Egyre kevesebb komi jön:( De akik komiznak nagyon köszönöm<3333 És sajnálom, hogy rövid lett:(((((

58.fejezet.

Miután a repülőről leszálltunk nem tudtunk mit csinálni így csak bent a reptéren egy padon ültünk. A sokáig tartó csendet Justin törte meg.

-Megpróbálok valamit beszélni a személyzettel. Hátha tudnak segíteni-állt fel és odament egy nőhöz.A költözés faszán összejött. Miamiba indultunk Minesota-ba kötöttünk ki. A mínuszok repkednek odakint én trikóba és rövidnadrágba vagyok és a legjobb az egészbe hogy még csak nem is a saját böröndöm van nálam.Igen én is így képzeltem ezt el.....Gondolkodásomból Justin szitkozódása zökentett ki.

-Na?-kérdeztem bár tudtam, hogy nem tudott semmit csinálni.

-Azt mondja nem tud segíteni-utánozta vékony hangon.

-Akkor most?

-Bemegyünk a városba és vagy keresünk hotelt vagy bekéreckedünk valakihez-állt fel.

-Jah mert be is fognak engedni-követtem.

-Egy pórbát megér-mondta és elindult az ajtó felé.Amint kiléptem az ajtón megcsapott a hideg és tudtam, hogy nem ez lesz életem legjobb sétája.Justinnal elindultunk be a városba húzva magunk után a bőröndöket. 

-Hogy lehetsz enyire hülye?-kérdeztem idegesen.-Összekeverni Minesota-át Miami-val!

-Örülnék ha nem hisztiznél!

-Ha nem akarsz ott maradni búcsú sexelni akkor rég Miami-ba lennénk!-kezdtem teljesen kiakadni amibe a fázásom is közrejátszott.

-Attól hogy most hisztziel semmi nem lesz jobb. Inkább fogd be és próbáljuk megoldani a helyzetet!-emelte fel a hangját. Mielőtt vissza szólhattam neki megcsörrent a telefonom.A kijelzőn Lil neve villogott.
-Mondjad!-vettem fel sóhajtva és fázva.
-Hol vagytok? Az egész gépet bejártuk mert titeket kerestünk. Még az első osztályon is voltunk ahonnan amúgy kidobtak de nem voltatok ott-mesélte.
-Hát kersehettek még egy ideig mert Minesota-ba vagyunk!
-Hogy hol?-röhögött ki.
-Azért ez ennyire nem vicces mert van vagy -30 idekint!
-Jó bocs. És hogy jöttök Miamiba?
-Mondjuk segítsetek és foglaljatok jegyet!!!!
-Jó jó akkor majd hívunk szia!
-Szia!-csaptam le.
-Mi van?-kérdezte Justin.
-Szét fagyok az!-a lábamat már nem éreztem és a kezem is kezdett zsibbadni mikor már beértünk a városba.
-A fiúk mit mondtak?!-sóhajtott.
-Ja hogy leszarod, hogy fázok értem. Majd foglalnak jegyet!-válaszoltam. Justin nem mondott semmit csak csendben mentünk tovább. .Ahogy a városban sétáltunk mindenki megbámult hiányos öltözetünk miatt.És hát nem csodálom mert szét fagytam. Úgy éreztem ha most azonnal nem érek meleg helybe akkor összesek. Justin ezt észre is vette mivel megállt, a karomnál fogva magához húzot és szorosan megölelt.
-Nagyon fázol mi?-kérdezte mire én csak bólintottam erre ő még szorosabban ölelt.-várj!-jutott hirtelen eszébe valami és a bőröndbe nyúlva kivette az egyik pulcsiját majd belebújtatott. Olyan jó Justin illatta volt!-Néz ott egy kávézó! Menjünk be egy kicsit!-fogta meg a karom és behúzott a jó meleg kávéházba. Leültünk az egyik asztalhoz és mind a ketten egy forró teát rendeltünk.
-És mit fogunk csinálni?-túrtam a hajamba.
-Keresünk egy házat és bekéreckedünk.
-És ha nem engdnek be?
-Befognak nyugi!-mosolyodott el. Remélem igaza van. Miután kellően átmelegettünk újra útnak indultunk. Már épp mondani akartam Justinnak, hogy fázok amikor hirtelen megállt egy ház előtt.
-Miért álltál meg?-kérdeztem.
-Próbáljuk meg itt!-lépett az ajtóhoz és bekopogott. Kicsivel később nyílt az ajtó és egy néni lépett ki rajta.
-Szerbusztok!-mosolygott ránk.
-Jó napot!-mondtuk bár már kezdett sötétedni.
-Tudna nekünk segíteni?-kérdezte Justin.
-Miben?
-Maguknál tudnánk maradni egy éjszakára?  Miamiba készültünk de itt ktöttünk ki és semmi ruhánk nincs szóval megfagyunk!-vettem át a szót.
-Persze gyertek be!-ált arrébb az ajtóból a néni hogy be tudjunk menni. Hát nem gondoltam volna, hogy  ilyen könnyen fog menni. A lakásba lépve megcsapott a jólseő meleg. A tv előtt a kanapén egy srác ült félmeztelenül és a hajába túrt.

Justin egyből rossazló pillantást vetett rá.
-Köszönjük szépen!-mosolyogtam a nénire.
-Semmiség!-legyintett.-Kértek valami forró teát?
-Nem köszönjük!
-Akkor üljetek le!-mutatott a kanapéra ahol a srác ült. Mi Justinnal odasétáltunk mire az ott ülő személy felállt.
-Liam vagyok!-nyújtotta a kezét Justin felé.
-Justin!-mutatkoztt be ő is.
-Én Clara!-fogtam vele én is kezet.
-És hogy kerültetek Minesota-ba ha Miamiba indultatok?-ült le közén a néni.
-Rosz gépre szálltunk!-pillantottam Justinra.
-Értem!-bólintott. Hirtelen egy kis kuty jelent meg aki az ölembe ugrott.
-De édes!-nevettem.
-Ugye? Muffinnak hívják!-ült közelebb hozzám Liam.
-Cuki neve van!
-Khm...-köhintett Justin.
-Mi bajod van?-kérdeztem "kedvesen".Mondjuk sejtettem, hogy féltékeny...DE MIRE? Mivel Liam kitalálta, hogy ismerekdhetnénk úgy hogy kérdezz-feleleket játszunk elkezdtük. Ezzel elvoltunk egész estig míg jött egy probléma....az alvás. Liamnél van francia ágy. (de ő ugye a szobájába alszik)A vendég szobába csak egy személyes ágy van és mivel Justin nem alszik Liam mellett maradtam én.
-Ha rád mászik szóljál!-ígérettte meg velem Justin mikor átöltöztem a vendégszobába.
-De nem fog!--sóhajtottam.
-Hát eléggé rád volt mozdulva.
-Nyugodj már meg. Csak egy éjszaka. És amúgy is a te hibád-rántottam vállat. 
-Jó de akkor is!-fogta mg a derekam majd közel húzva magához megcsókolt.
-A nagy Justin bieber féltékeny-mosolyogtam miután elváltunk egymásra.
-Talán!-kacsintott.
-Na jó éjt!-adtam neki még egy puszit és átmentem Liamhez aki a tv-t nézte egy szál alsóba.
-Szia!-mosolyogtam zavartan.
-Szia!Gyere csak!-feküdt arrébb hogy én is elférjek így befeküdtem mellé. Elkezdtünk nézni a műsort majd egy kezet éreztem a combomon.
-Bocsi nem akartam-mondta. Jah...gondolom... 

-Jó éjt!-fordultam vele háttal és becsuktam a szemem. Liam is így tett úgyhogy kikapcsolta a tv-t. Próbáltam elaludni de nem ment. Hiányzott, hogy valaki átöleljen és a szuszogására aludjak el. És az a valaki épp a másik szobában aludt. Óvatosan felkeltem  és átmentem Justinhoz.

-Hát te?-kérdezte.

-Elférek?-ő csak mosolyogva arrébb ment én epdig befekütem mellé. Szorosan egymáshoz bújtunk.

-Rádmászott?-sutottgta.

-Nem csak.....-hagytam ihrtelen abba. Nem mondhatom neki, hogy hiányzott mert mi nem szoktuk....

-Csak?-mosolygott.

-Hiányzott az ölelésed-vallottam be. Ő csak belepuszilt a hajmba és elaladutunk. Nem is baj, hogy nem mondott semit. Tudtam, hogy ő is ugyanezt gondolta.