Jól esnek a visszajelzések és köszönöm,hogy olvassátok!♥ 

32.fejezet

°Clara szemszöge°

Reggel felkeltem és láttam, hogy Justin mellettem Tv-zik Rayen pedig azt hiszem zuhanyzott.

-Jó reggelt!-köszöntem Justinnak.

-Neked is!-nézett rám. Én felültem és fogalmam se volt mit mondhatnék neki. Kínos volt ez az egész de végül megszólaltam.

-Köszönöm, hogy megmentettetek!

-Bárki lett volna a helyedbe őt is megmentjük-mondta lazán. Hát ezt fájt. Jó nem azt mondom, hogy hagyon ott egy lányt had erőszakolják meg mert nem de akkor is rosszul esett. Tudott volna mást is erre mondani.  De nem is értem a viselkedését. Este nem úgy tűnt mint aki haragszik hisz elráncigált ide... - Amúgy szerintem nézd meg a telefonodat. Kerestek egy párszor-mondta még mindig flegmán. Sóhajtva levettem a kis szekrényről a telefonom. Ahogy ránéztem meglepődtem. A nem fogadott hiváslistám így nézett ki :  anya:(30x), apa (30x) , David (5x), Cat(3x). 

Hát ha apáékat visszahívom  lesz ám balhé. David fogalmam sincs mit akar még ezek után. Ott hagyot és akár meg is erőszakolhattak volna! Catet pedig visszahívom miután mindent elintéztem. Felálltam aztán rájöttem, hogy nincs olyan hely ahol nyugottan tudok telefonálni max a fürdő ahol most épp Rayen volt. 

-Most légyszi maradj csendben-néztem Justinra és visszaültem az ágyra.

-Szerintem menni fog-mondta bunkón és tovább bámulta a Tv-t. Megnyomtam apa neve mellett a hívás gombot és a fülemhez tettem. Ebből nem lesz semmi jó.... 
-Clara végre! Hol vagy?-kezdte köszönés nélkül.
-Justinékkal vagyok nyugi!
-Azzal a Justinékkal akik nálunk voltak?-kérdezte. Meglepett, hogy emlékszik.
-Igen.
-Mit keresnek itt?
-Ez hosszú.
-Jó! De minden rendben van úgye?
-Persze!-mondtam.
-Oké figyelj! Én nem fogok elkezdeni neked papolni meg balhét csapni. Tudod te, hogy mit csinálsz csak aggódtunk.Viszont anyádat majd lerendezem.
-Komolyan?
-Igen-imádom apát! Azt hittem le fog baszni vagy valami ilyesmi de nem.
-Köszönöm!
-Szívesen! Kb mikor jössz haza?
-Nem sokára!
-Jolvan akkor szia!
-Szia!-mondtam és letettem. Rayen ebben a pillanatban jött ki a fürdőből.
-Jó reggelt tökfej!-mosolygott rám.
-Jó reggelt!-öleltem meg. -Én is elmegyek lezuhanyozni-mondtam és bemetem abba kis helyiségbe. Utálom a szállodai fürdőket mert az összes kicsi. Levetkőztem, beálltam a zuhanykabinba és megengedtem a forró vizet. Pár perc után  kopogtak-
 -Clara csörög a telefonod!-szólt Rayen.
-Ki az?-kérdeztem.
-David.
-Nem akarok vele beszélni!
-Mondjam meg neki?
-Nem kell csak hagyd kicsörögni!-mondtam és tovább zuhanyoztam.

°Justin szemszöge°

Én felakartam venni a telefont, hogy találkozót beszéljek meg vele és megtudjam verni de Rayen megszólalt.
-Mindjárt jövök-mondta s kiment. Fogalmam se volt, hogy mit csinálhat ezért az ajtóhoz mentem hátha hallok valamit.
-Csá, figyi jó lenne ha leszállnál Clararól mert nem igazán esélyes, hogy azok után miuátn ott hagytad kiszolgáltatottan beszélni akar veled-hallottam Rayent szóval felvette a telefont.
.......
-De ez engem nem érdekel! Ne keresd őt többet!-kár hogy nem hallom ezekre mit mond David.
......
-Esélyed nincs Claranál mert ő Justint szereti!-mondta. Gondolom lerakta mert hallottam, hogy jön vissza így úgy csináltam mintha nem hallottam volna semmit.
- Mit csináltál?-kérdeztem.
-Lekoptattam ezt a srácot.-válaszolt.
-Hogy?
-Megmondtam neki, hogy valószínüleg nem akar Clara ezek után beszélni vele ennyi-ült le az ágyra. Jah szóval engem nem akar abba beleavatni, hogy Clara szeret vagy mi.  Vagy csak azért mondta, hogy Davidet lekoptassa. Gondolkodásomból Clara megjelenése zökkenetett ki. 
-Srácok ti nem vagytok éhese?-kérdezte.
-De-mondtam.
-A szállodai koszt drága de lemegyek venni valamit-mondta Rayen.
-Elkísérjelek?-kérdezte Clara.
-Nem kell! Mindjárt jövök!-mondta és elment.

°Clara szemszöge°

Pedig én elakartam menni Rayennel mert elég kínos Justinnal kettesbe lenni. Csak bámultuk egymás melett a TV-t de Justin megszólalt.
-Én tudtam, hogy ez a David gyerek egy féreg!-akár csendben is maradhatott volna.
-Nem hagynánk ezt?-sóhajtottam.
-Fáj, hogy akit a lovagodnak hittél cserben hagyott mi?-vigyorgott.
-Egyáltalán nem hittem a lovagomnak! Ő csak egy barát.....-a végére elhalkultam.
-Volt. Vagy ezek után még beszélnél vele?-kérdezte flegmán.
-Ha beszélnék se lenne hozzá semmi közöd!-kezdtem ideges lenni.
-Akkor gondolom mindjárt mész hozzá-nevetett fel de ez a nevetés nagyon fájt. Lesajnálóan hangzott.
-Tudod mit nekem ebből elegem van!-csattantam fel és felálltam.-Folyton csak sértegetsz amit már rohadtul unok! Nem fogom, hagyni, hogy porig alázz! Utállak Bieber!-az utolsó mondatomnál egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Nekem fáj, hogy ezt mondtam.  Már épp mentem volna ki az ajtón  amikor Justin a karomnál fogva visszahúzott magához. Kezemet a mellkasára tettem ő pedig óvatosan letörölte a könnycseppet az arcomról. Derekamra tette a kezét és gyengéden mégis úgy ölelte át azt, hogy ne tudjak elmenni. Most nem is akartam. Én a nyaka köré fontam a kezem és vártam. A számra nézett majd vissza a szemembe és megcsókolt. Nyelvével bejutást kért amit megadtam neki. Jó volt újra érezni a csókja ízét. Ilyenkor úgy érzem nincs senki csak ő meg én. Miután elváltunk egymástól elmosolyodott és megszólalt.
-Még mindig utálsz?-kérdezte bunkón mire én ellöktem magamtól.
-Mostmár jobban!-mondtam és a bőgés kerülgetett. Ekkora egy szemetett. Sarkon fordultam és elindultam kifelé de ő utánam szólt.
-És hova akarsz menni?-egy lesajnáló mosoly kíséretében visszafordultam.
-Davidhez-válaszoltam és elmentem.  Kint elkapott a bőgés így a szálloda falának dőltem és sírtam. Az se érdekelt, hogy a járó kelők mind engem néztek.
Igazából eszem ágába se volt Davidhez menni így haza indultam. Miért kellett ezt csinálnia? Utánam se kellet volna jönnie! Egyszerűen csak el akartam szabadulni és egy új nyugodt életet kezdeni de ahol ő van ott nem lehet! Hirtelen megcsörrent a telefonom. Kihalásztam a zsebemből és láttam, hogy David keres. Kisebb gondolkodás után de felvettem.
-Szia!-szóltam bele.
-Szia Clara! Figyelj én nagyon sajnálom a tegnap estét! Hadd tegyem jóvá kérlek! mondjuk gyere el hozzám ebédelni és ez a legkevesebb!
-David!-állítottam le.-Jó legyen-mentem bele.
-Tényleg? Mert Rayen mondta azt hiszem, hogy látni se akarsz!
-Rayen?
-Igen!
-Miért hívott téged Rayen?
-Nem ő hívott. Én hívtalak téged csak ő vette fel-magyarázta.-De mindegy akkor délre érted megyek!
-Oké szia!
-Szia!-tette le. Fogalmam sincs miért mentem bele de a hangjából úgy hallottam eléggé megbánta. Mikor "haza" értem szerencsére nem volt itthon senki. Mivel háromnegyed 12 volt átöltöztem ebbeé s vártam Davidet: 

  (Az ékszereket mellőztem)

Pontban 12-kor csngettek- Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam.
-Szia!-köszönt David.
-Szia!-mosolyogtam.
-Mehetünk?-kérdezte.
-Persze-bólintottam. Letettem gyorsan az asztalra azt a cetlit amiben elmondtam, hogy voltam itthon és hogy hova megyek. Ezután pedig elindultunk. Fogtunk egy taxit és 20 perc autózás után egy kertes háznál álltunk meg.
-Ez a húgomék háza!-mondta David miután kiszálltunk a taxiból.
-Szép!-dícsértem meg.
-Gyere!-mondta és elindult én pedig utána. A házba lépve megláttam a kanapén egy fiút és egy lányt. Gondolom David húga meg az ő pasija. Miután meghallottak minket megfordultak és nem kis meglepetésemre az egyik exem Cameron volt ott. Ő is meglepődött de mosolyogva felállté s 3 puszival köszönött. (amúgy ő az egyeteln ex barátom akivel normálisan váltunk el)
-Kicsi a világ!-mosolygott.
-Az egyszer biztos!-mondtam.
-Ti ismeritek egymást?-kérdezte David.
-Ő a volt barátom-válaszoltam.
-Azta!-mondta David húga.
-Egyébként Clara vagyok!-mutatkoztam be.
-Én Ketrin-fogtunk kezet. -Mi nem is zavarunk tovább jó mulatást!-fogta meg cameron kezét.
-Jó volt újra látni!-mondta nekem Cameron.
-Az biztos-mosolyogtam. Ők eltűntek az egyik szobába mi pedig leültünk a megterített asztalhoz. 
-Hát nem hittem voltna, hogy a húgom pasija a te exed-szólalt meg David.
-Én se hidd el!-mondtam. Ezt  még kiveséztük az ebéd végéig. Megtudtam, hogy már több mint két éve vanak együt és tök boldogok. Ennek örülök!
Kaja után leültünk a kanapéra.
-Én tényleg sajánlom a tegnap estét-hajtotta le a fejét.
-El akarom felejteni szóval haggyul!-kértem.
-Oké-bólintott. Ahogy néztem őt fogalmam sincs miért de úgy éreztem meg kell csókolnom. Talán Justin miatt is... Meglepődött de visszacsókolt. Ledöntöttem a kanapéra és épp elváltam tőle, hogy a nyakára térjek át de leállított.
-Clara mit csinálsz?-zihálta.
-Szerinted?
-De ez nem jó ötlet-ült fel így én leszálltam róla.
-Miért?
-Hidd el, hogy mindennél jobban akarom ezt de tudom, hogy te nem. Te Justint akarod elfelejteni vagy féltékennyé tenni és így nekem ez nem kell!-meglepődtem, hogy honnan tud erről mert én nem mondtam neki semmit Justinnal kapcsolatba de ez érdekelt most a legkevésbé.
-Nem ez volt a tervem de akkor én most elmegyek!-álltam fel és el is hagytam a lakást. Taxiba ülva mentem haza és nem foglalkozva anyáékkal a szobámba mentem. Ez ma nem az én napom! Justin hülyét csinált belőlem David meg elutasít.... Unottan kapcsolgattam a Tv-t majd eszembe jutott, hogy fel kéne hívnom Catet. Ez a tervem is meghiusúlt mert kopogtak.
-Gyere!-szóltam ki. Nyílt az ajtó és Rayen meg Justin lépett be.-Ti mit akartok?
-Most szépen megfogjátok beszélni ezt az egészet!-mondta Rayen és kivette az ajtó belső feléből a kulcsot.
-Rayen nehogy....-mondtam de már késő volt mert ránk zárta az ajtót.
-Addig nem engedlek ki titeket maíg nem beszélitek meg! Már nekem van elegem belőletek!-mondta az ajtón túl. (Eltudom képzelni apáék milyen fejet vághatnak)
-Nem erről volt szó!-dörömbölt Justin ami Rayent nem nagyon érdekelte. Most komlyan bezárt engem és Justnt egy szobába? Szerintem ez nem jó ötlet..