50.fejezet

Mikor reggel felkeltem  Justin mellkasán feküdtem. Felnéztem rá és mivel ő már fent volt rámmosolygott. 

-Jó reggelt!-mondta.

-Jó reggelt!-csókoltam meg.

-Hogy vagy?-tette a kezét a hasamra.

-Egész jól!-mosolyogtam.-Ahhoz képes, hogy az emlékek gyötörni fognak jól!

-És mi lenne ha megpróbálnám enyhíteni azokat?-mászott fölém és megcsókolt majd a nyakamat vette célba. Puszilgatta és lágyan szívta ami belőlem sóhajokat váltott ki. Mivel pizsibe voltam benyúlt az alá és úgy játszott melleimmel. Miután így megunta gyorsan lekapta rólam a toppom és haladt egyre lejjebb a testemen apró puszikkal. Már épp elért a nadrágomhoz amikor jött egy SMS-em. 

-Ne nézd meg!-morogta a hasamba.

-Muszáj! Mi van ha fontos?-kérdeztem kuncogva mivel belefújt a hasamba. 

-Annyira fontos nem lehet, hogy ezt megszakítsa!-nyomott egy puszit a hasamra majd a sebemre is.

-Gyors leszek!-ígértem meg és elvettem az éjjeli szekrényemről a telefonomat majd megnéztem az üzenetet amiben ez állt: 

"Na mi van a gyerekemmel? ;) 

                               ~Damon

Honnan tud a gyerekről??? Honnan tudja a számom??? És volt pofája írni egy üzentet? Mivel ettől elment minden kedvem a felsőmért nyúltam és felvettem azt.

-Na baby mi van? Úgy volt hogy folytatjuk!-próbálta levenni újra de én megállítottam.

-Nincs kedvem-másztam ki alóla és felálltam.

-Az üzenet miatt?-nézett rám.

-Nem!-hazudtam.

-Jah persze! Elolvastad és egyből elment a kedved! Ne nézz hülyének! Ki volt az?

-Senki!

-Jó akkor megnézem!-vette el a telefonom.

-Ne!!-ugrottam rá, hogy kivegyem a kezéből de ő gyorsabb volt így megnézte.

-Ez most komoly? Ennyi bőr van a pofáján?? Én mostmár tényleg megölöm!!-ált fel és elindult az ajtó felé de én megfogtam a karját.

-Nem éri meg! Ez csak egy üzenet!-mondtam.

-Jah egy üzenet amivel emlékeztetni akart!-emelte fel a hangját.

-De akkor se menj oda!-kértem.

-Miért véded mindig? Nem akarod, hogy bántsam és a gyerekét se akartad elvetetni!-kiabált. Én megijedtem tőle ezért hátrálni kezdtem míg a hátam a falnak koccant. Ő követett és a kezeit a fejem mellett támasztotta meg. Bele néztem a szemeibe amiben mérhetetlen düht láttam.  Megijedtem tőle hisz sosem láttam ilyennek. Ez nagyon kihozta a sodrából és nem értettem. -Válaszolj!-kiabált mire én összerezzentem.

-Nem védem!-mondtam de felemelni a hangom nem tudtam. Szeme fekete volt a dühtől és féltem.

-Ahha ja!-forgatta a szemét.-És a gyerekét miért akartad megtartani?-kiabált még mindig.

-Mert az első volt!

-Jah egy megerőszakolásból! Vagy azt is csak megjátszottátok!

-Mi?-nevettem fel kínosan.-Hogy mondhatsz ilyet??

-Úgy hogy ezek a tények!

-Te ezt beképzeled magadnak! Gondolkozzál már! Ha ez így lenne akkor nem  veled lennék együtt! -emeltem fel én is kicsit félve a hangom.

-Tőled már bármi kitellik!-nevetett.-Komolyan mondom hihetetlen vagy! Ribanc!-ordította. Az utolsó szava  meglepett és fájt. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Hogy mondhat ilyet mikor alaptalanul vádol meg minden fél szarsággal!! Nem hiszem el, hogy ilyet a fejemhez vág pedig nem csináltam semmit. A kezem lendült és az arcán csattant. Válaszolni nem volt ideje mert kivágodott a szobám ajtaja és Rayen rontott be.

-Te normális vagy?-látta meg, hogy Justin a falnál tart én pedig a könnyeimmel küszködök. Odajött és elrántotta tőlem majd rá nézett. -Mi a szart csinálsz? Hogy vághatsz ilyeneket a fejéhez és hogy ribancozhatod le? Gondolkozzál már el, hogy miken ment MIATTAD keresztül! Christian, Tom, Damon. A hasán lévő J betűs vágás és hasonlók. És a megerőszakolás ami a legnagyobb törést okozta neki. De ő ezek ellenére is veled van!-kiabált Rayen.

-Honnan tudsz a J betűről?-kérdezte Justin.

-Láttam mikor Clara elájult de nem ez a lényeg!  Remélem jól átgondoltad mikor a fejéhez vágtad ezeket mert ő nem érdemelte meg! Viszont te annál inkább megérdemelnéd hogy most fogja magát és elhaggyon mert én nem csodálnám ha betelne nála a pohár. A helyedbe megbecsülném, hogy egy ilyen lány mellettem van nem pedig ilyeneket mondanék neki!-folytatta Rayen. 

-De Damon üzenetet küld neki és ez felbasz!

-Ne terelj!-nevetett gúnyosan Rayen. -Az kibaszottul nem Clara hibája! Gondold csak át miket mondtál neki és remélem rohadtul meg bánod!!Mert Damon miatt nem Claraval kéne így beszélned!-erre Justin nem tudott mit mondani csak az ajtó felé ment.-Ne csodálkozz ha mire visszajössz kidob!-szólt utána mikor Justin  kilépett az ajtón. Én odamentem Rayenhez és megöleltem majd elsírtam magam.

-H-ha n-nem jösz b-be m-megüt -szipogtam.

-Nyugodj meg!-simogatta a hátam. -Odáig már csak nem ment volna el.

-De mert én is felpofoztam és ez mégjobban betett neki-sírtam.-Hogy ribancozhatott le?-néztem rá és letöröltem a könnyeim.

-Most tényleg túl ment minden határon! De gyere le csinálok neked valami kaját-mondta és lementünk. Ott a fiúk egyből odajöttek így mindent el kellet mesélnem.

°Justin szemszöge°

Lehet,hogy egy kicsit durva voltam Claraval de ez az üzenet nagyon kihozott a sodromból.A pofont mondjuk megérdemeltem és Rayen ordibálását is. Egyszerűen csak felbaszott Damon üzenete. Pont ő volt ott rajta vezettem le. Fogalmam sincs ezt hogy tudom majd jóvá tenni mert Rayennek igaza volt mindenbe. Örüljek, hogy mellettem van és ez már nem biztos, hogy így lesz ha visszamegyek. 

Úgy döntöttem, hogy elmegyek Damonhoz egyszer és mindenkorra megértetni vele, hogy akadjon le Clararól. Mikor a raktráhelységhez  értem kiszálltam és bevágtam az ajtót.

-Mit akarsz Bieber? Remélem hírt hoztál a csajoddal közös gyerekünkről!-vigyorgott mire engem megint elötött a düh de az előző esetből tanulva most nem cselekedtem hirtelen.

-Remélem kurva viccesenek érzed magad!! Ha meg nagyon tudni akarod el lett vetetve! Nehogy azt hidd, hogy megtartotta egy ilyen faszfejtől!

-Kár! Pedig jó kis párost alkottunk volna gyerek nevelés téren-húzta tovább az agyam.

-Most állj le mert nem találtál jó kedvembe! Szállj le Clararól és nem foglak bántani!-fenyegettem.

-Ijedjek meg?-röhögött fel.

-Jobban tennéd!

-Jólvan inkább menj haza és szól a csajodnak hogy szívesen csinálok neki még egy gyereket!-ettől a megjegyzéstől újra elöntött a düh és gyorsan elővéve a késem rontottam neki amit a hasába szúrtam.

-Clara is ezt érezte amikor kiszedték belőle a mocskodat! Dögölj meg!-forgattam meg benne majd elléptem tőle. Az emberei nekem akartak jönni de Damon a maradék erejével megszólalt.

-Haggyátok! Még úgyis megfizet!-erre az emberi megálltak én pedig kisétáltam. Jah megfizetek. Nehezen ha megdöglik. Beültem a kocsiba de nem haza mentem mert még nem bírtam volna Clara szemébe nézni. Egy bárba vettem az irányt ahol elgondolkoztam erről az egészről.

°Clara szemszöge°

Miközbe Rayen a kaját csinálta én mindent elmondtam a fiúknak.

-Komolyan leribancozott?-lepődött meg Fredo.

-Igen-bólintottam. -És a semmiért! Meg ez az egész balhéja felesleges volt.-mondtam és elkezdtem enni mert közben Rayen már oda hozta és leült közénk.

-Ez már tényleg durva!-mondta Bob.

-Jah és ha Rayen nem jön be akkor szerintem vissza is ütött volna. 

-Nem hiszem hogy megütött volna. Soha nem ütött meg akkor most miért?-kérdezte Lil.

-Ha belenéztél volna a szemébe te is ugyanezt mondanád. Fekete volt a dühtől. Féltem tőle pedig ez se fordult még elő akármennyire utáltuk egymást is visszaszóltam neki. De most megrémített. És mindez a balhé egy nyomorék üzenet miatt. Remélem most se hülyeséget ment csinálni-sóhajtottam.

-Még ezek után is vele foglalkozol? Egy kicsit se haragszol rá?-kérdezte Rayen.

-De haragszok rá nagyon is de féltem.-hajtottam le a fejem.

-Neki kéne féltenie a kapcsolatotokat. 

-Kérlek mennyetek el megkeresni őt!

-Most megérdemli hogy bolyong-mondta Rayen.

-Kérlek!-könyörögtem. 

-Jó-sóhajtott. -Akkor a fiúkkal elmegyünk mindjárt jövünk-álltak fel. 

-Én itt maradok Claraval-szólalt meg Lil és visszült. A fiúk bólintottak és elmentek. -Szerinted tényleg megütött volna?-kérdezte.

-Lehet-bólintottam.

-Tényleg túl lépte a határt! A ribanc szó elég erős! Főleg rád!-mosolyodott el.

-Köszi-nevettem. Hirtelen azt éreztem, hogy Lil a számra tapadt az övéve.....