Bocsánat, hogy ilyen későn de sok dolgom volt :// De újra itt vagyok és hoztam is a részt :3 Köszönöm az előző részhez jött komikat :)♥  (Sjnálom, hogy rövid lett :C)

20.fejezet

Mikor Justinnal beszéltünk azt mondta, hogy improvizál. Na arra kiváncsi leszek most mit talál ki. Mindenki csendben volt amit Tom tört meg. 

-Mondtam, hogy 24 órád van hátra. Nem éltél ezzel így jöttünk mi.-tartotta még mindig Justinra a fegyvert.

-Komolyan azt hitted, hogy oda fogm adni?-nevetett kínosan Justin.

-Tudtam, hogy nem ezért a kis hercegnődön keresztül próbáltunk rád hatni de látom nem érdekelt-milyen jól eltudnak beszélgetni. És ilyenkor hol vannak Rayenék? Hátranéztem a lépcsőhöz ahol a fiúkat láttam meg akik egy "mindjárt" bólintást küldtek felém.

-Azt nem értem őt minek kel bele keverni-mondta Justin.

-Engem ő nem érdekel. Christianéknak kell-rántott vállat Tom.

-Ja úgyhogy mi hagyunk is titeket-ragadta meg a kezem Christian és elkezdett húzni.

-Engedd el!-indult meg Justin.

-A helyedbe hagynám ezeket a hirtelen mozdulatokat!-tartotta Tom Justin halántékához a fegyvert mire Justin megtorpant.

-Engedj már el!-akartam elrántani a akrom de Christian megszorította.

-Hagyjátok békén őket!-jöttek le Rayenék egy-egy pisztollyal a kezükbe.

-Oh már társaságunk is van!-mérte fel a helyzetet Tom.

-Van és engedd el Justint!-irányitotta rá a fegyvert.

-Nekem csak a kulcs kell!

-Amit nem kapsz meg!-szólalt meg Justin és abban a pillanatban megfogta Tom fegyverét és kicsavarta a kezéből.-Úgy érzem mi vagyunk fölényben!-vigyorgott Justin. Ja, csak én még mindig Christianál vagyok. Ő befogta a számat és amíg Justinék tárgyaltak az ajtó felé húzott. Próbáltam rugdalózni de egy benga állat lefogott és így kihurcoltak amit persze a többiek nem vettek észre. Egy kocsi hátsó részébe tett bele és mielőtt lecsukta volna a csomagtartó ajtaját láttam még plusz két lábat megjelenni. Az a bizonyos ember leütötte az elrablómat ami miatt becsapódott az ajtó. Nem voltam sokáig bezárva mert felnyitották. Az a bizonyos ember Fredo volt.

-Gyere mielőtt Christian észre vesz!-nyújtotta a kezét amit megfogtam és kiszálltam.

-Hova- hova?-sétált hozzánk Christian. Fredo behúzott maga mögé és felemlete a fegyvert.

-Húzz innen és nem foglak bántani.-mondta Fredo.

-Most le akarsz lőni?-röhögött fel Christian.-Rajta!

-Te akartad!-rántott vállat Fredo és meghúzta a ravaszt ami eltalálta Christiant. Én Fredo hátához bújtam.

-Jolvan semmi baj!-fordult meg és megölelt.-Nem igaz, hogy kétszer kell lelőni ahhoz, hogy egyszer meghaljon-mondta miközbe a hátamat simogatta.-Viszont most gyere!-engedett el és beült Christianék kocsijáb én pedig mellé.

-De Justinék...-ulaltam arra, hogy ők még bent vannak.

-Azt mondta vigyelek el!-indította be a kocsit.

-De hát veszélybe vannak!-akadtam ki.

- Ők vannak többen. Nyugi tudnak vigyázni magukra.

-Egy emberrel vannak csak többen!

-Clara nyugi nem lesz semmi baj. Ismerem őket!-fordult ki a kocsival és elindultunk a sötét utcán fogalmam sincs, hogy hova. Csak annyit remélek Justinéknak nem lesz semmi bajuk!

°Justin szemszöge°

Miután kivettem Tom kezéből a fegyvert rászegeztem.

-Úgy érzem mi vagyunk fölényben!-vigyorogtam. Elnéztem Claraék felé akit az ajtón vittek ki.-Fredo! Menj Claraék után és vidd valami biztonságos helyre!-adtam ki az utasítást. Ő bólintott és kiment.

-Azt hiszed ezzel megijesztesz?-célzott a pisztolyra Tom.

-Ha most lelőnélek minden sokkal jobb lenne!-a vicces az ha a "főnököt" tehetetlenné teszed akkor a csatlósok se csinálnak semmit.

-Tedd meg!

-Nam ér annyit! Felfoghatnád, hogy soha a büdös életbe nem fogod a kulcsot megszerezni. Ja és hogy mindig mi jövünk ki jól ebből az egészből.

-A kulcsot megfogjuk szerezni! Nem ismersz még te olyan jól!-vigyorgott.

-Ha most elhúztok nem nyirlak ki. Ezt most vedd úgy, hogy megkönyörülök azon a nyomorult életeden.. De legközelebb nem leszek könyörületes!

-Ezt most vegyem megtisztelésnek?

-Annak veszed aminek akarod csak húzzatok el!

-szerinted megalázom magam? Meg amúgy se mennék el!

-Akkor segytek!-mondtam és gondolkodás nélkül belelőttem a lábába mire felordított.

-Viszont látjuk még egymást Bieber!-ment ki az aktón némi segítséggel és vérezve. Egyből felrohantam a telefonomért és Fredot hívtam.

-Csá-szólt bele.

-Csá! Hol vagytok?

-A város szélén megálltunk egyenlőre egy panzióba-avatott be.

-Oké! Várjatok meg mindjárt ott vagyunk! Szia!

-Szia4-mondta és kinyomott. 

-Gyertek a város szélén vannak-mondtam a többieknek és elindultam. Kint beültünk a kocsiba. Az utcai lámpák gyér világításába megkerestem a sluszkulcs helyét. Betettem és beindítottam az autót majd elindultunk. Az egész út csendben telt de nem abba a kínosba hanem a kellemesbe. Mindenki a godolataiba volt merülve. Kb háromnegyed óra múlva értünk oda a panzióhoz ahol egyből be is mentünk.

°Clara szemszöge°

Minden ajtó nyitódásra azt hittem, hogy Justinék azok. Már  az is eszembe jutott, hogy útközbe elkapták őket de hirtelen beléptek. Felpattantam és elöször Rayenhez szaladtam és megöleltem. 

-Minden rendben van tökfej!-simogatta a hátam. Miután elengedtem Rayen oda mentem Lilhez, Bobhoz majd Justin előtt álltam meg. Csak néztük egymást majd hirtelen megöleltem. Elöször meglepődött de visszaölelt.

 A pillanatot Fredo zavarta meg.

-Na mi volt?-kérdezte. Leültünk egy azstalhoz és mindentelmeséltek. Azt, hogy megtudta, volna ölni tmot azt, hogy meglőtte. Mindent. Kezdünk jobban összekovácsolódni és még Bobbal is. Megegyeztünk a fiúkkal, hogy ma itt alszunk ezért kértünk egy szobát. Olyat kaptunk amibe mind elfértünk de csak francia ágyak voltak benne ezért párosával aludtunk. Lil-Bob, Fredo-Rayen, Justin-én. Nem tuom hogy jötte ez így össze de nm is érdekel. Csak az a fontos, hogy épségbe vannak. Fogalmam sincs hova tart az utunk de hogy nem haza az biztos.