2.fejezet~New York

Kaptam egy kritikát/ tanácsot amit nem bunkó stílusban írtak le!:) Köszönöm, hogy leírtad megpróbálok rájuk figyelni.:)



Reggel már 6-kor fent voltam, mert ugye dolgoznom kell. Az éjjeli szekrényemre pillantva megláttam egy cetlit amin a teendőim voltak. Reggeli készítés, mosogatás és beágyazás meg amit utána úgy látok megcsinálni. Nem tűnik nagy feladatnak remélem így is marad.A cetlit vissza tettem a kis szekrényre majd kitápászkodtam az ágyból és felöltöztem, megfésülködtem és ki is mentem. Bementem a konyhának kialakított részbe és megnéztem miből tudnék reggelit készíteni. A választás még nem volt nagy szóval gondolom hamarosan lefogunk szállni mert ennyi kajával nem bírjuk ki hosszabb útra. És persze a bevásárlás is rám vár. Kisebb tanakodás után úgy döntöttem, hogy főzök virslit mellé pedig csinálok valami salátát. Elővettem egy edélyt amibe töltöttem vizet és odatettem melegedni. Míg az felforrt neki álltam a salátának. Összevágtam a zöldségeket közben pedig beleraktam a vízbe a virslit főni. Miután a salátával kész lettem épp a tányérokat vettem ki és megláttam az engem figyelő Justint.
-Jó reggelt!-mosolygott rám.
-Jó reggelt!-köszöntem.-Mindjárt kész a reggeli!-tettem le a tányérokat, hogy kitudjam venni a virslit a vízből.
-Jó, nekem rá ér.-rántott lazán vállat.
-De gondolom a többieknek nem.-nevettem fel.
-Az lehet. De gyere!-fogta meg a csuklóm és húzni kezdett.
-De nekem meg kell terítenem. -néztem vissza az előkészített dolgokra.
-Még mindenki alszik és mire felkenek meglesz!-mondta és behúzott az ő "szobájába". -Csak szeretném ha meghallgatnád az elkezdett dalomat.-vette elő a gitárját. Bólintottam és leültem az ágyra. Ő elkezdett gitározni és énekelni. A hangja megbabonázott, csak ültem ott és figyeltem. Meghatott, hogy még nem is ismer de nekem mutatja az új számát. Jól esett. Nagyon.
-Hát ennyi van meg.-hangjával visszarántott a földre. -Milyen?
-Szerintem fantasztikus!
-Tényleg?-tette le a gitráját.
-Tényleg!-bólintottam.-De én most visszamegyek és befejezem amit elkezdtem.-álltam fel. Ő bólintott és követett. Leült az asztalhoz, míg én kivettem a tányérokat és megterítettem. A tényérokat az evőeszközök követték majd a virsli és a saláta. Pont akkor jött ki mindenki a szobájából és ültek le enni.
-De ez csak 5 tányér. -vette észre Scooter.-Te nem eszel?
-Nem vagyok éhes! -rántottam vállat. -Addig én beágyazok!-mosolyogtam és el is kezdtem. Először Fredo-ék szobájába, majd Ryan-éba, Scooter-éba, Justin-éba és végül az enyémbe. Amelyik szobába találtam szemetet összeszedtem és elindultam vele, hogy kidobjam. A kezemet néztem folyamatosan nehogy leejetsem, viszont így siekresen Ryanbe ütköztem a "nappalinál"
-Bocsánat!
-Nézz már a lábad elé!
-Bocsánat!-mondtam ismét és gyorsan elmentem kidobni a szemetet. Miután ezzel végeztem bementem az alvós helyemre és lefeküdtem az ágyra. Fogalmam se volt, hogy mit tudnék csinálni egy repülőn. Kint nem akartam zavarni, hisz egrészt nem ismer senki szint másrészt mint észrevettem Ryan-nek nem vagyok szimpatikus. Elég ellenszenves velem és nem tudom mit ártottam neki. Megkérdezni meg nem igen fogom, mert azért is én lennék a hibás. Inkább megtartom magamnak és felhívom Cat-et. Anyát is híívnám csak dolgozik.
-Szia!-vette fel a barátnőm.
-Szia!
-Na mesélj!
-Hát, Justin ma megmutatta nekem az új számát. Ryan meg utál valamiért.-mondtam el nagy vonalakba.
-És hova mentek most?
-Még nem tudom!
-Clara!-hallottam Scooter hangját.
-Mennem kell mert szóltak! Majd hívlak szia!
-Szia!-mondta és letette. Felálltam és kimentem.
-Igen?-kérdeztem.
-Kösd be magad mert leszállunk New York-ba-mondta mire én bólintottam és úgy tettem ahogy kért.-Justin téged meg majd vár a testőr miután leszálltunk!-nézett rá. Izgatottan vártam a leszállást és tudtam most kezdődik el igazán minden. A sikres leszállás után kikötöttük magunkat majd Scooter rám nézett.
-Clara vásárolj be kérlek!
-Rendben.-bólintottam.
-Segítek neki!-mondta Fredo. Isa és Ryan egyenlőre a repülőn marad míg Scooter és Justin beszél a testőrrel. Mi Fredo-val pedig elnidultunk bevásárolni.
-Köszönöm, hogy segítesz!-néztem rá mosolyogva.
-Ez természetes.- legyintett miközben átmentünk az úton. -Egyébként szép a nyakláncod!-nézte a nyakamon logó ékszert.
-Köszönöm. Még apukámtól kaptam mielőtt meghalt.-szomordtam el egy kicsit.
-Sajnálom..nem tudtam..
-Nem baj!-mosolyodtam el. -Jó ha ide bemegyünk nem?-álltam meg egy vegyes kereskedés előtt.
-De.-bólintott és bementünk. Megvettünk mindent amit szükségesnek találtunk s vissza is mentünk a repülőhöz kipakolni. Kipakoltam a dolgokat és épp kiakartam menni a konyhából de Ryan beállt elém.
-Mondtam, hogy hozz kakaót. -nézett rám szúros szemekkel.
-Nem, nem mondtad!-válaszoltam higgadtan. Tudom, hogy nekem most azt kellett volna mondanom, hogy akkor elmgyek és veszek mert neki is dolgozom de attól velem nem beszélhet így.
-Akkor mondom mégegyszer...Azt mondtam hozz kakaót!
-Én meg mint már mondtam, nem mondtad! De ha azt mondod, hogy Clara légyszives hozz kakaót elmegyek és hozok!-fontam össze magam előtt a karom. Lehet, hogy nem kéne így viselkednem de nem fogom tűrni, hogy így beszéljenek velem. Nem a csicskája vagyok...
-Te nekünk dolgozol. Azt csinálod amit mondok..Miért tegyem hozzá, hogy légyszíves?
-Azért mert ő is egy ember és attól, hogy neked dolgozik még muass felé tiszteletet!-kelt a védelmemre Fredo.
-Nehogy már megvédd!-röhögött Ryan.
-De megvédem, mert ő nem ezt érdemli!
-Ó, dehogynem. Ti nem tudtok semmit.-akadt ki majd elhagyta a repülőgépet.
-Ryan miért kiabált?-jött ki Isa a szobájából.
-Tök mindegy.-csókolta meg őt Fredo.
-Clara téged kereslek!-jött be  mooslyogva Justin.
-Igen?
-Van kedved sétálni egy kicsit?
-Persze.-bólintottam így elindultunk.
-Ryan miért hordott el téged mindennek?-kérdezte nevetve Justin miközben az utcán sétáltunk a testőre kíséretében.
-Mert bunkón mondta, hogy azt mondtam, hozz kakaót de persze ezt egy szóval nem mondtam én meg megvédtem magam-rántottam vállat.
-Jól tetted. De nem tudom mi baja van veled..
-Hát én se-nevettem.
-De jó!-sóhajtott Justin.
-Mi az?
-Fotósok.
-Akkor komplikálni fognak...
-Az biztos!-nevetett.
-Justin ő a baártnőd?-jött oda az egyik interjús.
-Nem! Csak sétálok vele az utcán..nem a barátnőm. -válaszolt Justin higgadtan.
-Menjenek el!-próbált minket kiszabadítani a fotosok kavalkádjából a testőr kisebb-nagyobb sikerrel. Menekülésünk úgy sikerült, hogy bementünk egy ruhaboltba.
-Hát bocsi..-vakarta meg a tarkóját Justin.
-Nem a te hibád.
-De ha már itt vagyunk nézzünk körül.-indult meg Justin a boltba én pedig utána. -Nézd!tett a fejemre egy idióta kalapot.
-Ez komoly?-néztem nevetve a tükörbe.
-Szerintem jól áll!-rántott vállat.
-Ezt még te se gonodltad komolyan remélem..
-Nem, tényleg nem!-vette le a fejemről.
-Cserébe te felpróbálod ezt-akasztottam le az álványról valami hülyén mintázott undorító színű inget.
-Na neeee. Rontani akarod az imigem?
-Te kezted!-nyomtam a kezébe az inget.
 -Ezt még megemlegeted-ment be nevetve a próbafülkébe. Miután felvette ki is jött benne.
-Nem is olyan rossz-folytottam vissza a nevetésem.
-Engedd ki-legyintett mire kiszakadt belőlem.-Na jó ez tényleg gáz!
-Ha ez holnap az újság címlapján lesz megöllek!
-Vállalom a felelőséget-tettem fel védekezőn a kezem. Justin gyorsan visszaöltözött, majd leültünk az egyik cipő felpróbálós padra.
-Mondhatok valamit?-kérdezte.
-Persze.
-Olyan jó, hogy végre valaki nem őrül meg ha meglát és tud úgy kezelni mint egy normális embert.-mosolygott.
-Neked dolgozom lehet nem kéne minden egyes alkalommal traumába esnem ha meglátlak-nevettem fel.
-Ne úgy fogd fel, hogy nekem dolgozol. Szeretném ha barátok is lennénk! Utálok valakivel úgy bánni mint valami rabszolgával..Na?
-Oké!-bólintottam mosolyogva. Jól estek Justin szavai és büszke vagyok magamra, hogy nem őrültem meg és így tudtam viselkedni a közelébe. Hirtelen Justin kapott egy üzenetet. Kihalászta a zsebéből a telefont és megnézte.
-Scooter azt üzeni, menjünk vissza mert ide csak bevásárolni jöttünk-állt fel.
-Elmentek a fotósok is!-mondta a testőr így nyugodtan mentünk ki a boltból. Ahogy kiléptünk onnan pár rajongó egyből rohant képért. Ahogy néztem Justint amint fényképzekedik velük, elmosolyodtam.  Büszke vagyok erre a fiúra, hogy ideáig jutott! Más ember már rég feladta volna az ő helyébe viszont ő erős maradt és kitartott.
-Clara mehetünk?-zökkentett ki a gonodlkodásomból Justin.
- Jah, persze!-válaszoltam így visszamentünk a géphez. Akkor már mindenki felszállásra kész volt így mi is leültünk, bekötöttük magunkat és indultunk is az újabb uticél felé.