymást majd hirtelen megcsókolt. Végigfektetett a kanapén és a fülembe súgta.

-Ne félj tőlem! Tége sose bántanálak!-tért át a nyakamhoz. Hirtelen meleg kezét éreztem a combomon de én megállítottam azt.-Tudom, hogy akarod!-kezdte el újra símogatni.

-Justin..... ez....nem....-próbáltam végig mondani de a sóhajaim erősebbek voltak. 

-Khm....-hallotuk meg Catet mire Justin abbahagyta a tevékenységét és ránézett.-Megzavartam valamit?-vonta fel a szemöldökét.

-Igen!-vágta rá Justin bunkón.

-Nem!-toltam le magamról. Felálltam és Justinra néztem. A tekintetével azt üzente, hogy "nem bántad volna meg." Én csak lesütöttem a szemem és Cattel felmentem. Az a baj, hogy most megbántam volna. Nagyon is! 

-Ti most együtt vagytok?-kérdezte a szobámba a barátnőm.

-Nem!

-Akkor ez mi volt?

-Fogalmam sincs! Egy pillanatra azt hittem, hogy ......de mégse!-hajtottam le a fejem.

-Ha nem megyek ki lefekszetek?

- Lehet!-ő csak a fejét rázva feküdt befeküdt a vendégágyba. Én gyorsa átöltöztem és leültem az ágyamra. Tudom hülyeésget csináltam mert megint azt hiszi bármikor megkaphat. Hirtelen nyílt az ajtóm és Fredo lépett be majd leült mellém.

-Mi van most Justinnal?-kérdezte.

-Semmi!

-Pedig a kanapén nagyon összevoltatok melegedve!

-Nem hagyhatnánk ezt?-feküdtem be az ágyba.

-Szereted?

-Igen!-fordultam meg. Ő felállt és kiment én pedig elaludtam.