Most párszor ugrani fogok az időben remélem senkit nem zavar:D<3

65.fejezet

-Justin Bieber bünős! Az ítélet másfél év letöltendő börtön büntetés!-hangzott a teremben és a kalapács csattant. Ez nem lehet! Másfél év..... Én hirtelen felindulásból felálltam és Justinhoz kezdtem szaladni de egy őr megállított. Justint felállították és egy ajtó felé kezdték vinni. 

-Szeretlek!-és akkor, ott mondta először....

-Én is!-sírtam őt pedig kivitték a tárgyaló teremből. Én pedig csak bőgtem. Ez nem lehet. Lecsukták......NEM NEM ÉS NEM!!! Miért velem/velünk kell ennek megtörténnie? Hirtelen elsötétült minden és a padlóra estem.

-Clara hallod!-hallottam Rayen hangját. 

-Hm...-nyöszörögtem. 

-Jól vagy?-kérdezte Isa miközben felültem. 

-Azt hiszem. Justin?-kapkodtam a fejem. Még mindig a tárgyaló teremben voltunk. 

-Lecsukták.-mondta Fredo. Pedig reméltem valami rossz álom volt.
-Gyere menjünk haza!-állítottak fel.
-Justin nélkül nem megyek sehova!
-De Justin nem jöhet. Clara kérlek gyere!-húzott Rayen.-Tudom, hogy fáj de itt nem maradhatunk!-kapott fel mivel csak így tudtak kivinni. Betettek a kocsiba és haza mentünk.  Otthon kiszálltunk és bementünk én pedig bőgve feküdtem le a kanapéra.
-Clara nyugodj meg!-guggoltak le körém.
-Hogy nyugodnék meg amikor lecsukták másfél évre azt akit szeretek??-erre nem tudtak mit mondani csak néztek rám. -Na ez az!-álltam fel idegesen és a szobánkba mentem ahonnan hiányzott Ő. Csak lefeküdtem az ágyba a plafont bámulva és próbáltam nem sírni de nem ment mert a könnyeim utat törtek maguknak. Megígértem neki, hogy megvárom és be is tartom de kibírni nem tudom, hogy fogom. Szeretem őt minden hibája és tette ellenére!

~5 hónappal később~

5 hónap telt el azóta, hogy Justin börtönben van. Minden egyes alkalommal amikor be lehetett hozzá menni én ott voltam de akkor se volt ugyan olyan. Rossz volt őt ott látni....Viszont mikor meghallom a hangját kissé megnyugszom. A fejemben még 5 hónap után is ott cseng az amikor azt mondta "szeretlek". Ez adott nekem erőt ahhoz, hogy tovább bírjam de a mai nap amikor vihar tombolt délelőtt és én egyedül ültem a szobámba  úgy éreztem feladom. Hiányzott, hogy átöleljen. De még az is hiányzott, hogy veszekedjen velem. Most ebben a pillanatban csak azt kívánom legyen itt még akkor is ha bunkó lenne.  Ott az ágyon feküdve rájöttem, hogy megfogok őrülni ha most nem csinálok valamit. Mert ez így nem mehet tovább. 5 hónapja nem járt semmi más a fejemben csak Ő. A többiek megpróbáltál elterelni a gondolataimat de nem sikerült nekik. Főleg úgy hogy tudom nekik is szar! Hiszen Justin volt a lelke mindennek akárhogyan is nézzük. De én szarabbul viselem és ezt tény és ha nem csinálok valamit akkor komolyan megőrülök és diliházba visznek. Hirtelen felindulásból felpattantam az ágyról. Kerestem egy tollat és egy papírt majd leültem az íróasztalhoz és neki álltam a levél írásnak.
Miután végeztem betettem egy borítékba és levittem ahol már mindenki vagy a kanapén vagy az asztal körül ült.
-Srácok figyeljetek rám egy kicsit!-vontam magamra a figyelmet mire mindenki rám nézett. -Egy elég nehéz döntésre jutottam. Szakítottam Justinnal és elköltözök.
-MICSODA???-kérdezték egyszerre.
-Igen. Sajnálom de nekem ez már nem megy. Rayen kérlek ezt add oda ma Justinnak mert mész be hozzá!-nyomtam a kezébe a levelet.
-Szerinted ehhez Justin mit fog szólni?-akadt ki Lil.
-Nem tudom de sajnálom! Kérlek értsetek meg! Nézzétek az én szemszögemből!
-A te szemszögedből nézve ha szereted akkor nem csinálod ezt!-mondta Bob.
-De igen és pont azért mert szeretem! Nem bírom elviselni a hiányát és beleőrülök. El kell őt felejtenem!
-És hova akarsz költözni? Vissza mész?-kérdezte Rayen.
-Nem! Itt Miamiba keresek egy lakást de erről Justinnak kérlek ne szóljatok!
-Hát nem tudom...-mondta Fredo.
-Kérlek!
-Jó. Megpróbálom!
-Köszönöm! Akkor én felmegyek  és elkezdek házat keresni!-mondtam, és úgy is tettem. Először kerestem valami ruhát ami ez lett:

 

Felöltöztem, megfésülködtem és leültem a laptop elé amikor kopogtak. 

-Gyere!-szóltam ki majd nyílt az ajtó és a lányok jöttek be. 

-Beszélhetünk?-ültek le. 

-Persze!-bólintottam miközben a házak között böngésztem. 

-Ezt jól átgondoltad? -kezdte Hanna. 

-Igen. Nekem is nehéz de ha elfelejtem akkor talán jobb lesz!

-Mind a kettőtöknek csak rosszabb lesz!-mondta Isa. 

-Tudom mit csinálok! 

-De ugye attól mi még tartjuk a kapcsolatot?-nézet rám aggódva Isa. 

-Persze! Ez nem is kérdés!-öleltem meg őket.

-Maradjunk itt segíteni házat keresni vagy hagyunk egyedül?

-Maradhattok!-mosolyogtam mire ő bólintottak és a gépet nézték. Örülök, hogy megértenek és támogatnak.

°Justin szemszöge°

Sok volt Clara nélkül ez az 5 hónap és még hátra van 13 hónap.. Hiányzik az hogy mellettem legyen... Mindig mikor bejön legszívesebben magamhoz ölelném és soha nem engedném el de nem tehetem.  Ma is látogatás van és alig várom, hogy bejöjjön. Mikor az őr kinyitotta a cella ajtaját s mondta, hogy mehetünk a látogató terembe egyből el is indultam. mikor ahhoz az ablakhoz értem ahol szoktunk lenni nem Clara hanem Rayen várt. 

-Csá haver!-ültem le elé és lepacsiztunk. 

-Csá! Na hogy vagy?-kérdezte. 

-Egész jól! Clara? Nem mintha neked nem örülnék!

-Értem én!-mosolygott. -Ezt át kell adnom. -nyújtott át egy borítékot. 

-Ez mi?-vettem el. 

-Olvasd el!-úgy tettem ahogy mondott. Kinyitottam a borítékot amiben egy levél volt amit el kezdtem olvasni. 

"Justin!
Ez az 5 hónap volt életem legrosszabb szakasza. sokszor éreztem azt hogy feladom talán örökre de nem tettem. Miattad.Hiányzik az hogy átölelj az hogy....tudod mit? el se kezdem sorolni mert minden hiányzik! Hiányzol! Tudom ez neked nyálas de ez az igazság! Minden este úgy aludtam el hogy azt reméltem nem történt veled semmi baj oda bent és minden reggel ezzel a gondolattal keltem fel. 

Emlékszel arra amikor azt mondtam megvárlak? Sajnálom de nem megy! Mindennél jobban ezt szeretném de nem megy! Sokat gondolkoztam ezen és úgy döntöttem talán mindkettőnknek jobb lesz ha megpróbáljuk egymást elfelejteni! Sajnálom hogy így szakítok veled de nem merek a szemedbe nézni. Gyáva vagyok hozzá! Bevallom.Nem kérem azt hogy ne haragudj rám mert tudom ez neked nem fog menni. Én is haragszok magamra! Viszont annyit kérek, hogy ne csinálj hülyeséget!

Sajnálom! Szeretlek: Clara♥

-Ez most komoly?-néztem idegesen Rayenre. 

-Igen!-bólintott. 

-Eddig miatta tartottam ki!! És csak így itt hagy???? Ennyivel??? -emeltem fel a hangom. 

-Justin nyugodj meg! Gondolj bele hogy mit ott vagyunk neked!

-Tudom de......ő.....az életem! De úgy látszik neki semmit nem jelentett ez az egész! Rohadt ribanc!

-Azért gondolkozz hogy beszélsz róla!

-Ezek után még én ne beszéljek így róla?? Hát dehogynem! Mert egy ribanc! És ezek után legalább még ott marad a házba? 

-Nem! Elköltözik!

-Kurva nagy szerencséje van!

-Sajnálom!

-Tökmindegy!-álltam fel és visszamentem a cellába. Ha ő csak ennyivel el tudta intézni akkor nekem nincs ezen mit gondolkoznom...Vele csak az időmet pazaroltam!

°Clara szemszöge°

Miután a lányokkal találtunk egy kicsi de megfelelő házat elmentünk megnézni. Ott a pasi azt mondta ha fizetek előleget akár már ma is beköltözhetek így hát oda adtam neki a pénzt és a többiek segítettek elhozni a cuccaimat. 

-Köszönöm hogy segítettek!-mosolyogtam rájuk.

-Nincs mit!-legyintettek. -De azért szerintünk át kéne gondolnod!

-Ezen már nincs mit!Megyek és bepakolok!-adtam nekik két puszit és bementem. Ez a 3. ház ahol lakok... na mindegy.. Nem akarom megtudni Justin hogy reagált a levélre....Már megint rá gondolok! Nem szabad!! El kell őt felejtenem! Örökre!!!!

***

Mióta szakítottam Justinnal újabb hónapok teltek el. Pontosabban 7 hónap. Azóta már van egy új kapcsolatom..Megpróbálom elfelejteni Justint ami nem megy fényesen de próbálkozni szabad nem? 

Ma hivatalosak vagyunk Isa szülinapi bulijára Arminnal együtt. Tudják, hogy új barátom van már 1 hónapja. Bármelyik percben ide is érhet a szerelmem.......haha no. A barátom. Mert nem szeretem. vagyis nem úgy ahogy kéne.  Hallottam hogy kopognak. Tudtam, hogy Armin az így ki is nyitottam az ajtót.

-Szia!-mosolyogtam. 

-Szia kicsim!-nyomott egy csókot az ajkaimra. -Hoztam neked valamit!-vette elő a háta mögül a kezét amiben egy cica volt. Egyébként Arminnal kapcsolatban. Nem volt csúnya mert tényleg nem.Ő is megkaphatná bármelyik lányt. Szerintem ennyi elég is róla mutatom az összképet: 

Így nézett ki ő és a macska. Igen félmeztelenül jött át. Szokása. Na mindegy!

-De édes!-vettem el tőle a cicát. -Köszönöm!-csókoltam meg. 

-Ugyan!

-Gyere be!-álltam el az ajtóból hogy betudjon jönni. -Amúgy te így akarsz Isához jönni?-kérdezte mivel úgy félmeztelen volt. 

-Nem csak az a pólóm nálad van!-nevetett. 

-Ja jó!

-Te kész vagy? 

-Nem még nem. Csak egy pillanat!-tettem le a cicust és elrohantam átöltözni. A bulis ruhám ez lett: 

Miután felvettem a ruhát gyorsan sminkeltem és visszamentem Arminhoz akin már rajta volt a pólója.

-Felőlem mehetünk!-mondtam. 

-Gyönyörű vagy kicsim!-húzott magához és megcsókolt. 

-Köszönöm!-mosolyogtam. Azt hiszem nekem ebben a kapcsolatban túl sok a nyál.  Adtam a cicának inni és enni majd felkaptam Isa ajándékát és gyalog el is indultunk. A ház elé érve hallottuk a zene tombolását. Az ajtóhoz léptünk és be is nyitottunk. Isa egyből meglátott minket és odajött. 

-Sziasztok!-adott mindkettőnknek két puszit. A többiek amúgy nem nagyon kedvelik Armint de mindegy.  

-Boldog szülinapot!-nyújtottam át neki az ajándékot. 

-Köszi!-vette át. 

-Én megyek mert a nép kifogy a piából de érezzétek jól magatokat!-mondta és elsietett.

-Megkeressük a többieket?-néztem Arminra aki csak bólintott. Amúgy ő nem tud kb semmiről csak annyit mondtam el neki hogy Justin az exem. Mikor megláttam Fredot, Lilt, Hannát és Bobot együtt táncolni odamentünk hozzájuk.

-Sziasztok!-mosolyogtam.

-Sziasztok!-néztek ránk majd végig öleltem mindenkit. Egy ideig velük táncoltunk meg beszélgettünk majd megszólaltam. 

-Rayen?

-A konyhába de....-folytatta volna Hanna de mi addigra már nem voltunk ott. Ahogy bementem a konyhába megláttam Rayent és Justint (???!!) De hát neki még egy fél év hátra van. 

-Armin vissza mész kérlek a többiekhez?-néztem rá.

-Miért? Nem akarod, hogy Justin észre vegyen? 

-Nem erről van szó csak.....

-Csak? Nem akarod hogy tudja van valakid?  Azt mondtad túl vagy már rajta!

-Túl is de kérlek!

-Jó!-sóhajtott.

-Köszönöm!-adtam neki egy puszit ő pedig elment. Én is meggondoltam magam ezért megfordultam hogy elmegyek de egy kéz fogta meg a karom. 

-Jó újra látni Clara!-Justin volt az. Megfordultam ő pedig vigyorgott. 

-Szia!-nyeltem egy nagyot. 

-Nem is örülsz nekem? Jah persze! Hisz nem tartottad be amit ígértél!-szívott bele a füves cigijébe. 

-Hogy hogy már kiengedtek?-hagytam figyelmen kívül a megjegyzését. 

-Isa jól fizető állást kapott és megoldották. Mert nekik fontos vagyok!-fújta ki a füstött én pedig Rayenre néztem aki azt üzente a tekintetével hogy ezt végig kell csinálnom. -Láttam a bájgúnár pasidat. Tényleg nagy ribanc vagy! Ő is csak dug mi?-röhögött.

-Nem! Képzelt már egy hónapja együtt vagyunk!

-Szóval egy hónapja dug! Értem én!-rántott vállatt. 

-Vissza vedlettél görénnyé? Gratulálok!-fontam össze magam előtt a kezem.

-Rajtad kívül senkinek nics a régi életemmel baja ez által leszarják a stílusom. Vagy az is lehet csak veled vagyok ilyen. 

-Jólvan Bieber nekem  elég is volt ennyi belőled!-fordultam meg de ő utánam szólt. 

-Nehogy már még neked álljon feljebb!-nem törődve vele odamentem Arminhoz aki a kanapén ült.

-Na mi van?-karolt át.

-Semmi-rántottam vállat. 

-Amúgy mint látom Justinnak is van valakije!-mutatott jobbra mire én odanéztem. Justin épp Isáva (???!!) smárolt. Fredo ezt meg is látta és tett a dolog ellen. 

-Nem neki Fredo a pasija!-mondtam.-Meg Justin amúgy is csak egy éjszakás kalandokra képes.

-Akkor te....

-Hosszú-legyintettem. 

-Hát jólvan de úgy érzem elég sok mindent titkolsz előlem.-mire bámit mondhattam volna Isa beült mellénk. 

-Láttam mi történt az előb.

-Nyugi megbeszéltük!

-Hát jólvan!-mondtam és láttam hogy Isa azt a cigit szívja amit az előbb Justin.

-Isa te normális vagy?-kaptam ki a kezébeől és elnyomtam az asztalon lévő hamutálba. 

-Teljesne miért is?

-Te füvezel?

-Igen!

-És mi van a munkáddal? Így nem tudsz arra koncetrálni! Kérlek gonoldkozz már. 

-Holnap már ugyse csinálom ma meg hadd csináljak már azt amit akarok! De köszönöm hogy aggódsz értem!-nyomott egy puszit az arcomra. -De most gyere táncolni!-húzott fel Armin karjaiból és az embertömgebe vitt. 

Én egész este próübáltam kerülni Justint kissebb kevesebb sikerrel de amikor láttam mindig mással smárolt. Bevallom zavart de már mindegy....