6.fejezet

Reggel felkeltem és csalódottan jöttem rá, hogy nincs olyan ruha amit feltudok venni csak a báli amit nem fogok. Kikászálódtam az ágyból és gondoltam megnézem, hogy Justin ébren van-e. Elég kínos ez a helyzet mert hát utálom és szerintem ez kölcsönös. De csak együtt kell "bújkálnunk" szóval tűrnöm kell.

-Jó reggelt!-láttam meg Justint.

-Szia!-köszönt fáradtan.- A kanapén van egy szatyor amibe ruha van az a tied-mondta.

-Oké de hogy hogy?-csodálkoztam.

-Felhívtam Catet, hogy hozzn neked valamit.

-Köszi. És ő hol van?

-Suliba.

-Nekünk is menni kéne-állapítottam meg.

-Nem nem kéne. Most még nem.

-De....

-Nincs de! Nem megyünk és kész!-jelentette ki.

-Jolvan!-forgattam a szemem.-Elmegyek felöltözni-mondtam mert már reggel elegem van Justinból.  Bementem abba a szobába ahol aludtam és felvettem ami a szatyorba volt. 

Amúgy gondolom ez Cat cucca. Miután felöltöztem feltettem egy minimális sminket szóval csak spirált. (mert mindig van nálam sminkcucc) megcsináltam a hajam és lementem.

-Szia! Szóval te vagy az akit Justin idehozott?-állított meg Bob.

-Igen-bólintottam kicsit félve. Nem volt bizalom gerjesztő a pasas. 

-Már megint nem csalódtam benne-vigyorgott és elkezdte a combomat simogatni.

-Ne simogass!-löktem el magamtól.

-Milyen kis vadóc vagy-vigyorgott és közelebb jött.

-Hagy már békén!-kiabáltam rá.

-Mit csináltok?-termett ott Justin.

-Rám mászott ahogy mondtad-vágtam rá.

-Menj a nappaliba!-nézett rám. Nem akartam vitatkozni mert ma elég feszültnek tűnik úgyhogy tettem amit kért de azért hallótávolságon belül maradtam.

-Mi a szart csinálsz?-hallottam Justint.

-Semmit. Jó a csaj!-mondta Bob.

-És attól rá kell mászni?-emelte fel a hangját Justin.

-Akár.

-Hát rohadtul nem!

-Mi van BP-s a csaj?-hallottam Bobon, hogy elmosolyodik. 

-Meglehet-vágott a falba Justin majd a nappaliba jött én pedig a TV-be bámultam. 

Milyen vagyok? És mi az,hogy BP-s? Valahogy ki fogom deríteni! Mondjuk Cattől. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Anya neve villogott a kijelzőn. Ő meg mit akarhat?

-Szia!-vettem fel.

-Szia Clara  hol vagy?-na erre mit mondjak? Bujkálok egy rossz fiúval mert megakarnak minket ölni? Tuti megállna a szíve.

-Egy barátnőmnél-hazudtam. Bár mondhattam volna azt is, hogy suliba. Miért bonyolítok mindent túl?? De nem tűnt fel neki.

-Akkor gyere haza mert megjöttünk-mondta. Azt hittem tovább lesznek.

-Oké mindjárto tt vagyok szia!-tettem le. -Justin-fordultam felé.

-Mi az?-nézett rám.

-Haza kell mennem.-álltam fel.

-Minek?

-Mert anyáék haza jöttek-mondtam.

-Ahj....-állt fel és a kocsi kulcsért nyúlt.

-Nem mondtam, hogy vigyél el.

-De mert akkor lehet, hogy elkapnak. Ezek mindenhol ott vannak.

-És ez téged mióta is érdekel? Azt hittem utálsz-fontam össze magam előtt a karom.

-Ez így van de ha téged elkapnak akkor kiszedik belőled, hogy én hol vagyok-vigyorgott.

-Kedves-mosolyogtam gúnyosan és kimentünk. Otthon kiszálltam a kocsiból.

-Majd jövök vissza érted-mondta és elhajtott. Olyan jó mikor helyettem dönt.... Úgy viselkedik mint egy testőr pedig állítólag utáljuk egymást..

-Sziasztok!-mentem be.

-Szia kicsim!-mosolygott anya. Odamentem hozzájuk és leültem.

-Hogy, hogy már itthon vagytok?

-Mert hamarabb vége lett mint gondoltuk de pár nap múlva megyünk vissza-mondta apa.

-Sejtettem-sóhajtottam.

-Viszont hoztunk neked valamit.-vet ki anya a dobozból egy egybe ruhát egy pólót és egy nyakláncot.

Már megint kezdik. Már nagyon unom a "kiengesztelésüket". Mondjuk tetszik amiket hoztak de akkor is....
-Köszönöm-erőltettem egy mosolyt az arcomra és megöleltem őket.
-Elmegyek és hozok valami kaját amit maximum melegíteni kel-állt fel apa.
-Hagyd majd én megyek-mondtam.
-Biztos?
-Persze-bólintottam és elmentem. A boltba vettem mirelit pizzát majd mentem haza amikor
Christian megállított.
-Hova? Hova?
-Haza-mondtam unottan és kikerültem de ő megfogta a karom.
-Nem te velem jösz-ráncigált.
-Te meg hülye vagy-rántottam el a karom.
-nem baby te most velem fogsz jönni-kapott fel. Én ütögetni kezdtem de nem hatotta meg.
-Segítség!!!-kiabáltam.
-Fogd be!-ütött meg.
-Segítség!!-hagytam figyelmen kívül az előző tettét.
-Tedd le!-jött oda 2 srác.
-Haggyatok már!-röhögött Christian és velem együtt tovább sétált. Az egyik megütötte amitől összeesett és én is zuhantam de valaki megfogott. Belenéztem a barna szemeibe ami hosszú szemezést kívánt.
-Jól vagy?-mosolyodott el.
-Igen és köszönöm-álltam fel. -Nem tudom mit csináltam volna.
-Semmiség-legyintett az amelyik megfogott. Csak úgy mellesleg nagyon jól nézett ki.
-Amúgy  ő ki volt?-kérdezte a másik srác.
-A volt pasim-válaszoltam.-Egy elmebeteg-rántottam vállat. -Amúgy Clara  vagyok-nyújtottam kezet.
-Én Ematt-rázott velem kezet.
-Én pedig Austin-mosolygott az elkapóm. Austin nagyon bejött.

Kis cuki fiú de biztos hozna meglepetéseket :3
- Meghívhatlak titeket valamire köszönet kép?- néztem rájuk.
-Ne hülyéskedj! Én szeretnélek este meghíni valamire. Benne lennél?-kérdezte Austin.
-Hát persze-mosolyogtam.
-És a számodat is megadnád neki?-szólalt meg Ematt. Ezek szerint ő a "szárnysegédje" :D
-Persze-lediktáltam a számom majd ők is megadták.
-Te is hívhatsz bármikor ha van valami-mondta Austin.
-Oké köszönöm.
-Figyi az neked jó ha itt a parkba találékozunk?-mutatott az út túloldalára.
-Tökéletes mikor?
-6?
-Oké. De mennem kéne mert anyámék éhen hallnak-nevettem.
-Jolvan akkor 6-kor szia!-mentek el. Hazamentem és még beszélgettem anyuékkal meg ettünk. 6 előtt felmentem a szobámba de azért lőtettem egy képet hátha ez az utolsó szingli ként :D

Nem azt mondom, hogy már összefogunk jönni de a remény él bennem :D Felvettem egy ehhez alkalmas ruhát.

És elindultam a találkozóra...