14.fejezet~Megérkezés

Reggel mikor felkeltem  az órára néztem ami 8-at mutatott így ennek örömére még fentregetem egy kicsit. Persze nem tehettem addig amíg szerettem volna mert mennem kell dolgozni ezért 08:05-kor kikászálódtam az ágyból és valami ruhát kezdtem el keresni.Miután megtaláltam a megfelelőt felöltöztem és kimentem a szobából át a konyhába ami ugye nem volt nagy távolság. A konyhában összetalálkoztam Ryan-nel. Rám se nézett de nem is kartam, hogy megtegye mert akkor tuti megölne a tekintetével. Eddig se voltunk jóba de most, hogy kiderült azt hiszem életem legnagyobb titka még jobban utál. De erről az egészről még beszélnem kell anyával és még apával is.Mondjuk vele már nem beszéltem több mint 15 éve de ez most nem fontos.  Nem fogok csak így elmenni ez mellett. És az is egészen biztos, hogy Ryan-nek is ott kell lennie a beszélgetéseknél! Gyosan neki álltam valami reggelit csinálni, hogy mire mindenki felkel kész legyek. A meleg szendvics mellett döntöttem így azt vártam míg megsül. Miután az összes kész lett gyorsan megterítettem majd visszamentem a szobának kialakított helyiségbe míg a többiek fel nem kelnek.Fél órán keresztül fetrengtem  és zenét hallgattam míg végül kimentem.Épp mentem volna oda a többiekhez a megeterített asztalhoz amikor Justin sétált el mellettem. Gondolom a szobából kell neki valami. Már elhagytuk egymást amikor azt éreztem, hogy visszahúz és hirtelen megcsókol. Nem ellenkeztem csak belemosolyogtam a csókunkba. Miután elváltunk egymástól megragadta a karom és az ő "szobájába kezdett húzni. Becsukta a szoba ajtaját majd engem ledöntött az ágyra és fölém mászva kezdte el a nyakamat csókolgatni de muszáj voltam eltolni magamtól.
-Justin, ezt most nem lehet-nevettem el magam és remélem érti.
-Miért?-kérdezte tára nyílt szemekkel. -Ohh...-esett le neki. -Hát, jó katona vérben is harcol-kacsintott.
-Fúj-csaptam vállon.-Undorító vagy-nevettem.
-Csak őszinte-hajtotta le szomorúan a fejét.
-Inkább gyere ki reggelizni-másztam ki alóla és kimentem a többiekhez akik az ablaknál ültek és nézték a felhőket vagy éppen laptopoztak, telefonoztak. Justin elvette a neki készült melegszendvicset amit meg is evett.Én bementem a "szobámba" és azon kezdtem el gondolkodni, hogy mit is vegyek fel majd akkor amikor találkozok Justin szüleivel. Oké, hogy nem vagyok a barátnője...,vagyis már nem tudom mi van de egyikünk sem mondta, hogy járnánk..., de szeretnék jó benyomást kelteni. A cuccaimat mind kidobáltam a börőndből de egyiket se találtam megfelelőnek. Kezdtem egyre hisztisebb lenni és erre a  női ügyeim segítettek rá leginkább. Hirtelen azt hallottam, hogy kopognak így odaléptem az jatóhoz és kinyitottam. justin állt ott aki egyből be is jött.
-Mi ez a ruha kupac? Egyáltalán hova készülsz?-kérdezte nevetve.
-Haha, nagyon vicces vagy-löktem meg kissé.- Azt nézem, hogy milyen ruhába találkozzak a szüleiddel-mondtam el neki is. Justin egy kicsit melepődött majd elmosolyodott.
-Mindegyik tökéletes.-mosolygott majd megakart csókolni de én valamiért elhajoltam. Ha egyszer nem járunk akkor ezt nem kellenne. Viszont Justin máshogy gondolta mert megfogta az államat, maga felé fordította a fejem és lágyan megcsókolt.
-Miért húzodtál el?-suttogta.
-Csak rossznapom van-mosolyodtam el halványan.Igazából magamat se értem. Jól esik, hogy Justin ezeket csinálja és imádom a csókját de valahogy mégsem helyes amit teszünk. Hiszen, nem vagyok a barátnője.Azt hiszem.
-Akkor nézzünk filmet-vette fel a földről a laptopom. -Mit nézzünk?-kapcsolta be a kezében tartott tárgyt.
-Nekem mindegy-mosolygotam és közelebb ültem hozz, hogy én is lássak valamit.
-Rossz szomszédság?
-Tökéletes-bólintottam. Ő megkereste a filmet majd elindította. Mivel feküdtünk az ágyon az ölünkbe tette a laptopot majd átkarolta a vállam mire elmosolyodtam. Elkapott az az érzés, hogy megakarom ölelni őt így a jobb karomat át tettem a mellkasán ő pedig közelebb húzott magához. Így néztük végig a filmet majd a végére sikerült elalaudnunk.

~Pá nap múlva,Canada-ban~

Az éjszaka közepén érkeztünk meg Canada-ba ezért Fredo jött engem felkelteni. Kómásan kászálódtam ki az ágyból és indultam ki, hogy beüljek a székbe és bekössem magam a leszálláshoz. Miután leszálltunk csak visszamentem a cuccaimért mert már összepkaoltam és felvoltam öltözve. Elég kómásan ültem be a kocsiba ami jött értünk de mindenki így volt ezzel. Út közben el is aludtam.

*Justin szemszöge*

Mikor megérkeztünk a házamhoz mindenki kiszállt kivéve Clara-t mert ő aludt. Kinyitottam az ő oldalán lévő ajtót és óvatosan kiemeltem.
-Kicsim...Clara!-javítottam ki magam gyorsan.Ő mocorogni kezdett a kezembe majd felkelt. -Megjöttünk-mosolyogtam rá majd óvatosan letettem. Megtörölte a szemét majd a kocsi cosmagtartójához ment és kiszedte a cuccait majd utána én is. Bevezettem őt a házba ahol síri csend volt. Gondolom mindenki elfoglalta a helyét és alszik. Clara-nak megmutattam az ő ideiglenes szobáját ami az enyémmel szembe volt. Ha azt mondom velem kell aludnia az elég nyomulósnak tűnne. Mielőtt bement a szobába arcon puszilt.
-Köszönöm-mosolygott fáradtam majd becsukta maga mögött az ajtót.Én átvánszorogtam a saját szobámba és befeküdtem az ágyba. Lehunytam a szemem és egyből Clara arca lebegett  előttem. Azt hiszem beleszerettem ebbe a lányba. Ahogy hozzám ér, kiráz a hideg és elkezd remegni a lábam. Ahogy mosolyog nekem is mosolyognom kell. Igen..szeretem őt. Ezzel a gondolattal nyomott el az álom.

*Clara szemszöge*

Reggel nem mondanám azt, hogy kipihenten ébredtem de jobb volt mintha semmit nem aludtam volna. Kikászálódtam az ágyból majd elekzdtem ruhát keresni. A választásom erre esett így fel is öltöztem.

Miután a hajamat is megcsináltam lementem azzal a szándékkal, hogy reggelit fogok csinálni. Lent észre kellett vennem, hogy senki nincs a nappaliba se a konyhába. Pár szobából mocorgást hallottam de ezek szerint alszanak még. Benéztem a hűtőbe, hogy miből tudok választani de az szinte üres volt így azt hiszem boltba kelle mennem a reggeli készítéshez. Ettől a gondolattól vezérelve léptem ki a ház ajtaján de fogalmam se volt merre is kéne elinduljak mert nem votlam még itt soha életembe. végül eldöntöttem, hogy balra indulok így sétálni kezdtem. Miközben boltot kerestem a házakat is néztem. Szépen ki volt alakítva az összes mondjuk ez nem is csoda. Negyed órán keresztül sétáltam bolt után kutatva mire végre találtam egyet. Bevásároltam minden szükséges dolgot és visszmentem ahol a többiek rá vártak.
-Ugye kaját hoztál?-pattant oda hozzám Fredo.
-Azt-nevettem és letettem a pultra a szatyrokat.
-Zsír-kezdtek el belőle kipakolni. mivel hoztam péksütiket, felvágottat, zsömlét, kiflit és ilyeneket gondoltam megtudják csinálni maguknak most az egyszer így a kanapén foglaltam helyet.
-Tényleg, Justin!-szólalt meg Ryan. -mikor megyünk Jeremy-ékhez és Pattie-hoz?
-Majd nemsokára-válaszolt Justin. Miután mindannyian megreggeliztek leültek ő is a nappaliba. Ryan a lehető legtávolabb ült tőlem mintha valami betegséged terjesztenék..pdig csak a húga vagyok..És azt hiszi ezzel el tud menekülni az elől, hogy erről újra beszélgessünk. Hát nem fog csak várom a pillanatot amikor anya és apai s ott lesz. Fredo úgy döntött, hogy Xbox-ozik ami a többi fiúnak is tetszett így mi Isa-val csak néztük őket míg Justin meg nem szólalt.
-Akkor indulhatunk apához? És majd utána megyünk anyához mert ő csak este lesz otthon-monda.
-Menjünk-pattant fel Scooter majd mi is és kimentünk. Mivel 6-an vagyunk így nem férünk be Justin kocsiába ezért sofőrt hívtak ami perceken belül meg is érkezett.  Beszálltunk és indultunk is Jeremy-ékhez. A ház előtt a kocsi megállt mi pedig kiszálltunk. Justin ment előre mivel ő jártas itt. Kopogás nélkül nyitott be mi pedig mentünk utána. A ház nem csak kívülről hanem belülről is fantasztikusan nézett ki.
-Apa!-kiabált justin a hatalmas házba.
-Justiiiiin.-szaladt oda hozzá Jaxon és Jazzy. Justin egyből felkapta őket és nyomott egy-egy puszit az arcukra. Miután Justin letette őket mindenkit végigöleletek majd megálltak előttem.
-Jazmyn vagyok-mosolygott rám édesen.
-Én Clara-guggoltam le hozzá.
-Én pedig Jaxon-totyogott ő is oda.
-Hát örülök, hogy megismerhettelek titeket-álltam fel mosolyogva. Írtó édesek voltak.
-Sziasztok-hallotunk egy mélyebb férfi hangot majd a hanghoz egy alak is társult, méghozzá Jeremy alakja.
-Szia apa-ment oda hozzá Justin és megölelték egymást. Jeremy is mindenkinek végig köszönt majd megállt előttem.
-Már beszéltünk webkamerán-mosolygott. -Tényleg nagyon szép vagy-nézett végig rajtam.
-Köszönöm-mosolyogtam zavartan.
-Justin játszol velünk?-álltak meg előtte a kicsik. 
-Persze-fogta meg a kezüket majd felfelé indultak el.
-Most nem fognak róla leszállni egy ideig-nevetett Jeremy.
-Aranyosak-mosolyogtam.
-Mit szólnátok ha ma deszkáznánk?
-Jó!-ment bele egyből Fredo és Ryan és mivel Justin is biztos benne lenne így a délutáni programunk ez lesz.Jeremy leültetett minket a kanapéra majd a beszélgetni kezdtek a többiekkel amit én csendben hallgattam.
-Felmehetek megnézni Justin-ékat?-fordultam Jeremy felé.
-Persze, nyugodtan-bólintott majd elindultam felfelé de mielőtt felértem volna hallottam azt a kérdést, hogy "Együtt vannak?". Nem akartam visszaszólni, hogy nem szóval mindegy. Megálltam az a szoba előtt ahonnan hangok szűrődtek ki. Amint hallottam nagyon jól megvoltak így kétszer is meggondoltam, hogy megzavarjam-e őket. Végül úgy döntöttem, régen találkoztak így hagyom őket. Indultam volna lefelé amikor kinyílt a szoba ajtaja.
-Épp hozzád akartam lemmenni-nevetett Justin-A kicsik azt mondták hívjalak fel játszani. És még véletlenül se Isa-t mondták volna-magyarázta.
-De aranyosak-mosolyogtam. Justin előreengedett így beléptem Jaxon és Jazzy szobájába ahol éppen várat építettek. Leülltünk közéük és csak figyeltük őket.
-Segítetek-nézett ránk nagy szemekkel Jazzy.
-Persze heregnő-mondta Justin és ő is elkezdett építkezni míg én Jaxon oldalán segítettem. A vár építés végül átment "kinek lesz nagobb" játékba ami végül döntetlennel zárult. Még fél órát játszottunk velük mígnem Fredo bejött szólni, hogy indulnánk a gördezskapályára. A söfőrt megint hívták aki ismét perceken belül megérkezett. Mindenki beült, a kicsik Justin és Jeremy ölébe foglaltak helyet majd elindultunk. Odaérve amint kiszálltunk azt vettük észre, hogy nem voltak olyan sokan. Justin egyből az autó csomagtartójához vette az irányt ahonnan kivette a deszkáját. Nem láttam mikor rakta be de mindegy. Csoportosan indultunk meg a pálya fele és persze voltak akik oda is jöttek Justin-hoz egy-egy képért. Miután ezt is lerendezte neki is álltak deszkázni míg mi Isa-val és a kicsikkel leültünk az egyik padra. Egy órát voltak fent a pályán mire leütek hozzánk pihenni. Justin és Jeremy nagy beszélgetésekben voltak míg velem Fredo beszélgetet miközben Isa-t ölelte át.
-Jó fej Jeremy nem?-mosolygott.
-Igen-válaszoltam.
-És Pattie is ugyan ilyen laza és jó fej-tájékoztatott róla.
-Akkor jó!
-Clara, jösz deszkázni?-állt meg előttem Justin.
-Hát ez nem az én sportom.-nevettem.
-Mindegy. Segítek-ragaszkodott hozzá.
-Jó-álltam fel és Justin-nal vonultam a pályára.
-Gondolom a deszkára azért rá tudsz állni-mondta kötekedően.
-Haha! Igen-nyújtottam rá a nyelvem és felálltam a guruló falapra.
-Jó, akkor most az egyik lábaddal kezd el hajtani magad-adta az utasítást. Jobb lábamat letettem a deszkáról és ellöktem mgama a föld segítségével de sikeresen hátra estem. Szerencsémre Justin megfogott. -mostmár látom, hogy mi nem megy-nevetett ki.
-Vicces vagy-álltam fel.
-Segítek csak állj vissza-mondta én pedig úgy tettem ahogy kérte és visszaálltam rá. Mefogta a derekam és elkezdett velem menni. -Most akkor lökd magad megint te de óvatosan!-figyelmeztetett. Nevetve kezdtem el magam hajtani a lábammmal és most nagy örömömre sikerült mennem vele pár métert. Mikor kanyarodnom kellett volna neki mentem az egyik ugratónak kialakított emelvénynek mert fogalmam sincs, hogy kell ezzel az izével kanyarodni.
-Ha te csinálod sokkal könnyebbnek tűnik.-szitkozódtam a nevető Justin-nak. -Persze nevess ki-nyomtam a kezébe "hisztizve" a deszkáját.
-Nyugi már-nevetett majd közelebb húzott magához a derekamnál fogva és mélyen a szemembe nézett. Közeledett volna felém amikor valaki megzavart minket.
-Khm..-köhécselt Ryan mire mi szétrebbentünk és odamentünk a többiekhez. Leültem Jeremy és Ryan közé mert máshol nem volt hely.
-Clara-suttogta Jeremy.
-Igen?-néztem rá.
-Tényleg testvérek vagytok Ryan-nel?-kérdezte hallkan. Nem elég hallkan.
-Ezt honnan tudod?-csattant fel Ryan.
-Ohm..Justin mondta...-mondta megszeppenve Jeremy mivel látta Ryan-en, hogy kicsit ideges.
-Justin te miért híreszteled? Egyáltalán nem vagyok rá büszke te pedig mindenkinek elmondod!-akadt ki.
-Ne idegeskedj már! Apa nem mondja el senkinek-nyugtatta.
-Neked se kellett volna-mondta madj elindult a kocsi felé de azon tovább sétált.
-Bocsánat-kért elnézést Justin-tól és tőlem Jeremy.
-Mindegy-legyintett Justin. -Erre mindig felkapja a vizet.
-De miért?
-Utál de hagyuk-kértem mire bólintott ezzel jelezve, hogy megértette.
-Clara gyere-pattant fel Justin majd egy kerítéshez szaladt ahonnan rózsák lógtak ki. Ő letépett egyett és odahozta nekem mikor én már épp úton voltam hozzá.
-Köszönöm-nevettem. Ő erre csak gyorsan egy csókot lopott tőlem majd rámkacsintott. Miközben sétált visza a többiekhez jött egy üzenetet amit elolvasott.
-Srácok, anya írt, hogy ma neki nem jó, hogy átmenjünk szóval holnap délőlettre hívott meg és ebédre.-vázolta Justin a tényeket maire mindenki csak fejbiccentéssel válaszolt. Még kicsit kint maradtunk a pályán után Jeremy-ékhez vettük az irányt és ott voltunk egészen estig. 8 órára értünk Justin házába ahol Ryan a kanapén ült. Justin leült mellé és elkezdtek beszélgetni én pedig felmentem megfürdeni, hogy utána aludhassak.

13.fejezet~A titok

Bocsánat a késésért csak két napig gólyatáborban voltam.És ugye hamarosan elkezdődik a suli. Nem tudom akkor mikor tudok részt hozni de igyekszem!


-Ez a kibaszott ribanc a húgom-kiabálta mire mindenki lesokkolt de leginkább én. Ezt most ugye rosszul hallottam..? Nem lehetek a húga. Mégis, hogy lennék az? A kérdések csak kavarogtak a fejemben és nem tudtam megszólalni de nem is kellett mert Ryan kiviharzott a szobából és bacsapta a szobája ajtaját. Én csak hirtelen leültem a földre és a kezembe temettem az arcom.A többiek körém guggoltak de vártak míg magamtól szólalok meg, amit nem tudtam hamar megtenni. Csak gondolatok ezrei cikáztak a fejemben és azon töprengtem ez hogy is lehet.. Egyszerűen nem tudom felfogni és azt szeretném, hogy ne legyen igaz.. És ezeketől eltekintve még nem tudom Ryan miért is volt velem bunkó. Ezzel a vallomással még tartozik és még egy jó pár magyarázattal.
-Jól vagyok-szólaltam meg végül mindenki megnyugtatására és felnéztem rájuk. Láttam az aggodó és kiváncsi tekinteteket egyben és ahogyan észrevettem Justin-on az aggódás uralkodott el inkább.
-Biztos? -kérdezte Scooter.
-Teljesen-álltam fel sóhajtva. -Csak egyszerűen nem fér a fejembe.-túrtam bele a hajamba. -Milyen ágon lehet a testvérem? Anyai vagy apai? Úgy érzem még ma beszélnem kell Ryanel és nem érdekel hogy reagál. Jogom van tudni!-álltam a sarkamra. Igazából nem éreztem magam teljesen magabiztosnak.Hiszen most derült ki, hogy van egy bátyám aki ráadásul utál még mindig nem tudom, hogy miért és ha bemegy megkérdezni akkor megöl.. Ezt a félelmemet Justin is észrevette így megsimogatta a karom ezáltal ránéztem.
-Nem úgy nézel ki mint akinél minden oké.
-figyelj, mi megértjük ha egy kicsit félsz vagy sziven ütött. Hiszen most tudtad meg, hogy van egy testvéred.-érzett együtt Fredo.
-Jó, igen talán egy kicsit félek-vallottam be.
-De itt vagyunk melletted ls ha attól félsz, hogy Ryan bántani fog, azt meg nem hadjuk! Nyugodj meg-mosolygott rám Isa.
-Köszönöm srácok-hálálkodtam.
- Látom remegsz-fogta Justin a két keze közé az enyémet.
-Kicsit-nevettem fel.
-De nem kell.-halkult el és egyre közelebb hajolt felém. Most nem volt abban biztos, hogy megakar csókolni hiszen itt vannak a többiek is de miutá ajkai az enyémhezé értek mindenbe biztos voltam. Justin-nal ott csókolóztunk mindenki előtt de most egyikünket se érdekelte mit gondolnak. Ő így adta belém az erőt. Amint elváltunk egymástól Scooter szólalt meg először.
-Ez meg mi volt?-kerekedett ki a szeme.
-Most nem ez a fontos-legyintett neki Justin. -Menj és beszélj vele. Mi pedig a nappaliba leszünk-mosolygott rám mire bólintottam.Kimentem a nyitott szoba ajtaján és átmentem Ryan-éhez.Sóhajtottam mielőtt bármit is tettem volna majd nagy ledülettel kinyitottam a szoba ajtaját. Ryan meglepődve nézett rám én pedig csak ott álltam az ajtó előtt magyarázatra várva.
-Mit akarsz?-szólalt meg ő először.
-Magyarázatot-mondtam magabiztosan. Azt akartam, hogy hajthatatlannak lásson de kezeim kissé remegtek.
-Most kiküldenélek de úgyérzem még te is megérdemled, hogy ezt tudd-sóhajtott.
-Hát kösz szépen-flegmultam. -Szóval-fontam ösze magam előtt a karom.
-Mit akarsz tudni?-nézett rám unottan és gyülőlettel telin.
-Legelőször azt, hogy mégis milyen ágon vagyunk testvérek....vagy esetleg-villant be. -Ugye nem édes testvérek vagyunk?-kérdeztem aggódva. Tudom, hogy a vezeték nevünk nem egyezik de ebbe csak az a hiba, hogy én anya nevét viselem.Ryan látta a félelmet az arcomon mire csak elnevette magát.
-Sajnálom húgicám....-vigyorgott mintha nagyon vicces lenne.-De, édes testvérek vagyunk-sóhajtott fájdalmasan.
-Csak viccelsz-nevettem fel hitetlenül.
-Bár viccelnék! De gondolom kiváncsi vagy arra a sztorira is hogy ez hogy lehet szóval megfogsz tudni mindent.
-Hallgatlak-ültem le a szobában lévő kanapéjára.
-Apa utánam nem akart még egy gyereket de anya terhes lett veled. Ezért ők ketten különmentek így én apanál te pedig anyánál maradtál. Röviden ennyi.-mesélte.
-Oké ez eddig érthető... Már csak az a kérdésem miért utálsz?-tettem fel azt a kérdést ami már a legelső találkozásunk óta felmerült bennem. A kérdésre Ryan csak felnevetett én pedig nem értettem.
-Elvetted tőlem az anyámat!Ha te nem vagy akkor most boldogan élnénk hárman apával és anyával!-a válaszon meglepődtem. Ezt úgy mondja mintha én mondtam volna anyának, hogy essen teherbe velem.
-Azt hiszem ez nem az én hibám-nevettem fel.
-Oh dehogyisnem. És ezért mindig is utálni foglak!-biztosított a tényről. -És most húzz el-mutatott az ajtó felé. Úgy éreztem a könnyeim utat akarnak törni maguknak mert bántttak Ryan szavai. Tettem amit kért és kimentem a szobából át a miénkbe. Ahogy leültem az ágyra zokogni kezdtem. Nem igaz, hogy azért utál amiről én semmit sem tehetek. Nem az én hibám, hogy apa nem akart másik gyereket és az sem az én hibám, hogy megszülettem. viszont semmi értelme ez miatt sírni. Nem az én hibám hanem Ryan fogja fel hülyén. Végül úgy döntöttem lemegy a többiekhet aki már izgatottan vártak.
-Na, tudttál vele beszélni?-kérdezte egyből Fredo.
-Igen -bólintottam. -És mindent megtudtam amit akartam-ültem le az egyik székre.
-És mi az a minden?-kiváncsiskodott Justin mire én elmondtam azt amit Ryan-től megtudtam. Szerintük is hülyén látja a dolgokat na de mindegy.
-Anyuddal beszéltél miután kijöttél Ryan-től vagy nem?-kérdezte Scooter.
-Nem-ráztam a fejem.
-Akkor nem kéne vele is megbeszélni ezt?-szólalt meg Isa.
-De lehet-gondolkodtam el majd a többiek unszolására elővettem a telefonom és anyát hívtam. Percegik hívtam de nem vette fel. -Ilyenkor nem veszi fel-csaptam a telefonomat idegesen az asztalra.
-Jó, nyugi-mondta Justin. -Akkor megpróbálod később. Addig pedig megpróbállak felvidítani-kacsintott.
-Jó szórakozást-nevetett Fredo majd a kanapéra ültek.
-Először is vedd fel a fürdőruhád-utasított. Őszintén szólva nem volt sok kedvem most bármit is csinálni de láttam Justin-on, hogy ő agyon akarja így megtettem amit kért. Felvettem a kedvenc fürdőruhámat és lementem a nappaliba. Justin is elment átöltözni majd miután ő is kész lett kimentünk a partra.
-Mit akarsz csinálni?-kérdeztem.
-Majd meglátod csak gyere utánam-indult meg a sziklák felé és én kezdtem rosszat sejteni. Justin felment  a legmagasabb sziklára majd rámnézett. -Gyere-intett.
-Ez nem a legbiztonságosabb-aggódtam.
-Nem lesz semmi baj, már sokszor csináltam-biztatott majd leugrott én pedig a kezemet a szám elé téve vártam, hogy nem-e lesz semmi baja. És hál' Istennek feljött a víz alól. -Látod-árta szét a karját. -Na gyere-invitált megint én pedig sóhajtva indultam meg arra. Felálltam a sziklára és megvártam míg Justin mellém ér.
-Ha azt mondom most akkor ugorj  le oké?-fogta meg a kezem mire én óvatosan bólintottam. Justin mellett mindig biztonságba érzem magam de most valahogy azt éreztem ez nem a legjobb ötlet. -Na, figyelj-nézett rám. -Most-utasított én pedig elrugaszkodtam és azért imádkoztam, hogy túlugorjunk azokon a sziklákon amik a vízben voltak. Szerencsénkre biztonságosan csobbantunk bele a vízbe.
-Nem úgy nézel ki mint aki nagyon felhőtlen-nevetett ki Justin.
-Mert ez nem valami biztonságos-sóhajtottam.
-Csak nem tűnik annak de amúgy az-kezdett el a part felé úszni én pedig követtem.
-Elszeretném veled feledtetni egy kicsit Ryan-t meg ezt az egész ügyet-villantotta rám az ezer vatto mosolyát majd neki futásból ugrott a vízbe. Jól esett, hogy Justin ennyire törődik velem és élveznem kéne a programot nem pedig rágörcsölni. Ezzel a gondolattal ugrottam Justin után a vízbe.
-Köszönöm!-jöttem fel a vít alól és nyomtam egy puszit az arcára.
-Beleugrottál magadtól-vette észre.
-Csak miattad-nevettem fel. Visszaúsztunk az ugró sziklánkra majd Justin sejtelmesen nézett rám.
-Ha én ugrok egy szaltót utánam te is?-kérdezte.
-Legyen-mentem bele mire ő elmsolyodott. Neki futásból csinálta meg a levegőben a szaltót és érkezett a vízbe. Én csak vártam, hogy visszajöjöjjn és követlje a szaltót de nem tette. Lenéztem és azt láttam, hogy a víz tiszta vér és Justin csak ott lebeg.  Lesokkolva álltam ott  a szemem könnyekkel kezdett meggyűlni mire rájöttem hogy oda kell mennem. Lerohantam a szikláról és Justin-hoz úsztam akit próbáltam kihúzni a vízből.
-Srácok!!-kiabáltam bőgve, torkomszakadtából.-Segítsetek!!-üvöltöttem tovább mire egyszerre futottak ki és megláttá Justin-t aki ott feküdt betört fejjel mellettem én pedig nem tudtam mit csinálni. -Hívjatok már egy kibaszott mentőt!!-ordítottam mire Scooter egyből előkapta a telefnoját és tárcsázott. -Nem lesz semmi baj-simgoattam az arcát mert még félig tudatánál volt. -Bírd ki kérlek, a mentősök bármelyik pillanatban ideérhetnek- sírtam mire ő csak lecsukta a szemét. Fogalmam sincs, hogy itt honnan jön mentő de  remélem hamar ideér. Mindenki Justin köré gyűlt és próbáltunk hozzá beszélni hátha válaszol.
-Ez mind a te hibád! -okolt engem Ryan mire én a kisírt szemeimmel értetlenül és ieges néztem rá.
-Mért lenne az enyém?-kadtam ki teljesen. Válaszolni  már nem tudott mert megjöttek a mentősök.
-Hadd menjek én vele-néztem a többiekre könyörgően ők pedig belementek. Justin-t gyorsan betették a mentőautóba és elállították a vérzést majd szirénázva indultak el a többiek pedig a söfőrt várták, hogy utánunk tudjanak jönni. Folyton csak Justin-t néztem és azt vártam, hogy kinyissa a szemét. Percegik csak figyeltem mire végre megtörtént amire vártam.
-Clara-nyöszörögte.
-Itt vagyok-tettem a kezemet az övére.
-Felakartalak vidítani de elcsesztem-mondta.
-Most ne ezzel törődj! Csak épülj fel!!
-Felfogok..ha-kezdte mire elmosolyodtam. Még ilyenkor is tud mással foglalkozni és úgy néz ki mintha minden rendben lenne pedig nem így van..
-Ha?-kérdeztem mosolyogva.
-Kapok egy csókot-fejezte be a mondatát.Csak mosolyogva bólintottam és lágyan megcsókoltam. Kizártuk a külvilágot és az sem érdekelt, hogy egy szirénázó mentőautóban vagyunk útban a kórház felé. Csak ő volt és én. Miután elváltunk egymástól csak mosolyogtunk és igazából nem tudtam mire vélni ezt. De nem tudtam tovább gondolkozni rajta mert a kocsi leállt. Kinyitották az ajtaját és a hordággyal együtt kihúzták justin-t a kocsiból én pedig mentem utánuk, hogy tudjam, hova viszik. Miután a műtőhöz értünk megkellett állnom mert oda én nem mehettem be. Idegesen járkáltam majd bevillant, hogy a többiek nem tudják hova kell jönni így a kórház elé siettem mire ők pont leparkoltak.
-Na, mi van Justin-nal?-rohantak oda hozzám.
-A körülményekhez képes jól van. Tudtam vele beszélni a mentőautóban.-mondtam a fejleményeket.
-És hova vitték?-türelmetlenkedett Scooter.
-A műtőbe.-válaszoltam majd elindultam az említett hely felé a többiek pedig követtek. A műtő előtt leültünk a székekre de én nem tudtam sokáig ülni így felálltam és járkálni kezdtem.
-Nem nyugodnál le?-förmedt rám Ryan.
-Nem-válaszoltam egy fintos kíséretében.
-Egyébként nem is értem mirt vagy itt-kezdte el a mondanivalóját amiből tudtam, hogy nem fog kisülni semmi jó.
-Ez alattt mit értsek?-néztem rá értetlenül míg a többiek csak minket hallgattak vagy gondolkodtak.
-Azt, hogy te csak egy alkalmazott vagy. -rántott vállat. A mondata szíven ütött.
-És történetesen a húgod-vágtam a fejéhez mert tudtam utálja ezt hallani.
-Ez senkit nem érdekel és megpróbálok úgy hozzáállni mintha nem lennél az! Mert míg nem bukkantál fel tök jó volt minden és nem is gonodltam rád..de most..felborul minden! Justin életveszélyben van és minden nap azzal kell szembesülnöm, hogy egy ilyen ribanc a húgom-alázott mindenki előtt.
-Boccs, hogy megszülettem-vettem cinikusra a figurát.
-Nem tudom megbocsájtani-vágott vissza vigyorogva. Már éppen szóltam volna vissza de Fredo közbe vágott.
-Fejezzétek már be! Inkább azzal törődjetek, hogy mi lesz Justin-nal.-állított le bennünket. Duzzogva ültem le Isa mellé a székre és idegesen vártam, hogy mikor jönnek már ki az orvosok Justin-tól. Semmi másra nem tudtam gondolni csak arra, hogy lehet meghal. De ez nem lehet! Ő a legerősebb ember a világon..nem halhat meg....és főleg nem miattam...Gondolkodásomat a telefonom csörgése zavarta meg. A csengőhangom vízhangzott a terembe így gyorsan lementem a kórház aulájába és ott vettem fel.
-Szia anya-szóltam bele.
-Szia! Láttam hívtál.
-Igen és egy elég fontos dologról lenne szó-kezdtem.
-Baj van?-kérdezte aggódva.
-Csak annyi, hogy hazudtál-vágtam bele.
-Tessék?-hangján hallottam, hogy meglepődött.
-Anya, tudom, hogy Ryan a testvérem..Mindent tudok-mondtam.
-Honan tudtad meg?
-Ryan szobájába találtam egy rólam készült gyerek kori fotót majd észrevette, hogy eltűnt és egyből nálam kereste. Aztán elmondta. Te miért nem említetted soha?
-Mert nem tartottam fontosnak-sóhajtott.
-Pedig nagyon is az ha valakinek van egy testvére-akadtam ki.
-Sajnálom, Clara! Tényleg.
-Már mindegy. Viszont most lekell tennem szia-nyomtam ki megsem várva míg elköszön. Érezze egy picit azt, hogy haragszok rá. Visszamentem a többiekhez akik még mindig ott ültek és idegeskedtek. Csendben leültem közéjük és vártunk. Idegtépő volt a az idő míg végre kijött az orvos a műtőből.
-Mr. Bieber szerencsére túlélte a balesetet. Jól van és akár már holnap haza mehet-mosolygott.
-Rendben!-bólintottam.-Köszönjük! És be lehet hozzá menni?-kérdeztem.
-amint átvittük az egyik kórterembe persze-válaszolt az orvos majd visszament a műtőbe ami után Justin-t tolta ki az ajtón. A feje be volt kötve de más jelét nem láttuk a balesetnek. Egyből köré gyűltűnk.
-Annyira örülünk, hogy jól vagy-mondta Fredo.
-Ennyire sose ijessz meg minket-kötöte a lelkére Isa.
-Nem szeretnélek-nevetett fel Justin majd az orvos tovább tolta mi pedig követtük őket és be is mentünk hozzá. Nagyon sokáig bent voltunk nála mire nagy nehezen vissza mentünk a házba. Nem volt szívem ott hagyni de az orvosok nem engedték, hogy bent aludjak így muszáj volt.
Másnap az volt az első dolgunk, hogy Justin-ért menjünk a kórházba. Az oda út egy örökké valóságnak tűnt de végül odaértünk. Felmentünk érte majd miután kiértünk a kórház ajtaján beültünk a kocsiba és elindultunk.
-Na srácok mostmár, hogy minden oké elmondhatom, hogy ma megyünk tovább szóval amint vissza érünk kezdjetek el pakolni mert még ma elszeretnénk indulni-magyarázta Scooter.
-És hova megyünk?-kérdezte izgatottan Isa.
-Azt majd elmondom-válaszolt Scooter majd mosolygva Justin-ra nézett. Szóval ő tudja. Ahogy visszaértünk a házhoz azt tettük amit Scooter mondod és elekzdtünk bepakolni a bőröndökbe.
-Örülök, hogy jól vagy-szólaltam meg miközben Justin-nal pakoltunk. Ő csak rám mosolygott. Ez az egész pakolás 4 órát vett igénybe mire mindenki végzett. Persze közben kaja szünetet tartottunk meg ismét leálltunk Ryan-nel veszekedni.
-Na srácok-csapta össze a tenyerét a nappaliban Scooter. -A repülő már útra készen áll ezért már felhívtam a sofőrt aki hamarosan odavisz minket a géphez-közölte. Én addig még elvégeztem az utolsó simításokat a házban. Elpakoltam az elmosott edényeket, meglocsoltam a virágokat és ehhez hasonlók. A kocsi dudálással jelezte, hogy itt van így a cuccainkat felkapva indultunk ki. Mindent betettünk a csomagtartóba és elkezdtek beülni. Én még vetettem egy utolsó pillantást a tengerre majd én is beültem hátra. A kocsi elindult a repülőhöz mi pedig izgatottan vártuk, hogy Scooter végül bejelentse hová is megyünk de nem tette. A repülőhöz érve átcuccoltunk oda és már is a felszálláshoz kötöttük be magunkat.
-Scooter, már igazán elmondhatnád hova együnk!-mondta Isa.
-Nyugalom-nevetett Scooter. -A felszállás után mindent megtudtok-kapcsolta be a biztonásgiövét és a gép elkezdett emelkedni. Miután a gép rendesen repült a levegőbe kicsatoltuk magunkat mindannyian érdeklődve néztük Scootert. -Jó oké mondom már-nevetett fel. -A következő állomás a mi szupersztárunk szülőotthona, Canada-jelentette be.
-Találkozhatunk végre Jeremy-ékkel-mondta Ryan. Én csak a székben ülve figyeltem a többiek reakcióját.
-Canada-ban te is személyesen találkozhatsz apával meg a kicsikkel és persze anyával-ült le mellém Justin és átkarolt amit nem tudtam mire vélni de hagytam.
-Igen-bólintottam mosolygva.  Justin csak közelebb húzott magához így a vállára hajtottam a fejem. Fogalmam sincs miért csinálja de nem is érdekel. Örülök, hogy így alakulnak a dolgok viszont mint látm Ryan nem annyira. A többiek is csak megfigyeltek benünnket de nem kérdeztek rá. Hálás voltam ezért nekik.

12.fejezet~Mit keres nálad?

Reggel mikor felkeltem és Justin-ra pilantottam elkapott az az érzés, hogy tegnap talán túlreagáltam a dolgokat. Mármint Justin-nal kapcsolatban. Ő nem igazán tett ellenem semmit de én mégis elhordtam mindennek. Gondoltam bocsánatot kérek tőle és fel is hozom neki a reggelit szóval ötlettől vezérelve kiszálltam az ágyból, lementem ahol csak Scooter ügyködött a laptopon.
-Jó reggelt!-köszöntem.
-Jó reggelt!-mondta ő is. Gondoltam főzők visrlit így odatettem a vizet forrni míg leszedtem a bőrt a virsliről. Miután a víz már forrt, beledobáltam a virsliket és megvártam míg megfő. Utána kitettem tányérba és a mikróba helyeztem, hogy addig se hüljön ki míg a többiek meg nem eszik. Justin-nak kitettem tálcába, nyomtam hozzá mustárt, ketchupot és majonézt, vágtam hozzá kenyeret és öntöttem narancslét majd felvittem a szobába ahol ő pont ébredezett.
-Jó reggelt!-mosolyogtam rá és leültem mellé az ágyra.
-Neked is-ült fel.
-Ez a tiéd-adtam oda neki.
-Köszönöm.-nézett furán és elvette.
-Figyelj, én sajnálom amiket tegnap mondtam. Te nem mondtál nekem semmi olyat csak Ryan felcseszte az agyam. És azt sem mondtam komolyan, hogy nem akarom, hogy melletted tudjanak csak akkor is ideges voltam-hajtottam le a fejem.
-Szóval?-mosolyodott el.Tudtam mire akar kilyukadni de csak azért se mondtam ki amit hallani akart viszont ezt ő is pontosan tudta, hogy nem fogom mondani.
-Szóval semmi csak sajnálom!
-Semmi baj-nevetett és elkezdte a reggeliét.Én csak ültem mellette míg végül bekapcsoltam a tv-t és azt kezdtem el kapcsolgatni, igazából reménytelenül mert semmi értelmes nem ment benne. Hamar meg is untam így kikapcsoltam a készüléket és csak ültem az ágyon mígnem Justin törte meg a csendet.
-Ugráltál már hajóról vízbe?-kérdezte miközben a tálcát letette az ágy melletti kisszekrényre.
-Nem nagyon-nevettem.
-És kipróbálnád?
-Ki hát-bólintottam.
-Akkor jó mert ma ez lesz a délutáni program-mosolygott.
-Oké-mondtam. -Levihetem a tányért?-álltam fel.
-Igen, köszönöm-válaszolt én pedig felkaptam a tálcán lévő tányért és lesétáltam vele a lépcsőn. Lent már Isa tv-zett és Scooter még mindig laptopozott. Bevitte, a konyhába a kezemben tartott tálcát és elmosogattam majd vissza fel mentem, hogy megfürdöjek és felöltözzek mert még mindig pizsie voltam. Az ajtón belépve azt láttam, hogy Justin az ágyon fekszik és telefonozik. Az utamat egyből a fürdőszobába vettem. Levettem a pizsim, beálltam a zuhany alá és megengedtem a meleg vizet. Hagytam, hogy a testem felmelegedjen a zuhany alatt és közben úgy éreztem nincs semmi problémám. Nem foglalkoztam Ryan-nel, sem a sértéseivel csak áztattam magam. Végül 20 perc után döntöttem úgy, hogy végre kimegyek. Kissé csalódottan vettem észre, hogy a ruháimat kint hagytam a szobába így magam köré tekertem egy törölközőt és kimentem a fürdő ajtaján. Justin még mindig az ágyon feküdt de nem különítettem neki nagyobb figyelmet, inkább a szekrényhez mentem és kerestem valami ruhát. A választásom erree esett:

Vissza akartam menni a fürdőbe de hátulról egy kéz megállított. Tudtam, hogy csak Justin lehet az. Kicsit örültem neki mert többet érzek iránta mint kellene de tartanom kell magam a munkakapcsolathoz.
-Justin mit csinálsz?-fordultam volna meg de nem hagyta csak belepuszilt a nyakamba amibe beleremegtem.
-Csak hagyd, hogy én irányítsak-suttogta majd az ágyra döntött és fölém mászott. Kezével már épp leakart rólam szedni a törölközőt de én megállítottam.
-Ez nem jó ötlet-néztem a szemébe. -Ha megtudják balhé lenne belőle-vázoltam a tényeket.
-Nem fogják megtudni-kezdte újból lebontani rólam az anyagot de ismét megállítottam.
-Justin, kérlek-sóhajtottam mire ő leszállt rólam és kiment. Egy ideig csak bámultam magam elé mígnem belekezdtem az önmarcangolásba. Lehet, hogy megkellett volna tennünk. Akarom őt és úgy tűnik ő is engem.. Valószinüleg ő csak egy egy éjszakás kalandnak tekintene rám és az is lehet hiba lenne de addig nem tudjuk meg mi hiba míg el nem követjük azt nem igaz? De végülis mindegy hisz elutasítottam. Felkaptam a ruháimat és a fürdőszobába vonultam velük ahol felöltöztem, megcsináltam a hajam és napra kész voltam. Lementem ahol már mindenki ott volt és valamit tevékenykedett. Én a kanapén foglaltam helyet Fredo mellett. Elővettem a telefonom, hogy írjak Cat-nek de Justin leült mellém és láttam rajta, hogy akar vlamit így kérdőn fordultam felé.
-Bocsánat, hogy úgy rádnyomultam-mondta hallkan, hogy Fredo véletlenül se hallja meg.
-Felejtsük el-legyintettem mosolyogva mire ő bólintott. Újból a kezembe vettem a telefonom és eredeti tervemhez híven írtam Cat-nek egy sms-t. Pár perccel később vissza is írt így egy hosszas sms-ezésbe kezdtünk. Elmesélt mindent az otthoni dolgokról. Mondta, hogy elkezdett randizgatni egy sráccal és úgy néz ki komolyabbara is fordulhat köztük a dolog aminek nagyon örültem hiszen régóta egyedül van. Én is meséltem neki mindenről ami itt történik velem és mindenhez afdott tanácsot vagy éppen kioktatott. Cat-tel való beszélgetésem után anyát felhívtam és vele is beszéltem vagy fél órát. Sok mindent megkellett beszélnünk és úgy érzem ez most meg volt. Örültem, hogy hallottam mindekttőjük hangját de láttam Justin arcán, hogy már alig várja, hogy befejzzem mivel mondani akar valamit. Miután eltettem a zsebembe a telefont meg is szólalt.
-Akkor mehetünk hajókázni?-kérdezte és az órájára pillantott.Fogalmam sincs melyiket nézhette mert a karján megint volt vagy négy.- Van mé fél óránk mire ideér a hajó és addig mindenkinek elkéne készülnie-magyarázta. Mindenki csak bólintott és a szobájba ment, hogy eleget tegyen Justin mondandójának. Én is előkerestem a fürdőruhámat amit felvettem a rendes ruhám alá. A táskámba beraktam egy törölközőt és minden fontos dolgot és kész is voltam. A kanapén ülve vártam míg mindenki elkészül. miután mindenki lejött kimentünk a partra ahol a hajóra vártunk. Pár perc késéssel meg is érkezett mi pedig felszálltunk rá. A táskánkat csak letettük a korlát mellé és már mindenki vetkőzött le, hogy miután ugrómélységhez érünk belevesse magát a vízbe. Én csak kivettem a táskámból a törölközőmet, a napszemüvegemet, laza kontyba kötöttem a hajam és kifeküdtem napozni. Ahogy a hajó ment a vízen éreztem a hűs levegőt, annak ellenére, hogy meleg volt. A napozásomat Fredo zavarta meg.
-Láttam, örültél, hogy beszélhettél az otthoniakkal-kezdeményezte a beszélgetést.
-Igen, jó volt-ültem fel.
-De ugye nekik nem mondtad, hogy tegnap haza akartál menni?-nézett rám aggódva.
-Nem dehogy-nevettem fel. -Öntöttél belém lelket szóval már nincs ilyen érzésem.
-Annak örülök!-mosolygott.
-Ha nem lettél volna tuti haza megyek. Szóval köszönöm-öleltem meg hirtelen.
-Nincsmit-ölelt vissza. -De odamegyek Isa-hoz és megpróbálom ide hívni-engedett el és felállt.
-Oké-bólintottam és elment én pedig visszafeküdtem napozni. Pár perccel később Isa feküdt le mellém és  ő is a barnulásban reménykedett. Isa-val nem sokat beszéltem mióta nekik dolgozom de majd megpróbálok vele beszélgetni mert lehet, hogy nagyon jóba tunánk lenni. A nyugodt napozásunkat újból megzavarták de most Justin volt az.
-Gyertek ugrálni!-szólt mindenkihez mire ő beleszaladt a vízbe és nagy csobbanáss jelezte, hogy leért. Miután feljött a víz alól felmászott majd utána sorra ugrott mindenki csak én néztem őket a korlátnak dőlve. Nem tűnt olyan biztonságosnak mint gondoltam így nem is mertem leugrani. Reméltem, hogy mindenki el lesz foglalva és nem vezsik észre, hogy én nem vagyok közöttük de nem így lett. Justin a vízből szólt fel nekem.
-Clara, ugorj!
-Most nem-ráztam a fejem.
-De reggel azt mondtad kiakarod próbálni-mondta mire én sóhajtottam és a hajó széléhez álltam. Féltem leugrani de nem akartam mondani mert még a végén Ryan ezért is belém köt. De szerencsémre Justin értette szavak nélkül is a  problémámat így felmászott hozzám és mellém állt.
-Félsz igaz?-kérdezte hallkan mire én bólintottam.
-Akkor ugorjunk együtt-fogta meg a kezem mire azt éreztem, hogy nincs mitől félnem.-Háromra-nézett rám. -Egy....
-Kettő...
-Három-mondtuk egyszerre és Justin elugrott és mivel fogta a kezem rántott engem is. Nagycsobbanással értünk a vízbe. Nevetve jöttem fel a felszínre.
-Na, jó volt?-kérdezte Justin.
-Igen-vallottam be.
-Na látod! Te meg nem akartál ugrani-nevetett ki.
-Félelmetesnek tűnt-kértem ki magamnak.
-Jólvan elhiszem-indult fel nevetve a létrán. Én is mentem utána így végül sorra ugrottunk le. Volt mikor Isa-val ketten és volt amikor Fredo-val. Addig ugráltunk míg végül kellően kifáradtunk és megéheztünk. Ezektől vezérelve ültünk le a hajón lévő azstalhoz és vártuk, hogy hozzák a kaját. Miután mindenkinek kihozták elkezdtünk enni. Éppen a rántothúsomba zűszúrtam bele a villát amikor egy kezet éreztem a combomon. Mivel Justin és Isa ült mellettem valahogy egyértelmű volt, hogy az Justin keze. Ránéztem és elhúztam onnan a lábam de ő csak rám villantotta a mosolyát és újból azt kezdte el simogatni amit végül hagytam. Ahogyan a keze fel-le járt a combomon megbizsergett mindenem de közben azért imdákoztam, hogy ne vegyék észre a többiek. Szerencsémre nem tűnt fel nekik semmi így ebéd után probléma mentesen feküdt ki mindenki a hajóra. Kisebb pihenés után újból elindult a fürdés annak köszönhetően, hogy Ryan és Fredo bedobták Isa-t. Persze én sem maradhatam ki csak ahhoz, hogy engem bedobjanak 3 ember kellett mert mindenhol kapaszkodtam ahol csak tudtam. Mire visszaértünk a házba már 5 óra volt. Mindenki kitette a vizes cuccait száradni és kipakoltunk a táskákból. Végül én, Justin és Scooter a kanapén ültünk a többiek pedig videókat néztek a laptopon. Justin hirtelen szó nélkül felállt és elindult felfelé én pedig csak néztem őt. Rájöttem, hogy akármi lesz a következménye akarom őt. Felpattantam és utána mentem ahol ő már az ágyon ült. Én ledöntöttem az ágyra és fölé másztam.
-Még mindig akarod?-suttogtam.
-Hogyne akarnám?-mosolydott el és megcsókolt. Tudtam, hogy innen nincs megállás de nem is akartam, hogy legyen. Justin keze a pólóm aljához vándolt és egyből lekapta rólam azt és a elhajította valahol a szobába. Az ő pólója is erre a sorsra jutott így szemem elé tárult ökéletesen kidolgozott felsőteste. Kezemet végig húztam rajta mire belenyögött a csókunkba. Ő a melltartómmal se szórakozott seokat egyből kikapcsolta és azt is eldobta. Én végig pusziltam felsőtestét és  a nadrágja övével szórakoztam míg végül segített majd levette a nadrágját. Nem haboztam tovább alsónadrágjától is megszabadítottam és már éppen rákészültem a dolgomra mire ő felhúzott magához.
-Már nagyon régóta erre várok-zihálta.-Ne húzzúk tovább az időt-hanjga szinte már könyörgő volt amin muszáj volt elmosolyonom. Mire észbekaptam én is teljesen meztelen voltam előtte. Fordított a helyzetünkön ami által én kerültem alulra. -Mehet?-kérdezte mire bólintottam így ő óvatosan belém tolta magát.  Visszafolytottam a nyögésemet, hogy a lentiek nehogy meghallják. Nem vetne rám túl jó fényt....Justin fokozatos tempóba mozgott és, hogy a nyögéseinket elfojtsa megcsókolt.
-Mindjárt...-ziháltam.
-Én is....-nyögte mire ő el is élvezett én pedig utána. Zihálva fekdütünk egymás mellett mire mosolyogva fordult felém. -Ez csodás volt!
-Igen-mosolyogtam én is. -De nem mondhatjuk senkinek!
-Tudom-simitotta meg biztatóan az arcom.
-Akkor én felöltözök és szerintem kitakarítok a szobákba.-álltam fel és magamra kaptam a ruháimat.
-Egy csók?-nézett rám.
-Justin ez csak egy kaland volt-hajtottam le a fejem.
-Tudom-mosolygott mire megcsókoltam. Míg Justin feküdt az ágyon én lementem és megkérdeztem a többiektől, hogy nem zavrja-e őket ha kitakarítok a szobákba hiszen mégiscsak a személyes dolgaik voltak ott. Miután mindenki rábólintott, hogy felőle oké felmentem és el is kezdtem a takarítást. Ryan szobájába az ágy alat megpillantottam valami fényképet. Tanakodtam egy kicsit, hogy megnézzem-e hiszen mégis csak az övéd de végül a kiváncsiságom győzött és felemeltem a fölről a képet. Nem kicsit sokkolt az amit a fénykép ábrázolt. Én voltam rajta 3 évesen és még a nevem is rá volt írva a hátuljára. De ez mi a fenét keres nála??? Gyorsan átmentem a mi szobánkba, hogy Ryan nehogy meglássa, hogy a képet nézem. Az ágy helyett a földre rogytam és próbáltam kitalálni mit kereshet Ryan-nél az én gyerekkori fotóm. Akármennyire gondolkoztam rajta sehova nem jutottam. Hirtelen nyílt az ajtó és Justin jött be. A képet a hátam mögé relytettem de észre vette.
-Az mi?-vette ki a kezemből és megnézte. -Ez te vagy?-kérdezte miután a feliratot is elolvasta.
-Igen-bólintottam.
-És ezt miért tartod magadnál?-ült le mellém.
-Nem én hoztam-nevettem fel kínomba mert tudtam, hogy Justin hülyének fog nézni.
-Akkor?-vonta fel a szemöldökét.
-Ryan-nél találtam a szobába. -sóhajtottam.
-Mit keresne ez nála?-zavarodott mégjoban össze.
-Ezt szeretném én is megtudni....
-Clara!!-rontott be Ryan mire Justin-nal felpattantunk. -Volt az ágyam alatt egy kép ami.....-vette észre a kezemben tartott fotót.-Nálad van!-kapta ki a kezemből. -Mit keres ez nálad?-kérdezte idegesen.
-Hogy nálam mit keres??-nevettem fel hitetlenül.-Nálad mit keres??-vontam kérdőre úgy érzem jogosan.
-Semmi közöd hozzá-rántott vállat.
-Hogyne lenne hozzá közöm??!! Ez az én gyerek kori képem és hogy kerül ez hozzád?-emeltem fel a hangom.
-Ne kiabálj velem-emelte fel a kezét és megpofozott.
-Ryan te mi a szart csinálsz?-lökte meg őt Justin de eközben már a többiek is feljöttek akik nemhagyták, hogy összeverekedjenek.
-Normális vagy?-kiabáltam.
-Ryan neked elment az esued! Hogy üthetsz meg egy nőt?-kérdezte idegesen Justin.
-Megütötted?-lepődtek meg a többiek.
-Igen meg mert nála volt a fénykép ami az enyém és ráadásul kiabált is velem-védte magát Ryan.
-Azon a képen történetesen én vagyok!-akadtam ki. -Igazán elmondhatnád miért van nálad!
-Tényleg elmondhatnád!-mondta Fredo is.
-Ez a kibaszott ribanc a......

Megjöttem!

Újból jelentkezem mivel haza értem ma a nyaralásból. A rész remélhetőleg holnap de maximum szerdná már fent lesz met úgye azt mondtam hosszú rész lesz. Az ígéretet pedig meg kell tartani nem de? Szóval a rész hamarosan érkezik! Remélem várjátok ;)

11.fejezet~Jobban ismerlek mint gondolnád

Van egy rossz hírem. Jövőhéten nem tudok részt hozni mert nyaralni megyek. De azért rewmélem várni fogjátok a részt:)  És nagyon sajnálom, hogy ez rövid lett de a nyaralás után hozok egy hosszabb részt! Ehhez pedig jó olvasást.!

A cikkben az a kép volt amint mi kézen fogva sétálunk Justin-nal  a parton. Persze a leírásban szerepelt a "Justin új barátnője" fogalom. Scooter-re néztem aki nem volt most a leghiggadtam pillanatában. Persze mostanra már mindenki az újság köré gyűlt és minket néztek várva a magyarázatot. Mivel Justin még véletlenül sem mondott volna semmit kénytelen voltam én megszólalni először.
-Ez nem az aminek látszik-próbálkoztam a tipikus szöveggel ami már kimondva nem hangzott olyan jól.
-Akkor? Kiváncsian várom mégis mi ez az egész.-fonta össze maga előtt a karját Scooter. A többiekre is rápillantottam és különböző arckifejezéseket láttam. Fredo és Isa izgatottan fürkészték a tekintetem, Ryan  egy eldugott mosollyal várta mégis mit fogok mondani és amint láttam Justin is.
-Csak elmentünk sétálni a parton aztán engem megbámultak és Justin megfogta a kezem, hogy így nem fognak annyian menézni és ha hiszitek ha nem ez az igazság-fújtam ki a levegőt. Mint láttam Scooter-t nem győztem meg az igazsággal és bevallom tényleg elég hihetetlen de így van.
-Akkor most az igazat!
-Ez az igazság!-sóhajtottam.
-Jó figyeljetek, ha együtt vagytok akkor mondjátok meg de ne egy ilyennel álljatok elő-nézett Scooter felváltva Justin-ra és rám.
-Együtt vagyunk.-szólalt meg Justin de a legjobb lett volna ha inkább csendbe marad.
-Na látjátok, ennyi. Gratulálunk-zárta le ezt az gészet Scooter.
-De nem vagyunk-kértem ki magamnak. -Justin te meg ne hordj össze mindent. Rohadtul nem vagyunk együtt-akadtam ki. Mostmár rájöttem, hogy nem szabad belemennem Justin hülye kis játékaiba mert én jövök ki belőle szarul. -De ha ezt elhiszitek akkor azt mondom szakítunk-sóhajtottam reménytelenül. Láttam mindenkin, hogy összevannak zavarodva de nem érdekelt. Most csak arra vártam, hogy Justin megmagyarázza ezt az egészet. Scooter váll rántva ment ki a házból gondolom kiszellőzteti a fejét. Megis értem. Isa és Fredo felmentek a szobába így már csak Justin, Ryan és én maradtunk ami semmi jóhoz nem vezet.
-Justin ez még is mi volt? Mi az hogy mi járunk?-vontam kérdőre.
-Így leszálltak rólunk és nem kellett magyarázkodni. Nyugi már-nevetett fel.
-Hát inkább magyarázkodok minthogy azt higyék veled vagyok-mondtam hallkan de meghallották.
-Igazán?-vonta fel a szemöldökét Justin.
-Igen mert elegem van abból, hogy folyton megpróbálsz kihasznánli.-sóhajtottam. -A csókok meg ez a kéz fogás.. Tudom, hogy ezeket azért csinálod mert azt hiszed megpuhítasz és lefektethetsz. De akkor közlöm veled, hogy ez nem fog sikerülni. -néztem a szemébe.
-Ennyit nézel ki belőlem?
-Minden erre utal-nevettem fel. -Múltkor is majdnem lefektettél.
-Belementél volna-vágta a fejemhez.
-Látod Clara-szólalt meg Ryan. -Te se vagy ártatlan. Láttam egy-két csókotokat és akkor nem úgy tűnt mintha nagyon ellenezted volna. Valld be hogy belül mélyen már azt várod mikor fog megdugni Justin csak kivülre mutatod ezt azért, hogy ne nézzenek ribancnak de valljuk be az vagy-alázott Ryan.
-Rohadtul nincs igazad!-álltam ki magamért. -Nem akarom, hogy Justin megfektessen...Viszont egy valamibe biztos vagyok-mosolyodtam el.- Azért engem vettetek fel dolgozni, hogy legyen kit kúrogatni igazam van? Egy idősebb embert is alkalmazhattál volna de nem. Nagyon átlátszó vagy-nevettem lesajnálóan.
-Te meg egy ribanc-rántott vállat Ryan.
-Befoghatnád-fordultam idegesen Ryan felé. -Te nem tudsz rólam semmit és nem ismersz..Akkor meg mi jogon ribancozol le?-akadtam ki teljesen.
-Jobban ismerlek mint gondolnád!-mondta flegmán.
-Ezzel meg mit akarsz mondani?-lepődtem meg.
-Semmit-rántott vállat szemrehányóan. -De tudom, hogy egy lotyó vagy érted?-kezdtek rosszulesni a szavai. ettől az egész szituácíótól a falnak megyek.. Scooter azt hiszi hazudok, Ryan ribancoz és  és Justin-nal is összevesztem. A könnyeimmel küszködve rohantam ki a házból, hogy ne lássanak sírni. A mólóra érve egyből utat törtek a könnyeim. Nem értem miért ilyenek velem.. Én senkinek nem ártottam és mégis csak a bántást kapom. Scooter is haragszik rám szerintem..Ryan eddig is utált és mostmár Justin-t is magamra haragítottam bár szerintem igazam volt. Viszont nem tudom kiverni a fejemből Ryan szavait.."Jobban ismerlek mint gondolnád." Ezt mégis hogy értheti? Soha nem találkoztunk ezelőtt Ryan-nel így nem is ismerhet.. Valami itt nem stimmel és ki kelderítenem mégis mi lehet az. Anya is múltkor furán viselkedett mikor szóbahoztam Ryan-t és egyből le tette a telefont. Ma is felhívom és megnézem most hogy viselkedik mert az is lehet csak puszta véletlen volt. Viszont én ezt már nem fogom bírni..azt, hogy Ryan folyamatosan csesztet és semmi nem jó neki amit csinálok.. Azt, hogy most szinte mindenkivel összevesztem...Haza akarok menni mert ott legalább minden oké!
-Jól vagy?-ült le mellé Fredo mire én letöröltem a könnyeim.
-Őszintén? Nem-mosolyodtam el.
-Hallottam, hogy veszekedtetek-húzta el a száját.
-Igen-sóhajtottam. -Haza akarok menni-csúszott ki a számon.
-Mi? -lepődött meg. -Neee! És nem csak azért ne mer dolgozol hanem azért mert én megkedveltelek. Ryan arra azért csinálja ezeket, hogy lásson összetörni. Ismerem. Utál..nem tudom miért de így van. Ez a célja.
-Azt mondta jobban ismer mint gonodlnám!
-És ezzel mire célzott?-vonta fel a szemöldökét.
-Fogalmam sincs viszont anya fura votl mikor Ryan-t szóba hoztam a telefonba de lehet csak egy véletlen egybe esés. Megpróbálom kideríteni. De igazából nem is Ryan-en van a hansúly. Hanem Justin-nal is összevesztem, mondjuk szerintem jogosak voltak amiket mondtam neki. És Scooter is haragszik-sóhajtottam.
-Scooter nem haragszik csak összezavarodott-nevetett. -De ő nem haragszik rád.
-Akkor jó-nyugodtam meg kissé.
-És figyelj, ha bármiben kell segíteni, akár a Ryan-nel kapcsolatos akár nem én itt vagyok oké?-mosolygott rám Fredo bíztatóan.
-Köszönöm-öleltem meg. Miután Fredo-val kilelkiztük magunkat visszamentünk a házba és miverl Justin a kanapén ült én felmentem a szobába és felhívtam anyát. 5 csengésre sikerült felvennie és elekezdtünk beszélgetni így mindenről aztán végül szóbahoztam Ryan-t, és azt milyen szemét velem. Csak annyit mondott ne foglalkozzak vele de azt sem nyugodtan hanem mintha ideges lett volna. Valami itt nincs rendbe...titkolnak előlem valamit...De anyának mi köze lehet Ryan-hez vagy Ryan-nek anyához? Soha nem találkoztak. Valami itt nem stimmel és meg kell tudnom mi lehet az. gondolkodásmból Justin telefoncsörgése zavart meg és most hidegen hagyott volna ha nem a "Remember Me"-re csörgött volna. Komolyan ezt állította be csengő hangnak... Felkaptam a telefont és levittem Justin-nak.
-Köszi-mondta majd felvette. mivel nem tudtam magammal mit kezdeni felhívtma Cat-et is akivel most nem tudtunk olyan sokat beszélni de azért jó volt hallani a hangját. Bekopogtam Fredoék-hoz és megkérdeztem nem-e jönnek fürdeni és szerencsémre egyből belementek úgyhogy délutánra megvolt a programom. Végre úgy éreztem lett egy barátom Fredo személyében és ez erőt adott ahhoz, hogy ne foglalkozzak mondjuk olyanokkal mint Ryan. Kiakar készíteni de megmutatom neki engem nem tud. Inkább én fogom őt kikészíteni azzal, hogy csak boldogan rámosolygok. Az jobban megfogja őríteni mint bármi más.
Este 7-kor sikerült bemennünk a házba amit nem vártam hiszen Justin-nal egy ágyba alszok eddig sem örültem, ezek után meg főleg. Gyorsan lezuhanyoztam és befeküdtem a tv-t néző Justin mellé.
-Komolyan gondoltad amit mondtál.Mármint, hogy nem akarod, hogy mellettem tudjanak?
-Nem hagynánk ezt? Már rég túlléptem rajta. -sóhajtottam.
-Én még nem. Dühből mondtad vagy nem?-kérdezte komolyan. Gonoltam rombolom az egoját, hogy ne hidje azt mindenkinek kell így megszólaltam.
-Komolyan mondtam-fordítottam neki hátat és becsuktam a szemem.

10.fejezet~Fejben dől el

*Justin szemszöge*

Clara-t már mindenhol kerestük. Különböző bárokban, sztriptízbárokban hátha a pasinak táncos kellett. De nem. Már kezdett világosodni amikor visszamentünk a házhoz is megnézni ha megszökött volna mert észhez tért de sajnos nem. Egyre jobban kezdtem aggódni és ahogy láttam a többiek is. Még Ryan sem volt halál nyugodt. Elkeseredésünkben és tehetetlenségünkben leültünk egy padra. Ránéztem az órámra ami már fél 8-at mutatott.
-Most mit csináljunk?-fogtam a fejem. -Ez az idő alatt már bármit csinálhatott vele az a szemét láda. Én őt is és Ethan-t is kicsinálom!-ígértem meg legfőkébb magamnak.
-Nyugi Justin. Clara tud vigyázni magára. Biztos nincs semmi baj-próbált nyugtatni Scooter pedig ő sem volt higgadt.
-Jah, csakhogy be van dorogzva-akadtam ki.
-Jó-hajtotta le a fejét. -Akkor se fessük egyből az ördögöt a falra. Hívtad már??
-Még nem-mondtam és egyből elővettem a telefonom majd Clarat tárcsáztam. Kicsengett. A többiek is izgatottan figyeltek míg a telefon a fülemnél volt. De nem vette fel hanem kisípolt.
-Ez már egy jó jel, hogy kicsöngött.
-Ige, de minnél hamarabb meg kell találnunk-pattantam fel.
-És most mit akarsz csinálni?-kérdezte Fredo.
-Nem tudom de nem ülhetünk itt tétlenül-indultam meg. A part felé mentünk és megnéztünk minden zugot ott is de nem volt Clara sehol. Már épp kezdtem feladni és gondolkoztam a rendőrség hívásán mikor megcsörrent a telefonom...

*Clara szemszöge*

Mikor felkeltem egy szobában találtam magam. Fogalmam sinc hogy kerülhettem ide. Nem emlékszek semmire csak arra, hogy Ethan megitatott velem valami de onnan minden kiesett. Felültem az ágyban és körül néztem. A falakon nem lógott semmi kép sőt a fal színe is szürke volt. Ilysztőnek tituláltam és kiakartam menni a szobából amikor nyítl az ajtó és egy idősebb pasi lépett be rajta.
-Felébredtél cica?-húzta mosolyra a száját de én csak ijedten néztem rá. -Nem tudod, hogy kerültél ide mi? tipikus-nevetett fel. -De elmondom. Bevoltál drogozva és megvettelek-jelentette ki mire nekem elkerdekedett a szemem.
-Mi?-szólaltam meg végül.
-Jól hallottad.
-Ez bűncselekmény!
-Már annyi lányt megvettem és nem csuktak le-rántott vállat. -És most veled is azt csinálok amit akarok-mosolyodott el. -Még elintézek valamit de utána jövök és szórakozunk cica-kacsintott és elhagyta a szobát. Hát ez nagyon jó. Megakarnak erőszakolni és úgy néz ki semmi nem tehetek ellene..Vagy még is! Gyorsan előhalásztam a telefonom és egyből Justin-t hívtam aki fel is vette.
-Clara jól vagy?-szólt bele.
-Igen, de a pasi megakar erőszakolni. Kérlek gyertek ide-hadartam majd ugyaígy azt ishogy hova jöjjenek.
-Pár perc és ott vagyunk!-mondta és letette én pedig imádkoztam, hogy addig a pasi nehogy viszajöjjön. Nem lett szerencsém mert nyílt az ajtó és egy széles mosoly kíséretében bejött  és lelökött az ágyra. Próbálta rólam letépni a ruhát de én ellenálltam mígnem valaki kopogott.
-Mi van? -szólt ki idegesen a felettem támaszkodó pasi.
-Főnök, valakik a ház előtt beaakrnak jönni.
-Kik azok?-állt fel sóhajtva és kiment. Tudtam, hogy Justin-ék azok így én is felpattantam és kirohantam az udvarra ahol megpillantottam őket. Épp szaladtam volna oda hozzájuk mikor megütötték Justin-t. Felsikítottam és semmivel nem törődve rohantam Justin-hoz és leguggoltam mellé.
-Jól vagy?-kérdeztem.
-Igen, persze-állt fel. -Jó akkor ha így nem mondom máshogy! Kihívom a rendőrséget-mondta Justin. -Megmondom nekik, hogy lányokat vásárol. Azért elég sok évet lehet kapni-gondolkozott el.
-Jó, vigyétek ezt a ribancot!-legyintett és bementek a kapun.
-Köszönöm!-öleltem meg Justin-t utána pedig mindenkit, még Ryan-t is aki először majdnem elküldöd de végül visszaölelt. -Sajnálom, hogy nem hallgattam rátok-hajtottam le a fejem.
-Clara szerintem ezt hagyjuk! Örülünk, hogy jól vagy. Menjünk vissza a házba és ennyi-karolta át Fredo a vállam.
-Oké!-sóhajtottam majd elindultunk. -Justin, majd leápolom a sebed-néztem rá.
-Nem vészes-rántott vállat.
-Nem baj!-erősködtem. Miközben a ház felé tatottunk nem szólt senki. Bár én még tudtam volna mondani, hogy sajnálom de mivel az előbb is Fredo leállított inkább csendbe maradtam. A házba beérve egyből Justin felé fordultam.
-Gyere fel, átöltözök és megcsinálom a sebed-mondtam majd fel is rohantam. Nem gondolkodtam sok időt azon, hogy mit vegyek fel, csak kikaptam egy sortot meg egy pólót majd magamara kaptam Pont készlettem mire Justin felért. A fürdőből kihoztam a sebtapaszt, fertőtlenítőt és vattát. Leültem Justin-nal szemben, a vattára tettem egy kis fertőtlenítőt és a sebre helyeztem.
-Au-szisszent fel.
-Bocsánat-kuncogtam. A fertőtlenítés után leragasztottam a sebet és már meg is voltam.
-Köszönöm-mondta.
-Szívesen-rántottam vállalt. -Végülis miattam kaptad.-szomorodtam el de ő csak mélyen a szemembe nézett és egyre közelebb kezdett hozzám hajolni.
-Szzzzzz-kapott a sebéhez.
-Mi az?-kérdeztem.
-Semmi csak hirtelen elkezdett fájni-legyintett. -Lemegyünk?-nézett rám mire én bólintottam. A többiek a kanapén ültek és tv-ztek meg kártyáztak.  Justin beszállt hozzájuk míg én megcsináltam minden teendőmet. Elmosogattam, rendet raktam és kiteregettem.Miután ezekkel kész voltam leültem a többiek közé Justin pedig megszólalt.
-Mennyi az idő?
-Egy óra-válaszolt Scooter.
-Akkor menjünk vissza a bárba! Elkell intéznem azt az Ethan gyereket-állt fel.
-De nem éri meg-próbáltam lecsillapítani.
-Dehogynem!-ment ki az ajtón és mivel hajthatatlan volt mi is mentünk vele. Justin hívta a sofőrt így mikor megjött beültünk és a bárhoz mentünk. Egyből kipattant mindenki a kocsiból és justin belökte a bár ajtaját. Ethan ott volt. Éppen az asztalokat takarította.
-Nicsak kik vannak itt-mosolyodott el.
-Te szemét láda!-indult meg gyors léptekkel Justin felé és megütötte Ethan pedig az egyik asztalra esett ami összetört. -Meg ne lássalak mégegyszer Clara közelébe!-fenyegette meg és kiment a bárból. Mi még egy ideig néztük a feltápászkodó Ethan-t de végül Justin után mentünk.
-Te normális vagy?-akadt ki Scooter.-Ez holnap akár már címlap is lehet!
-Senki nem látta. Megamúgy se érdekel. Megérdemelte-szállt be a kocsiba Justin majd mi is és visszamentünk a házhoz.
-Biztos jól vagy?-kérdezte Fredo. -Nem erőszakolt meg?
-Nem dehogy-mosolyogtam rá.
-Akkor jó-bólintott és elindult a lépcső fel. Fredo valami olyasmit sugárzott felém ami azt üzente benne megbízhatok teljes mértékben.
-Fredo-állítottam meg mire ő megfordult.-Van pár perced?
-Persze. Isa biztos vár-jöt vissza hozzám. -Igen?-nézett rám.
-Elmondhatok neked valamit?
-Persze! Mondtam, hogy megbízhatsz bennem-mosolygott.
-Oké-sóhajtottam.-Szóval az van, hogy Justin-nal ma is majdnem smároltunk és olyankor mikor közel vagyunk hozzá úgyérzem akarom de így meg tudom, hogy nem szabad és leakarok állni ezzel az egész kavarással.-magyaráztam.
-Először szerintem magadban döntsd el biztosra mert látom ez még nem az. Met csak utána tudod véghez vinni, hogy például ne kavarjatok.-tanácsolta.
-Köszönöm-mosolyogtam.
-Bármikor-állt fel és felent Isa-hoz én pedig a gondolataimba merültem. Felakaratam hívni anyát de akkor biztos, hogy beszámolok neki mindenről akkor viszont aggódni fog amit nem akarok. Ezért úgy döntöttem nem most fogok vele beszélni. Személy szerint most legszívesebben haza mennék. Nem gondoltam, hogy ilyen bonyolult lesz Justin-nak dolgozni. A csókok meg, hogy majdnem lefeküdtünk. Könnyebre számítottam. Nem hittem volna, hogy bármi ilyesfajta kapcsolat lesz köztünk. Egyzserű melóra számítottam de ehhez képes bonyolítva van minden. Ryan még mindig nem tudom miért utál és hát Justin. Mindegy. Megpróbálom túlteni magam rajta és nem folytatni.Nem értem ez a mai csók is miért történt meg majdnem. Már Justin-nal is közöltem, hogy ez nem lesz így jó.. De valahogy a hatalmába kerít ha úgyérzem megakar csókolni és nem tudok ellenállni. Ezen sürgősen változtatnom kell!
-Clara!-hallottam magam mögül mire megfordultam és Justin-nal találtam magam szemben.
-Igen?
-Van kedved sétálni a parton és beszélgetni?-kérdezte mire én bólintottam. Ebből még nem lehet feltétlenül az, hogy megcsókol és legalább eltudom neki mondani amit gondolok. Együtt léptünk ki a házból és indultunk el a víz mentén. Először csak csendben sétáltunk és azon gondolkodtunk mit mondhatnánk egymásnak. Éppen megaakrtam szólalni és elmondani neki, hogy min gondolkodtam de ő megelőzött.
-Fürdünk?-mosolygott rám.
-Ha akkor szólsz mielőtt elindultunk igen. Így nem-nevettem Mire ő belelökött a vízbe. -Az előbb mondtam, hogy nem!-ültem nevetve a bokáig érő vízben.
-Jó jövök én is-rántott vállat és ő a mélyebb érszre ugrott bele.
-Senki nem mondta, hogy gyere te is. Ahj mindig azt hallod amit akarsz-csaptam a víz felszínére és felálltam.
-Nem menekülsz-húzott vissza a vízbe.
-Sétálni hívtál.
-Hát sétálj-kezdett el menni a vízbe.
-Gyökér-nevettem fel. -Gyere sétáljunk és ha úgy van este kijövök még fürdeni veled. CSak mondani akarok valamit.
-Jó menjünk-jött ki a vízból így elindultunk arra felé ahol több embert is láttunk de ez most Justin-t sem zavarta. -Amúgy tudom mit aakrsz mondani-tette zsembre a kezét.
-Igen?!-néztem furán.
-Nem nehéz kitalálni.-nevetett. -Azt, hogy már megkértél arra, hogy ezt fejezzük be meg kavarunk de mégis folytatjuk.
-Igen!-bólintottam.
-Jó, figyelj. Szerintem ezek a dolgok mintkettőnknek spontán jönnek. Hisz te sem toltál el mikor megcsókoltalak csak először.-mosolyodott el. -Szerintem ez fejben dől el-kacsintott mire én sóhajtottam. Nem tudtam mit válaszoljak erre így csak csendben sétáltam tovább mígnem beértünk arra a részre ahol fürdőztek az emberek. Éreztem egy-egy srác tekintetét magamon ami nem izgatott de mint észrevettem Justin-t annál inkább mert a ujjait az enyémre kulcsolta.
-Így kevésbbé fognak megbámulni-mosolygott rám mire én elakartam húzni a kezem de mégse tettem. Valami visszatartott. Fejben dől el...Szóval ezt akarnám? Lenéztem a kezünre mire egy kissebb mosoly csúszott arcomra. Nem akartam, hogy elengedje a kezem. Nem érdekeltek most a körülöttünk léve emberek. Nem érdekelt, hogy azt látják Justin kézen fogva sétál velem. Nem érdekelt most jelen pillanatba semmi csak az, hogy megfogta a kezem. Ezen kattogott az agyam. Azt vettem észre őt sem érdeklik az emberek így nyugodtan sétálgattunk. Megjegyzem tényleg kevesebben bámultak meg.
Fél óra múlva vissza is mentünk a házho és ahogy ígértem elmentem vele fürdeni este. Jól szórakoztunk és az volt a legjobb attól, hogy most egy alkalommal megfogta a kezem nem viselkedtünk úgy mintha járnánk. Mert nem. Este miután végeztünk a fürdéssel le is zuhanyoztam és befeküdtem az ágyba utánam pedig Justin is ugyan ezt tette.

Reggel miután felkeltem megpróbáltam óvatosan kiszállni az ágyból, hogy ne ébredjen fel Justin de nem sikerült így kinyitotta a szemét.
-Jó reggelt!-nyújtózkodott.
-Jó reggelt.-mondtma én is. -Bocsánat, hogy felébresztettelek.
-Nem baj-válaszolt. Felálltam és kerestem valami ruhát amit ma felveszek és végül ez mellett döntöttem:

A ruháimmal együtt mentem be a fürdőbe és tettem magam napra készre. Mikor kimentem a fürdőből Justin is kész lett így együtt sétáltunk le a lépcsőn. Ryan a telefonján ügyködött, Scooter idegesen jártkált fel alá és Fredo meg Isa valószínüleg még aludtak.
-Jó reggelt!-mondtuk egyszerre Justin-nal.
-Végre, hogy felkeltetek-nézett ránk szúrós szemekkel Scooter.
-Baj van?-néztem furán.
 -Hát igen! Lesz itt mit megmagyarázni.-csapta le elénk az újságot egy cikknél kinyitva. A szemem kikerekdett és nem tudtam hogyan szólalhatnék meg.

9.fejezet~Megvette őt?

Reggel amikor felkeltem és magam mellé pillantottam Justin már nem volt ott. Én is kikászálódtam az ágyból és kerestem valami ruhát, hogy letudjak menni a többiekhez. Miután kiválasztottam a cuccomat kifésültem a hajam és le is mentem ahol Fredo és Isa a kanapén tv-zett Scooter telefonált, Justin pedig éppen reggelihez készült.
-Jó reggelt!-köszöntem mindenkinek.
-Szia!-köszöntek vissza. Bementem a konyhába és egy tálba öntöttem müzlit majd tejet.Miután mindent visszatettem a helyére elindultam az asztalhoz ahol már Justin reggelizett. Valahogy megbotlottam így egy kis tej Justin-ra fröccsent.
-Uh,bocsi-tettem le gyorsan a tálamat majd leakartam törölni Justin-ról a tejet de ő a kanalával rámdobott egy müzlidarabod.
-Semmi baj-rántott vállat mire elnevettük magunkat. Gondoltam itt még nincs vége úgyhogy én is Justin-ra zúdítottam egy adag müzlit tejjel. Ő csak felállt és mivel ő is müzlit evett a tállal együtt a fejemre öntötte az egészet.
-Na köszi-nevettem fel és elekzdtem kiszedegetni a müzlidarabokat a hajamból.
-Ott van egy kis kaja-nyúlt Justin kezével a számhoz és letörölte az ott maradt ételt miközben végig a szemembe nézett. Egyszerűen megbabonázott és magam se tudtam mit csinálok így egyre közelebb kezdtem felé hajolni mire ő elfordította a fejét és megszólalt. -Mondtam, hogy akarsz!-rántott vállat mire én nevetve megütöttem.
-Amúgy lekéne állnunk-halkultam el, hogy  többiek véletlenül se hallják meg bár a kajacsatánkat se vették észre.
-Mármint?-kérdezte Justin miközben az asztalt takarította én pedig elmentem a felmosóért, hogy a padlót is feltakarítsam.
-Elég durván kavarunk és ezt nem kéne-sóhajtottam.
-Miért? Kit zavar?-nézett furán.
-Engem-vágtam rá. -Fejezzük be!-zártam le a témát és a takarítás után felmentem, hogy megfürödjek és hajat mossak. Az összekajázott ruháimat is bevittem magamal a zuhanyzóba, hogy közben azokat is kimossam és száradhassanak. Beléptem a vízsugarak alá és elkezdtem minden teendőmet. Először a hajamt mostam meg és csak utána foglalkoztam a ruháimmal. Nem értettem saját magamat. Miért akartam megcsókolni Justin-t? Én voltam az aki mondta az első csókunknál, hogy ez nem jó ötlet erre majdnem lefeküdtünk és most én akartam megcsókolni... Elment az eszem. Most Justin-nak biztos meg van a véleménye főleg, hogy most is én mondtam, hogy ne kavarjunk mert ez már tényleg az. Azt hiheti nem tudom mit akarok pedig igen is tudom és az az, hogy fejezzük be. Nem jó ötlet főleg mert neki dolgozom.Remélem megértette és erről már nem kell többet beszélnünk. Miután megfürödtem, hajatmostam és a ruháimat is kimostam kiléptem a zuhany alól.Gyorsan felvettem valami ruhát és kitettem a ruháimat, hogy megszáradjanak.
-Clara!-szólt Isa. -Nem megyünk ki napozni a partra?-nézett rám.
-De-nevettem fel azon, hogy ma már harmadjára öltözök át. Szóval bementem a szobába, átvettem a fürdőruhámat, felkaptam egy törölközőt és Isa-val ki is mentünk a partra. Leterítettük a homokra a törölközőnket majd ráfeküdtünk. Nem szóltunk egymásoz csak hagytuk, hogy a nap barnítson bennünket. Néhány srác erre felé keveredett de nem tulajdonítottunk neki nagy figyelmet csak szerettünk volna lebarnulni. Hirtelen annyit éreztem, hogy egy labda vágódik le mellettem mire egyből felültem.
-Bocsi-futott oda egy irtó helyes srác. Felsőteste kidolgozott volt, haja barnán csillogott és a mosolya is gyönyörű volt bár megjegyezném Justiné jobban bejön.
-Semmi baj-adtam a kezébe a labdát.
-Figyelj, már régóta figyellek és azt szeretném kérdezni nem-e sétálnál velem egyet csak itt a part mentén?-kérdezte édesen mosolyogva.
-Hát a barátnőmmel éppen napozunk szóval-néztem Isa-ra de ő felült és félbeszakított.
-Menjél nyugodtan addig el leszek én itt-mondta mire én hálásan néztem rá.
-Akkor mehetünk-álltam fel és a sráccal elindultunk a víz mentén a parton.
-Egyébként Ethan vagyok-mutatkozott be.
-Én Clara-mondtam én is. Miközben sétáltunk elmondtunk magunkról minden fontosat így azt is megtudta, hogy Justin-ékkal vagyok itt mert nekik dolgozom. Egy kissé meglepődött aztán csak rábólintott. Folyamatosan kaptam tőle a bókokat amik jól estek. Én is megdícsértem őt mire előállt egy ötlettel.
-Ma lesz egy buli. Nem jönnél el?
-De persze!-mentem bele egyből.
-Akkor majd üzenetbe elküldöm a címet-állt meg és felémfordult.
-De...-kezdtem volna, hogy nincs meg neki a számom de aztán leesett, hogy így akarja elkérni.-Oké-nevettem fel. Odaadta a telefonját és beleírtam a számom.
-Köszi-mosolygott rám.
-Clara!-hallottam meg Justin hangját a háztól így Ethan-nel odafordultunk. -Munka időbe ne pasizz.
-Nem munka időbe vagyok de oké észben tartom-kacsintottam és reméltem leesett neki.
-Figyelj, akkor én most megyek de írom a címet és ott találkozunk-fordult felém Ethan.
-Oké-bólintottam.
-Szia!-köszönt el.
-Szia-mondtam és ő elfutott a barátaihoz én pedig visszamentem Isa-hoz.
-Na?-kérdezte mosolyogva.
-Ma megyünk bulizni-feküdtem vissza a törölközőre. -De úgy értem így mindenki!-javítottam ki magam. Még egy fél órát kint voltunk mígnem be nem mentünk de persze Justin egyből kérdések elé állított de fogalmam sincs milyen jogon.
-Ki volt ez a srác?
-Ethan-nek hívják és elhívott bulizni ahova ti is jöttök gondolom.-néztem mindenkire mire Fredo és Scooter is bólintott. Ryan-től választ nem vártam Justin pedig csak állt előttem.
-Nem tanultál a múltkoriból?
-De az egy srakozó helyen volt....De különben mit is magyarázkodok nektek?-néztem felváltva Justin-ra és Ryan-re.
-Látom neked mindig csak az ilyen srácok jönnek be. Akiknek dugásra kellesz-nevetett fel lemondóan Ryan.
-Na, főleg téged mit érdekel? És Justin hagyd, hogy ha nem dolgozom azt csináljak amit akarok. Azt hiszem ez az én ügyem és semmi különösebb kapcsolat nincs közöttünk szóval szerintem ezt le is zárhatjuk-indultam fel a szobába.
-Jó, ha neked ennyi az, hogy csak féltelek legyen-szólt utánam Justin.
-Nem féltesz hanem belemászol a magánéletembe ami azért nem ugyan az-mondtam és felis mentem, hogy ne kelljen tovább ezt hallgatnom. Ez most komoly, hogy ezen veszünk össze? Akkor jó...Mivel nem akartam magam felidegesíteni írtam Cat-nek aki egyből vissza is írt. Elmondtam neki mindent és az volt a véleménye, hogy Justin-nak igazán nem kéne ebbe beleszólnia. Na, én is így látom. Cat is mesélt arról, hogy mi van otthon. Kérdeztem tőle, hogy nem-e tudja anya dolgozik-e de mivel azt mondta igen így vele sajnos nem tudtam beszélni.De ettől függetlenül Cat-tel szerintem több mint 1 órát beszéltünk mire végre nagy nehezen sikerült letenni. Ránéztem az órára ami még csak 1 órát mutatott. Gondoltam addig megnézem a házat hátha tudok valamit csinálni. Így is lett mert egy adag ruhát betettem a mosógépbe és elmosogattam. Eközben kaptam egy sms-t Ethan-től, hogy hol lesz a buli. Azt írta 8-ra menjünk de addig még van több mint 5 óra úgyhogy kimnetünk strandolni. Persze én amikor csak tehettem elkerültem Justin-t  és Ryan-t. Justin csak folyton a sráccal csesztetett és, hogy oké akkor nem törődik azzal mit csinálok. Legyen így. Ryan pedig mindenbe belekötött amit csináltam. Tehát főként Scooter-rel beszélgettem a melóról és úgy mindenről. Nagyon jó fej és mesélt a barátnőjéről aki elmondásai alapján nagyon kedves nő. Isa-ékról is beszéltünk, hogy már milyen régóta együtt vannak és mégis dúl a szerelem. Szó esett Justin-ról, hogy már szeretne szerelmes és boldog lenni egy lánnyal. Aztán jött Ryan.. Scooter is megkérdezte, hogy miért is ilyen velem de erre válaszolni nem tudtam. Egyszerűen fogalmam sincs de már őszintén szólva nem is érdekel. Ezt Scooter tudomására is adtam így ezt a témát be is fejeztük.
Egészen fél 7-ig voltunk kint a parton mire végre úgy döntöttünk bemegyünk és elkészülünk. Őszintén megvallva én már nagyon vártam, hogy újra találkozhassak Ethan-nel.
-Bemész a fürdőbe először te vagy menjek én?-kérdezte Justin az ágyon ülve.
-Megyek én mert több ideig készülök-válaszoltam majd felkaptam a ruhámat és be is zártam magam mögött a fürdőszoba ajtaját. Miután felvettem a ruhámat megnéztem a tükörben, hogy milyen és megvoltam elégedve.

A hajamt kissé behullámosítottam, feltettem egy kis sminket és már kész is voltam. Magabiztosan mentem ki a fürdőből mire Justin felpillantott a telefonjából. Végig mért majd megnyalta az ajkait.
-Mehetsz-mondtam semleges hangsúllyal mire felállt és bement. Szerintem kicsit kínos ez az egész így Justin-nal főleg, hogy még elég sokáig összeleszünk zárva egy repülőgépen.De addig hátha megoldódik minden és felfogja, hogy ha nem dolgozok nem dirigálhat. Viszont ma este csak Ethan-nel szeretnél  foglalkozni mert nagyon szimpatikus nekem és remélem ez fordítva is így van.
Miután mindenki elkészült hívtunk egy sofőrt és mikor elmondtam a címet indultunk is a buliba. Izgatottan szálltam ki a kocsiból és a bár előtt, ahol a buli volt megláttam Ethan-t.
-Szia!-sétálam oda hozzá .
-Szia-mosolygott rám és adott két puszit.
-Ethan ők itt Scooter, Justin, Ryan, Fredo és Isa-mutattam be az illem kedvéért mert gondolom ismeri őket. -Srácok ő pedig Ethan-fejeztem be. Mindenki kezet fogott  és beléptünk a bárba. Ez a hely nyugisabbnak tűnt a nekem megszokotnál. A zene sem bömbölt az emberek visszafogotabbnak tűntek. Egy átlagos bár volt ez a hely.
-Jössz táncolni?-kérdezte Ethan.
-Igen-bólintottam és így el is hagytam a többieket ami most a legkevésbbé sem érdekelt. Ethan közel húzott magához, megfordított így háttal álltam neki. Kezét a csípőmre vezette és így mozogtunk ritmusra. Elkalandoztam így csak a szám végén tértem újra vissza a földre.
-Nem vagy szomjas?-kérdezte.
-De igen-bólintottam.
-Akkor mindjárt jövök-hagyott ott a tánctértnél és a pult felé vette az irányt. Perceken belül vissza is tért két pohárral. Az egyiket a kezembe nyomta és én egyből ittam is belőle. Hirtelen úgy éreztem mintha két napja nem eludtam volna és majdnem összestem de közben fel is pörögtem. Mivel elég rosszul voltam felmentem a lépcsőn a mosdókhoz. Megmostam az arcom de ez így sem segített.Egyszerűen mindenen nevetni akartam és ugrándozni volt kedvem. Kimentem a mosdó ajtaján ahol Ethan-be ütköztem.
-Táncoljunk!-pattogtam előtte.
-Jójó, gyere velem-fogta meg a kezem és egy szobába húzott be ahol egy kis emelvényen lányok álltak, lent székeken pedig pénzes kiéhezett pasik ültek és valamiért felnevetettem. Nagyon jól éreztem magam és csak táncolni volt kedvem viszont Ethan felállított a színpadra.Előre állítottak egy lánt. A mikrofon elé beállt egy 20 év körüli srác és megszólalt.
-50 dollár? -kérdezte mire a pasasok táblákat emeltek fel. A szám egyre csak növekedett nekem pedig egyre jobb kedvem lett.  2 csaj után én következtem és ahogy végig néztem a pasikon megint nevetnem kellett.
-50 dollár?-kezdte megint a pasi mire 6 férfi emelt táblát. -150 dollár-mondta az egyre növekedő számot mígnem az 1000-nél álltunk meg. Feljött értem egy pasi és lefele kezdett el húzni. Egészen kivitt a szobából le a lépcsőn és a kijárat felé tuszkolt de én folyamatosan csak nevettem.

*Justin szemszöge*

A tekintetemmel Clarat kerestem miután már vagy másfél órája nem láttam sehol. Sem őt sem azt az Ethan gyereket. Addig kerestem Clara-t míg végül megpillantottam egy öreg faszi oldalán viszont Clara nem volt éppen beszmítható állapotban. Be volt drogozva és tudtam nem önszántából. Egyből átszeltem a tömegen és megálltam a Clara-t fogó pasi előtt.
-Most azonnal engedje el!
-Biztos, hogy nem. Sokat fizettem érte. Menj fel ott még vannak lányok!-mondta és tovább ment Claraval. Micsoda??? Megvette őt?? Legszívesebben megütöttem volna azt a szemetet és persze Ethan-t sem kimélném mert biztos vagyok benne, hogy az ő keze is benne van de nem tehettem. Valami hasznosabb és gyors megoldást kellett találnom mert ha megverem talán engem joban a biztonságiak. Egyből Ryan-ékhez rohantam.
-Srcok csinánlunk kell valamit! Clara-t bedrogozták és megvették most pedig éppen egy pasas akarja elvinni!-hadartam mire mindenki felkapta a fejét és rohanni kezdtünk az ajtó felé de akkor már sehol nem láttuk őket...