44.fejezet

°Justin szemszöge°

"Reggel" mikor felkeltem már délután negyed 2 volt. Felöltöztem és lementem ahol még sokan aludtak. Lil, Fredo, Rayen és Bob a konyhába beszélgettek szóval odamentem hozzájuk.

-Sziasztok!-köszöntem.

-Szia!-néztek rám.

-A csaj akit felvittél?-mosolyodott el Bob.

-Alszik-válaszoltam lazán.

-De megvolt?

-Meg hát-bólintottam elégedetten.-Clara?-kérdeztem.

-Még alszik!-válaszolt Fredo.

-Akkor keltsük fel és mennyünk el valahova-vetettem fel. -Persze ha hajlandó velem elmenni!-tettem hozzá.

-Felkeltem-mondta Rayen és felment. Nem tartott sokáig mert egyből le is jött.-Clara nincs fent

-Akkor hol van?-kérdezte Lil.

-Clarat keresitek?-jött oda másnaposan egy srác.

- Igen!-válaszoltam.

-Elment valamilyen pasival még az este.

-Milyen pasival?-kérdeztem egyből.

-Azt hiszem Christiannal!

-Hogy került ide?-emeletem fel a hangom.

-Mit tudom én-rántott vállat és elment.

-Meg kell őt keresnünk!-fordultam a fiúkhoz.

-És hol akarod kezdeni?-kérdezte Fredo.

-Mondjuk nála!

-Biztos nem oda vitte. Azért ő se hülye! Tudja, hogy ott fogjuk először keresni!-szólalt meg Rayen.

-De akkor is meg kell találnunk!-mondtam. Nem vigyáztam rá és elvitte. Megint. Megfogom ölni azt a seggfejt csak találjam meg!

°Clara szemszöge°

Este Christian úgyan oda vitt mint legelőször.Csak belökött a szobába viszont reggel be is jött.

-Innen már egyszer megszöktem!-mondtam gúnyosan. Nem félek tőle.

-De most sokkal jobban fogok vigyázni rád! És már kedves se leszek! Át veszem Tom helyét. Ő se könyörült senkin.

-Te meg a kegyetlenség! Jó vicc!-húztam az agyát. Kiváncsi vagyok meddig mehetek el.

-Ne akard, hogy megmutassam cica!-vigyorgott.

-Ismerlek már. Tudom milyen vagy! Nem vagy könyörtelen típus!

-Igen?-hoztam ki a sodrából. A falhoz tolt és a nyakamnál fogva szorított oda.-És most felteszek egy egyszerű kérdést. Hol relytegeti Justin a kulcsot?

-Nem tudom!-válaszoltam nehezen mivel még mindig a nyakamat szorította.

-Rossz válasz!-mondta és megütött. -Tehát?

-Nem tudom!-tényleg fogalmam se volt róla.

-Még mindig nem jó!-ütött meg újra majd elengedett mire én a földre estem és levegőért kapkodtam.-Akkor felhívjuk őt mert miattad úgyis eljön. És ha a halálán lesz megofgja mondani!-vette elő a telefonját és tárcsázott.-Csá haver! Christian vagyok!
.....
-Még jól van! De beszélj vele!-mondta Christian és a kezembe nyomta a telefont.
-Justin!-szóltam bele.
-Hol vagy?-kérdezte idegesen.
-Christiannal de kérlek ne gyere ide!-mondtam már szinte bőgve. Nem akartam, hogy ide jöjjön és bármi baja legyen.
-És mégis miért ne?
-Mert meg akar ölni!
-Állok elébe!
-De ne könyörgöm!-Christian kikapta a kezemből a telefont és beleszólt.
-Ha nem akarod, hogy neki essen valami baja akkor itt találkozunk!-mondta és lerakta.
-Miért nem vagyok neked csak én elég?-kérdeztem még mindig a földön ülve.
-Mert ő megölte a nagybátyám. Akkor én meg megölöm őt!-mondta egyszerűen.-De ha fél órán belül nem ér ide szórakozunk cica!-puszilta meg a nyakamat és kiment.  Undorodom tőle! És még engem használ fel, hogy megölje Justint. Remélem nem jönnek ide!  Tudom, hogy tudnak vigyázni magukra de akkor se bírnám ki ha valamelyiküknek baja esne! Nekem már ők a családom! Szükségem van rájuk! Gondolkodásomból egy ismerős hang zökkentett ki.
-Hol van?-Justin volt az. Én kirohantam  és odaszaladtam hozzájuk. A legközelebbi fiút öleltem meg aki Lil volt.
-Mostámr itt vagyunk nyugi!-simogatta a hátam. -Bántott?-tolt el magától, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Megütött-vallottam be.
-Többszörösen fogja megkeserülni!-a kezemet megfogta az egyik benga állat és elhúzott a fiúktól.
-Engem akartál megölni nem őt! Engedd el!-szólalt meg Justin.
-Vele is van elszámolni valóm!-vigyorgott.-Vigyétek a szobába!-utasította a bengákat mire ők beráncigáltak és rámcsukták az ajtót.Egyből lövéseket hallottam. Nem eshet bajuk a fiúknak! Abba én halnék bele. Miattam kockáztatják az életüket! A lövöldözés nem halkult sőt erősödött is.Hirtelen Justint hallottam felüvölteni. Nem törődve semmivel kirohantam de egyből el is bőgtem magam. Justin a földön feküdt a hasát fogva és vérzett. Odarohantam és leültem mellé.
-Justin!-rázogattam. -Szólalj meg kérlek!-ráncigáltam tovább de semmi.-Szarjatok le mindent és vigyétek kórházba! Nem halhat meg! Szeretem őt!!!!-kiabáltam bőgve a fiúknak. Justin egyszercsak megmozdult. Végig simította a karom majd annál fogva közelhúzott magához és megcsókolt. Nem tudtunk sokáig így maradni mert Christian felrántott a földről.
-Elég volt a romantikából! Most megdöglesz!-tartotta Justin felé a pisztolyt. Mielőtt meghúzta volna a ravaszt én löktem Christianon egy nagyon úgy hogy mindketten elestünk így a falba lőtt.
-Vigyétek innen!-ordítottam a fiúknak akik Justint segítették fel a földről.
-Nélküled nem megyek sehova! Akkor se ha meg kell halnom!-mondta nehézkesen Justin.
-Jaj de édes!-forgatta a szemét Christian. -Akkor veled rendezem a számlát cica!- ragatta meg a karom és a szoba felé kezdett húzni. Mivel Rayen és Fredo Justint támasztották Lil és Bob próbált megmenteni de 4 benga megállította őket így Christian sikeresen bevitt a szobába.
-Na cica! Ha azt csinálod amit mondok nem fog fájni!-lökött az ágyra és rám mászott.
-Engedj el te szemét állat!-kapálóztam.
-Kussolj!-ütött meg erősen. A nyakamtól végig puszilta a ruhámig amit szó szerint letépett rólam. -Élvezni fogod!-nyomott egy puszit a hasamra amitől elkapott az undor. Mielőtt Christian letépte volna a bugyim nyílt az ajtó amin Justin támolygott be egy fegyverrel a kezébe.
-Engedd el!-tartotta rá a fegyvert.
-Ahj te még nem döglöttél meg?-sóhajtott Christian. Justin figyelmen kívül hagyta a megjegyzést. A tekintette megakadt elöször a tetkómon és a fehérneműmön amit ő választott  majd a karkötőmön. Elöntötte a düh és belelött Christianba amitől ő leesett rólam. Én felpattantam és Justinhoz siettem és segítettem neki kimenni. Ott átvették tőlem a fiúk és beraktuk a kocsiba. Rayen Justin és én mentünk eggyel a többiek pedig a másikkal.
-A kórházba!!!!!-mondtam mikor beszálltam hátra Justin mellé így pedig elindultunk. Az egyik lábamat felraktam az üllésre mert így Justin felé tudtam fordulni. Csak néztük egymást mire nekem előtörtek a könnyeim.
-Ne sírj!-törlte le azokat majd összekulcsolta a kezeinket.
-Dehát meglőttek!
-Voltmár ilyen túlélem. A lényeg, hogy téged épségben kihoztunk!-mondta mire én nem bírtam megállni és megcsókoltam.-Ezzel mindent eltudsz velem felejtetni!-suttogta két csók között.
-Srácok megjöttünk!-mondta Rayen mikor megálltunk a kórház előtt.  Én kipattantam és segítettem Justinnak is kiszállni.
-Baby így akarsz bejönni?-kérdezte Justin rajtam és Rayenen támaszkodva. Már kezdte elveszíteni az energiáját. Sok vért vesztett. Egyébként a kérdése jogos volt met fehérneműben voltam.
-Igen de mennyünk már!-mondtam idegesen. A fiúkkal bementünk a kórházba.
-Valaki segítsen ,meglőtték!!!-kiabált Rayen. Egyből rohantak hozzánk egy hordággyal és elvitték.
-Megtudhatnám a beteg nevét?-kérdezte a nővér.
-Justin Bieber!-válaszoltam mire ő felírta.
-Köszönöm! Az orvosok a műtőbe vitték! Mindnet megtesznek!
-De ugye itt maradhatunk a műtét végéig?
-Persze!-bólintott. Mi leültünk viszont Fredo nem volt köztünk.
Justin nem halhat meg! Erős és kifogja bírni! Ő Justin Bieber! Minden szituációban ő a nyertes!! Hirtelen Fredo állt meg előttem aki egy pohár kávét nyújtott felém.
-Idd meg segíteni fog!
-Köszönöm!-vettem el és beleittam.
-Nem kéne valami ruha neked?-kérdezte Bob.
-Ez a legkisebb próblémám!-torkoltam le.
-Ezek után együtt lesztek Justinnal?-bombázott tovább kérdésekkel de most Lil.
-Nem tudom! Ezekkel most haggytok kérlek!-álltam fel és arrébb mentem. Aggódom érte nagyon is! Nem érdekel ezek után mi lesz. Akár kettőnkkel akár a hatunkkal csak élje túl! Onnan majd meglátunk mindent. Egykezet éreztem a hátamon. Rayen volt az.
-Nem lesz semmi baj!
- Nagyon remélem!-öleltem meg és sírtam. 2 órát vártunk mire az orvos végre kijött.
-A műtét befejeződött. Mr. Bieber......