20.fejezet~Bocsánatkérés

Sajnálom a későn hozott részt de rengetek minden közbe jött és egyszerűen nem tudtam írni. 

Mivel Justin eléggé ideges volt Luke miatt valahogy meggyőztem, hogy feküdjünk le aludni így hát összebújva tértünk álomra.
Reggel arra keltünk, hogy valaki kopog az ajtónkon. Nyöszörögve nyitottam ki a szemem mivel még szívesen aludtam volna. Óvatosan kikászálódtam az ágyból úgy, hogy Justin-t ne keltsem fel majd az ajtóhoz mentem és kinyitottam.
-Jó reggelt Ryan-mondtam kissé meglepődve.
-Neked is-mondta ő is. -Anya meghívott mindenkit ebédre szóval szólj Justin-nak is. Amúgy azért nem neked szólt mert ne vetted fel a telefont. -magyarázta.
-Oké-bólintottam.-Mikorra hívott?
-Délre-válaszolt.
-Rendben. Köszi. Akkor elkészülök és felkeltem Justin-t-kezdtem becsukni az ajtót de láttam, hogy mondani akar valamit így megálltam.
-Jó-bólintott majd sarkon fordult és bement a szobájába.Vissza vánszorogtam az ágyhoz és Justin-t kezdtem el rázogatni.
-Hm...nyöszörgött és kinyitotta a szemét.
-Kelj fel mert délre meghívott anyu mindenkit ebédelni-avattam be őt is.
-Jó-sóhajtott majd kimászott az ágyból. Ő neki állt a ruháit keresni amivel engem is emlékeztetett arra, hogy pizsibe vagyok így én is követtem a példáját. Miután megtaláltam a megfelelő darabot felöltöztem. Megfésültem a hajam,fogat mostam és én már kész is voltam ezért leültem az ágyra. Justin kissé fáradtan kutatott a nadrágja után de miután 10 perc keresés után se lett meg alsógatyába huppant le mellém.
-Látom nincs meg-nevettem.
-Hát nincs-rázta a fejét.
-Akkor vegyél fel másikat.-vetettem fel egy elég ésszerű opciót.
-De nekem az kell!-vette elő az ovis énjét.
-Justin, szinte az összes nadrágod ugyanolyan!
-Ezt vehetném sértésnek is-nézett rám komolyan de elnevette magát. Egy csók után kivett a bőröndjéből a keresett nadrághoz hasonlót és azt vette magára. Miután a pólóját is felvette lementünk a szálloda aulájába ahol a többiek már ránk vártak.
-Jó reggelt!-köszöntünk mindenkinek.
-Nektek is.-néztek ránk.
-Mehetünk? A kocsi kint áll.-mondta Scooter.
-Igen, mehetünk-fogta meg a kezem Justin és elindult az ajtó felé. Mindenki helyet foglalt a kocsiba és elindultunk hozzánk. A ház előtt leparkolt a kocsi mi pedig kiszálltunk. Én léptem be a házba elsőként és akit megpillantottam az Cat volt a kanapén.
-Szia!-lepődtem meg.
-Szia!-ugrott a nyakamba.
-Anya?-kérdeztem.
-A konyhába-válaszolt és míg a többieknek is köszönt én anyához mentem.
-Szia!-köszöntem mosolyogva mire ő megfordult.
-Szia!-ölelt meg.-Hogy vagy?
-Jól.
-Akkor jó! Többiek?
-Köszönnek Cat-nek a nappaliba-mondtam de pont akkor lépett be Isa és Fredo őket követve Ryan majd Scooter és végül Justin. Hát igen sokan voltunk. Ők is köszöntek anyának majd utána a lányokkal segítettünk anyának megteríteni az asztalt. Leültünk az asztal köré és neki álltunk ebédelni. Annyira jó volt látni, hogy így együtt vagyunk és anya is elfogadott mindenkit és az még jobb volt, hogy láttam rajta Justin-t is igazán kedveli. Nem ez a megjátszás, hogy "a lányom barátja akkor jó fej leszek vele", hanem tényleg szereti.
Ebéd után lepakoltuk az asztalt, segítettünk elmosogatni majd leültünk a nappali kanapéjára beszélgetni. A "családi megbeszélést" a csengő szakította meg.
-Kinyitom!-pattantam fel Justin öleléséből és már nyitottam is az ajtót ahol apa állt.
-Szia Clara!-köszönt ő elsőnek.
-Szia!-mondtam kicsit meglepődve. Egyáltalán nem számítottam apa látogatására pont most.
-Anyád itthon van?
-Igazából most mindenki itt van. Gyere be!-álltam el az ajtóból, hogy apa be tudjon jönni és ne a küszbön ácsorogjon bármiért is jött.. Ahogy belépett a lakásba máris megértette a "mindenki" fogalmát. Gondoltam nem kell bemutatnom őt nekik mert Ryan által mindenki ismeri.
-Apa mit keresel itt?-állt fel Ryan.
-Hát megakartam kérdezni, hogy nem-e megyünk el valahova négyesbe de látom más dolgotok van szóval elmegyek. -indult az ajtó felé de Justin megállította.
-Mi pont indulni akartunk-állt fel ezzel célozva arra a többieknek, hogy most magunkra kell hagyniuk.
-Nem kellett volna-mondtam Justin-nak mikor mellém ért.
-Dehogynem!Szükségetek van erre-adott egy csókot majd a Ryan-en kívül a csapat többi tagjával elhagyta a házat.
-Van egyáltalán kedvetek velem elmenni bárhová is?-nézett végig rajtunk mert gondolom tudta, hogy kicsit haragszunk rá.
-Van!-szólalt meg anya. Szerintem mindannyiunk a békülést szeretné és azt, hogy végre család lehessünk. Ha anya és apa nem is jön újra össze akkor is legalább szent a béke.Mert már Ryan  sem utál. Mondjuk bocsánatot még nem kért de azt vettem észre, hogy már nem is bunkón szól amit már egy jó jelnek veszek.  Apának a válasz egy mosolyt csalt az arcára.
-Az úgy jó ha lesétálunk a tengerhez?
-Hozzak fürdőruhát?-tettem fel a legelső kérdést ami ezzel kapcsolatban eszembe jutott.
-Igen-nevetett ki apa. Mivel a cuccom nagy részét a szobámba raktam nem pedig a hotelbe ezért felszaladtam a lépcsőn. Miután felvettem a ruhám alá a bikinit lementem így azzal a lendülettel el is indultunk a partra. Séta közben apa folyton próbált beszélgetést kezdeményezni, így is sikerült rátérnünk Justin-ra és rám.
-Láttam együtt vagytok Justin-nal-nézett rán míg anya és Ryan egymással beszélgettek. Hát igen, nekik sem árt kihasználni az együtt tölthető időt.
-Igen-bólintottam.
-Gratulálok!-mondta.
-Köszönjük-húztam mosolyra a szám. Kisebb csend után apa ismét megszólalt.
-Remélem megtudsz nekem bocsájtani az évek elmúlasztása miatt. Hiányoztatok anyáddal ketten.És azt szeretném ha újból egy család lehetnénk. -magyarázta  de láttam, hogy az utolsó mondatát még nem akarta nekem szegezni. -Bocsánat, hogy ezzel csak így neked támadtam -mentette ki magát.
-Én is ezt szeretném-mondtam őszintén mire apa elmosolyodott. Anya és Ryan abbahagyták a beszélgetést és várták, hogy közösen kezdjük el beszélgetni valamiről. Végül amíg a partra nem értünk négyünkről kezdtük el a csevegést. A tengerhez érve, ahol egyébként sokan voltak, kerestünk egy helyet ahol le tudunk pakolni. Levettem a ruháimat így már csak a fürdőruha takarta a testem. A focizó fiúk oda füttyögtek nekem mire Ryan egy megvető pillantást vetett feléjük. Muszáj volt elmosolyodnom, hogy így "vigyáz" rám. Már csak arra leszek kíváncsi ha bocsánatot kér mikor teszi meg.
-Be jön velem valaki a vízbe?-néztem körbe reménykedve anyáékon. Senki nem tűnt túl lelkesnek de azért én Ryan felé fordultam. -Kérlek-méregettem őt boci szemekkel.
-Jó-sóhajtott fel majd lekapta a pólóját és a víz felé kezdtünk sétálni.Ahogy sétáltunk a lábam belesüppedt a forró homokba így a víz hűsítően hatott a talpamnak.Végig néztem a végtelennek tűnő vízfelszínen. Szabadnak éreztem magam ahogyan beszívtam a tenger illatát és hallottam a víz hangját ahogy a hullámok kicsapnak a partra.
-Clara-sóhajtot Ryan de a hangleejtéséből azt vettem észre, hogy a végére megbánta, hogy megszólalt.
-Igen?-néztem rá érdeklődve.
-Figyelj én....-kezdte de nem jutott tovább. Próbálta összeszedni a gondolatait ami végül sikerült így megállt és felémfordult. -Bocsánat-nyögte ki végül. -Sajnálom azt ahogy a kezdetekben bántam veled. Nem érdemelted meg de akkor ezt még nem tudtam és nem láttam át. Sajnálom.-hajtotta le végül a fejét.
-Semmi baj-mosolyodtam el mire ő rám emelte a tekintetét.
-Ennyi?
-Miért mit szeretnél? Akadjak ki és csapjak balhét a strand közepén?-vágtam értetlen képet. 
-Nem dehogy! Csak azt hittem, hogy nehezebben fog menni.Mármint tényleg egy seggfej voltam.
-Az. De sokat jelent, hogy bocsánatot kértél.-mosolyodtam el és a karomat kicsit széttártam remélve, hogy most jön az a pillanat amikor megöleljük végre egymást. És igen, így lett. Ryan egy szó nélkül lépett hozzám közel és átölelt. Jól esett az egyszer biztos. Ezek után a hangulat még jobb lett. Kezdtem úgy érezni, hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz és ez feldobta a napom.
Pár órával később indultunk el haza közben én írtam egy sms-t Justin-nak, hogy ha akar jöjjön át vagy elmegyek én a szállodába de a válasza az volt, hogy eljön értem és csinálunk valamit együtt. Haza érve felmentünk Ryan-nel az én szobámba ezzel anyáékat kettesbe hagyva és elkezdtünk zenét hallgatni. Talán most fog eljönni az az idő, hogy közelebb fogunk kerülni egymáshoz és remélhetőleg testvéri kötelék is lesz köztünk.

*Justin szemszöge*

Miután Clara írt egy sms-t közöltem a többiekkel, hogy lelépek majd kölcsön vettem azt a kocsit amivel fuvarozni szoktak minket és mentem Clara-ért. Odaérve kipattantam a kocsiból és kopogtam de senki nem nyitott ajtót ezért benyitottam. Senkit nem láttam a azon a részének a háznak amit be lehetett látni.
-Sziasztok!-próbálkoztam de semmi. Levettem a cipőmet és elindultam felfelé a lépcsőn. Clara szobájából zenét hallottam kiszűrődni így gondolom ezért nem hallotta, hogy kopogtam. A másik szobából ami történetesen az anyukájáé, kisebb sikításokat hallottam amitől megijedtem és azt hittem, hogy baj van ezért benyitottam de nem kellett volna. Clara anyukája és apukája éppen az ágyban hancúroztak.
-Úristen bocsánat!!-tettem egyből a szemem elé a kezem és indultam volna ki de Clara anyukája utánam szólt.
-Justin kérlek ne szólj Ryan-nek és Clara-nak-mondta miközben  a takaróval takarta magát.
-De hát biztos örülnének annak, hogy megint öszejötettek.-kezdtem értetlenkedni de rájöttem, hogy ennek rohadtul nem most van itt az ideje így csak bólintottam és kiléptem a szoba ajtón. Kellemetlenül éreztem magam az előbbi incidens miatt. De nem értem Clara-ék miért ne tudatnának róla hiszen biztos ők is örülnének neki ha meint együtt lennének és egy családként élnének tovább. Legalábbis Clara biztos de szerintem Ryan se ellenezné. Miután nem éreztem már annyira kellemetlenül magam benyitottam Clara szobájába ahol Ryan-nel nevettek és zenét hallgattak. Amint megláttak Ryan kinyomta a zenét.
-Szia-köszöntek.
-Sziasztok-mondtam majd odamentem Clarahoz és megcsókoltam.-Nem zavarok ugye?-néztem rájuk mert azért ez mégis fontos nekik. Mármint, hogy rendbe hozzanak mindent kettőjük között.
-Nem, dehogyis-bújt hozzám Clara.
-Minden oké?-kérdeztem és egyből tudták mire gondolok.
-Igen-mondta boldogan Clara aminek én is örültem. Még egy ideig beszélgettünk majd Ryan-t eldobtuk a szállodába mi pedig Clara-val elmentünk kocsikázni. Vezetés közben csak arra tudtam gondolni, hogy muszáj elmondanom Clara-nak mire jöttem rá.
-Figyelj, megígértem anyukádnak, hogy nem mondom el de muszáj-kezdtem.
-Mit?-kapta fel egyből a fejét.
-Rajta kaptam anyukádékat a hálóban-mondtam.
-Na nee-kezdett el mosolyogni.
-Esküszöm.
-Úristen-csattant ki a boldogsától. -De akkor ez azt jelenti, hogy újra együtt vannak és.....de jó-lelkesedett.
-Igen de ne mondj semmit. Megígértem, hogy nem mondom el. Gondolom majd ők akarják.
-Oké, oké-dőlt vissza az ülésre. Annyit kocsikáztunk, hogy láttam Clara-n, hogy álmos így visszamentem a szállodába, felmentem, elmentünk együtt fürdeni majd el is aludtunk.