Ne haragudjatok hogy sokáig tartott de sajnos nem volt időm ://// Remélem tetszeni fog :) És köszönöm szépen a kommenteket nagyon jól esnek :))♥  (a következő részbe tervezek valamit amire szerintem már mindenki vár :DD de meglátjuk hogy alakul :)))

22.fejezet

A rendőrők mind a két kocsit átnézték és nagyon úgy tűnt, hogy nem találnak semmit mikor kiemelték Justin kocsijából a fegyvert.Na ez még egy jó kör lesz...

-Erre van engedélye?-kérdezte a rendőr.

-Van-hazudott Justin szemrebbenés nélkül.

-Akkor láthatnám azt a papírt?

-Az most nincs nálam.

-Uram ha fegyvert visz magával akkor az engedélyt is!

-Ez volt az utolsó!-ígérte meg Justin.  Hazudni azt tud...

-Attól függetlenül be kell vinnünk az őrsre. Akik ebben a kocsiban utaztak kérem üljenek be a rendőrautóba.-Rayennel és Justinnal egymásra néztünk mert mi voltunk azok. Nem ellenkeztünk hanem beültünk. Lil, Bob és Fredo pedig ottmaradtak.A rendőrők beültek és az őrsre vittek.Ott kiszálltunk é bementünk a kapitányságra.A rendőrők megnéztek valamit majd visszajöttek.

-Uraim maguknak priuszuk van tehát nem engedhetem el önöket. Hölgyem maga elmehet.

-És velük mi lesz?-kérdeztem a rendőrt a fiúkra célozva.

-Óvadékkal ki lehet vinni őket amit a bíró fog meghatározni-mondta.

-És ez mennyi idő míg eldöntik?-remélem minnél előbb meg van mert akkor megpróbálom összeszedni a pénzt(mert nálam biztos nincs annyi) és kihozom őket.

-Maximum 24 óra.

-És az nem lehetne, hogy maga mond egy óvadékot?-próbáltam hatni rá egy mosollyal.

-Hölgyem azt nem tehetem-ellenkezett. Egy kicsit közelebb mentem hozzá és ismét megszólaltam. A fiúk csak kussba figyletek.

-Kérem! Senki nem tudja meg!-próbálkoztam tovább. A rendőr lenézett és pont belátása nyílt a dekoltázsomra. Vett egy nagy levegőt.

-Na jó! 100$ fejenkét-erre kikerekedett a szemem.

-Tessék?

-Vagy megvárják az óvadékot.

-Várjon egy pillantot.-mondtam és odamentem a fiúkhoz.-Ezt, hogy fogjuk megoldani?

-Nincs nálad ennyi pénz?-kérdezte Justin.

-Mennyi 200$? Hát nincs!- mondtam flegmán.-Megpróbálhatom a szüleimet csak azzal az a baj, hogy nem egy nap míg átküldik -mondtam.
-Attól egy próbát megér nem?
-Jó megpróbálom-sóhajtottam, elővettem a telefonom és félreállva felhívtam anyáékat. Imátkozdtam, hogy ne anya vegye fel. Pár csengés után pedig apa szólt bele.
-Szia Clara!
 -Szia! Lenne egy óriási nagy kérésem-kezdtem.
-Mi lenne az?
-Tudnál nekem ma elküldeni 200 dollárt? -hadartam remélve, hogy nem értette.
-Minek neked annyi pénz?
-Vészhelyzet van!
-Mi történt?
-Semmi különös de ma kéne a pénz-mondtam.
-Nagyon fontos?
-Igen!
-Jó! De ha ma elküldön nem ér oda mára. Viszont otthon van egy széf amiből ki tudsz venni annyi pénzt. Van a  nappaliba za a kép és az mögött. De csak annyit vegyél ki amennyi kell!-magyarázta.
-Köszönöm apa!
-De ha haza megyünk tudni akarom!
-Rendben-mondtam.Ki kell találnom addigra valamit. -Köszönöm! Viszont akkor én most megyek majd hívlak! Szia!-köszöntem el.
-Szia!-mondta és letette. Eltettem a telefonom és visszamentem a fiúkhoz.
-Na mi van?-kérdezte Rayen.
-Tudok szerezni pénzt de haza kell érte mennem és nem tudom, hogy hogy-mondtam.
-Kérd meg a zsarut-szólalt meg Justin.
-Mit meg nem tezsek értetek-sóhajtottam és a rendőr elé léptem.-Haza tudna vinni a pénzért?
-Persze-vigyorgott.
-Mindjárt jövök-szóltam oda a fiúknak és kimentem. Beültünk a rendőrautóba majd elmondtam, hogy hol lakok és elindultunk. Otthon kiszálltam, bementem addig a rendőr kint várt. Ilyen se volt még de egyszer mindent el kell kezdeni. A nappaliba azt a képet leszedtem és tényleg ott volt egy széf. 19 éve lakok itt és nem tudtam. Na mindegy. A széf le volt egy szám kombinációval zárva amit apa nem mondott meg. Ez még szuper lesz.. Minden félét megpróbáltam. Anya születés napját majd apáét. A házassági évfordulójukat de egyik sem volt jó. Aztán eszembe jutott, hogy hátha az enyém lesz az. Be is írtam, hogy 1994. 07.19. És abban a pillanatban ki is nyílt a széf ajtaja.Benne pénz kötegek voltak. Kivettem egyet és megszámoltam. 100$. Kivettem még egyet és így már elég is lesz. Nem gondolkodtam tovább a széfen csak bezártam, visszatettem a képet és kimentem ahol beültem a kocsiba.
-Na megvan?-kérdezte a zsaru.
-Meg-bólintottam.
-Akkor kérem!-nyújtotta a kezét.
-Először vigyen vissza!
-Rendőr vagyok nem bízol bennem?
-Vigyen vissza!-ő beindította a kocsit és visszamentünk a kapitányságra. Ott bementünk a fiúkhoz.
-Tesék!-nyomtam a rendőr kezébe a pénzt.
-Jólvan mennyetek!-mondta és így is tettünk.
-Köszi Clara-szólalt meg Rayen.
-Szívesen!-mosolyogtam. -Hívjátok fel Fredoékat, hogy jöjjenek értünk!-mondtam. Justin elővette a telefonját és szólt a fiúknak akik pár percen belül meg is érkezdtek.
-Hogy jutottatok ki?-kérdezte Lil.
-Clara kifizette az "óvadékot"-válaszolt Justin.
-Jó vagy!-mondta Bob.
-Köszi!
-És most hova akarunk menni?-kérdezte Fredo.
-2 várossal arrébb van a házam-mondta Rayen.
-Oda megyünk-jelentette ki Justin majd beült a kocsiába mivel a fiúk azt is elhozdták. Mi Rayennel beültünk hozzá a többiek pedig a másik kocsiba.
-Örök hálám Clara-mondta Rayen.
-Ugyan-legyintettem.-Ti is megtettétek volna értem.
-Hááát-mondta Justin vezetés közbe.
-Vicces vagy!-forgattam a szemem.
-Amúgy már meg akartam kérdezni. Mi van Austinal?-szólalt meg Rayen.
-Amióta mondtam neki, hogy én nem akarom azóta egyszer találkoztunk de az se sült el jól-meséltem. Az út további része nem igazán telt beszélgetéssel. Justin egszer-egyszer belém kötött de semmi más.
Mivel hosszú volt az út este 10-re értünk Rayenhez. Ott kiszálltunk és bementünk. Nem volt se nagy se kicsi. Pont elfértünk. Midenki megnézett egy szobát de csak én voltam az aki egyedül volt egy szobába :D
-Srácok én megyek is aludni jó éjt!-mondtam és felmentem. Elővettem a telefonom és egy kicsit facebookoztam. Pár perc múlva kopogtak.-Gyere!-mondtam és Justin jött be aki leült mellém.
-Elfelejtettem megköszönni, hogy kihoztál minket.-tette a combomra a kezét.
-Hát szívesen-mondtam.
-Szeretném meghálálni-kezdte el simogatni a combom amibe kissé beleremegtem.
-Nekem a köszöneted is elég-mondtam.
-Ugyan-hajolt a nyakamhoz és azt puszilgatta mire én felsóhajtottam de el toltam magamtól.
-Elég lesz!
-Fogsz te még könyörögni nálam!-állt fel és kiment. Nem tudom meddig fog próbálkozni de ha így folytatja félek, hogy be fogom adni a derekam.