10.fejezet~Fejben dől el

*Justin szemszöge*

Clara-t már mindenhol kerestük. Különböző bárokban, sztriptízbárokban hátha a pasinak táncos kellett. De nem. Már kezdett világosodni amikor visszamentünk a házhoz is megnézni ha megszökött volna mert észhez tért de sajnos nem. Egyre jobban kezdtem aggódni és ahogy láttam a többiek is. Még Ryan sem volt halál nyugodt. Elkeseredésünkben és tehetetlenségünkben leültünk egy padra. Ránéztem az órámra ami már fél 8-at mutatott.
-Most mit csináljunk?-fogtam a fejem. -Ez az idő alatt már bármit csinálhatott vele az a szemét láda. Én őt is és Ethan-t is kicsinálom!-ígértem meg legfőkébb magamnak.
-Nyugi Justin. Clara tud vigyázni magára. Biztos nincs semmi baj-próbált nyugtatni Scooter pedig ő sem volt higgadt.
-Jah, csakhogy be van dorogzva-akadtam ki.
-Jó-hajtotta le a fejét. -Akkor se fessük egyből az ördögöt a falra. Hívtad már??
-Még nem-mondtam és egyből elővettem a telefonom majd Clarat tárcsáztam. Kicsengett. A többiek is izgatottan figyeltek míg a telefon a fülemnél volt. De nem vette fel hanem kisípolt.
-Ez már egy jó jel, hogy kicsöngött.
-Ige, de minnél hamarabb meg kell találnunk-pattantam fel.
-És most mit akarsz csinálni?-kérdezte Fredo.
-Nem tudom de nem ülhetünk itt tétlenül-indultam meg. A part felé mentünk és megnéztünk minden zugot ott is de nem volt Clara sehol. Már épp kezdtem feladni és gondolkoztam a rendőrség hívásán mikor megcsörrent a telefonom...

*Clara szemszöge*

Mikor felkeltem egy szobában találtam magam. Fogalmam sinc hogy kerülhettem ide. Nem emlékszek semmire csak arra, hogy Ethan megitatott velem valami de onnan minden kiesett. Felültem az ágyban és körül néztem. A falakon nem lógott semmi kép sőt a fal színe is szürke volt. Ilysztőnek tituláltam és kiakartam menni a szobából amikor nyítl az ajtó és egy idősebb pasi lépett be rajta.
-Felébredtél cica?-húzta mosolyra a száját de én csak ijedten néztem rá. -Nem tudod, hogy kerültél ide mi? tipikus-nevetett fel. -De elmondom. Bevoltál drogozva és megvettelek-jelentette ki mire nekem elkerdekedett a szemem.
-Mi?-szólaltam meg végül.
-Jól hallottad.
-Ez bűncselekmény!
-Már annyi lányt megvettem és nem csuktak le-rántott vállat. -És most veled is azt csinálok amit akarok-mosolyodott el. -Még elintézek valamit de utána jövök és szórakozunk cica-kacsintott és elhagyta a szobát. Hát ez nagyon jó. Megakarnak erőszakolni és úgy néz ki semmi nem tehetek ellene..Vagy még is! Gyorsan előhalásztam a telefonom és egyből Justin-t hívtam aki fel is vette.
-Clara jól vagy?-szólt bele.
-Igen, de a pasi megakar erőszakolni. Kérlek gyertek ide-hadartam majd ugyaígy azt ishogy hova jöjjenek.
-Pár perc és ott vagyunk!-mondta és letette én pedig imádkoztam, hogy addig a pasi nehogy viszajöjjön. Nem lett szerencsém mert nyílt az ajtó és egy széles mosoly kíséretében bejött  és lelökött az ágyra. Próbálta rólam letépni a ruhát de én ellenálltam mígnem valaki kopogott.
-Mi van? -szólt ki idegesen a felettem támaszkodó pasi.
-Főnök, valakik a ház előtt beaakrnak jönni.
-Kik azok?-állt fel sóhajtva és kiment. Tudtam, hogy Justin-ék azok így én is felpattantam és kirohantam az udvarra ahol megpillantottam őket. Épp szaladtam volna oda hozzájuk mikor megütötték Justin-t. Felsikítottam és semmivel nem törődve rohantam Justin-hoz és leguggoltam mellé.
-Jól vagy?-kérdeztem.
-Igen, persze-állt fel. -Jó akkor ha így nem mondom máshogy! Kihívom a rendőrséget-mondta Justin. -Megmondom nekik, hogy lányokat vásárol. Azért elég sok évet lehet kapni-gondolkozott el.
-Jó, vigyétek ezt a ribancot!-legyintett és bementek a kapun.
-Köszönöm!-öleltem meg Justin-t utána pedig mindenkit, még Ryan-t is aki először majdnem elküldöd de végül visszaölelt. -Sajnálom, hogy nem hallgattam rátok-hajtottam le a fejem.
-Clara szerintem ezt hagyjuk! Örülünk, hogy jól vagy. Menjünk vissza a házba és ennyi-karolta át Fredo a vállam.
-Oké!-sóhajtottam majd elindultunk. -Justin, majd leápolom a sebed-néztem rá.
-Nem vészes-rántott vállat.
-Nem baj!-erősködtem. Miközben a ház felé tatottunk nem szólt senki. Bár én még tudtam volna mondani, hogy sajnálom de mivel az előbb is Fredo leállított inkább csendbe maradtam. A házba beérve egyből Justin felé fordultam.
-Gyere fel, átöltözök és megcsinálom a sebed-mondtam majd fel is rohantam. Nem gondolkodtam sok időt azon, hogy mit vegyek fel, csak kikaptam egy sortot meg egy pólót majd magamara kaptam Pont készlettem mire Justin felért. A fürdőből kihoztam a sebtapaszt, fertőtlenítőt és vattát. Leültem Justin-nal szemben, a vattára tettem egy kis fertőtlenítőt és a sebre helyeztem.
-Au-szisszent fel.
-Bocsánat-kuncogtam. A fertőtlenítés után leragasztottam a sebet és már meg is voltam.
-Köszönöm-mondta.
-Szívesen-rántottam vállalt. -Végülis miattam kaptad.-szomorodtam el de ő csak mélyen a szemembe nézett és egyre közelebb kezdett hozzám hajolni.
-Szzzzzz-kapott a sebéhez.
-Mi az?-kérdeztem.
-Semmi csak hirtelen elkezdett fájni-legyintett. -Lemegyünk?-nézett rám mire én bólintottam. A többiek a kanapén ültek és tv-ztek meg kártyáztak.  Justin beszállt hozzájuk míg én megcsináltam minden teendőmet. Elmosogattam, rendet raktam és kiteregettem.Miután ezekkel kész voltam leültem a többiek közé Justin pedig megszólalt.
-Mennyi az idő?
-Egy óra-válaszolt Scooter.
-Akkor menjünk vissza a bárba! Elkell intéznem azt az Ethan gyereket-állt fel.
-De nem éri meg-próbáltam lecsillapítani.
-Dehogynem!-ment ki az ajtón és mivel hajthatatlan volt mi is mentünk vele. Justin hívta a sofőrt így mikor megjött beültünk és a bárhoz mentünk. Egyből kipattant mindenki a kocsiból és justin belökte a bár ajtaját. Ethan ott volt. Éppen az asztalokat takarította.
-Nicsak kik vannak itt-mosolyodott el.
-Te szemét láda!-indult meg gyors léptekkel Justin felé és megütötte Ethan pedig az egyik asztalra esett ami összetört. -Meg ne lássalak mégegyszer Clara közelébe!-fenyegette meg és kiment a bárból. Mi még egy ideig néztük a feltápászkodó Ethan-t de végül Justin után mentünk.
-Te normális vagy?-akadt ki Scooter.-Ez holnap akár már címlap is lehet!
-Senki nem látta. Megamúgy se érdekel. Megérdemelte-szállt be a kocsiba Justin majd mi is és visszamentünk a házhoz.
-Biztos jól vagy?-kérdezte Fredo. -Nem erőszakolt meg?
-Nem dehogy-mosolyogtam rá.
-Akkor jó-bólintott és elindult a lépcső fel. Fredo valami olyasmit sugárzott felém ami azt üzente benne megbízhatok teljes mértékben.
-Fredo-állítottam meg mire ő megfordult.-Van pár perced?
-Persze. Isa biztos vár-jöt vissza hozzám. -Igen?-nézett rám.
-Elmondhatok neked valamit?
-Persze! Mondtam, hogy megbízhatsz bennem-mosolygott.
-Oké-sóhajtottam.-Szóval az van, hogy Justin-nal ma is majdnem smároltunk és olyankor mikor közel vagyunk hozzá úgyérzem akarom de így meg tudom, hogy nem szabad és leakarok állni ezzel az egész kavarással.-magyaráztam.
-Először szerintem magadban döntsd el biztosra mert látom ez még nem az. Met csak utána tudod véghez vinni, hogy például ne kavarjatok.-tanácsolta.
-Köszönöm-mosolyogtam.
-Bármikor-állt fel és felent Isa-hoz én pedig a gondolataimba merültem. Felakaratam hívni anyát de akkor biztos, hogy beszámolok neki mindenről akkor viszont aggódni fog amit nem akarok. Ezért úgy döntöttem nem most fogok vele beszélni. Személy szerint most legszívesebben haza mennék. Nem gondoltam, hogy ilyen bonyolult lesz Justin-nak dolgozni. A csókok meg, hogy majdnem lefeküdtünk. Könnyebre számítottam. Nem hittem volna, hogy bármi ilyesfajta kapcsolat lesz köztünk. Egyzserű melóra számítottam de ehhez képes bonyolítva van minden. Ryan még mindig nem tudom miért utál és hát Justin. Mindegy. Megpróbálom túlteni magam rajta és nem folytatni.Nem értem ez a mai csók is miért történt meg majdnem. Már Justin-nal is közöltem, hogy ez nem lesz így jó.. De valahogy a hatalmába kerít ha úgyérzem megakar csókolni és nem tudok ellenállni. Ezen sürgősen változtatnom kell!
-Clara!-hallottam magam mögül mire megfordultam és Justin-nal találtam magam szemben.
-Igen?
-Van kedved sétálni a parton és beszélgetni?-kérdezte mire én bólintottam. Ebből még nem lehet feltétlenül az, hogy megcsókol és legalább eltudom neki mondani amit gondolok. Együtt léptünk ki a házból és indultunk el a víz mentén. Először csak csendben sétáltunk és azon gondolkodtunk mit mondhatnánk egymásnak. Éppen megaakrtam szólalni és elmondani neki, hogy min gondolkodtam de ő megelőzött.
-Fürdünk?-mosolygott rám.
-Ha akkor szólsz mielőtt elindultunk igen. Így nem-nevettem Mire ő belelökött a vízbe. -Az előbb mondtam, hogy nem!-ültem nevetve a bokáig érő vízben.
-Jó jövök én is-rántott vállat és ő a mélyebb érszre ugrott bele.
-Senki nem mondta, hogy gyere te is. Ahj mindig azt hallod amit akarsz-csaptam a víz felszínére és felálltam.
-Nem menekülsz-húzott vissza a vízbe.
-Sétálni hívtál.
-Hát sétálj-kezdett el menni a vízbe.
-Gyökér-nevettem fel. -Gyere sétáljunk és ha úgy van este kijövök még fürdeni veled. CSak mondani akarok valamit.
-Jó menjünk-jött ki a vízból így elindultunk arra felé ahol több embert is láttunk de ez most Justin-t sem zavarta. -Amúgy tudom mit aakrsz mondani-tette zsembre a kezét.
-Igen?!-néztem furán.
-Nem nehéz kitalálni.-nevetett. -Azt, hogy már megkértél arra, hogy ezt fejezzük be meg kavarunk de mégis folytatjuk.
-Igen!-bólintottam.
-Jó, figyelj. Szerintem ezek a dolgok mintkettőnknek spontán jönnek. Hisz te sem toltál el mikor megcsókoltalak csak először.-mosolyodott el. -Szerintem ez fejben dől el-kacsintott mire én sóhajtottam. Nem tudtam mit válaszoljak erre így csak csendben sétáltam tovább mígnem beértünk arra a részre ahol fürdőztek az emberek. Éreztem egy-egy srác tekintetét magamon ami nem izgatott de mint észrevettem Justin-t annál inkább mert a ujjait az enyémre kulcsolta.
-Így kevésbbé fognak megbámulni-mosolygott rám mire én elakartam húzni a kezem de mégse tettem. Valami visszatartott. Fejben dől el...Szóval ezt akarnám? Lenéztem a kezünre mire egy kissebb mosoly csúszott arcomra. Nem akartam, hogy elengedje a kezem. Nem érdekeltek most a körülöttünk léve emberek. Nem érdekelt, hogy azt látják Justin kézen fogva sétál velem. Nem érdekelt most jelen pillanatba semmi csak az, hogy megfogta a kezem. Ezen kattogott az agyam. Azt vettem észre őt sem érdeklik az emberek így nyugodtan sétálgattunk. Megjegyzem tényleg kevesebben bámultak meg.
Fél óra múlva vissza is mentünk a házho és ahogy ígértem elmentem vele fürdeni este. Jól szórakoztunk és az volt a legjobb attól, hogy most egy alkalommal megfogta a kezem nem viselkedtünk úgy mintha járnánk. Mert nem. Este miután végeztünk a fürdéssel le is zuhanyoztam és befeküdtem az ágyba utánam pedig Justin is ugyan ezt tette.

Reggel miután felkeltem megpróbáltam óvatosan kiszállni az ágyból, hogy ne ébredjen fel Justin de nem sikerült így kinyitotta a szemét.
-Jó reggelt!-nyújtózkodott.
-Jó reggelt.-mondtma én is. -Bocsánat, hogy felébresztettelek.
-Nem baj-válaszolt. Felálltam és kerestem valami ruhát amit ma felveszek és végül ez mellett döntöttem:

A ruháimmal együtt mentem be a fürdőbe és tettem magam napra készre. Mikor kimentem a fürdőből Justin is kész lett így együtt sétáltunk le a lépcsőn. Ryan a telefonján ügyködött, Scooter idegesen jártkált fel alá és Fredo meg Isa valószínüleg még aludtak.
-Jó reggelt!-mondtuk egyszerre Justin-nal.
-Végre, hogy felkeltetek-nézett ránk szúrós szemekkel Scooter.
-Baj van?-néztem furán.
 -Hát igen! Lesz itt mit megmagyarázni.-csapta le elénk az újságot egy cikknél kinyitva. A szemem kikerekdett és nem tudtam hogyan szólalhatnék meg.