Köszönöm szépen annak aki komizik és légyszi komizzatok :D♥ 

12.fejezet

Reggel kómásan keltem fel. Kikászálódtam az ágyból és azokból a ruhákból választottam valamit ami itt van.

 Legszívesebben haza vinném minden cuccom és soha nem jönnék vissza. Nagyon kínos ez nekem de ha én kijelentem, hogy haza megyek megint menne a balhé és semmi kedvem vitatkozni ismét. Viszont nem fogom az egész életemet itt leélni! Megfogom mondani Justinnak a véleményem de abba nem lesz köszönet. Gyorsan felöltöztem, megfésülködtem, fogat mostam és lementem. Lent senkit nem találtam így töltöttem magamnak teát (eléggé meglepett, hogy találtam) és leültem a kanapéra. Pár perc múlva lépteket hallottam a lépcsőn. Odanéztem és Bob volt az. Az óta mióta rám mászott nem beszéltünk és szereném ha így is maradna. Megpróbáltam észrevehetetlen lenni ami nem nagyon sikerült.

-Szia!-köszönt. Meglepetésként ért,hogy ilyet is tud.

-Szia!-köszöntem vissza.  Hát ennyiből állt a "beszélgetésünk"

-Jó reggelt!-sétált le Rayen.

-Jó reggelt!-mosolyogtam rá. Ő odajött hozzám és leült. 

-Hogy vagy?-kérdezte.

-Meg vagyok-rántottam vállat.-Amúgy mi baja volt tegnap Justinnak?-tettem fel azt a kérdést ami este óta megfogalmazódott bennem.

-Csak ideges volt-mosolygott.- Pont ezért ne vedd fel amiket mondott. Ilyenkor mindent összehord.

-Hát oké-bólintottam. Hallottam,hogy  SMS-em jött így kivettem a zsebemből a telóm és megnéztem amiben ez állt:  

"Szia! Ma tudunk találkozni? Austin" 

nagyon aranyos, hogy folyton keres szóval most felhívom. Meg amúgy is bejön.

-Bocsi de telefonálnom kell-mondtam Rayenek és felálltam.
-Szia Clara!-szólt bele Austin a telefonba.
-Szia! Csak azért hívlak, hogy akkor igen ma találkozhatnánk.
-Szuper akkor mondjuk 3-kor?
-Oké akkor majd ugyanott a parkba-mondtam.
-Jó szia!
-Szia!-tettem le.
-Kivel találkozol?-jött le Justin.
-Akivel akarok-mosolyogtam gúnyosan és visszaültem a kanapéra.
-Te semmiből nem tanulsz?-sóhajtott.
-Nem fogok rettegésbe élni és amúgy sincs semmi közöd hozzá, hogy én kivel találkozok!
-Igaz de ha elkapnak nem hozlak ki-vigyorgott.
-Most se mondta senki, hogy hozz ki. De mondjak valamit? Nincs rád szükségem!-
-A múltkori nyögéseid nem ezt mondták-kacsintott.
-Tudod amúgy se vagy valami kedves lény de most, hogy meglőttek csak rosszabb!-mondtam szárazon.
-Ha nem kellett volna téged megmenteni nem lőttek volna meg.
-Jó igen az én hibám. Ha jól emlékszem te érted el, hogy Christianék üldözzenek.
-jó persze akkor az én hibám....-vetette le magát mellém.
-Srácok elég lesz!-szólalt meg Rayen.
-Megint ő üti bele az orrát mindenbe-mondtam higgadtan.
-Nevetséges vagy!-röhögött Justin.
-Fejezzétek már be! Folyamatosan veszekedtek és már unalmas!-csattant fel Rayen.-Nekem most el mennem. Addig ne öljétek meg egymást ha meg még is Bob, Fredo és Lil itthon vannak-állt fel Rayen és elment. Mi Justinnal néztük a TV-t és a csend kínos volt. Ilyen rossz viszonyom még senkivel nem volt de azért valljuk be, hogy ezt ő alakította ilyenné. Lehet ha máshogy közeledik felém akkor még jóba is lehetnénk. De nem így lett és ez most elég kellemetlen. Az lenne a legjobb ha haza "költöznék". Ezt a gondolatot meg is osztottam Justinnal.
-Vissza megyek!
-Hova?-kérdezte unottan.
-Haza.
-Azt felejtsd el! Főleg, hogy egyedül lennél-mondta. Most jól hallottam, hogy aggódik?
-Anyáék haza szoktak jönni!-mondtam. Már nyitottam volna a szám, hogy mondjam amúgy sincs hozzá köze de Justin közbevágott.
-Ja mikor? 1 évbe kétszer?-kérdezte egyszerűen.
-Hogy lehetsz ekkora tapló?-emeltem fel a hangom. tudom,hogy nem sűrűn járnak haza de ezt szar mástól hallani. És bunkóság, ha a szemebe mondja.
-Most mi bajod van?-nézett rám.
-Az, hogy te egy igazi seggfej vagy!
-Miért nincs igazam?-én csak lesütöttem a szemem.-Na látod!
-Jó tudod mit. Én most elegyek!-vettem fel a cipőm meg a kabátom.
-Még csak 10 óra.-mérte fel a helyzetet.
-Nem érdekel!-mondtam és kimentem. Vannak olyan mondatai Justinnak  ami eddig nem fájt volna de most már igen. Például most amikor leszólta a szüleimet vagy tegnap amikor mondta, hogy csak azért hozott ki mert "tartozott". Általába ez lepereg rólam de most szíven ütött. Ezért is jöttem el. Csak sétálgatok. Vettem Hot Dog-ot mivel enni nem ettem és várom a három órát, hogy találkozzak Austinnal. Apropó Austin. Akkor lehet,hogy jött Ematt is és akkor szólnom kell Catnek! úgyhogy fel is hívtam.
-Szia!-szólt bele.
-Szia! Ma rá érsz?
-Persze
-Akkor ki jössz 3-kor Austinnal és Emattel?
-Ahha! Amúgy minden oké? Csak mert gyorsan leléptetek a buliról és azóta nem beszéltünk.
-Igen minden oké csak megjelent egy nem kívánatos személy de már minden rendben.
-Hát jolvan. De letszlek mert segítenem kel anyunak. akkor majd háromkor. Puszi szia!
-Szia!-tettem le. Bár hazudtam a "minden rendben"-nel de csak nem mondhatom el MÉG, hogy mi folyik körülöttem.

~3-kor~

Mikor ránéztem az órámra és 3-at mutatott elindultam a parkba. Már mindenki ott volt.
-Sziasztok!-mentem oda és mindenkinek adtam 2 puszit.
-Szia!-köszöntek.
-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk moziba-mondta Austin.
-Oké-mentünk bele. Ezzel egyidőbe pedig el is indultunk. Ematt és Cat nagyon aranyosak együtt remélem összejönnek. A moziba beültünk a legkorábban kezdődő filmre ami valami romantikus volt. (a fiúk annyira nem örültek :D) A film közbe Austin átkarolta a vállam amire én elmosolyodtam és így néztük tovább a filmet.

A film végén kisétáltunk a moziból.
-Ez jó volt!-mondtam mikor rátértünk a fő utra.
-Szerintem is-kulcsolta rá Austin az ujjait az enyémre. Ránéztem az órámra ami 7-et mutatott.
-Jó hosszú film volt-mondtam. miközbe sétáltunk láttunk egy kávézót ahova beültünk.
-Justinnal mi van?-kérdezte Cat.
-Semmi-rántottam vállat. Végül is csak meglőtték....
-Már megint veszekedtetek-jelentette ki.
-Ahha-bólintottam és kitört belőlünk a nevetés.
-De úgye nem fog megint idejönni és elvinni?-kérdezte Austin.
-Dehogy -ráztam a fejem.

10-kor Cat és Ematt lelépett míg  Austin haza kísért. De nem Bobhoz  hanem haza!!
-Bejössz?-kérdeztem.
-Nem nekem is mennem kell-mosolygott majd közlebb hajolt hozzám és megcsókol én pedig vissza.
-Jó éjt Clara.-mosolygott miután elváltunk egymástól és elment. Én bementem, lefürödtem és a szobámba feküdtem le. Nem hiszem, hogy jó ötlet az, hogy Austinnal járja. Kedve és helyes srác de a szívem azt súgja, hogy ne tegyem... Gondolkodásomból a bejárati ajtó nyitódása zökkentett ki...
-